SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jobbikos képviselőtársam utolsó mondatát szeretném felidézni, hogy erre várjuk a válaszát. Éppen az előbb az agrártámogatási jogszabályoknál állapítottam meg, hogy milyen csúnya magatartás az a kormányzati oldal részéről, hogy a vitában nem vesznek részt, hanem mindig a zárszóban mondják el a véleményüket, úgy, hogy reagálni már ne lehessen. Tehát én is azt kérném majd államtitkár úrtól, hogyha lehet, hogy a vitában vegyen már részt, úgy, hogy legyen módunk viszonválaszra is, ne pedig a zárszóban adjon mindenre reakciót.

Frakciónk vezérszónoka elmondta nagyjából pártunk álláspontját, nyilvánvalóan bennem is felmerül egy halom kérdés, főleg itt a kormánypárti felszólalásokat követően. Nemcsak konkrétan a most benyújtott javaslat részleteiben merülnek fel, hanem általánosságban is felmerül, hogy ha a magyar társadalomra így ránézünk, és azon gondolkodunk, hogy hát, van 150 milliárdunk, mi az, ami fontos feladat, akkor tényleg ez az első, ami a kormánynak az eszébe jut. Itt is ennyire ilyen pesti emberek irányítják a kormányt, hogy ez az első, amire költeni kell? Nem látják azt, hogy mi mindenre lehetne fordítani? Vidéken a múzeumok jelentős részét ráterhelték az önkormányzatokra, úgy, hogy fenntartani nem tudják, programot szervezni nem tudnak, azt mondják nekik az önkormányzatok, hogy írjanak TÁMOP-programokat meg amit tudnak, ahhoz, hogy valami legyen ‑ itt pedig egy 150 milliárdos fejlesztést így fel lehet használni? Mert hogyha azt mondjuk, hogy ha ez ennyire kell, meg ennyire komolyan gondolják, hogy ez a legfontosabb és tényleg erre kell szánni, akkor még mindig lenne más irány, hogy ezzel a megoldással vagy más megoldással.

Én nagyon kezdő pesti vagyok, mert most, amióta ez a nagyon hálás munkám tart, azóta vagyok több időt a fővárosban (Németh Szilárd István: Ez is sok!), ha a gyerekekkel és a családdal kilátogatunk a Ligetbe, ilyenkor mindig az merül fel bennem, hogy vajon az a rengeteg pesti család, ahol kisgyerekek vannak, azoknak hiányzik-e a zöldfelület vagy nem hiányzik. Azok hová tudnak kimenni? Ott veszteség-e, ha zöldfelületvesztés van?

Én már régen mondtam, hogy ha egyszer úgy adja az Isten, hogy kormányozni kezdenénk, betiltanám az ilyen zöldmezősnek nevezhető beruházásokat. Tehát egyszerűen annyi olyan barnamezős lehetőség lenne a főváros területén, ahol némi átalakítással lehetne ilyet létrehozni, és nem ezt a megoldást választják. Önöknek mintha örömük telne abban, hogy százéves fákat ki lehet vágni, és nem értem, hogy miért.

Tehát miért jobb ez önöknek? Ugyanúgy nem értem a demokráciafelfogásukat. Hogyha azt mondja a pártjuk, hogy itt tényleg a lakosság meg a nép meg a nem tudom, kicsoda a fontos, akkor miért nem lehet egy helyi népszavazással ilyen kérdésről dönteni? Vagy egy fővárosi… ‑ tehát megkérdezni az embereket, hogy vajon ők tényleg ezt akarják-e, ha nem is a költségvetés-felhasználásban, hanem ha, mondjuk, múzeumi ligetet hozunk létre.

Akkor Ágh Péter képviselő úr mondja itt az előbb, hogy hát, ő volt kint és látta, hogy milyen rosszak az állapotok. Kérem szépen, Ágh képviselő úr, menjen már szerte-szét az országban, és nézze már meg, hogy mennyi rossz állapot van még. Mindenhová tudunk költeni 150 milliárdot? Tehát ha bárhol a magyar vidékre megy, bármelyik településre, állítom, hogy mindenütt fog találni ilyen helyeket.

(16.40)

Teljesen megfoghatatlan érvelés az, hogy valahova kiment a képviselő úr, és az meggyőzte, hogy oda pénzt kell fordítani.

Én azt mondom, hogy Manninger képviselő úr érvelését el lehet fogadni, csak nem amellett érvel kormánypártiként, hogy márpedig a Ligetben van szükség egy ilyen negyedre, hanem amellett érvel, hogy a város idegenforgalma szempontjából a kulturális fejlesztések jót tesznek. Ezt az érvet én el tudom fogadni. Nem ezzel vitázom, hanem azzal vitázom, hogy ezt a Városligetben kell-e megcsinálni, így kell megcsinálni, most kell megcsinálni és ennyiért kell megcsinálni. Ezek a vitás kérdések. Én azt mondom, a fővárosnak joga van arra, hogy fejlődjön. Nyilván megteheti ezt úgy, hogy közben az egész magyar vidék tönkremegy, és oda nem kell forrást fordítani; ha ez a kormányzat így gondolja, akkor azt megteheti, a kétharmad felhatalmazta arra, hogy ilyen döntéseket hozzon. Ugyanakkor, ha már ezt a döntést meghozza, akkor miért nem lehet racionális szempontokat figyelembe venni?

Nyilvánvalóan egy nagyon picit befolyásol az, hogy alapvetően a környezet- és természetvédelemmel foglalkozva látom azt a funkciót, hogy a városi zöldfelületek fenntartásában milyen hihetetlenül nagy szerepe van minden egyes pici megmaradt élőhelynek. Nem énekesmadarak fészkelőhelyéről beszélek, hanem arról a rekreációs lehetőségről, ahova a munka után bárki ki tud menni.

Nagyon-nagyon fontos az a szempont, amit Manninger képviselő úr képvisel, az idegenforgalom jelentősége. A kormányzat ezzel a döntéssel gyakorlatilag a fővárosban élő családoktól vesz el területet azért, hogy az idegenforgalomnak átadja. Ennek van gazdasági jelentősége. Csak az a kérdés, hogy a gazdasági haszonra lehetőséget teremtő fejlesztéseket úgy kell-e megvalósítani, hogy annak a megfizetői a fővárosi családok, a kisgyermekes családok legyenek. Valóban úgy kell-e megcsinálni, hogy olyan helyre kerüljön, amelynek a funkciója, a lehetőségei sok más feladatot adnának?

Összességében azt gondolom, hogy a Fidesznek meglehetősen magas legitim felhatalmazást adott a magyar társadalom, hogy mindenféle olyat megcsináljon, amit nem kéne. Ezzel nyilvánvalóan élhet. Azt mondta valamelyik kormánypárti képviselő, hogy ellenzéki hadakozás folyik. Higgyék el, én abszolút tiszteletben tartom az önök jogát ahhoz, hogy azt csináljanak, amit akarnak, csak azt szeretném, ha józan ésszel gondolkozva felmérnék annak a következményeit, hogy egy 150 milliárdos fejlesztésnek mennyi olyan lehetősége lenne, ami ártás nélkül valósul meg. Önök mégis úgy akarják megcsinálni, hogy annak ára legyen, és valami ártás is megvalósuljon benne.

Arra kérem önöket, hogy ha van rá mód és lehetőség, tegyenek le erről a tervről vagy gondolják át, nézzék meg először a magyar társadalom helyzetét, nézzék meg, hogy milyen helyzetben vannak vidéki kórházak és középiskolák, nézzék meg azoknak a sokaságát, amiről beszéltem, hogy vidéki helyi múzeumokat hogy adtak át önkormányzatoknak, már aki átvette, milyen nehézségekbe ütközik azoknak a fenntartása, és nézzék meg, hogy mennyire szükség lenne ott a megélhetésre, a gazdasági fejlesztésre, és 150 milliárd forint mi mindenre lehetőséget teremtene ott. És ha ezt megnézték, és még mindig úgy gondolják, hogy márpedig ez kell, akkor nézzék meg, hogy ennek a múzeumi negyednek a fejlesztésére nem lenne-e lehetőség úgy helyszínt találni, hogy az ne járjon semmilyen pusztítással, ne járjon zöldfelület-csökkenéssel.

Mondhatják itt nekem, hogy a Fenntartható fejlődés bizottságában volt egy kormánypárti meghallgatás ez ügyben MSZP-s kezdeményezésre, ahol elmondták, hogy majd zöldtetőket csinálnak a házak tetejére, és ezzel a zöldfelületet fenntartják. Nyilván vannak ilyen megoldások, de funkcionálisan ez a fővárosi családoknak, a kisgyermekes családoknak, akiknek az kellene, hogy fát öleljenek át, gyep legyen rajta és rohanni lehessen, meg jó nagyokat térdre esni, annak ez a zöldtető meg az összes ilyen fejlesztés nem fog lehetőséget teremteni. Ennek lesz valamilyen gazdaságfejlesztési hozadéka talán később, de 150 milliárd forint nem mostanában fog az idegenforgalomból megtérülni. Megértem azt a szándékot, ami a kulturális fejlesztésekre vonatkozik, osztom a kormányzat ezen szándékát, de nem így, nem ilyen eszközökkel és nem most tudnánk ezt támogatni.

Kérem megfontolásra az elképzelés újragondolását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)