Azt szeretném tehát mondani, hogy úgymond a stadionépítők költségvetése kapcsán, ahol 100 milliárdos nagyságrend a stadionépítésekre fordítódik, miközben néhány milliárd forintnyi pénzügyi felhasználás keretei között mértékadó befolyást lehetne gyakorolni annak érdekében, hogy Magyarországon ne legyen éhező gyermek, talán ebbe az irányba érdemesebb lenne elmozdulni.

A másik része a dolognak, ami, mondjuk a másik végpontja, amiről beszélt Józsa képviselőtársam, az az idős korosztály léte, az a léte, amelynek tekintetében önök híresztelhetik azt, hogy mindent megadva, mindent biztosítva, a nyugdíjasok tekintetében a törvényi kötelezettségnek eleget téve, a plusz kiegészítő forrásokat odaadva jobb helyzetet teremtettek. Nem! Nem, képviselőtársam, volt olyan esztendő, amikor azt is, ami a törvény által előírt kötelem, azt sem teljesítették, és hozzáteszem, az önök teljesítési hajlandósága és szándéka mindig olyaténképpen valósult meg, hogy soha nem a nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevétele mellett tették meg mindazt, amit.

Tudja, a nyugdíjasok fogyasztása tekintetében alapvetően három tételt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Az egyik az, ami gyakorlatilag a mindennapi élet költségeihez kapcsolódva van jelen, mondhatjuk úgy, hogy rezsiköltség. De erre is ki tudunk térni, hogy az a fajta rezsicsökkentés, amit önök csinálnak, nem igazán ennek a rétegnek a javát szolgálja, mert épp most, az előző napokban például a PB-gázpalackok használatát érintően történő javaslatainkkal kapcsolatosan nem volt pozitív visszaigazolása a Fidesz többségének a Ház falai között, ami pedig, tudhatjuk, hogy legkiváltképp nem a magas jövedelmi pozícióban lévő emberek energiafogyasztási szokásai közé tartozik. Önök tehát, megint azt mondhatom egy mondattal ehhez illesztetten, hogy csak a tekintetben próbálnak meg költségeket csökkenteni, ahol egyébként a szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában a bőséges igénybevétel jelenik meg. Magyarul, a jobb jövedelmi pozícióban lévő emberek tekintetében önök tényleg csökkentenek rezsit, de ott csökkentenek, ahol kevésbé van erre szükség, és ott, ahol meg két kezet kellene nyújtani segítségként, ott mértékadó módon kevesebbet nyújtanak.

Fónagy államtitkár úr beszélt itt a Parlament falai között a 220 milliárd forintos rezsicsökkentési tételről. Szeretném jelezni önnek, önöknek, hogy ha a jövedelmi pozíciók tekintetében a felső 20 százalék jövedelmi pozícióját vesszük alapul, és a rezsicsökkentésből fakadóan az arányokat, akkor ők az 50 százalékát viszik el a rezsicsökkentésből fakadó megtakarításoknak, az 50 százalékát, és tudja, a kereseti pozíciók tekintetében pedig az alsó 20 százaléknál a jövedelmi pozíciókhoz illesztetten, a rezsiköltségek megtakarítása tekintetében a 10 százalékát viszik el az emberek. Magyarul: a tetején a felső jövedelmi sávban a 20 százalék - ha igaz a 220 milliárd, én úgy tudom, kevesebb, de ha igaz a 220 milliárd -, akkor 110 milliárdot elvisz, az alsó kereseti, jövedelmi pozícióban lévő 20 százalék meg elvisz 20-22 milliárd forintot. No, ez az a társadalmi igazságosság, amire önök úgy gondolnak, hogy ezt kell megvalósítani? Én azt gondolom, pont ennek az ellentettjét kell megvalósítani.

Ha már rezsicsökkentés, akkor olyan típusú változásokat kell eszközölni, ami azt hozza, hogy pontosan a kisebb fogyasztási kategóriába tartozók, akik többségében a kisebb jövedelmi pozícióban élik az életüket, ők kapjanak meg nagyobb mértékű támogatást, mert én úgy tudom, ez a szolidaritás. Lehet, hogy van egy másik fajta szolidaritás is, ami ennek az ellentettje, ez az orbáni szolidaritás vagy épp a babáki szolidaritás, nem tudom, de azt gondolom, ha eddig így gondolták, akkor érdemes felülgondolni még talán az elkövetkezendő néhány hónapra vonatkozóan, mert hisz azt tartom helyesnek és jónak, amit az előbb mondtam, és szerintem, képviselőtársam, ha belegondol, akkor ön sem tudja ezt elutasítani, hogy ott kell segítő kezet nyújtani, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Nem akarom túlbeszélni a történetet, a befejező gondolatok közepette csak arra akarok még egyszer kitérni, hogy ha egy cseppnyi szolidaritás, jóérzés - ki-ki hogy fogalmazza a dolgokat - van a kormánypárti képviselőtársaimban, akkor minden egyes olyan módosító javaslatot, amelyik olyan típusú pénzügyi átcsoportosítást hordoz magában, ami a kisebb jövedelmi, munkavállalási hajlandósággal, szándékkal bíró emberek tekintetében segítséget nyújt, azt megteszi. Ha egy cseppnyi jóérzés, jövőbe látás van önökben, akkor minden olyan módosító javaslatot, ami a képzettség megszerzését érinti, a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét tágítja, és valójában mindenkinek megadja a lehetőségét, nem úgy, mint ahogy ez az orbáni logikában megfogalmazódott akkor, amikor az ötven-egynéhányezer fős államilag finanszírozott helyet tíz-egynéhányezerre kívánta csökkenteni, mert ennek az lett volna, tudjuk mindnyájan, a következménye, hogy főleg azokban a családokban, ahol kisebb jövedelmi pozícióval bírnak az emberek, az ott nevelt gyermekek nem juthattak volna hozzá a tudás megszerzésének lehetőségéhez, mert a szülők nem tudták volna finanszírozni az utazási költséget, a szállásköltséget és sok minden egyéb mást. Egy szó mint száz, itt nem lehet mást mondani, csak azt lehet mondani, hogy megint, újólag, sokadszorra bebizonyosodik az, hogy önök pont azokat a rétegeket sújtják az intézkedéseikkel, ahol egyébként mindenre megvan a hajlandóság, hogy ők a saját családjuk fenntartása érdekében, a gyermekeik nevelése érdekében megtegyenek mindent, de nem tudnak megtenni mindent.

Tudja, visszatérve, a közfoglalkoztatás tekintetében annyit szeretnék mondani, azzal, hogy a közfoglalkoztatotti körbe, államtitkár úr, így télen 200 ezer embert bevonnak - 100 ezret a munka, 100 ezret képzés tekintetében, mondtam a példát, emlékszik rá, hogy milyen képzések, hogyan, miképpen történő megvalósítási keretei között -, azzal nem nyitnak utat ezeknek az embereknek arra, hogy a munka világában majd a közfoglalkoztatás létét követően megtalálják a helyüket. Tudja, miért nem? Azért, mert a gazdaságban 3,5 év óta nem növekszik a munkahelyek száma, önök meg azt ígérték, hogy egymillió új adófizető munkahelyet fognak megteremteni. Lapozza fel a programjukat, nézze meg, hogy a 27. oldalon mi szerepel e tekintetben, nézze meg, hogy a 29. oldalon mi szerepel, és rá fog döbbenni, hogy az szerepel benne, hogy egymillió új adófizető munkahelyet teremtenek.

Tudja, az adófizető munkahelyek alapvetően a gazdaságban születnek, ahhoz viszont hiteles és kiszámítható kormányzást kell folytatni, vagy kellett volna folytatni, nem olyat, hogy egyik nap ezt mondom, másik nap annak az ellentettjét, nem olyat, hogy Magyarország határain kívül így beszélek, a határain belül meg úgy beszélek, nem. Olyat kellett volna folytatni, aminek az eredményeképpen a tőke, akár legyen az külföldi tőke, idejött volna, vagy legyen az magyar tőke, az meg nem elment volna innen, merthogy sajnos az a jellemző, hogy még a magyar tőke egy jelentős hányada is elhagyta ezt az országot, ahelyett, hogy itt fektetett volna be, itt teremtett volna új munkalehetőségeket.

Egy szó mint száz, megint csak azt kell hogy mondjam, önöknek a hiteles és a kiszámítható kormányzás hiányában, ami a hátuk mögött van, sikerült azt a helyzetet életre hívniuk, aminek az az eredménye, hogy az emberek messze döntő többsége kisebb keresettel, kevesebb vásárlóerő-értékű pénzzel a zsebében éli a mindennapjait, és jutnak olyan helyzetbe, amelyen soron kívül, meggyőződésem szerint változtatni kell. Önök már erre nem lesznek képesek, mi meg fogjuk tenni ezt önök helyett.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)

(17.20)