Kérem szépen, ne feledjék el, hogy azokat, amiket mondtak a gyerek, a nők, az édesanyák, a család, a nyugdíjasok és a munkavállalók, a kisvállalkozások dolgában, prioritása a kormánynak. Köszönöm, hogy elfogadták. Elmondom még egyszer a kormányprogramot, mert önök is ezt mondják. De miért nem tették korábban? Én nem akarom önöket számon kérni, csak mantrázzák ugyanazt, amit mondtak eddig. Nem vitatkozunk dolgokról, hogy ez miért helyes, miért jó.

88-szor hallottam a minimálbér kérdését. Tisztelt Hölgyek, Urak! 12 év alatt önök nem emelték a minimálbért, csak nagyon minimálisan. A polgári kormány mindig emelte a minimálbért. Akkor tessék mondani, kinek kell lelkiismeret-furdalásának lenni? Ki nem jóérzésű? Ki nem szolidáris? Ki az, aki kiszámíthatatlan? Önök voltak azok!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne felejtsék el, a minimálbérre ennyi lehetőség volt alku kapcsán, a reálszférában. És hozzá kell venni a minimálbérhez a családtámogatás különböző formáit, többek között a családtámogatást mint adókedvezményt és a rezsicsökkentést is. Többet szeretnénk adni, nincs miből.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bér dolgában pedig azért azt látni kell: segély vagy munkabér, munka. A kormány álláspontja az, és a többségnek, hogy ne segélyből éljenek az emberek, hanem munkából. Én kaptam kritikát a közmunkaprogramról, most pedig jó páran kérik, hogy Mihály, több mint a semmi, csináljuk, mert érdemes dolgozni. Hölgyek, Urak! Én a praxisomból tudok erről beszélni.

A nyugdíjaknál 2002-ben elsütötték már azt a problémát, hogy megloptuk a nyugdíjasokat, de ma már nem él, mélyen tisztelt hölgyek, urak, mondtam, hogy a számok bizonyítják a polgári kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ebbéli tevékenységét, a növekedő nyugdíjakat.

Elnök Úr! Köszönöm, majd nyomok még egy kétpercest, ha megengedi.