Mielőtt ismertetném a kormány javaslatának lényegét, néhány szóban kitérnék arra, hogy milyen esetekben kerülhet sor a kilakoltatásra. Az egyik eset az, amikor a végrehajtási eljárás azért indul, mert a kötelezettnek át kell adnia egy ingatlant, de erre a végrehajtás elrendelését követően nem kerül sor önkéntesen. A legtöbbször bérleti szerződések megszűnése miatt indulnak ilyen eljárások. Fő szabály szerint 15 napos önkéntes kiköltözésre hívja fel a bíróság a végrehajtható okiratban a kötelezettet, de mivel egy természetes személyről van szó, akinek a lakást egy jogi személy részére kell átadnia, akkor a kérelmére ez 90 nappal meghosszabbítható. Ez az önkéntes kiköltözési időszak. Ennek eltelte után újra bíróságra kerül az ügy, amely vagy bírságolással, vagy pedig ehelyett vagy ezt követően a kilakoltatás elrendelésével folytatja az eljárást. Ezt követően kezdi meg a végrehajtó a kilakoltatás előkészítését, majd lebonyolítását.

A másik eset az, ha az adósnak azért kell az ingatlanát elhagynia, mert elárverezték az ingatlanát, vagyis megszűnt a tulajdonjoga az ingatlanon. A kiköltözésre a jogorvoslati eljárások lefolytatását és a teljes vételár kifizetését követően kerül sor, emellett az adós a bíróságtól 6 hónapig terjedő halasztást is kérhet. A határidő lejártát követően az árverési vevő indítványára kerülhet sor a kilakoltatásra.

Látható, hogy az eljárási szabályok alapján az eljárás megindításától a kilakoltatásig számos eljárási cselekményre kerül sor, több hónap, de nem ritkán egy év is eltelik a kiköltöztetésig. Évente, a korábbi években, amikor még nem volt moratórium, átlagosan 900 és 1000 közötti volt a kilakoltatások száma országosan. A szabályozás ugyanakkor csak akkor tölti be a rendeltetését, ha biztosítja, hogy ésszerű időn belül kerüljön sor a birtokba adásra. Ezért a moratórium egy ideiglenes jellegű jogintézmény, széles körben hosszú ideig történő fenntartása egyetlenegy jogrendszerben sem lehetséges. A törvényjavaslat kapcsán arról kell dönteni az Országgyűlésnek, hogy kinek az ügyében marad fenn mégis a moratórium. A kormány azt javasolja, hogy devizahiteles adósok ügyeiben továbbra is érvényesüljön a moratórium, ennek oka pedig az, hogy esetükben a jogalkotónak még hosszú távú rendelkezésre kell javaslatot tennie.

Valamennyiünk előtt ismert, hogy az elmúlt években hányféle intézkedést tett a kormány a devizahitelesek védelmében, illetőleg a segítségükre. Árfolyamrögzítésen alapuló konstrukciókat dolgozott ki, amelyek segítségével több százezer adósnak nyílt módja arra, hogy jogszabályban rögzített árfolyamon törlessze adósságát, vagy rögzített árfolyamon végtörlesszen. Bevezette az Országgyűlés a kényszerintézkedési kvótákat, elindította a Nemzeti Eszközkezelő a lakásmentő és adósságcsökkentő, lakásfelvásárlási programját, emellett különféle kamattámogatások is létrejöttek. Eközben az egyedi ügyekben nagyszámú jogorvoslati eljárás indult, és felszínre hozta a joggyakorlat a vitás és érvénytelenségi jogkövetkezménnyel sújtható szerződési feltételeket is. A kormány ebben a helyzetben azt a stratégiai döntést hozta, hogy valamennyi jogi kockázatot kizárva hoz további intézkedéseket. Bevárja az Európai Bíróság döntését és az annak nyomán teljessé váló jogegységi döntést, és a szerződésekbe történő jogszabályi beavatkozás kereteit is tisztázza.

Mindezeknek a célja az, hogy végül teljes mértékben és átfogó, valamint végleges jelleggel kiiktatható legyen a felek szerződéses kapcsolatából az árfolyamkockázat, és ne legyen szükség a továbbiakban érvénytelenségi perek ezreinek vagy százezreinek az indítására sem. Mindaddig, amíg ennek a jogszabályi háttere nem születik meg, a kormány azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy tartsa fenn a moratóriumot a devizahitelesek, de csak a devizahitelesek ügyeiben. Olyan törvényszöveget terjesztett a kormány az Országgyűlés elé, amely a lehető legszélesebb körű értelmezést adja a devizaalapú lakáshitelekre. Beletartozik - szerződési értékhatártól függetlenül - minden olyan konstrukció, amelyben a tartozás fedezete lakóingatlan, és a moratóriummal védettek a javaslat alapján a devizaszerződéshez kapcsolódó biztosítéki szerződések kötelezettjei is, így például a zálogkötelezettek vagy a kezesek is. Ha az adós a moratórium hatálya alá tartozik, értelemszerűen a devizahiteleken felüli egyéb tartozása miatt sem költöztethető ki.

(18.10)

Ha viszont a hitelezéssel vagy a lakás megszerzésével összefüggésben büntetőeljárásban jogerősen elítélték, mert sajnos ilyenre is került sor, akkor nem vonatkozik rá moratórium, de ez csak bűncselekmények elítéltjei esetében. A törvényjavaslat rendelkezései értelemszerűen a folyamatban levő ügyekben is alkalmazandóak, hiszen a cél az, hogy aki eddig is a moratórium alatt állt, annak az ügyében továbbra is érvényesüljön a moratórium.

A kormány teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a moratórium csak egy átmeneti megoldás az adósok ügyeire, a moratórium csupán egy eszköz. Az elmúlt években minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy Magyarország kikerüljön a devizahitelezéssel okozott válságból. Vállaltuk a konfrontációt a hitelezői piaccal, a nemzetközi pénzügyi világgal, tetemes költségvetési forrásokat rendeltünk a már említett adósságkezelési programokhoz. Eközben pedig kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, és megakadályoztuk, hogy a hiteltartozások mellett a rezsiköltségek is égbe szökjenek.

Biztosíthatom önöket, nemhiába tettük meg ezt az utat; a devizahitelesek ügyében végig fogjuk járni. Ezért kérem a támogatásukat a törvény megszavazásához. Bízom benne, hogy pártállástól függetlenül erre a kormány-előterjesztésre mindenki igennel fog szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)