ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sopron Civitas Fidelissima. 93 évvel ezelőtt, 1921. december 14-16 között zajlott az a népszavazás, ami lehetővé tette, hogy Sopron és a környező nyolc település a saint-germaini béke elgondolásaival ellentétben Magyarországnál maradhasson. Ez talán még közismert.
Viszont az már nem annyira, hogy kiknek is köszönhető ez a területi nyereség. A Rongyos Gárdának, a szégyenletes módon elhallgatott Rongyos Gárdának, annak tagjainak és vezetőinek, Héjjas Ivánnak, Prónay Pálnak és nem utolsósorban Francia Kiss Mihálynak.
(22.20)
Annak a Francia Kiss Mihálynak, akit 1957-ben gyalázatos körülmények közepette, alaptalan vádak alapján kivégeztek. Több mint 20 percig hagyták szenvedni a bitón, s annak ellenére, hogy az egyik lánya 1994-ben egy felülvizsgálati kérelemmel élt a Legfelsőbb Bírósághoz, az ávós szellem, a továbbélő ávós szellem, annak SZDSZ-es örökösei megakadályozták ezt a felülvizsgálatot, és a halálos ítélet mind a mai napig érvényben van. A Rongyos Gárda emlékét nem őrzik köztéri szobrok, művészeti alkotások, nincsen bent a köztudatban, a köznevelés rendszerében annyira, mint amennyire egy szerencsés történelmi fejlődésű országban, egy nemzeti öntudattal egészségesen ellátott országban ennek lennie kellene.
Mit is tettek ők? 1918 végére ugyan elveszítettük a háborút, de mindezt nehezítette az, hogy történelmünk talán legtehetségtelenebb politikusa, Károlyi Mihály kaparintotta meg a hatalmat. Az a Károlyi Mihály, az a degenerált vörös gróf, akinek hadügyminisztere, az alkoholista Linder Béla kijelentette, hogy nem akar többé katonát látni, annak ellenére, hogy mindenki tudta, a környező országok ‑ Szerbia, Románia vagy éppen a csehek ‑ Magyarország területéből akarnak nagy-nagy területeket kiharapni. Ugyan volt egy székely hadosztály, amelyik megpróbálta az ellenállást, és föltartóztatni a keletről előrenyomuló román csapatokat, de ez a székely hadosztály gyalázatos módon azzal kellett hogy szembesüljön, hogy nemcsak az oláh csapatokkal kell szembenéznie, hanem közben a hatalmat időközben megkaparintó tanácsköztársaságos bolsevikok még hátba is lövöldözik őket. Így tudták tartani, amennyire tudták tartani 1919 áprilisáig a keleti vonalakat, de aztán ezt a harcot fel kellett adniuk.
Ennek a székely hadosztálynak volt egyébként a tagja a már előbb említett Francia Kiss Mihály is, aki kecskeméti gazdálkodó família sarjaként részt vett a háborúban, a szerb hadszíntéren, aztán Przemyśl ostromakor ő volt az egyetlen, aki el tudott onnét menekülni, meg tudott szökni, majd tíz nagyon véres, iszonyatos isonzói csatát is túlélt, és később beállt ebbe a székely hadosztályba. Ezt követően a szadista Szamuely Tiborék letartóztatták, majd mivel osztályellenségnek kiáltották ki, illetve kémnek, halálra ítélték. Megszökött a fogságból, ismét fegyvert fogott, harcolt az Alföldet megszállva tartó román csapatok ellen, illetve a vörösök ellen is. Ez volt az ő igazi bűne, ugyanis a Tanácsköztársaság bolsevik hóhérjainak leszármazottai, ávós leszármazottai nem tudták ezt megbocsátani. Nem tudták megbocsátani azt, amit a nemzeti önvédelem keretében tett, például a fürstenfeldi fegyverraktárnak vagy fegyverkészletének megszerzésével lehetővé tette a nyugat-magyarországi fegyveres honvédelmet, nem tudták ezt megbocsátani, és 1945 után a Népbíróság halálra ítélte.
Ugyan ez elől el tudott menekülni, és több mint 12 évig bujdokolt az Orgovány környéki tanyákban mint dinnyecsősz, de 1956 után sajnos elkapták, letartóztatták (Az elnök csenget.) és kivégezték. Emléke előtt itt tisztelgünk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)