FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akik figyelték az államtitkár úr előadását, nyugodtan összegezhetik, hogy döntő mértékben, különösen az első két szakasz megnyitásával technikai jellegű kérdéseket próbál tisztázni az előterjesztő, hiszen az adatkezelés, az MVH és a különféle, mezőgazdaságban érintett hatóságok ügyfélkezelési szabályait próbáljuk tisztázni az egyszerűbb használhatóság és az ügyfelek kiszolgálása érdekében. A másik két szakasz az, amelyek - mondhatjuk ‑ érdemi, a gazdálkodókat segítő intézkedések. Talán ezt is összességében nyugodtan bejelenthetjük.
Valóban, a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztésről szóló törvény megnyitása részben rendez jó néhány technikai jellegű kérdést, mint a befogadó nyilatkozatok intézményrendszerének a nevesítését, az ügyfél köztartozásának elszámolási rendjét, amely szerint most már nemcsak az uniós támogatásokból, hanem a nemzeti támogatásokból is visszatartható legyen ez a köztartozás; vagy pedig a nemteljesítési bírságokra vonatkozó eljárási rend tisztázása, az MVH részéről az elektronikus kézbesítési rend tisztázása. Ugyanilyen ‑ mondhatnám azt ‑ technikai jellegű kérdés, hogy a szakminiszter milyen rendeletben, milyen feltételekkel szabályozhatja a MEPAR-ban kezelt adatbázist, adatszolgáltatást és adattartalmakat.
Ami viszont már izgalmasabb ezen megnyitott szakaszon belül, az államtitkár úr által is említett új fogalmi rend, a zöldítés fogalmához, az agrárkifizetés, a támogatási alapok egyikéhez kapcsolódó új feltétel, ez az ökológiai célterületek bevonása, annak elkülönítése. Közismert, hogy már nem automatikus 2015-től, az idei évtől a területalapú támogatás kifizetése, annak összességében mintegy 30 százaléka feltételhez kötődik az Unió új szabályrendszere szerint. Ebben egy vetésforgót, többek között egy gyepterülettel való gazdálkodást, valamint az ökológiai célterület elkülönítését is nevesíti az európai uniós jogszabály, döntő mértékben a 15 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó szántóföldinövény-termesztőknél.
Itt jön szóba a jogszabály által tisztázandó kérdés, hogy mi is lehet az az ökológiai célterület, mit nevesíthetünk annak, a saját tulajdonunkban lévő, ma még aktívan használt szántóföldekből különítsünk-e el 5 százalékot ‑ alaphelyzetben igen, ezt meg kell tenni ‑, vagy pedig, amit most a jogszabály megenged, a gazdálkodó gazdálkodási területei mellett található különféle területek, amelyek akár erdősávok, árkok, olyan szabadon használt területek, amelyek megfelelnek az ökológiai célterület kívánalmainak, kunhalmok és egyebek, felsorolja a jogszabály részletesen. Tehát könnyíti a most meghozott jogszabály az ökológiai célterület bevonásának a lehetőségét, és nem teszi kizárólagos feltétellé, hogy a most aktívan művelt területekből különítsék el ezt az 5 százalék ökológiai célterületet.
Hozzáteszem, hogy persze, aki nem tart igényt erre a plusz 30 százalékos földalapú, területalapú támogatásra, annak nem kell ezeket az új feltételrendszereket teljesíteni, de mi azt gondoljuk, hogy miután az Európai Unió ezt a jogszabályi kényszert előírta az összes tagországnak, nem túl nagy terhelés a gazdálkodók számára, hogy ezeket a feltételeket teljesítsék, ugyanakkor ez a jogszabály jó, hiszen erőteljesen segíti, hogy ezt a kritériumot, feltételrendszert is teljesítsék a gazdálkodók.
A negyedik szakasz megnyitása szintén egy olyan terület, a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló jogszabályunk, amely ‑ mondhatnánk azt ‑ kiállta az idő próbáját. Hiszen 2012-ben új fordulathoz érkeztünk, többéves vita után, hogy a magyar gazdálkodókat természeti káresemények alkalmával milyen feltételek mentén tudjuk kárenyhítési rendszerbe bevonni, először is ez volt a nagy kérdés, a második pedig, hogy ha az esemény bekövetkezett, akkor milyen kárenyhítési mértéket és milyen feltétellel lehet kifizetni.
Nos, itt két lényegi módosítást látunk; mind a kettő, úgy gondolom, nagyban segíti a gazdálkodók eddigi helyzetét. Az egyik az őszi fagykár fogalmának a beemelése a kár feltételei sorába. Tényleg nagyon sokat vitatkoztunk 2011-2012-ben, hogy milyen káresemények után gondoljuk azt, hogy a gazdálkodók jogosultak kárenyhítésre. Klasszikus téli fagy, tavaszi fagy, belvíz, árvíz, özönvíz, hirtelen esőzés, jégkár, és hadd ne soroljam ‑ azt gondoltuk akkor, hogy minden feltételt beleírtunk, amely esetlegesen bekövetkezhet, és kiderült, hogy nem. 2013. szeptember végén, aki emlékszik rá, egy nem várt, -3, -5 fokos lehűlés következett be egyik reggelre, és esetleg akik nagy szőlőültetvényeket láttak, azt látták, hogy a levelek két napon belül elszáradtak, a kései termésű szőlők érése ezzel megállt abban a pillanatban. Nagyon észen kellett lenni a borászoknak, hogy melyik szakaszban kezdik el a kényszerszüretet, és sajnálatos módon hihetetlen nagy területen lehetett látni másodlagos szántóföldi vetéseket, amelyek sajnos a fagy áldozatául estek.
(13.10)
A legnagyobb kár például a csemegekukoricásokban következett be értékben, hiszen közismert, hogy egy tavaszi vetés, illetve egy őszi vetés tavaszi, kora nyári aratását követően még van nagy esély arra, hogy egy másodlagos vetéssel nagyon szép termelési értéket lehet még egy szeptember-októberi betakarítással elérni. Ezt nagyon sokan kihasználják, és mi ebben jók vagyunk itt Magyarországon, a Kárpát-medencében. 2013-ban hihetetlen termelési értéket tett tönkre az a korán jött és nem várt őszi fagy, és ezt a fogalmi kört is most tudjuk beépíteni különféle uniós, bürokratikus akadályok megmászásával ‑ de ez sikerült, és gratulálunk, köszönjük az agrártárcának, illetve azoknak a munkatársaknak, akik ezért megküzdöttek ‑, hogy az őszi fagy mint fogalmi kör is kerülhessen bele a kártérítési jogalapba.
Szintén, amit államtitkár úr említett, egy komoly kedvezmény, szintén a káreseményekhez kapcsolódik. A gazdák számára ismert, főleg azok számára, akiket már ért káresemény, és amikor el kellett számolni, be kellett mutatni, hogy mekkora ez a káresemény, akkor bizony sokan szembesültek azzal, hogy mondjuk, egy sárgabarack-ültetvény százszázalékos fagykárt szenvedett tavasszal, tehát arról termés nem jött le, ugyanakkor ennek a gazdának több területen másfajta növényi kultúrája, netán állattenyésztése is van, és a jelenlegi jogszabályok azt írják elő, hogy kárenyhítés csak akkor jár, ha az árbevétel-kiesés olyan nagy, hogy az előző év adataihoz képest az összes árbevétel tekintetében a kiesés több mint 30 százalékot meghalad.
Na már most, ez azt is jelenti, hogy ha más növényi kultúrákban egy jó bevétele volt a gazdálkodónak, netán épp áremelkedés következett be, akkor hiába szenvedett el százszázalékos fagykárt az előbb említett sárgabarackos ültetvényén, ha az évben az összes bevételének mégis 80 százaléka teljesült az előző évihez képest, akkor nem volt jogalapja sem a kárenyhítést kezdeményezni, annak ellenére, hogy százszázalékos volt azon a sárgabarackos ültetvény területén a fagykára. Ezt a küszöböt sokan sérelmezték, hogy magas volt. Nem véletlen, itt megint európai uniós és statisztikai szabályokat kellett figyelembe venni, és most végre sikerült elérnünk, hogy ezt a 30 százalékos küszöböt, amit szaknyelven hozamérték-csökkenési küszöbnek neveznek, ezt lejjebb tudtuk hozni 15 százalékra, tehát jóval kedvezőbb pozícióba kerülnek azok a káreseményt szenvedett gazdálkodók, akiknek a kárterületen kívül egyéb területük is van, amely nem szenvedett kárt, és abból árbevételük származik. Így a 15 százalékos küszöb a fele annak, ami eddig a 30 százalékos küszöböt jelentette.
Tehát azért mertem azt mondani gondolataim legelején ‑ és ezzel zárom is a gondolati sort ‑, hogy mindegyik, mind a négy megnyitott szakasz egyértelműen a gazdálkodók számára kedvező változatot, fordulatot hoz be. Ajánlom, javaslom képviselőtársaimnak is a Fidesz-frakció nevében, hogy ezt az indítványt támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)