TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót, de a 15 perces időkeretet nem használnám ki, mert frakciótársaim, akik utánam következnek szólásra, véletlenül még infarktust kapnak, ezért tehát röviden próbálom meg összefoglalni a mondandómat három dologról.

Az egyik úgy szól, hogy valami most nagyon megroppanhatott a kormánypártok soraiban, azért, mert nekimentek a falnak, és a fal nagy pofont adott. Amikor Varga Mihály arról beszélt tegnap, hogy készen állunk az egyeztetésre, és mi itt minden javaslatot befogadunk, akkor vissza kell gondolnom az elmúlt évekre: soha ilyen mondat el nem hangzott a kormánypártok részéről. Valami tehát történt. Mi történt? Az történt, hogy most először szembesültek azzal, hogy akiknek nem tetszik az, amit csinálnak, azok kimennek az utcára, és ezt elmondják, és sokan vannak. Ezért tehát én úgy gondolom, hogy nemcsak verbálisan kellene kezelni ezt a helyzetet, hogy mi hajlandóak vagyunk egyeztetni, és várjuk a javaslatokat, hanem valóban megtenni ezt. Internetadóügyben is. Az nem egyeztetés, hogy mi már egyeztettünk saját magunkkal: 700!

Második téma: kevés szó esett a népegészségügyi adóról a mai vitában. Amikor a javaslat a népegészségügyi adó reszelgetésére is tesz javaslatot, akkor szögezzünk már le valamit: ez nem jött be. Nem teljesítette az eredeti céljait, a gyártók különféle technikákkal kibújnak az adófizetés alól, nem lett egészségesebb senki, tehát a dolog nem jó. Azokról a lózungokról meg már nem is beszélnék, hogy a népegészségügyi adóból akartuk fedezni az egészségügyiek bérének emelését, és így tovább. Tehát ha valóban van ilyen program, akkor nem kellene a vaktában megtalált adóbehajtási ötletekkel ráfogni, hogy ez az, hanem valóban végig kellene csinálni, hogy valóban népegészségügyet szolgáljon. Hogy ne legyenek olyan termékek a boltokban, amelyek, és nem folytatnám.

Tehát tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem maradtak ugyan sokan, de el kellene gondolkodni azon, hogy ezt az egészet nem kell akkor csinálni, és nem megpróbálni hirdetni valamit, majd utána adóbehajtásként kezelni, mert ez egy viszonylag könnyen megszerezhető, bár kevés pénz.

A harmadik ilyen tétel: a valóságtól azért nagyon távol áll vagy távol jár a kormánypárti kör akkor, amikor mond valamit, és mást csinál. És most megint csak a népegészségügyre utalnék. Magyarországon az alkoholizmus népbetegség. Az alkoholhoz való viszonya önöknek pedig olyan…, mert, hát államtitkár urat hallottuk, hogy itt behatóan részletezte a különféle ilyen alkoholtartalmú italok tulajdonságait ? remélem, hogy érdeklődése kifejezetten szakmai az ilyen típusú termékek iránt ?, el kellene dönteni, hogy népegészségügyi ügyként kezelik vagy sem. És akkor nem játszadozni az ilyen dolgokkal, hogy ja, hogy a palackos fröccs az hunga­rikum ? különben nem az, hanem másfajta megjelölést használnak rá ?, ezért az nem adózik.

(17.20)

Az olcsó bor igen, az nagyon jó dolog, hadd vegyék csak, hadd butuljanak; a drága tömény szesz is, ámde ott a középkategóriában még lehetne pénzt halászni. Államtitkár úr, el kellene dönteni, hogy igen vagy nem. Akarunk-e valamit változtatni, mondjuk, egészségügyi szempontból ezen a helyzeten vagy sem? Minőséget akarunk, vagy pedig mást? De ez a fajta kevergetése a dolgoknak és ? hogy is mondjam ? felemlegetése a különböző alkoholtartalmú italoknak ötletszerűen, ez a világon semmire nem jó.

Van még egy utolsó ügy, amiről beszélni szeretnék. Varga Mihály nevét már említettem a hozzászólásomban. Pócs képviselőtársam nincs itt. Kérem, államtitkár urat, majd tolmácsolja neki, amit mondok. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ő sem figyel!) A miniszter urat én egyébként tisztelem. De azért a számok tekintetében pontos forrásnak nevezni nem lehet. Amikor a szolgáltatók 70 milliárdjáról beszél, nézzenek már rá a mérlegfőösszegekre és az adózott eredményre! Vegyék már ezt a fáradságot, az Isten szerelmére! Ne dobálózzanak a főnökeik szövegeivel! Ez a 70 nem létezik. Itt kering a neten, amit még használnak az emberek, én is.

Tessék megnézni és utána beszélni arról, hogy mi történik. Önök, most úgy látom, hogy konfabulálnak megint, sztorikat gyártanak erre az ügyre, hogy ez miért meg hogyan. Ez a sztori kicsit roppanékony, mert hol a fejlesztésre kell, hol a rendőrökére, hol erre, hol arra, és különben ez nem lesz akkora, meg átháríthatatlan. Legalább pontosak legyenek már, az Isten szerelmére! De amit mondok, az illúzió! Ott, ahol az adótörvény vitájának a végénél egy államtitkár és két kormánypárti képviselő van a teremben, ott illúzió beszélni bármiről, ami arról szól, hogy komolyság, szakma és az ügyek tiszta végigvitele. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)