DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon izgalmas vita végére érkeztünk. Engedjék meg, hogy mindannyiuknak megköszönjem az aktív részvételét a mai törvénymódosítás vitájában. Tegyem ezt annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy a felszólalások attól függően, hogy kormányzati irányból vagy ellenzéki irányból érkeztek, támogatók vagy ellenzők voltak. Még akkor is így teszem, hogy ha az ellenző, ellenzéki irányból érkezett felszólalások is osztályozhatók különböző csoportokra. Engedjék meg, hogy a magam osztályozását gyorsan ismertessem önökkel. Voltak olyanok közülük, amelyek a népmese módján hoztak is ajándékot, meg nem is. Voltak olyanok, amelyek csacskaságokat állítottak. Voltak égbekiáltó szamárságok is, hogyha már ezt a kifejezést próbálom idehozni, és voltak szándékosnak tűnő csúsztatások is. Egy jó darabig jegyzeteltem ezeknek a sorát, viszont nem akarok visszaélni a türelmükkel, úgyhogy nem fogok minden részletre kitérően, mindenre reagálni.

Elsősorban hadd köszönjem meg azt, hogy megfontolásra érdemes javaslatok tömkelegét tárták elénk, ezeket a magam számára és a szaktárca számára, illetve a Liget-projekt előrehaladását felügyelő miniszteri biztos titkársága részére továbbítani fogom feltétlenül. Köszönjük szépen a pozitív hozzájárulásukat és javaslataikat, amelyek közül számos szerintem is megfontolásra érdemes.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy néhány tisztázó kérdést önök elé tárjak. Ezek közül, hogy ha visszafelé haladok időrendben, akkor fölmerült többször is az a kérdés, ami a zöldfelületek problémakörét érinti, még akkor is, ha tisztelt elnök úr, engedelmet kérve, mivel maga az előterjesztés alapvetően nem a Liget Budapest projektre vonatkozó törvény eredeti vitájáról szól, de mivel tartalmát tekintve sok ilyen kérdés merült fel, ezért ilyen témákra is kellene reagálnom, miközben elöljáróban azért hadd jegyezzem meg, hogy a tényleges törvénymódosítás ügyében vagy vonatkozásában talán egyetlen kérdés merült fel Hegedűsné képviselő asszony részéről, és sokkal korábbi kérdések kerültek itt inkább terítékre.

Tehát ami a visszatérő kérdést érinti, hogy a zöldfelületek nagysága szűkül vagy növekedik, ebben a kérdéskörben az a csacskaság, hogy a 93 ezer négyzetméteres Magyarországon 120 ezer négyzetkilométernyi többletépület jön létre, nyilván elszólás volt, úgyhogy ezt Kiss László képviselő úrnak elszólásként tudom be.

(17.20)

Mindazonáltal a zöldfelületek növekedése ténykérdés. És az, hogy 60 százalékról 65 százalékra fog növekedni a városligeti zöldfelület mértéke százalékos arányban, az egészen pontosan, ha számosítjuk ezt a kérdést, akkor elhangzott a vitában az ellenzéki felszólalók részéről, hogy itt 100 hektár területről beszélünk, amikor a Liget-projekt akcióterületéről beszélünk nagyjából, nagyságrendileg; ha 100 hektárról beszéltek önök, és annak az 5 százalékában növelni fogjuk a zöldfelületet, akkor 5 hektár, azaz 50 ezer négyzetméter zöldfelület-növekedésről van szó, tisztelt képviselőtársaim.

Önök el tudják képzelni, hogy 50 ezer négyzetméter zöldfelület-növekedés teljesíthető úgy, ha az öt új épület tetejét fásítjuk, meg bevetjük fűvel? Nem teljesíthető. Tehát türelmet és nyugalmat kérnék szépen tisztelettel önöktől, hogy lássuk meg, amikor már a projekt abba a szakaszba kerül, hogy a valódi zöldfelület-növekedést fogják önök látni, ahogy ez a jó szándékú tévedés, avagy pedig rossz szándékú csúsztatás, ez majd a maga normális medrébe kerül, amikor láthatóvá válik, hogy 5 hektárral növekedik a budapestiek javára, az ott élők javára és a kilátogatni szándékozók javára a zöldfelület mennyisége a Liget-projekt keretében.

Engedjék meg, hogy arra a felszólalásra is reagáljak, amelyben az LMP részéről Sallai képviselő úr, hogy summázzam, vidékellenes kormányként próbált bennünket aposztrofálni. Jó lenne, ha eldöntené a mélyen tisztelt ellenzék, hogy a kormány vidékellenes vagy Budapest-ellenes (Sallai R. Benedek: Mindkettő! Ez is, az is!), mert néha ezt mondják, néha azt mondják. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy ha végignézik, hogy az elmúlt öt esztendőben Magyarországon milyen fejlesztésekre került sor, tisztelt képviselő úr ‑ mivel ön megszólított, ezért én is önnek mondom, ha megtisztel figyelmével, azt megköszönöm ‑ , ha ön végigjárja az országot, és ha gyermekeivel ezt teszi ‑ én is ezt teszem, vidéki állandó lakhelyűként, és családom is vidéken él, pécsiek vagyunk, és mi is járjuk az országot, mint ahogy ön; ha ön végigjárta az elmúlt időszakban Magyarországot, akkor szerintem maximum becsukott szemmel tapasztalhatta azt, hogy a vidék nem fejlődött. Fantasztikus előrehaladások történtek, nagy beruházások, nagy fejlesztések. Megújultak a főterek, a városok bevezető útjai. Végre régi épületek, múzeumok új pompában tündökölnek, és új objektumok jöttek létre, hogy a gyógyturizmust és a vizes lehetőségeket ne is soroljuk ide.

Tehát én azt mondhatom önnek megnyugtatásképpen, hogy a polgári kormány nagyon is odafigyel arra, hogy a vidék-Budapest egyensúly érvényesüljön. Végre van egy olyan kormány, amelyik a vidék fejével is gondolkodik, és nagyon jelentős és markáns vidéki fejlesztéseket foganatosított az elmúlt esztendőkben, és ezt az irányt folytatni kívánjuk a jövőben is.

De nem hanyagolhatjuk el Budapestet akkor sem, ha Budapest mint az ország vagy a nemzet fővárosa most, az új európai uniós ciklusban nem kap közvetlen uniós fejlesztési forrást. Nem teheti meg egyetlen kormány sem, és a harmadik Orbán-kormány sem, hogy a budapesti fejlesztéseket nem foganatosítja, akkor sem, ha nem kapunk Brüsszelből erre pénzt.

Tehát a válaszom arra a kérdésükre, többük kérdésére, hogy miből lesz az önök által említett 100 vagy 150 milliárd forint arra, hogy a Liget Budapest programot folytathassuk, az a válaszom van, amit nem a kormány számaiból állapíthatnak meg, nem is a magyar statisztikai hivatal számaiból csupán, hanem az Eurostat adatai bizonyítják, hogy a 28 európai tagállam közül dobogós helyen az első három helyen van a magyar gazdaság teljesítménye a 2014-es évet figyelve.

Ha ebben bizakodunk, hogy ez a tendencia folytatódhat, akkor bízhatunk abban, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége, pályára állítása kitermelheti azt a pénzt, ami szükséges ahhoz, hogy uniós forrás hiányában ne csak a vidéket tudjuk fejleszteni, hanem a fővárost is. Én egy bizakodó állásponton vagyok ezzel kapcsolatban, önökkel szemben. De nagyon remélem, hogy a bizakodást idővel a számok láttán nemcsak Brüsszel, hanem önök is át fogják tudni venni.

Úgyhogy önökkel szemben, ahogy elhangzott ez a mondat, gondolat, hogy nem örülnek, hogy erre költ a magyar állam, én örülök, mert egy kiemelkedő kulturális fejlesztésre, beruházásra költünk. Örülök annak is, engedjék meg, hogy szóba hozzam, hogy az elmúlt négy esztendőben soha nem látott mértékű kulturális infrastruktúra-gyarapítás zajlott Magyarországon. A második Orbán-kormány felvállalta olyan objektumok felújítását, olyan kulturális toposzokhoz nyúltunk hozzá, újítottuk fel, eredeti pompájukban állíthattuk helyre, mint amilyen a Várbazár (Közbeszólások az MSZP soraiból.), mint amilyen a Pesti Vigadó, vagy mint amilyen az egészen új épület, a Budapest Music Center.

De azt is engedjék meg, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ha már belebeszélnek a beszédembe, hogy a most elnöklő, általam nagyra becsült képviselőtársunk miniszter korában elindított fejlesztéseire is utaljak, hiszen Hiller István minisztersége idején a Zeneakadémia szerződése aláíratott, annak felújítása, az Orbán-kormány fejezte be ezt a fejlesztést, illetve a fertődi kastély fejlesztése is még az előző kormány időszakában indulhatott el. És lám, az Orbán-kormány ezt nemcsak hogy befejezte, hanem új objektumokra terjesztette ki ezt a programot. Azt gondolom, hogy ez nemzeti érdek, ez a teljes nemzetgazdaságnak egy nagyon fontos érdeke, hogy a kulturális fejlesztések, a kulturális ipar, a kulturális turizmus erősítése terén haladjunk előre. Az Orbán-kormány ebben többet vállalt, mint az elődeink, és ezt a többletet büszkén vállaljuk.

És én nagyon örülök, hogy egy olyan kormányban dolgozhatom ma, amelyik új terveket sző, és újabb kulturális fejlesztéseket vázol fel a magyar emberek érdekében és a gazdaság fejlesztése érdekében. Tehát ilyen vonatkozásban, azt hiszem, hogy konszenzusban vagyunk, hogy ez a fejlesztés a magyar emberek érdekét szolgálja, és a magyar gazdaságot szolgálja. Valódi és jó gondolat volt az Volner képviselőtársamtól, aki azt jelezte, hogy az amortizáció lehetőségét is végig kell gondolni, hogy valóban 40 év múlva ezek az új objektumok nem okoznak-e felújítási problémát majd az akkori, utánunk következő állami vezetőknek. Igen, ezekre utaltam, amikor még képviselő úr nem tartózkodott a teremben, hogy ezeket a javaslatokat valóban meg kell fontolni, és be kell építeni a programba.

Ami azokat az elszólásokat illeti, hogy bűncselekményt követ el a kormányzat, akkor tisztelettel javaslom Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak, hogy tegyen feljelentést, ha így gondolja. Én messze nem gondolom így, amit ön mond, és az ön szavait tompította Vágó Sebestyén frakciótársa, aki… ‑ egyébként szemben az ön helytelen szóhasználatával, hogy népművészeti múzeumot említett öt alkalommal, Néprajzi Múzeum van Budapesten, és Néprajzi Múzeum létesül a Liget keretében is. Vágó Sebestyén helyettem is megadta a választ önnek is, amikor azt mondta, hogy valóban ez az épület a Kossuth téren a Kúria számára épült, és ha eredeti funkcióját visszakapja, akkor vélhetőleg a törvényhozás és az igazságszolgáltatás kettős hatalmi ágának szimbóluma is helyet kaphat a nemzet főterén. Szerintem ez egy jó irány.

És hogy megfelelő épületeket találjunk a ma létező múzeumok céljaira a Ligetben, engedjék meg, hogy én egy visszafogottabb nyilatkozatot tegyek. Én nem merném magamnak vindikálni azt a jogot, hogy akár csak egy internetes felületen is értékítéletre hívjak laikus polgárokat egy építészeti akadémiai kérdésben. Mint ahogy nem merném megtenni, hogy egyébként a végzettségemnek megfelelően bármilyen zenetörténeti kérdésben vagy zeneművészeti kérdésben olyan értékítéletet mondjak, ami megfellebbezhetetlennek tűnik. Szerintem az építész szakma fontosnak tartja, hogy egy nemzetközi tervpályázaton, ahol a tíz legnagyobb, a világban számon tartott sztárépítész-iroda közül kettő-három is adott be budapesti projektre tervet, hogy ezek az irodák, akik a világban fantasztikus új objektumokat hoztak már létre, pályáznak Budapestre. Szívesen vesznek részt a programban. Ráadásul anonim módon pontozza a zsűri ezeket a terveket, és kialakul egy konszenzus, hogy mely terveket érdemes megvalósítani. Én nem venném a bátorságot, hogy egy Facebook-oldalon kérek erre egy kritikát. Nem gondolnám azt, hogy az idő kiállja annak a próbáját, hogy mi (Hegedűs Lorántné: Nemzeti konzultációt…), laikusok tudunk megfelelőképpen dönteni a nemzetközi szakma helyett.

Ilyen viták, amiket önök említenek, egyébként keressék vissza az 1896 körüli budapesti és magyarországi sajtó vonatkozó számait, hemzsegett a sajtó attól, hogy mit képzelnek a korabeli vezetők, hogy elcsúfítják a várost, hogy ilyen struktúrát építenek ki, hogy ilyen vállalhatatlan épületeket húznak fel, amiket ma nemzeti toposzokként, büszke hazafiakként emlegettek itt önök az előbb a felszólalásaikban.

(17.30)

Akkor, 100 évvel, 120 évvel ezelőtt hatalmas vita övezte ezeket a beruházásokat, ugyanolyan vita, mint amilyen a mai beruházást. Bízom ebben is örök optimistaként, hogy majd utánunk 100-120 évvel ezeket az épületeket vagy ezt a fejlesztést, ezt a projektet, ezt a gondolatot fogják példaként emlegetni az akkor utánunk jövőknek. Nagyon bizakodom, mert azt látom, hogy egy tisztességes válogatás és tisztességes pályáztatási rendszer keretében a lehető legjobbat akarják a szakemberek kihozni ebből a budapestiek, a magyar emberek számára és a turisták számára, ami a kitűzött cél.

És hogy még néhány dologra válaszoljak. Az egészséges környezethez való alapjogot említette Schmuck Erzsébet képviselőtársam, és hogy e jogok sérülése akár alkotmányellenes is lehet. Az előbb megválaszoltam, hogy ha 50 ezer négyzetméterrel növekedik a zöldfelület, akkor az nemhogy alkotmányba ütközik, hanem azt gondolom, annak mindenki örülhet, aki a környéken él, meg az is, aki majd ide fog jönni.

Tehát önök rossz úton járnak, képviselő asszony, és engedjen meg az önök sok-sok pikírt megjegyzésével szemben csak egyet az én irányomból. Amikor az LMP soraiból azt hallom, hogy majd ha kormányoznak, akkor máshogy csinálják, és felvetették, hogy miért raktuk a múzeumokat az önkormányzatok nyakába. Sok olyan önkormányzat van, nagyon sok olyan önkormányzat van, amelyeket fideszes barátaink vezetnek, és örömmel jelezték, hogy számukra borzasztóan fontos volt az, hogy az önkormányzatok vegyék végre kezelésbe a múzeumokat, és ne egy tőlük elvonatkoztatott hatalom kezelje a múzeumokat. Örülnek a helyi önkormányzatok; ha kooperálnak és konzultálnak velük, akkor ezt megtudhatják akkor is, ha esetleg ők fideszesnek nevezett önkormányzatok. Örülnek annak, hogy végre a múzeumokat a megyei jogú városok vették kezelésbe és fenntartásba, és ez szerintem jó irány, mert ‑ Manninger képviselő úr jelezte ‑ végre a forrásallokáció sokkal intenzívebbé vált, és sorban újulnak meg ezek a központok. Tehát szemben az önök alkotmányféltésével vagy az alkotmányosjog-félté­sével, én itt is bizakodó vagyok, hogy előrehaladunk.

A Regnum Marianum kérdéskörére nem kívánok reagálni. Ezeket a mondatokat, engedjék meg, hogy elegánsan elengedjem a fülem mellett, hogy Rákosi Mátyás örökségét vállalja föl a mostani kormány; ilyen szamárságokra nem kívánok reagálni. Azonban hogy hova épülnek az épületek, oda azért még egy-két aprósággal, részlettel, engedjék meg, hogy szolgáljak önöknek még akkor is, ha nem az előterjesztés tárgya.

Most kerül bontásra a Petőfi Csarnok régi épülete és néhány szlömös épület, amelyek barnamezős beruházásként is felfoghatók tulajdonképpen. Tehát ha a tönkrement, rossz állagú raktárépületek lebontásra kerülnek, és azoknak a helyén modern, XXI. századi közösségi terek jönnek létre, az kinek nem jó? Kérem, hogy segítsenek ezt értelmezni! Tehát önök farkast kiáltanak, miközben azt gondolom, hogy éppen barnamezős elemei vannak ennek a beruházásnak, éppen vacak, rossz állagú, régi épületeket fogunk újakra cserélni, ahogyan ezt a tendenciát egyébként Németországban, mondjuk, a Ruhr-vidék tekintetében már sokan megcsinálták.

Ma tartottunk éppen a Magyar Állami Operaház vezetésével egy hatalmas érdeklődésű sajtótájékoztatót a hajdani északi mozdonyjavító telephelyén, a Kőbányai út 30. szám alatt, ahova a kormányzat szándéka szerint a Magyar Állami Operaháznak végre 130 év után létrehozzuk azt a bázisát az öthajós, hatalmas Eiffel-csarnokban ‑ ez egy több mint két hektáros csarnok ‑, létrehozzuk azt a műhelyközpontot, azt a próbahelyet és azt a bázist, amilyen a bécsi operaháznak van, a berlininek van, a prágainak van, a budapestinek eddig nem volt. És mit csinálunk ott is? Egy elhagyott, rossz, vacak, omladozó csarnokból kulturális teret hozunk létre. Ez egy európai trend, előttünk 20-30 évvel sok-sok bányaterületen meg elhagyott ipari zónában ezt megcsinálták. Tulajdonképpen itt is egy kicsikét ez fog történni. Ha számon kérik rajtunk, hogy miért nem barnamezős beruházást teszünk, akkor éppen azt reagálhatom önöknek, hogy igen, barnamezős elemei is vannak ennek a beruházásnak az önök igényei és elvárása szerint és annak megfelelően.

Ami végül a kulturális turizmust illeti még. Igen, Manninger Jenő képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy ez előkészített program és folyó beruházás, és a külföldi példák idehozása teljesen adekvát volt. Tehát azt szeretnénk, ha ez a bizonyos bécsi és berlini ‑ Chicagóig én már el se nézek, de ha a bécsi és berlini példának csak az árnyékába tudna lépni a budapesti fejlesztés, akkor már elérjük azt a nagy távlatú tervet vagy megközelítjük, hogy Budapestet valóban helyezzük fel az európai fesztiváltérképre, turisztikai térképre, kulturális térképre. Ezért is szándékozta a kormányzat egyébként a Budapesti Tavaszi Fesztivált is megerősíteni, több lábra helyezni, és egy igazi nagy multikulturális fesztivállá alakítani, amire most már Európából megindult az idevándorlás, és nem tudom, már a negyedik évtizeden is túl vagyunk a BTF tekintetében, de ez is megerősítette Budapest turisztikai arcélét és kulturális arcélét.

Tehát minden ilyen gondolkodás, ami a Budapest Liget projektet kiegészítő kulturális fejlesztés és beruházás, mind-mind azt próbálják szolgálni, hogy Magyarország fővárosa intenzívebb gazdaságfejlesztő tényezője legyen az országnak és a régiónak, az európai régiónak, minél több turistát vonzzunk ide külföldről, akik a vendégéjszakák számának növelésével több és több adóbevételt hoznak Magyarország számára. Ez a fejlesztés, ez a beruházás, ami a magyar embereket szolgálja, és ezt a gazdasági célt is egyben, azt gondolom, mindenképpen a jövőbe mutat.

Ami az érdemi átalakítást illeti, az ingatlanokra kiterjesztett vagyonkezelői jog tekintetében, azt gondolom, nemhogy félnivalónk van, hanem egy pozitív előrehaladása a programnak, hiszen ezzel gyorsítható lesz a földhivatali eljárás lefolytatása, és a programban vállalt határidők és kötelezettségek ‑ a mellérendelt állami források készenlétével - bizto­sít­hatóak lesznek.

Megköszönöm még egyszer az építő kritikájukat, hozzászólásaikat és javaslataikat, és a sok-sok, még 2013-ra vonatkozó javaslatukat vagy kérdésüket vagy problémafelvetésüket, amelyek még az eredeti törvény vitájához illő és akkoriban adekvát gondolatokként merültek fel, de azóta már idejétmúltnak tűnnek. Remélem, hogy a válaszomból önök is érezhették ezeknek az anakronizmusát.

Engedjék meg, hogy a mai ünnepi alkalom egyik felemelő pillanatát idézzem ide befejezésül. Amikor önök egy kicsikét a múltba visszarévedően próbálták meg a Liget-projektet már lejárt lemezként bírálni, és olyan bírálatok kereszttüzébe rakni, amelyeken már túl vagyunk, akkor fölsejlett bennem az az Arany János-i gondolat, amit kint a téren hallottunk egy színművész tolmácsolásában. A Magányban című vers gyönyörű két sorát idézem: „És vissza nem foly az időnek árja, / Előre duzzad feltarthatatlanúl.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)