SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársam azzal zárta gondolatait, hogy megfontolásra javasolja az indítványait, én meg a Jobbiknak javaslom azt, hogy a saját hozzáállását gondolja meg és ezt a támogatást esetleg értékelje újra, mert bizony, sokkal nagyobb gazemberség ez a törvényjavaslat, mint amilyennek elsőre látszódik.

Orbán Viktor miniszterelnök úr tegnap bejött a parlamentbe, elfoglalta a helyét, és egy MSZP-s kérdésre elmondta újra és újfent, hogy a magyar kormány szándéka, hogy 20-80 százalék arányban teremti meg a kisgazdaságok-nagygazdaságok arányát, és minden törekvést abba az irányba próbál nyomni, hogy a kis- és családi gazdaságok országa legyen Magyarország. Azt gondolja a miniszterelnök úr, hogy ha sokszor elmondja, akkor attól majd így lesz, pedig a kormányzat ezzel a törvényjavaslattal is ellentétes irányba halad továbbra is kitartóan és lankadatlanul. Ez a teljes javaslat erről szól, de hogy megismerjék, mire számíthatnak az LMP esetleges álláspontjától, végigszaladok az egészen.

A köztartozással kapcsolatos javaslat az egyetlen olyan, amit szerintem maradéktalanul támogathatunk, ezt tudnánk támogatni, mert teljesen nonszensz volt az eddigi állapot. Nem is tudom, miért csak most jut eszébe a szaktárcának az, hogy ezzel előjöjjön, már régen így kellett volna csinálni, ez lett volna a gyakorlatias és jó megoldás. Az szolgálta volna a pályázók érdekeit, ha ez a szabályozás korábban megvalósul. Tehát ezzel, a javaslat ezen részével nincs gondunk.

A kárenyhítés is egy olyan része, amivel részben egyet lehet érteni, viszont ez már pont az a rész, amikor arról kellene beszélni, hogy hogyan tudjuk azokat a bizonyos, a miniszterelnök úr által kicsiknek és családi gazdaságoknak mondott gazdaságokat helyzetbe hozni. Mert a kárenyhítés rendszere legtöbbször a gazdasági mértékből adódóan, miután százalékosan határozza meg egységesen a kárt és a kár finanszírozásának módját, nem a kicsiket segíti. Miért nem lehet ebben egy degresszív eszközt bevezetni? Miért nem lehet a kárenyhítésnél bármilyen megoldást alkalmazni arra, hogy száz hektár feletti üzemek ne vegyék igénybe? Segítsünk azoknak, akiknek ez tényleg kárt okoz, akiknek tényleg problémát okoz, nemcsak akkor, ha 30 százaléka, hanem akkor is, ha 10 százaléka megy el a terményének, és ne segítsünk azoknak, akiknek egyéb területeken valamilyen vetésforgóban, más-más kultúrákban megvan az egyéb bevétele.

Tehát azt javasoljuk, hogy ha a miniszterelnök úr komolyan gondolja azt, amit néha a parlamentben mond, akkor próbáljuk meg segíteni a kicsiket, próbáljuk meg helyzetbe hozni őket azzal, hogy nekik nagyobb arányban támogatjuk ezt, nagyobb arányban vesszük figyelembe, a nagyoknak pedig nem. Ez az, amin már kicsit elkezdünk vitázni.

Eljutunk a legkritikusabb és legarcátlanabb részéig, ez az ökológiai célterület meghatározása. A közös agrárpolitika kialakításánál leülnek az Unió tagállamai, rágódnak azon, hogyan kellene támogatásokat fenntartani, hogyan kell az európai vidéket kezelni, és megállapodtak erre a költségvetési ciklusra abban, hogy a mezőgazdasági támogatási rendszerre szükség van. Megállapodtak abban, hogy valamilyen formában meg kell valósítani az Európai Unió ökológiai potenciálját, természetes élőhelyeit, azt a potenciált, amelyben nagyon-nagyon sok társadalmi hozzáadott háttér van, amellett, hogy gazdálkodási háttér is van, beszélhetek itt hosszan, mondjuk, a vadgazdálkodásról. Ez volt az ökológiai célterületek kijelölése. Ment a vita, hogy 7 százalék legyen, 3 vagy 5 százalék legyen. Összességében nyilvánvalóan arról beszélhetünk, hogy az iparszerű mezőgazdaság száz hektárokat egyben művel, figyelmen kívül hagyva a táji adottságok egy jelentős részét, figyelmen kívül hagyva azt, hogy abban van egy volt folyómeder például az Alföldön, azt, hogy van benne egy volt mélyedés, ami három évből kettőben esetleg belvizes lesz, ennek ellenére megéri folyamatosan bevetni, mert ott a területalapú támogatás, esetleg kárenyhítési járulással is meg lehet venni. Ez a javaslat arra teremtette volna meg a lehetőséget, hogy tájgazdálkodási szemlélettel arra ösztökéljük a gazdálkodókat, hogy a legkisebb hatékonysággal termő területeiknek egy részét kivegyék a termelésből, és ott hozzanak létre nádast, mezsgyét, fasort, bármi olyasmit, aminek egyéb gazdasági haszna van, és a vidék megélhetéséhez egyéb módon tud hozzájárulni.

Ez fontos a vadgazdálkodás miatt, hogy ezt is megemlítsem. Ugyanis, ha Magyarország apróvadállományáról beszélünk, az sokkal jobban tükrözi Magyarország természeti állapotának helyzetét, mint a nagyvadállomány. A nagyvad nagyon jól alkalmazkodik, és nagyon jó adaptációs képessége van a nagybirtokstruktúrához és az intenzív agrárterületekhez, ez az, ami visszacsatol. De meg kell nézni, hogy a fürj, fogoly, fácán természetes állománya hogyan változott az elmúlt 25 évben. Meg kell nézni, hogy erre milyen hatással van az a zöldítési szándék, amelyben a közös agrárpolitika keretében az Európai Unió tagállamai megállapodtak. Erre az államtitkár úr felvezető előadásában, bevezetőjében azt mondja, hogy ökológiai célterület virtuális igénybevételének lehetőségét teremti meg a jogszabály. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársam elmondott, ez jó néhány gazdálkodónak hasznot fog hozni, ugyanis nem kell kialakítania az ökológiai célterületét. De megint kinek fog hasznot hozni? Nem az extenzív legeltetőnek. Nem annak, aki extenzív módszerrel akar gazdálkodni, és mondjuk, azt akarja figyelembe venni, hogy mire jó a táj és melyiket hatékony használni. Nem, ez megint a nagynak fog segíteni, és megint annak fogja megteremteni a lehetőségét, hogy ha van egy folyószakasz melletti töltés, vagy van bármilyen szakasz, amit be tud számolni, főleg, ha ne adj’ isten, állami területről van szó, vagy olyan tulajdonról, aminek a tulajdonosi háttere nem fog ez ellen ágálni, ott ne kelljen semmit sem csinálnia. Hozzájut a 30 százalékos plusztámogatáshoz anélkül, hogy valamit csinálna, egy egyszerű adminisztratív lépéssel, hogy azt mondja, a szomszédos területet bevonom. Ez az arcátlanság!

Gyakorlatilag adjuk a támogatást a gazdálkodóknak, ami helyes, mert különben nem tudnának megélni. De az, hogy a zöldítés kapcsán úgy adjunk pluszt, hogy nem kell semmit tennie, csak egy adminisztratív lépést megtenni, ez szemtelenség. Szemtelenség az Európai Unióval szemben, és szemtelenség Magyarország természeti állapotával szemben! Az lett volna a cél, hogy mindazok a mezsgyeszerkezetek, a kedvezőtlen adottságú területek egy része, ami kivonásra kerülhet, újra ökológiai folyosóként funkcionálva lehetőséget teremtsen fajok elterjedésére, szaporodására, és megteremtse azt a hátteret, amit ökológiai potenciálnak hív a közös agrárpolitika, és ennek a fejlesztését tűzi ki. De önök nem akarják ezt.

Önök azt akarják, hogy a nagygazdálkodóknak, akiknek egyben van a több száz hektárjuk, ne kelljen semmit kivonni, ugyanúgy kapják meg az egészre a támogatást, sőt még 30 százalékot kaphassanak hozzá azzal, hogy a mellette lévő területeket hozzáteszik, és névlegesítetten, akkor is, ha nem az ő tulajdonukban van, azt mondja, hogy mellettem van egy terület. Ezzel nem növekszik Magyarországon a természeti területek mennyisége. Semmit nem növekszik! Ezzel azt éri el, hogy esetleg azokon a területeken valamilyen kiegészítő támogatáshoz lehessen jutni, és a gazdálkodók pluszban szerezzenek egy ilyet anélkül, hogy tettek volna valamit azért a célért, amit az agrárpolitika kitűzött. Szerintem ez nem helyes és nem jó így.

Mondom a másik kiemelt részt, amivel nagyon nehezen értünk egyet, illetve nem is hogy nem értünk egyet, hanem nem értjük a rendszerét. Van ez a sok-sok adat, amihez hozzá akar férni az MVH. Az 5. §-ban azt mondja a tervezet, hogy ki kell bővíteni az MVH eddigi hozzáférését az adatbázisokhoz, mert a 2014-2020-as programozási időszak végrehajtásához ez indokolt. Elmondom azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem csinálnak ilyet: a mezőgazdasági támogatás úgy működik, hogy leül a gazdálkodó a számítógép elé, fellép ennek a megfelelő online felületére, ahol térképek vannak a gazdálkodásáról, 6-8 klikkeléssel bejut a területre, és elkezdi körberajzolgatni, hogy ő hol gazdálkodik. Ezt a kérelmet beadja az MVH-nak, és az MVH fogja magát, azzal kezdi, hogy ezt a kérelmet megvizsgálja. Úgy vizsgálja meg, hogy megnézi, az adott blokkban a földhivatalnál az adott gazdálkodó, aki igényelte a támogatást, mondjuk, jogszerű, hiteles területhasználati bejelentéssel rendelkezik-e. Majd ha ezt megállapította úgy, hogy tett fel két kérdést, mert mondjuk, nem találta meg a helyrajzi számot… Akárhány példát tudok erre mondani a gyakorlatból, folyamatosan mennek az MVH-tól a megkeresések. Igazolja a gazdálkodó, hogy jogszerűen használja a területet, igazolja, hogy valóban az ő tulajdona. Tehát ezt megválaszolják, ezt követően teszi a megállapításait az MVH.

Az MVH hozzáfér az adatbázishoz, de nem akarja azt, hogy a gazdálkodóknak egyszerűbb legyen a sorsa. Mert miért ne tehetné meg az MVH azt, hogy minden egyes gazdálkodónak a jogszerűen bejelentett területhasználat alapján ítéli meg a támogatást úgy, hogy csak azt kelljen igazolnia, hogy ott valós gazdálkodás zajlik? Többes adminisztrációra kötelezzük a gazdákat, és még nem is beszéltem az állat-nyilvántartási rendszerről, ami külön cirkusz. Két azonos fajtának nincs azonos nyilvántartási rendszere, és mindenféle egyéb adminisztrációs kötelezettséget kell teljesíteni, mert az ENAR hozzáférése nem teszi lehetővé, hogy néhány fajtához hozzáférjenek, és bemutassák a valós gazdasági méretüket a gazdálkodók. Tehát ebben a bonyolult adminisztratív rendszerben növeljük a MVH hozzáférését az adatokhoz, amihez a ’14-es-20-as ciklusra hivatkozik. Azt persze nem lehet tudni, hogy idáig miért volt kevés, arra ugyanis nem ad indoklást, hogy mi az a változás, ami miatt most ilyen szinten kell megváltoztatni az eljárás adatkezelési szabályait. Az egyszerűsítést tehát nem teszi meg, többletinformációt kér úgy, hogy nem segít semmit az adminisztrációban a gazdálkodóknak. Ez is egy rossz irány.

Összességében ebből adódóan a jogszabály irányai számunkra teljes mértékben azt mutatják, hogy továbbra is azt a nagybirtokpárti politikát kívánja folytatni a kormány, amit idáig tett. (Font Sándor: Ez nem igaz!) Ezt tükrözi a jogszabály.

(13.40)

Tehát gyakorlatilag annak a könnyű, akinek nagy összefüggő területei vannak, annak a könnyű a nyilvántartás, azokat próbáljuk menteni azzal, hogy ne kelljen az ökológiai célterületekből kivenni területeket, és semmilyen formában ‑ nyugodtan mondja meg Font Sándor bizottsági elnök úr vagy az államtitkár úr, bármelyikük válaszoljon, szerintük hogyan segíti ez a kisgazdálkodókat? Hogyan? Úgy, hogy akinek 3 hektárja van, annak nem kell 5 százalékot kivennie? Hát mit számít ott az az 5 százalék egy kisgazdálkodónál? Semmit. Ez annak számít, akinek majd egyben lesz a 4 ezer hektárja, annak számít, hogy nem kell kivenni semmit, hanem a Dunának a folyómedrét az árterületével megjelölheti ökológiai célterületnek anélkül, hogy csinált volna valamit. Mondja meg! Én meggyőzhető vagyok, mert én nem akarok beleállni ebbe, mondják el, hogy ez hogyan segíti a kis- és középgazdálkodóknak meg a családi gazdálkodóknak az érdekét, mert látszólag sehogy.

Tehát az, hogy az MVH minden gazdálkodónak belelásson a zsebébe, az, hogy minden adatához hozzáférjen, ez nem tűnik úgy elsőre, hogy segítené a gazdálkodók érdekeit, mert nem jár együtt olyan adminisztratív tehercsökkenéssel, ami segítene a gazdálkodóknak, hogy kevesebbet kelljen adminisztrálni. Tehát itt nem látom ezt.

A köztartozás-visszatartásban elmondtam, hogy az az egy, amit támogatni tudunk.

A kárenyhítésben, miután százalékos arányokat határoz meg, itt megint az jár jól, akinek sok van, az sok támogatáshoz tud hozzáférni, akinek kicsi van, az kicsihez. Ez megint nem segíti azt, hogy a kicsik előre tudjanak jutni, többlettámogatáshoz jussanak. Erre lenne szükség, ez megint nem segíti.

Az ökológiai célterületben pedig megint arról van szó, amit elmondtam, és mint mondottam, ott a legfontosabb szemlélete az, hogy az egész tervezetben meg a kormányzati hozzáállásban továbbra is az látható, hogy mennyiségi szemléletű a szaktárca vezetése. A mai napig az látható, hogy gyakorlatilag a mezőgazdaság termelékenységét, az eredményességét mázsákban mérik, és nem abban mérik, hogy mennyi a foglalkoztatása Magyarország agráriumának, ez nem számít! Nem számít az sem, hogy a magyar agrárium megtermelt termékeinek hány százaléka kerül magyar piacra, az sem számít. Az számít, hogy hány mázsát termeltünk. Az az év, amikor sokat termeltünk, az jó év, amikor keveset, akkor az rossz év.

Ez az a szemlélet, amivel szerintem teljes mértékben szakítani kellene. És az ökológiai potenciálra visszatérve egy szóban: azért kellene szakítani, mert azt kellene tudomásul venni, hogy ezeknek a támogatási rendszereknek, a mezőgazdaság átalakításának nemcsak az lehet a közvetlen célja, hogy az agráriumban közvetlenül dolgozóknak teremtse meg a hátterét, hogy jobban éljenek, hanem az is, hogy a vidéken való megélhetéshez hozzájáruljon. És a vadgazdálkodási szempontokat például az ökológiai könnyítésekkel teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk. Azt mondjuk, hogy azok az állások, amelyeket ott fenn kellene tartani 3 ezer hektáronként, az nem fontos. Márpedig ez az egy állás nem a 3 ezer hektáros hegyvidéki nagyvadas területen számít, hanem amikor 20 ezer hektár van egyben apróvadas területen, és ott nem lesz meg az a potenciál, hogy azon kötelezettségének, amely a vadgazdálkodási törvényből következik, eleget tudjon tenni, mert az apróvad-gazdálkodással ellentétes ez az irány, amit ez tükröz.

Tehát összességében azt fogom kérni, főleg az ellenzéki frakcióktól, hogy gondolják át, hogy hogyan támogatható ez, mert attól, hogy van benne egy-egy olyan elem, ami esetleg előremutató, van benne egy-egy olyan elem, amelynek a gazdálkodókra esetleg van pozitív hozadéka, ez nem jelenti azt, hogy össztársadalmilag vagy a magyar vidék számára az egész javaslat jó lenne.

Nyilvánvalóan a kormányzatot is arra fogom kérni, minden bizonnyal több módosítót be fogok ehhez nyújtani, hogy egy ilyen jellegű agrártámogatási törvényjavaslat csak úgy jöjjön be, hogyha annak a járulékos, kiterjesztett haszna a lehető legszélesebben elősegíti azt a célt, amit a miniszterelnök úr rendszeresen hangoztat, és amellyel ellentétes lépéseket tesz a kormányzat. Erre fogom kérni a kormányzatot, és arra kérem majd a tisztelt szakbizottságot, hogy támogassa az esetleges módosító indítványokat. Köszönöm szépen, elnök úr.