Az 1023. javaslat Babák Mihálynak egy nagyon érdekes javaslata, ami támogatandó. A Rubik-kocka motívum gondolatisága által ihletett kiállítási központtal kapcsolatos kiadások 520 millióval teljes mértékben támogatható. Én tényleg elég sokat járok külföldre képviselői mivoltomból is fakadóan meg egyébként is, gondolom, az államtitkár úr is sokat jár a világban, és tudja, hogy a Rubik-kocka egy nagyon-nagyon nagy védjegye Magyarországnak, tehát ezzel sokkal bátrabban kellene élni, és biztatom erre őt és a kormányzatot, hogy karolja fel Babák Mihály képviselőtársunk, kormánypárti képviselőtársunk javaslatát, és tényleg jöjjön létre egy ilyen Rubik-központ.

Nagyon komoly érzés azzal szembesülni, hogy ebben látni a vetélkedőket a világ különböző pontjain a híradókban, és azt látja, hogy tényleg ott a fiatal kínaiaktól kezdve mindenki nagy tisztelettel, rajongással emlegeti Rubik Ernő nevét, és rakja össze, mondjuk, néhány másodperc alatt ezt a kockát, amit én még sajnos nem nagyon tudtam igazából így komolyabban összerakni, de nem is kell az embernek mindenhez úgymond érteni.

Viszont van Babák képviselőtársamnak egy másik javaslata, amit abszolút nem értek, illetve nem támogatok. Az Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány meghatározó feladatot lát el a társadalomtudományi kutatási ismeretek bővítése területén, ezért célszerű a finanszírozás növelése. Én arról nem tudok, hogy annyira meghatározó feladatot látna el az Antall József Alapítvány. 50 millió plusszal honorálná mindezt képviselőtársunk. Én ellentmondással élek, ha szabad így fogalmazni; ez az 1015. számú javaslat.

Ugyanígy ellentmondással élek a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány tekintetében. Ott, ha jól látom, 22 millió, helyesebben 58 millió forintos pluszt javasol. Így is elég derekasan komoly összeg az, ami kilátásba helyezésre kerül, bocsánat, plusz 22, tehát plusz 22 millió forintot javasol. Tehát úgy gondolom, nem kellene itt aránytalan jellegű támogatásokba bocsátkozni ilyen témákban.

Végül, de nem utolsósorban egyik szintén kedves kormánypárti képviselőnk javaslatát szeretném támogatni és helyesnek nevezni. Ez a szigetközi környezeti monitoring működtetése 50 millió forint plusszal, Bartos Mónika képviselőtársunk javaslata, amely tényleg rámutat arra, hogy egyrészt a mai napig igazából megoldatlan a magyar-szlovák konfliktus itt a Bős-Nagymaros ügyben, az 1997-ben hozott ítélet óta gyakorlatilag a mai napig tulajdonképpen nincsenek elvarrva a szálak, a hágai eljárás mielőbbi, kisebb veszteséggel történő lezárása abszolút fontos cél. Ha jól tudom, volt nemrégiben a Kisalföld újságnak egy ilyen akciója, ha jól tudom, ez népi kezdeményezés formájában, ha jól emlékszem, még napirenden is volt az Országgyűlésben. Nagyon jó ötlet, tehát támogassuk.

Most akkor lenne még egy olyan csomag, amelyet úgy neveztem, hogy az elcsatolt területen élő magyarság érdekében benyújtott javaslatok. A nemzetpolitikai célok között szerepel a nemzeti együttműködés kormányában, az kiemelt nemzetpolitikai cél, a határon túli magyarság ügyének fellendítése, a magyarság Kárpát-medencei befolyásának, erejének növelése, ehhez pedig nyilván pénz is kell, azon túl, hogy nyilván az alaptörvényben ott van a mindenkori magyar kormány kötelezettsége, hogy az egyéni és közösségi jogok kivívása körében támogassa, segítse az elcsatolt területeken élő testvéreket. Hála istennek, az állampolgársági törvénnyel és sok más eszközzel ez azért történik. És az egyik ilyen eszköz, amire büszke vagyok, kicsit a saját gyermekemnek is tartom, ha szabad így nevezni, a Kárpát-medencei Magyar Jogsegélyszolgálat, amely egy olyan jogvédő szervezet, amelyet a 2011-es költségvetési vitában, a 2012. évre szóló költségvetési vitában terjesztettem elő. 992. számon terjesztettem elő most egy kapcsolódó módosító javaslatot abból a célból, hogy ennek a nagyon fontos feladatot ellátó szervezetnek, amely létrejött - és védi a magyarságot az őket érő emberijog-sértések esetén, ha ennek diszkriminációs jellege van, tehát jogvédelmet ad az elcsatolt területek magyarsága számára -, emeljük meg további 50 millió forinttal a forrásait, tehát a jelenlegi 50 millióról emeljük fel 100 millióra. Úgy érzem, ez nem egy elrugaszkodott, aránytalan növelés, különösen nem arra tekintettel, hogy a magyarságellenes jogsértések, diszkriminációs ügyek, erőszakos támadások vagy éppen az állampolgárságtól való megfosztás, akár a Felvidéken, akár Erdélyben, akár a Délvidéken, igen erőteljesen elszaporodott, és folyamatosan nő. Ez a szervezet hála istennek eljutott most már oda, Kisebbségi Jogvédő Alapítvány néven jött létre az a szervezet, amely tulajdonképpen működik ennek keretében, és szervezi az elcsatolt területek magyar ügyvédeinek működését, összehangolja őket, és tulajdonképpen az ő bevonásukkal ad konkrét jogvédelmet. Például most jelen esetben a nemrégiben szabadult hét temerini fiúból vagy délvidéki fiúból kettő védelmét ez a szervezet látja el, és nyilván még a növekedés lehetőségei, hogy úgy mondjam, korlátlanok. Tehát arra kérem nagy tisztelettel az államtitkár urat, és mindazt, aki ezt figyeli, és van ráhatása a költségvetési számok alakítására, akkor segítsen ebben. Szávay István képviselőtársam is fontosnak tartotta ezt, mert ő is plusz 10 millió forintot ennek a szervezetnek a céljára jónak látott, fontosnak tartott.

Azután van még egy fontos cél, bocsánat, ez belföldi ügy, egy kicsit azért összekeveredett, de a 993. kategóriában a jogi segítségnyújtás tekintetében 100 millió forint pluszt látnék fontosnak. Ez nem másról szól, mint a nép ügyvédje szolgáltatás, azoknak az embereknek, akik nem tudják finanszírozni a saját maguk költségeit, a jogi eljárásaik költségét, amikor konfliktusba keverednek adott esetben egy közműszolgáltatóval vagy éppenséggel a szomszédjukkal netán, vagy egy multicéggel küzdenek fogyasztóvédelmi ügyben, akkor nem tudják ellátni a maguk védelmét, és ha rászorultak, akkor erre irányadó szabályok szerint igénybe vehetik a nép ügyvédje szolgáltatást. Ez elég szomorú, hogy 115 millió forint lett beállítva 10 millió ember számára eredetileg a költségvetésbe.

(19.00)

Most ezt plusz 100 millióval, azt gondolom, hogy megint csak visszafogottan javaslom megemelni; a KIM felügyelete alá tartozó szervezetek és szakmai programok támogatásának másfél milliárdos keretéből némileg átcsoportosítva szerintem ez nem egy ördögtől elrugaszkodott cél.

Aztán szintén egy összmagyar ügy a hadisírok gondozása, Szávay István képviselőtársam javaslata. Jövőre lesz az első világháború kitörésének századik évfordulója, és úgy gondolom, illetve ez tény, hogy sajnos nagyon sok magyar hadisír van a határainkon túl. Ennek van egy prózai oka, mégpedig az, hogy annyira jók voltunk az első világháborúban, hogy lényegében, leszámítva a Kárpátalján időlegesen tapasztalt, rövid ideig tartó orosz betörést, határokon kívül, tehát még a Magyar Királyság területén kívül harcoltak a katonáink. Ez annyira nem volt jó, hozzáteszem, mert ugye, az osztrákok kényszerítettek bele minket az első világháborúba, és kellett a fenének ez az első világháború a nyakunkba, amely végül is a Magyar Királyság szétrobbantását és szétdarabolását eredményezte, és a trianoni békediktátumhoz vezetett. Tehát abszolút nem mondhatjuk, hogy ez egy örömteli dolog. De ha már sajnos így alakult, hogy hadisírjaink vannak határon kívül, akkor arra áldozzunk, és 100 millió forint nem hiszem, hogy valami rettenetesen nagy költség lenne.

Aki már volt Verdunben, és látta az ottani francia emlékhelyet, annak, azt hiszem, nem kell magyarázni. Aki nem volt, annak két mondatban azért próbálom elmondani az érzéseket. Tehát körülbelül legalább tízezer hófehér sírkereszt, és egy hatalmas akkora francia zászló, hogy nem látni, hogy hol van a vége, ugyanakkor egy hatalmas építmény, ott van a Fort du Mont-erőd, amelyet működtetnek, kvázi mintegy bemutatják, hogy nézett ki akkor. És egyáltalán az emlékhelyek úgy vannak ott kialakítva méltón, hogy a véres háborúban értelmetlenül meghalt francia katonáknak méltó emléket állít. Hozzáteszem, a német katonáknak is méltó emléket állít, tehát nagyon korrekt a kiállítás történelmileg.

Aztán szintén magyar emlékhely, egy nagyon-nagyon szívünkhöz közel álló történelmi személyiség emlékhelye, erről már beszélt Szávay István képviselőtársam, ha jól hallottam, a részletes vitában, de hát én is elmondom, egy mondattal utalok rá: 995-ös számon a borsi Rákóczi-kastély kérdése, amely nagyon megérett már a felújításra. Itt egy meglehetősen szerény, 50 millió forintot javasol a képviselőtársam, de hát egy forint is sokat számít. Úgyhogy gyakorlatilag 2016-ra tervezik befejezni, de végül is az épület állapota folyamatosan romlik, félő, hogy a károk visszafordíthatatlanná válnak. Tehát nagyon van mit ott tenni. A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás nagyon jó kezelője lenne ennek az összegnek.

Tehát nagyon kérem, én is voltam ott egy ilyen nagyon felemelő Rákóczi-ünnepségen, és ne felejtsék el, hogy benyújtotta László Ferenc, a Rákóczi-egyesület nevében - ez nem a Rákóczi Szövetség, hanem egy Rákóczi-emlékegyesület - azt a petíciót minden parlamenti frakcióvezetőnek, amelyben azt kéri, hogy legyen ünnepnap a Rákóczi-szabadságharc kitörésének napja. Szerintem ez egy teljesen jó javaslat, és összhangban áll ezzel a kapcsolódó módosító javaslattal, hiszen legyünk már egy kicsikét büszkék azért a nemzetpolitikailag nagyon hasznos és fontos eseményekre. Tehát ne csak mindig a vereségek, ne csak mindig a gyásznapok lengjék be a mi ünnepeinket, úgyhogy szerintem ez egy kiváló alkalom. Kérem ezúton az összes frakcióvezetőt, hogy válaszoljanak László Ferenc úrnak, egyelőre, ha jól tudom, csak egy frakciótól kapott választ. Kérem, hogy akkor ezúton is válaszoljanak neki, és támogassák az ő felvetését. A Jobbik természetesen támogatja az ő javaslatukat.

Külföldi magyar emlékhelyek felújítására vagy megőrzésére az eredetileg kitűzött 5 millió - igen, jól hallják: ötmillió - forint helyett 45 milliót javasol, illetve 50 milliót javasol, tehát plusz 45 milliót javasol Szávay István képviselőtársam 997-es sorszámú javaslatával. Nem tudom, hogy kell-e sokat magyarázni ezen. Azt gondolom, hogy 5 millió forintból talán egy turulemlékmű talapzatát lehet, hogy meg lehet csinálni, vagy egy turulemlékművet, megkockáztatom, de hogy itt sokkal többet nem lehet csinálni, az biztos, és hála istennek, elég sok emlékünk van a Kárpát-medencében, figyelemmel arra, hogy a magyar királyság szerves részét alkották közel ezer évig. Tehát ez egy támogatásra alkalmas ügy, kérem, hogy segítsenek ebben.

Szili Katalinnak van egy javaslata: a Határon Túli Magyarságért Alapítvány 20 millió forint pluszt kér. Figyelemre méltó javaslat, kérem, hogy szintén támogassák.

A Hunor Iroda működését kívánja támogatni Babák képviselőtársam. Én nem tudom, hogy mi az a Hunor Iroda, hogy őszinte legyek, tehát valami magyarázatot kértem volna tőle, ha nem találkoztam volna vele a folyosón, amikor már éppen elment a vitából. Nem akarom őt bántani, nagyon tisztességes kolléga, csak nem tudom, hogy mi az, hogy Hunor Iroda. Lehet, hogy majd megkérdezem tőle, és akkor majd már többet tudok. Tehát ez az 1029-es javaslat volt.

Végül, de nem utolsósorban a Trianon-múzeum gondolata egy nagyon fontos gondolat. Lényegében állami emlékhelye a trianoni tragédiának, diktátumnak nincs, hivatalos állami emlékhelye. Mielőtt még gyorsan mondanák, hogy van Várpalotán a trianoni múzeum, helyes, van ez a Trianon Múzeum, jártam is ott nemrégiben. Egy nagyon jó, kiváló színvonalú kiállítás egyébként, meglehetősen csekély látogatottsággal, sajnos. Ez nem a múzeum hibája. Mindenképpen észlelhető, hogy nincsenek túl jó állapotban ott a viszonyok. Tehát nincs elég pénz láthatóan. Kevesen is vannak, nincs elég pénzük, hogy meghirdessék. Budapesten illene igenis már végre eljutni oda, hogy legyen egy összmagyarságot bemutató múzeum, nevezhetjük nemzeti összetartozás múzeumának is, én kiegyezek ezzel. A nemzeti összetartozás fontosságáról szóló törvényjavaslat 2010-ben elfogadásra került, tulajdonképpen jobbikos ihletésre, hiszen Balczó Zoltán és más képviselőtársaink voltak együtt azok, akik benyújtottuk ezt az első országgyűlési határozati javaslatot, hogy legyen már méltó megemlékezés erről a drámai napról, tehát realista módon nézzünk szembe. Ez a törvény egyébként kimondja, hogy a nemzet egységes, függetlenül attól, hogy hol húzódnak a határok, és diktátumnak nevezi a trianoni békét, ami nem béke, hanem diktátum, tehát nagyon helyes, csak lépni kéne, és pénz kéne erre.

Erre van javaslatunk, és mivel itt szűkek a keretek, és itt már csak fejezeten belül lehet rakosgatni összegeket, ezért találtunk egy olyan tételt, ami figyelemre méltó lehetőségeket ad. Ez jelen esetben a holokauszt gyermekáldozatainak emlékhelye, "európai oktatási központ létrehozásával kapcsolatos kiadások" című cím, ami 6 milliárd 208 millió forint összeget tartalmaz. Ez a bizonyos Józsefvárosi pályaudvaron megvalósítandó, ha jól tudom vagy jól hallom az elképzeléseket, akkor ez a sorsok háza névre szeretne hallgatni, és ilyen különböző labirintusokban szeretnék a magyar fiatalokat, gyermekeket végighajtani, hogy ők érezzék át, hogy milyen szörnyűségek zajlottak a múltban.

Én igazából nem akarok itt belemenni a művészi történelmi minősítési kérdésekbe, de azt gondolom, hogy ez a 6,2 milliárd mindenképpen eltúlzott összeg egy ilyen célra. Tehát azért egy picit legyünk már realisták vagy legyünk mértéktartók, vagy legyünk arányosak, ha úgy tetszik. Jogászként gyakran használom a szükségesség-arányosság fogalmát, ez egy bevett jogi formula. Mindent a maga helyén kezeljünk. Azt gondolom, hogy azért a trianoni diktátum számára a nemzeti összetartozás házát miért nem csináljuk meg. (Dr. Józsa István: ...a Hősök tere!) Jó, van a Hősök tere, bocsánat, azt kicsit régebben már megcsinálták, hála istennek, eleink, akkor még azért elég jól húzták itt a szekeret, tehát tényleg felhúzták a millenniumi központot mindenestül ott, a Hősök terén, meg a környékbeli múzeumokat és intézményeket, de hát bocsánat, én úgy érzem, hogy kell ez a múzeum. És Budapesten kell. Nem azért, mert annyira Budapest-központúak vagyunk, de igenis a turisták zöme Budapesten jár, büszkén meg lehetne mutatni a magyar népművészetet, a magyar hagyományokat, a magyar történelmet, gyakorlatilag be lehetne mutatni, egy teljes országimázs-formálást lehetne végrehajtani kulturáltan, többnyelvűen, szórólapokkal, egy galériával, egy kávézóval, hagyományos magyar ruhák, ékszerek megvásárlása, ezerféle dolgot, filmeket, szóval itt csodát lehetne csinálni. Úgyhogy adjunk erre keretet, adunk erre forrást.

Van még egy utolsó javaslat, amit akkor végül is zárásképpen elmondanék. Én beadtam egy olyan módosító javaslatot december 2-án, 1005-ös számon, amely egy picikét szigorúbb ezzel a holokausztközponttal kapcsolatban, mert lényegében azt mondtam ebben a javaslatban, és azt mondom, és ezért kérem a támogatásukat, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. javára csoportosítsuk már át ezt az összeget, ezt a 6,2 milliárdot, tehát napoljuk el ennek a sorsok házának a létrehozását.

(19.10)

Én értem, hogy a holokauszt hetvenedik évfordulója lesz a jövő évben, sok esemény is lesz, hiszen nemrégiben az UNESCO egyik tekintélyes képviselőjével Lázár János tájékoztatta a közvéleményt, hogy hány fontos eseményt kívánnak megvalósítani. Ne halmozzuk már ennyire a dolgokat, és kérem szépen, ne provokáljuk, ne bosszantsuk a magyar embereket! Tényleg sokan tudják, hogy ez mit jelent az érintetteknek, ezt sokan nem is vitatják, csak könyörgök, ne üssön ez vissza!

Éppen ezért, bocsánat, a devizaadósoknak azért nehéz lesz megmagyarázni, hogy a 6,2 milliárd forintnak jobb helye van, mondjuk, a holokauszt központ, a sorsok háza falai között vagy a falaiban, mint mondjuk, az ő tönkrement életük megmentésére fordítandó összeg. Tehát az ő lakásukat meg kell menteni, mert viszi a végrehajtó, viszi a bank, és a Nemzeti Eszközkezelő, amelynek a koncepciójával persze vitatkoztunk, vitatkozunk most is, de az az alapelvünk, Z. Kárpát Dániel szokta ezt mindig elmondani, hogy ha egy adóst megmentünk, akkor már nagyot tettünk. Egyébként pont a holokauszttal kapcsolatban több zsidó közéleti személyiség is ezt mondja, hogy ha egy embert megmentesz, akkor már gyakorlatilag az egész emberiséget megmented. Tehát én ezt kérem önöktől, mentsük meg a devizaadósokat ebből a 6,2 milliárd forintból, már amennyit meg lehet menteni.

Azért elég nagyot lehet tenni, mert egyébként 2500 milliárd forint van beállítva a Nemzeti Eszközkezelőre. Voltak itt hangzatos fogadkozások, hogy a ciklus végére hány ezer lakást fognak megmenteni, mert ez megmentés, mert az állam megvásárolja, és onnét kezdve kap egy lehetőséget a megbillent, az átvert, a becsapott adós arra, hogy ha tudja konszolidálni az életét, akkor gyakorlatilag ki tudja gazdálkodni azt, hogy visszavehesse a saját lakását. Előbb-utóbb meg fogják oldani az ügyet, hiszen a Kúria dönt december 16-án, lehet, hogy lesz egy törvény, ami forintalapúra helyezi a Jobbik javaslata alapján visszamenőlegesen a szerződéseket, csak meg kell menteni őket addig is, életben kell őket tartani. Tehát kérem, hogy ezt fontolják meg.

Zárásul, tehát ezen bizonyos 1005. számú javaslatom támogatását kérem önöktől nagy tisztelettel. Ennyit tudtam most ezzel kapcsolatban elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket. Ha észrevételük van, akkor kérem, hogy osszák meg, és kérem államtitkár urat, hogy a kollégájával együtt majd referáljanak erről a kormány számára is, és most tényleg emelkedjenek felül azon, hogy eddig, ha jól tudom, egyetlenegy ellenzéki javaslatot nem támogattak. Milyen szép gesztus, milyen szép karácsonyi ajándék lenne az egész társadalom számára, ha önök tényleg végre a nemzeti együttműködés szellemében azt mondanák, hogy jó, most fölülemelkedünk, eddig nagyon merevek voltunk, kellett hajtani, kellett csinálni dolgokat, de most megtesszük azt, hogy befogadunk ellenzéki javaslatokat, ám ezekből bőven van lehetőség, ezekből mazsoláztam, de még van bent kormánypárti javaslat is, úgyhogy legalább azokat támogassák.

Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)