Úgy gondolom, végtelen öröm számomra, hogy képviselőtársam - ugyanazon ajánlási pontokra hivatkozom, amelyeket ő emlegetett - támogatja a kormány programját, a mostani kormány programját. Ugyanis, hölgyek, urak, a gyerekek, a nők, az édesanyák, a családok, a vállalkozások és a nyugdíjasok prioritásai képviselőtársaimnak, a kormánypártiaknak. Vannak eszközeink, amelyekkel meg tudjuk ezt oldani. És bocsássák meg nekünk azt, hogy mi nem értünk egyet az önök eszközeivel és más módszereket választunk. A különbség köztünk csak az, hogy önök teljesen más módon javasolják, amiket mi nem tudunk támogatni, jól megfontoltan nem tudunk támogatni. Egyébként hadd mondjam el azt is, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy volt rá alkalom, amikor önök ezeket az elveket megvalósíthatták volna. Én hasonlókat mondtam önöknek, amikor ellenzéki voltam, de önöknél süket fülekre talált, nem érdekelte akkor önöket a gyerek, a nők, az édesanyák, a családok, a vállalkozások, a nyugdíjasok sem. Nézze csak meg a nyugdíjak emelkedését, képviselő úr. Kérem, a számok, azok nem hazudnak, de lehet, hogy más igen.

Szeretném elmondani azt is - ott van a gyermek, önök fontosnak tartják az ingyenes bölcsődét. 1-1,2 millió forint egy bölcsőde, mi nem azt tartjuk fontosnak, mert ahhoz otthon kell tartózkodni a szülőnek, és jobb, ha a gyerek az édesanyjával nevelkedik, de ugyanakkor az óvodát fontosnak tartjuk. Tehát más a prioritásunk, de a gyerek van benne, a legfontosabb a gyermek. Úgyhogy úgy érzem, a gondoskodás megvolt e tekintetben.

Önök azt mondják, vannak éhező gyerekek. Kérem, a kormánynak számtalan intézkedése volt, hogy ez megszűnjön. Többlet étkezési normatívát kaptunk a nyáron, év közben is, és a kormány gondoskodott arról, hogy a legnehezebb körülmények közt lévők segítséget kapjanak a gyerekétkeztetésben. Egyébként tudják, az ingyenesség nem jó, mert azt nem becsülik az emberek. Jó, ha tudják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És szeretném majd folytatni.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.