Tényleg szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nemzetpolitikai eredmény az, hogy hét délvidéki fiú múlt csütörtökön 13 hónap után kisétálhatott a szerb börtönből. Ez látszólag egy távirati hír, de emögött azért sorsok vannak, hihetetlen küzdelmek, az egész délvidéki magyar közösség életének és sorsának a tükre jelenik meg ebben az ügyben.

Röviden próbálom összefoglalni, hogy miről van szó. Van Délvidéken egy Temerin nevezetű település, javasolom mindenkinek, hogy látogasson el, egy nagyon jó hely, tényleg egy olyan mezőváros, amely nagyon sok száz év óta ott van, fele magyar, fele szerb lakja, és meg kell mondanom őszintén, hogy alapvetően jó viszonyban él egymással a két közösség, csak a betelepült új szerbekkel van gond, a menekültekkel, akik Koszovóból, illetve Boszniából érkeztek, érkeznek sajnos a mai napig is. Ők azok, akik gerjesztik a konfliktusokat, és ők azok, akik nem tudják az évszázados együttélés szabályaihoz tartani magukat, mert Délvidéken, a Magyar Királyság egykori, egyik szép részében - a mai napig is a Bácska, Bánság nagyon szép része a magyar területeknek - tényleg példaértékű volt a soknemzetiségi együttélés. Még jelenleg is Délvidéken 25 különböző nemzetiség él, és a legnagyobb népességű, lélekszámú közösség a magyar közösség.

Ehhez képest, hozzáteszem, nagyon szomorú és megdöbbentő, hogy az Európai Bizottság Szerbiáról szóló országjelentésének a tervezetében - amelyben monitorozzák, hogy mennyire alkalmas Szerbia arra, hogy megkezdjék az európai uniós csatlakozási tárgyalást -, a 76 oldalas jelentésben egyetlenegy szót nem tudott leírni a magyarságról. Azt írják le, hogy minden rendben van a Vajdaságban - ahogy ezt ők írják -, és jól kezeli a rendőrség azokat a konfliktusokat, ahol interetnikai konfliktus van, és általában úgy kezelik jól, hogy enyhébb minősítést adnak a cselekményeknek, mint a bűncselekmény, tehát szabálysértésnek minősítik.

Nézzük meg, hogy mi történt itt! 2012. október 22-én több magyar fiatal az egyik, Nex nevezetű szórakozóhelyre ment át éjfél vagy hajnali egy körül, mert ott viszonylag jó ennivalókat lehet enni. Hát istenem, ilyen is van, valaki enni akar, és beléptek a szórakozóhelyre. Heten nem voltak ott, hozzáteszem, mert a hétből az egyik a város másik pontján tartózkodott, és úgy ült 13 hónapot a rács mögött, hogy nem is volt az úgymond kocsmai verekedés helyszínén. Egy másik fiú az udvaron a barátnőjével álldogált. De lehet, hogy mást is csinált, nem tudom. Álldogált. De nem volt bent a verekedés helyszínén.

Öt magyar fiatal ment be ebbe a kocsmába, szó szót követett, konfliktus alakult ki, elég egy parázs, elég egy szikra, és tulajdonképpen nagyon kemény verekedés indult el, ahol a magyar fiataloknak lényegében menekülniük kellett, ha az életük kedves volt, mert utánuk eredt 25-30 szerb, tehergépkocsival üldözték, sörösüvegekkel dobálták őket a tehergépkocsiról, sörösüvegzáport kaptak. Az egyik fiatal már nem tudott elég gyorsan szaladni, elesett, lánccal vertek nagyokat rá, mély sebeket ejtve a hátán, illetve a fején, 8 centis sebet. Be kellett menekülni az Orosz szülőkhöz a gyermekeknek, illetve fiataloknak - mert hát nem gyermekek, fiatalok -, és hívták a rendőrséget segítségül.

(19.30)

Ebből az lett, hogy hét magyar fiatalt előzetesbe vágtak, egy szerb ellen indult eljárás, de ő is szabadlábon védekezik. Tehát óriási eredmény volt az, hogy végül is sikerült elérni 13 hónap után, hogy szabadlábra kerüljenek. Hihetetlen mennyiségű munka, védői munka természetesen, és azért lobbimunka is áll emögött.

Én nagyon remélem, hogy a magyar kormány is odatette magát. Én nem tudom ezt ellenőrizni, csak vélelmezni, gondolom, talán ők is meghallották a hívó szót; Orbán Viktornak személyesen adtam át a sorsukról szóló levelet.

Filmet csináltunk, az "Áldozatból bűnös" című dokumentumfilmet, amelyben bemutatjuk 21 percben ezt az egész, döbbenetes történetet. Kimentünk ezzel a filmmel és Bozóki Antal neves délvidéki jogvédővel, Rácz Szabó Lászlóval, a Magyar Polgári Szövetség elnökével és László Bálinttal, a Magyar Remény Mozgalom vezetőjével Strasbourgba, az Európa Tanács őszi közgyűlésére, ott jártuk végig a delegációkat, és lobbiztunk a fiúkért, illetve a délvidéki magyarság helyzetének rendezéséért. Ugyanezt tettük Morvai Krisztina segítségével és együttműködésével az Európai Parlamentben pár hete, és nagy örömömre szolgál, hogy végül is kiszabadultak.

Felejthetetlen élmény volt ott lenni velük, együtt lenni velük pont Temerinben, hiszen ott meghirdettük múlt péntekre a fórumunkat, a könyv- és filmbemutatót, Bozóki Antal "A magyar közösség Szerbiában" című könyvének bemutatóját és a filmbemutatót. Az az örömteli dolog történt, hogy ünnepelhettünk egy nagyot, a fiúk ott voltak kiszabadulva. Felejthetetlen élmény volt.

És folytatjuk tovább, meg kell szüntetni az eljárást velük szemben nyilván, illetve az egész délvidéki magyarság helyzetét rendezni kell, meg kell adni a területi autonómiát nekik, önálló egyetemet, egyenrangú státust kell adni nekik ősi szülőföldjükön. Ez a magyar politika feladata, ez minden magyar felelős közéleti ember feladata. Dolgozzunk együtt ezen, hogy Szerbia addig ne csatlakozhasson az Unióhoz, amíg ezeket a követelményeket nem teljesíti.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)