A második elemét mondanám a történetnek. A minimálbér - csak hogy haladjunk előre az emelkedő jövedelmi szintek tekintetében -, tudja, az a minimálbér, aminek a kapcsán Orbán Viktor plakátjait láttuk kifüggesztve, és szórólapjait is megtapasztalhattuk, amely a minimálbér növekedéséről számolt be. Azt is tudja képviselőtársam, vagy ha nem tudja, akkor most elmondom, ha tudja, akkor mondja el Orbán Viktornak is, hogy a minimálbér bruttója bizony jelentősen emelkedett. A bruttója. Tudja? Ami után járuléktöbbletet fizetnek a munkáltatók, vagy aminek az eredménye kapcsán az adókedvezmények kivezetésén keresztül csökkent a munkavállalók, a minimálbért kereső emberek jövedelme.

Azt is tudja tehát, hogy 2010-ben a minimálbér nettó összege 60 200 forint volt. Azt is tudja, hogy most a 2014-re szóló minimálbér összege nettóban hatvanhatezer-négyszázvalahány forintot tesz ki, de azt is tudja, ugye, hogy ennek a vásárlóerő-értéke - mert ha akarjuk, ha nem, infláció volt az elmúlt három és fél esztendőben is, nagyjából egy olyan 17 százalékos mértékű - egy olyan 55 ezer forintot ér 2010-re visszaszámolva. Magyarra fordítva a szót, önök a nem legkisebb, mert az a közfoglalkoztatotti, hanem a második legkisebbnek mondható jövedelmi szinten, ami a minimálbér kategóriája, gyakorlatilag közel 10 százalékot vásárlóerő-értékben elvettek az emberektől folyamatosan napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Gyakorlatilag egyetlenegy esztendőben sem produkálták azt, hogy a 2010-es minimálbér vásárlóerő-értékét meghaladó összegű pénzt adtak volna ezeknek az embereknek a kezébe.

No, nézzük a harmadik kategóriát, a köztisztviselői, közalkalmazotti kört érintő köztisztviselői illetményalap kérdéskörét. Ez az illetményalap most már néhány hónap elteltével négy esztendeje az önök kormányzásának időszakában egyetlenegyszer sem változott, 38 650 forintot tesz ki. Ebből is el lehet kezdeni visszaszámolni, hogy a durván 17 százalékos infláció okán mit veszített az a 38 650 forint az értékéből. Nagyjából veszített olyan 6,5-7 ezer forintot. Magyarul, ma 32 ezer forintnak átszámítható illetményalappal megáldottan élik az emberek ezen szféra keretei között az életüket.

Talán ennyit, de csak nagyon dióhéjban a jövedelmek, a bérkategóriák viszonyrendszerében. (Babák Mihály mosolyog.) Örülök, hogy tetszik, képviselőtársam. (Babák Mihály: Majd meglátja.) Én nem örülnék ennyire az ön helyében. Azért nem örülnék ennyire az ön helyében, merthogy ez az embereknek nem a javát szolgálta, hanem a kárára volt. Azoknak az embereknek, akik a munka világában ott vannak olyan 3,9-4 millióan az önök kimutatásai szerint - akikből persze több százezren külföldön dolgozóak, meg több százezren a közfoglalkoztatás keretei között érintettek, tehát valójában az a 3,6 millió, aki Magyarországon foglalkoztatottként tartható nyilván -, a 85 százaléka vesztese ennek a történetnek, nem nyertese.

(17.10)

Tudja, a két szó között, képviselőtársam, mi a különbség, a vesztese meg a nyertese között? Az, hogy a vesztese nem haszonélvezője, az nem többletjövedelemmel ment haza, hanem kevesebbet érő pénzzel ment haza, és ment el a boltba vásárolni, és tartotta el a családját. Szóval, ennyit a jövedelmi pozíciók tekintetében az elmúlt 3,5-4 esztendő történéséről.

Ezért nem tudok mást mondani, csak azt a szavait érintően, hogy ez a költségvetés valójában az átverés költségvetése ilyen értelemben, ráadásul a szociális érzékenységbeli tartalma is, mint az előbbiekben néhány módosító javaslaton keresztül érzékeltettem, nem túl nagy bőséggel van megáldva. És ha nem csak a szociális érzékenységéről akarok beszélni, akkor azt is meg merem kockáztatni, hogy ez a költségvetés olyan elemek sokaságát hordozza magában, ami csakis öncélúsággal párosul.

És akkor itt ezt a részét befejezem, hogy elnök úrnak ne kelljen rám szólnia, hogy kitérek a témakörből, a stadionépítők költségvetése az a kategória...