KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha már az államtitkár úr megtisztelt bennünket azzal, hogy megemelte ezt a napirendet azzal, hogy saját magát is egy kicsit megemelte, azt gondolom, illő dolog méltó lenni az államtitkár úrhoz, ezért ha megengedik, akkor én magam is innen kezdeném.
A Városligetnek van egy régi, titokzatos síremléke, ezt többen is már felidézték ebben a Házban. Erre a sírkőre egyetlenegy feliratot írtak latin nyelven, ez pedig az, hogy: „Fuit”, vagyis ez azt jelenti, hogy „volt”. A sírban Martinovics Ignác korábbi védője, Toporczi Horváth Jakab néhai ügyvéd nyugszik, akiről azt kell tudni ‑ azon kívül, hogy vállalta, mondjuk, azt a nem könnyű és nem is túl hálás feladatot, hogy a Martinovics-féle összeesküvés vezéralakját védje ‑, hogy az egész vagyonát jótékony célra költötte. Pusztán annyit kért Pest város tanácsától, hogy egy síremlék őrizze meg nem a nevét, hanem csak ezt a szót, hogy „volt”. Azt kérte, hogy az akkori városi erdőcskében, a mostani Városligetben legyen ez a sír, és ez a síremlék a mai napig is áll.
Aztán amikor egyesült Buda, Pest és Óbuda, akkor megindult egy jelentős városfejlesztés. Azt lehet mondani, hogy Budapest tudatos fejlesztése szinte egyedülálló, Európában mindenképpen, de talán csak az amerikai tudatos várostervezés mérhető Podmaniczky báró köreinek kiváló munkájához. Ennek kapcsán magát a Városligetet kétszáz éve egy tervezett közparknak építették. Olyannyira fontos kultúrtörténeti mű ez az építkezés, hogy ez a világ egyik első tervezett közparkja volt, olyan közpark, amely mindenki számára látogatható, nyilvános, az új Budapest méltó éke, úgyhogy nem véletlenül a millennium idején is fontos kulturális feladatot kapott.
Ez a közel százhektáros terület a mai napig nemcsak a fővárosiaknak, hanem az idelátogatóknak is a kedvenc parkja, több tízezer ember jár ide sportolni, kikapcsolódni, sétálni vagy kutyát sétáltatni, és szerintem mindenki, aki itt van a teremben, sok szép személyes emlékkel is viszonyul ehhez a városligeti parkhoz. Nekem is vannak ilyen személyes történeteim, amiket most nem mondanék el, de azt tudom mondani, hogy szerintem mindenki, aki ebben a városban lakik vagy ebben a városban volt már, nemcsak egy egyszerű építészeti remekműként, nemcsak egy zöldterületként, hanem annál többként, egy nagyon méltó kulturális emlékként tekint erre a parkra.
Éppen ezért, ha pusztán csak arról lenne szó, amiről az államtitkár úr beszélt, hogy a kultúrát fejlesszük, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nekem is mint kultúrafogyasztónak ez egy roppant szimpatikus előterjesztés lenne, azonban azt kell hogy mondjam, hogy itt is sajnos tipikus történeteket láttunk. 2013 végén a kerület azóta megbukott polgármestere benyújtott egy törvényjavaslatot, ezt a parlament rekordgyorsasággal fogadta el. Ennek nagyjából az volt a lényege, amit Manninger képviselőtársam rendes eljárásként, megszokott eljárásként aposztrofált, de én is azt gondolom, hogy ez a fideszes kormányzat megszokott eljárása ilyenkor: államosítani kell egy területet azért, hogy sokkal könnyebben lehessen ezt követően azokat a fejlesztéseket megvalósítani, amelyeket a kormányzat szeretne. Nyilvánvalóan sokkal nehezebb lett volna, ha akár a fővárossal, akár a kerülettel alkudni kell az ingatlan sorsáról, és ha be kell vonni a civil szervezeteket. Nyilvánvalóan nehéz lett volna megkérdezni a helyieket, hogy mit gondolnak, adott esetben a park használóit. Ezt megoldotta Papcsák akkori képviselő úr akkori javaslata.
Aztán ennek a cégnek, amely ezt megnyerte, olyan jogosítványai lettek, amely jogosítványok azért kevés cégnek adatnak meg: gyakorlatilag azt épít, amit akar, ahová akar, annyi fát vág ki, amennyit akar, annyi zöldfelületet szüntet meg, amennyit akar. Bár magában a megvalósítási tanulmányban az szerepel, hogy egyetlen fát sem lehet elmozdítani, ez mindenképpen érdekes, mert ha az ember csak megnézi ezt a dokumentumot, akkor látja, hogy ez fizikailag képtelenség, de maga a megvalósítási dokumentáció is tele van ellentmondással.
Eközben pedig azt lehet mondani, hogy ez a jogszabályalkotás, amire sor került 2013-ban, a feladatát elvégezte, hiszen azóta sem a zuglóiakat, sem érdemben a fővárosiakat nem kérdezték meg, és nyilvánvalóan nem véletlen, hogy ennek következtében ez a beruházás azóta is folyamatosan támadások kereszttüzébe kerül. Lehet azt mondani, hogy ezek persze politikai természetű támadások, de ha az ember megnézi, hogy kik is tiltakoznak a városligeti beruházás ellen, akkor azt találja, hogy gyakorlatilag a politikai pártpaletta minden oldaláról van itt tiltakozó, és olyan civil szervezetek is, akik egyébként soha semmilyen politikai párt szekértáborába nem álltak bele.
Ebből adódóan tehát szerintem nem lehet ezeket a civil tiltakozásokat pusztán lesöpörni azzal, hogy ők bizony a szocialisták fizetett ügynökei. Nem, itt arról van szó, hogy bizony nagyon komoly szervezetek azok, akik nagyon komoly fenntartásokat fogalmaztak meg, ha akár csak az építészek szakmai szervezeteire, de akár csak az ott élők helyi szervezeteire gondolunk, vagy akár a Budapesten gyakran megnyilvánuló zöldszervezetekre.
Igazából 2013-ban még nem volt világos, hogy mi is a cél ezzel a törvényjavaslattal, később azonban nyilván előjöttek a tervek. Én magam egyébként tisztességesebbnek tartottam volna azt, hogy ha már vannak ilyen tervek, vannak ilyen fejlesztési tervek, akkor rögtön előjön a farbával a kormányzat; ez nem történt meg. Én magam azt gondolom, hogy sokkal helyesebb, ha a kormányzat teszi a dolgát, és nem egy képviselő nyomán, magyar hangjaként dolgozik, hanem saját maga bevállalja, hogy mit szeretne, és lefolytatja azokat a társadalmi vitákat, amiket ilyenkor a törvény értelmében le kell folytatni; ez ugye, nem történt meg.
Hogy miről is van szó? A Városligetben 120 ezer (Sic!) négyzetkilométernyi nettó területet szeretnének beépíteni épülettel. El lehet képzelni, hogy mennyi ez a 120 ezer (Sic!) négyzetkilométer: körülbelül akkora, mint az Arena Plaza. (Manninger Jenő: Magyarország 93 ezer négyzetkilométer!) A tervek szerint 40 méteres épületek is idekerülnek, ez körülbelül egy tízemeletes háznak felel meg. Azt lehet mondani, ha elindul az építkezés, akkor a Liget megszűnik közparknak lenni, hiszen mindenütt felvonulási utak, közműárkok fogják szabdalni.
2014. április 5-én volt egy nagy megmozdulás, ahol ötezren tettek hitet a Liget megmentése ellen, ötezer ember. Ezt követően ‑ azt kell hogy mondjam ‑ akár a zuglói választók is eldöntötték, hogy mit gondolnak a Ligetről: nem szeretnék ezt a városligeti beruházást.
Nem sokkal később Zugló új országgyűlési képviselője határozati javaslatot nyújtott be, amely azt kívánta elérni, hogy a Városliget maradjon meg kiemelt közparknak, hiszen Budapestnek inkább több zöldfelületre van szüksége.
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Most igazából azzal szerintem lehet vitatkozni, hogy ez a javaslat jó volt vagy nem volt jó, azzal azonban nem, hogy az, mondjuk, eléggé szokatlan ‑ bár az önök kormányzati ciklusában ez a megszokott ‑, hogy még tárgysorozatba sem vették ezt a javaslatot, tehát nem tudtuk meghallgatni azokat az érveket, amelyek arról szólnak, hogy miért jó ez a javaslat, amelyet önök tettek, és miért nem jó az a javaslat, amelyet Zugló országgyűlési képviselője tett.
A Fővárosi Közgyűlés is döntött ebben a kérdésben: a közgyűlés 108 napirendi pont közé erőltette be, és néhány perc alatt érdemi vita nélkül történt a főváros döntése. Ez is mindenképpen jól mutatja azt, hogy milyen komolysággal gondolnak önök a vitára ebben a kérdésben.
(16.00)
De nézzünk néhány konkrét érvet, ami elhangzott! Szerintem mindenki, aki ebben a városban több múzeumot szeretne, az biztos, hogy jó nyomon jár. Én magam is azt gondolom, hogy Budapesten is mindenképpen jó, ha több múzeum van, vagy hogyha a meglévő múzeumokat felújítjuk, vagy jó, ha a profiljukat kibővítik.
Éppen ezért önmagában azt gondolom, hogy maga a kultúra növelése ‑ ha szabad ezt a rossz szót használni ‑ mindenképpen fontos és támogatandó cél. Csak nem mindegy, hogy a kulturális teret úgy szélesítjük, hogy eközben meglévő kulturális teret, akár egy parkot megszüntetünk, vagy pedig úgy tesszük ezt, hogy magát a Városligetet megtartjuk, és ezeket a múzeumokat más-más helyekre, olyan helyekre, ahol fejlesztési lehetőségekre nagy szükség lenne ‑ például Rákosrendező területére ‑ visszük át. Ez nagyon nem mindegy. Én azt gondolom, hogy azzal, hogy ezt a javaslatot tesszük, azzal valójában a kulturális tér Budapest-szerte nem fog nőni, azzal, hogy ezt tesszük, valójában meglévő kulturális tartalmat csökkentünk, és azon az áron kétségtelenül érünk el sikereket néhány múzeum átköltöztetésével.
A minap egy szakmai konferencián szó volt arról, hogy Budapest mitől szép, mitől jó, mitől vonzó város a külföldi turisták számára. A legtöbben azt mondták, hogy azért szeretnek Budapestre jönni, mert ez nem az a város, amit egy nap alatt be lehet barangolni. Nyilvánvalóan a gazdaságunk szempontjából az a legfontosabb, ha minél több vendégéjszakát töltenek itt a turisták, éppen ezért lennének kifejezetten kívánatosak olyan kulturális fejlesztések, amelyek azt tennék lehetővé, hogy a város sokszínű múzeumi élete fellendüljön, és a kerületek között több kerületben legyenek kulturális intézmények.
Én önmagában nem gondolom azt jó ötletnek, hogy centralizáljuk földrajzi értelemben a múzeumokat. Én azt gondolom, hogy helyes Budapest jelenlegi hagyományait fenntartani, miszerint a múzeumok gyakorlatilag a városban szétszórtan találhatóak, és ezzel gyakorlatilag azt lehet elérni, hogy minél több időt töltsenek itt az emberek, a turisták.
Ilyen értelemben talán hazai példát is tudok mondani. Óbudán, nálunk az egész kerület történeti emlékekkel van tele. Két amfiteátrum, a polgárvárosi és a katonavárosi amfiteátrum távolsága egymástól körülbelül háromnegyed óra, kívánatosnak tartanám magam is egyébként, hogy ez a fajta, kerületen belüli kulturális mozgás is megtörténjen. Ugyanakkor azonban a kerületünk számos más múzeummal is gazdagabb, nemcsak az igen kiváló Aquincumi Múzeummal, hanem például a Goldberger Textilipari Múzeummal is. Ebből adódóan tehát át tudom érezni, hogy milyen az, amikor a turisták az egész kerületet bebarangolják, és rácsodálkoznak egy-egy kerület épített vagy történeti értékeire. Szerintem ez a kívánatos cél, magam is ezt támogatnám.
Szó volt arról, hogy valójában a zöldterületek nem is csökkennek, hanem növekedni fognak. Az építészszervezetek pont ezt a részt vitatják leginkább erősen. Ugyanis konkrétan arról van szó, hogy a jelenlegi fás területet kivágják sok helyütt, és ezeket úgymond becserélik, például mélygarázsok tetején építenek zöldterületeket, és ebből számítják ki azt, hogy növekedni fognak ezek a zöldterületek. Világos, hogy egy fás-cserjés park és egy mélygarázs tetején lévő zöldterület nem ugyanaz. Tehát azt értem, hogy matematikai alapon ki lehet számolni, hogy 8 százalékkal vagy 5-tel, vagy nem tudom, hánnyal több jön ki, de a valóság az, hogy jelenleg van egy fás-cserjés park, és a vége pedig nem ez lesz. Nem gondolom azt, hogy arányosítani lehet ezeket a dolgokat, de azt gondolom, hogy magának a városligeti parknak a jelenlegi rekreációs, pihenőpark funkciója súlyosan veszélybe kerül ezzel a javaslattal.
De persze, ha megkérdezték volna azokat, akik a parkot igénybe veszik jelenleg, akkor tudnák, hogy felmérések szerint a jelenlegi látogatók mintegy kétharmada kifejezetten a zöldterületi funkció, a rekreációs funkciója miatt megy ide. Tehát arról van szó, hogy ha a helyieket vagy a látogatókat megkérdezzük, akkor azt mondják, hogy igen, kifejezetten ezt a funkciót kívánják itt. Ebből adódóan súlyos veszélynek tartjuk azt, hogy ez megváltozzon.
Az önkormányzat véleménye, amit nemrég tett közzé, az, hogy általában támogatja az önkormányzat mind az Állatkert bővítését, mind a múzeumok nem felszíni bővítését, ugyanakkor azonban súlyosan aggódnak a fák kivágása miatt, és ezzel együtt a Városliget forgalmának aránytalan növekedése miatt is. Ebben sem tudtak semmit mondani az aggódó helyieknek, viszont nekik kell elviselniük a megnövekedett forgalmat.
A projektet sem az ott lakók, sem a park jelenlegi látogatói nem támogatják. Ezt persze megtudhatták volna akkor, ha ezeket az egyeztetéseket lefolytatják, amiket le kellett volna folytatni.
Végezetül azt javaslom a kormányzatnak, hogy azokat az egyébként kiváló kulturális célokat, ami arról szól, hogy a meglévő múzeumainkat hogyan fejlesszük, hogyan tudjunk több kultúrát adni Budapestnek, hogyan tudjunk idecsalogatni minél több látogatót, azt ne azzal érje el, hogy Budapest legrégebbi közparkját lerombolja, hanem más megoldásokat keressen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Teleki László tapsol.)