HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, engedjék meg, hogy különösen akkor, hogyha az államtitkár úr is már az előterjesztői minőségében rendkívül lírai hangvételben kezdte a beszédét, és hosszan idézte számunkra a Közlekedési Múzeum kapcsán is a Wikipédia-oldalt ‑ hogy mi mindent lehet tudni a Közlekedési Múzeum eredetéről, az egykori történetéről ‑, most én is egy kicsit lazábban kezeljem a napirendet és a házszabályt is egyben, és azokra az eseményekre szeretnék kitérni, amit egyébként itt képviselőtársaim is részben felvetettek, és ami az eredeti törvény elfogadása és a mostani törvény módosítása közt eltelt időszak.

Kezdeném ott, hogy lezajlott a nemzetközi tervpályázat, és ennek kapcsán rögtön egy személyes momentumot is hadd említsek meg. A Facebook-oldalamon közzétetettem, hogy a jelenlegi népművészeti múzeumunk hogy néz ki, és mellé egy másik képet, hogy a tervezett állapota a népművészeti múzeumnak majd milyen lesz. Megmondom őszintén, egy kis szavazást is kértem azoktól, akik meglátogatják ezt az oldalt, hogy mondják el, hogy szerintük a két épületet összehasonlítva mit gondolnak, illetve, hogy mi az az első gondolat, ami az új terv kapcsán az eszükbe jut; idézem: SZTK-épület, összeszerelő üzem, vágóhíd. Illetve egy másik épület kapcsán valaki egy régi gyerekslágert idézett fel nekem, ez a „minden egér szereti a sajtot”. Ez az építészeti múzeum lenne egyébként a tervezett állapot szerint. Én azt gondolom, hogy már ez önmagáért beszél, ez a kis, mini közvélemény-kutatás, és hát kérem önöket is, kedves képviselőtársaimat, hogy nézzék meg, hogy a tervpályázat eredménye mit hozott.

Azt kell hogy mondjam, hogy nemzetközi tervpályázat ide, nemzetközi tervpályázat oda, ezek az épületek, a tervezett épületeknek a minősége messze alulmarad a kellő színvonalnak, és messze alulmarad annak, ami jelenleg például a népművészeti múzeum architekturális színvonala. Össze sem lehet hasonlítani, egy napon nem lehetne említeni gyakorlatilag ezt a két épületet, tulajdonképpen le kéne üljek, és holnap vagy holnapután kéne felmutassam a hozzászólásomat, mert egyszerűen annyira értékelhetetlenül rossz épületek. Azért még van ilyen ma Magyarországon szerintem, hogy közízlés, és ha más nem, a közízlés biztos, hogy el fogja utálni ezeket a dobozszerű építményeket, aminek vajmi kevés köze van egyébként, mondjuk, a magyar népművészethez, ha már a magyar népművészet múzeumáról beszélünk.

(16.10)

De ugyanez a helyzet a Magyar Zene Házával és sajnálatosan a Magyar Építészeti Múzeummal is. Tehát finoman szólva nem igazolta az élet, nem igazolja a tervpályázat ezen egész projektnek a szükségességét, amelyet mi már a törvényjavaslatkor is, az eredeti törvényjavaslat beterjesztésekor is elmondtunk itt önöknek. Nem gondoljuk, hogy egyébként már meglévő épületeket, múzeumi épületeket ki kéne üresíteni, és valamilyen koncepció miatt egy helyre zsúfolni a városszövetben, ez már szerintünk eleve egy megkérdőjelezhető gondolat, de a nemzetközi tervpályázatnak a végeredménye végképp ezt igazolja; ez egy teljesen felesleges projekt, amire ez az eredetileg tervezett 150 milliárd forint feleslegesen lesz elköltve, sőt kifejezett károkat is fogunk vele okozni.

Túl azon az esztétikai káron, amit a későbbiek során megépülő épületek jelentenek, egy másik kár az, ami itt már szintén elhangzott, a jelentős zöldfelület-csökkenés. Emlékszem még a törvényjavaslat vitájára, itt a kormánypárti képviselők a zöldterület fogalmát elég erősen keverték a zöldfelület fogalmával, és itt ki is alakult egy kis polémia annak idején a Házban. Hála istennek, mostanra már sikerült tisztáznunk, hogy zöldfelületről beszélünk, és igen, sajnos az az igazság, hogy ‑ ahogy itt az előttem szóló is elmondta ‑ nem azonos egy tizedik emelet magasságában lévő zöldfelületű zöldtető egy már meglévő közparknak az aktív zöldfelületével, semmilyen módon nem pótolja azt vissza. Nem beszélve arról ‑ (Kiss Lászlónak:) bocsásson meg a képviselőtársam, de hadd pontosítsam azt, amit mondott! ‑, hogy 120 ezer négyzetméternyi (Kiss László: Igen, igen!) az a beépített új felület, ami további jelentős terhet fog a környező és a megmaradó zöldfelületre is róni.

Aztán ‑ menjünk tovább, mert már nagyon megy az idő! ‑ itt van a Regnum Marianum sorsának a kérdése. Én azt várnám el egy magát nemzetinek és kereszténynek nevező kormányzattól, hogy Rákosi Mátyás örökségét nem vállalja föl, és úgy gondolja, hogy ezen egykori szakrális emlékhelyünk újjáépítése szükséges és elengedhetetlen. Ezzel szemben úgy tűnik számomra, hogy még csak a megmaradt kis emlékhely is el fog veszni, ami az egykori templomra emlékeztet. És most nehogy elmondja nekem majd az államtitkár úr a viszonválaszában, hogy de ezt tulajdonképpen a katolikus egyház sem akarja, és valójában ott meg is szűnt az egyházközség! Persze hogy megszűnt az egyházközség, lerombolták a templomát, felrobbantotta Rákosi Mátyás ‑ hogy lenne most ott katolikus egyházközség? De én azt gondolom, hogy ez egy olyan egykori örökségünk, amit igenis föl kellene építeni, vissza kellene építeni, és azt a rombolást, amit a történelem, a kommunisták tettek, helyre kéne állítani, tehát ezt várná el az ember. Ezzel szemben, annak ellenére, hogy önök hitéleti funkciót is megjelölnek az eredeti törvényjavaslatban, mégsem ez az épület fogja betölteni. Annyit ígértek csak, hogy az eredeti templomnak az altemplomát majd meg fogják kutatni, egyébként pedig jó ha tudjuk, hogy az egész területen majd mélygarázs fog épülni. Ez ellen minden alkalommal, minden fórumon csak tiltakozni lehet.

Ugyanez a helyzet a Vajdahunyadvár kapcsán is. Felmerült a sajtóban az elmúlt időszakban, hogy a Vajdahunyad várában lévő Mezőgazdasági Múzeumnak költöznie kell. E tekintetben soha sehol nem kaptunk megnyugtató választ, kizárólag az ottani dolgozók azok, akik már gyakorlatilag csomagolnak, ez az egyetlen érdemi információ, ami elérkezik hozzánk. Akkor, amikor a kulturális örökség védelméről szóló törvényt módosítottuk, a kormányzat jelen lévő képviselői is arról beszéltek számunkra, hogy gazdasági fenntarthatóság miatt vagy az megalapozhatja a funkcióváltást például egy múzeum esetében, például a Mezőgazdasági Múzeum esetében, azaz a Vajdahunyadvár esetében ‑ magyarul: igenis elképzelhető, hogy az onnan el lesz költöztetve. Kérdés, hogy mi lesz helyette. Ugye, az eredeti törvény sok mindent felsorol: kulturális, turisztikai, közlekedési s a többi, s a többi, rendeltetésű épületeket ezen a területen, de többek között ‑ ami egyébként teljesen természetes, hozzáteszem ‑ hozzátesz ehhez ilyet is, hogy például szórakoztató rendeltetésű épület, ilyet is felsorol az eredeti törvény. Bizonyos értelemben számunkra ez arra enged következtetni, hogy azok a szórakoztató, vendéglátó funkciók, amiket önök külön építményben kívánnak elhelyezni, tehát nem egy múzeumnak a kávézójáról, az étterméről beszélünk, nem egy múzeumban lévő előadóteremről beszélünk, hanem különálló építményekről, ezek az építmények vajon miket fognak majd igazából jelenteni, és cáfoljon meg, államtitkár úr, de arra kell hogy gondoljunk, hogy ez adott esetben egy kaszinó is lehetne.

Most az előttünk fekvő törvényre röviden áttérve, a következőkre szeretném felhívni a figyelmüket.

Először is mint előterjesztőnek hadd mondjam, hogy tegye már meg, hogy szól a kollégáinak, hogy tiszteljék meg legközelebb a Házat a tekintetben, hogy ne azt írják bele a törvényjavaslatba ‑ idézem ‑, hogy „a Komárom 802, Komárom 803, valamint a Budapest XIII. kerület 28056 helyrajzi szám kerül majd vagyonkezelésbe”, hanem talán oda is lehetne írni, hogy egyébként ez a Szabolcs utcai kórház egykori épületegyüttese, avagy pedig a Csillag-erőd és annak a várárka. Miért nem egyértelmű az önök számára, hogy közérthetően kell fogalmazni? Miért fáj önöknek az, hogy a legszükségesebb magyarázatot hozzátegyék? (Dr. Hoppál Péter: Elmondtam! Elmondtam!) Nézze meg, ne haragudjon, az ön által most megvédett törvényjavaslatot, ennyi az indoklása, ennyi az indoklása! (Dr. Hoppál Péter: Én elmondtam!) Nagy szó, nagyon, rendkívül köszönjük, de tudja, államtitkár úr, a Parlament TV-t nem mindenki nézi, vannak, akik például a parlament.hu-ról tájékozódnak, az irományokból tájékozódnak, és a jövőre nézve is inkább megmarad ez az iromány, hiszen ebben le van írva, hogy a törvényalkotó mire gondolt. Konkrétan: semmire, hiszen az általános és a részletes indoklásban gyakorlatilag semmi nincsen megfogalmazva.

De mi nincsen még megfogalmazva? Például azt sem indokolják önök, hogy tulajdonképpen miért is szükséges az, hogy a vagyonkezelő megkapja a felépítmények, az új felépítmények kapcsán a vagyonkezelési jogot. Miért nem csak az épület…? Miért nem maradhatnak az államnak a vagyonkezelésében, avagy adott esetben azon múzeumot működtető, mondjuk ‑ nem tudom ‑, bármilyen intézménynek a vagyonkezelésében ezek az épületek? Miért nem? Erre nem kaptunk… (Dr. Hoppál Péter: De, mondtam!) Nem, nem, ne haragudjon, erre semmi választ nem kaptunk, és semmilyen magyarázatot nem kaptunk. Ugyanakkor, hozzáteszem, az eredeti törvény arról szól, hogy ezen vagyonkezelőnek sem az értékcsökkenési leírást nem kell figyelembe venni ezen építmények kapcsán, ami egyébként a magyar államé, tehát közvagyon, tehát a mi vagyonunk, tehát e tekintetben őneki semmilyen felelőssége nincs. Ez már eleve felháborító volt, de ezen új építmények kapcsán kifejezetten érthetetlen számomra. De ezen vagyonkezelői jogosultság, hozzáteszem, ezentúl majd a komáromi Csillag-erődre is ki fog terjedni, ugye, államtitkár úr? Nem beszélve arról, hogy a Szabolcs utcai kórház épületegyüttesére is ki fog terjedni ezen vagyonkezelői jog, és az, hogy nem kell értékcsökkenési leírást képezniük; csakúgy, mint az, hogy az osztott tulajdon létesítésének a tilalma sem él majd a vagyonkezelésbe adott vagyontárgyak kapcsán. Tehát, ugye, nem fog rá vonatkozni a nemzeti vagyontörvény 6. § (1) bekezdése, magyarul hogy törzsvagyon nem adható el, nem terhelhető meg, osztott tulajdon nem létesíthető a javak teljes terjedelme tekintetében, tehát, még egyszer, ez nem fog egyetlen múzeumunkra sem vonatkozni, tehát lehet rajta osztott vagyont létrehozni, nem fog vonatkozni a Szabolcs utcai kórházra, nem fog vonatkozni a komáromi erődre ‑ ugyan miért? Erre miért nem adott magyarázatot, tisztelt államtitkár úr? És ugyanez a helyzet, hogy a nemzeti vagyontörvény 11. § (8) bekezdés c) és e) pontja sem vonatkozik rá szintén ugyanezen osztott vagyon kapcsán.

(16.20)

Tehát összességében azt kell mondjam, államtitkár úr, hogy számunkra csak a kérdések maradnak, és ezek a kérdések a következőképpen szólnak. Magyarázzák már el nekünk, hogy vajon voltaképpen ez a Liget-projekt miről szól. Ki lesz ennek a haszonélvezője? Cui prodest? ‑ ahogy kérdezték a régi rómaiak. Kinek az érdekében követik el ezt a bűncselekményt önök? Na, erre válaszoljon, államtitkár úr! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)