GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Varga képviselőtársam azzal kezdte a mondandóját, hogy hatástanulmányok nélkül. Én ezen nem csodálkozom. Abszolút nem csodálkozom, mert nem ez az egyetlen ilyen törvény, amikor is így történnek a dolgok. Önöknek nem szokása ez. Egyszerűen úgy gondolják, hogy nem kell itt megmérni, nem kell itt megnézni, nem kell itt előretekinteni, nem kell itt figyelembe venni semmit, esetleg azt, ami bizonyos értelemben a holdudvarba tartozók gazdasági érdekeltségét tartja szem előtt, esetleg azt kell mérlegelni. Ekképpen is cselekszenek.

Hatástanulmányok? Felejtsük el! Felejtsük el már csak azért is, mert évekkel ezelőtt is, amikor a kereszténydemokraták a Fidesszel sem tudtak kiegyezni, a Fidesz meg a kereszténydemokratákkal viszont nem tudott kiegyezni ebben a kérdésben, akkor ez volt a kulcsszó, arra hivatkozott Szatmáry Kristóf bizottsági ülés keretei között. Ott ültem, hallottam, és nem csak jegyzőkönyvből olvastam. Amikor nem akarták, akkor ez volt a kulcs: hát, ezt nem lehet, meg kell mérni, meg kell nézni, hatástanulmányokra van szükség. Amikor akarták, akkor már nem kell megnézni, a fenét se érdekli a hatástanulmány.

(19.00)

Az a lényeg, hogy valakiknek jó legyen. De megítélésem szerint ennek a törvénynek az előkészítése, nyugodtan mondom, esztelen módon történt. Azért, mert nem mérlegel, vagy éppen ‑ mondom ennek az ellentettjét, mert lehet, hogy ez is igaz ‑ amellett, hogy nem mérlegel, megágyaz neki; korábban, mondjuk, két évvel azelőtt szétveri a munka törvénykönyvét, szétveri a pótlékrendszereket, szétver mindent, ami a dolgozó ember javát szolgálja, majd utána ígéretekben, na nem így, este hét óra környékén a Parlament falai között Szatmáry Kristóffal ülve közösen ‑ s most nem keresem a többi képviselőtársamat, csak azért említem képviselőtársam nevét, mert ő legalább itt van ‑, hanem amikor a rivaldafényben lehet tündökölni, akkor mondják el, hogy hohó, barátaim, hohó, hölgyeim, uraim, hát vasárnap munkavégzés? Akkor százszázalékos bérpótlék! Aztán eljön az este, este hét óra, nincs rivaldafény, akkor már más a helyzet, akkor már 50 százalék se kell. Akkor már nem kell ‑ mi a francnak az a bérpótlék? Hát eleget keresnek ezek az emberek! A kereskedelemben, mint ahogy szó esett róla ‑ Heringes Anita is elmondta, és tényekről beszél ‑, kistelepüléseken az emberek a minimálbért keresik. Tudják, mennyi ez? 68 750 forint. Ez az, amit kézbe vesznek az emberek. Tudják, mit ér ez? Ötezer forinttal kevesebbet ér, mint 2010-ben.

Önök ezt a minimálbért adják az emberek kezébe, s közben azt a lehetőséget veszik el tőlük, hogy a saját munkaerejüket használva, adott esetben szükség szerint a megélhetésük biztonsága érdekében vasárnapi munkavégzéssel kiegészítsék a család jövedelmét, és egy tisztes, elfogadható életet tudjanak élni. Kereszténydemokrata hitvallás valószínűsíthetően ebbe az irányba mutató.

Azt gondolom, hogy az sem jó, ha a kereszténydemokrata politikusok egyik nap ezt, másik nap meg homlokegyenest az ellentétjét képviselik. Én nagyon keresem Harrach Péter szemtekintetét, a szemkontaktusát, az ittlétét, a szavait innám, mert egy héttel ezelőtt arról beszélt a Parlament falai között, hogy mindaz, amit én mondok, az szemtelenség, az elutasítandó, és ő legszívesebben felállna és kimenne, de ezt nem teheti meg. Mert azt mertem mondani, hogy annak az embernek, aki vasárnap munkát végez, és a családját akarja tisztességgel eltartani, annak joggal lehet az az elvárása, hogy a valamikori, na, nem az önök időszakában, az azt megelőző időszakban meglévő százszázalékos bérpótlékot megkaphassák.

Majd utána finomított Harrach Péter. Utána azt mondta, hogy hát igen, végül is igen, jó ez a százszázalékos bérpótlék. Majd amikor azt mondtam, hogy na de nemcsak a kiskereskedelemben, hanem mindenki számára, aki vasárnap munkatevékenységet végez, kénytelen végezni, vagy saját akaratából teszi ezt, hogy a jobb megélhetését biztosítsa, azoknak is kellene, hogy százszázalékos bérpótlék legyen. Akkor azt mondta, hogy érdemes ezen elgondolkodni, talán még támogatni is tudná. Ma este meg már a Parlament falai közé sem tudott bejönni, hogy a véleményét elmondja ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban, amely már nem százszázalékos, hanem már ötvenszázalékos bérpótlékról sem beszél.

Hol van a következetesség? Hol van az, amit Orbán Viktor mondott önöknek frakcióülésen vagy éppen nyíltan az emberek irányába? Hogy ő majd akkor fogja támogatni azt, hogy vasárnap, mondjuk, be legyenek zárva a boltok, és ne lehessen munkatevékenységet végezni, ha annyi bért fognak tudni keresni az emberek, hogy tisztes módon meg tudnak élni. Mondtam a példát az előbb. Ezekben a kiskereskedelmi egységekben a minimálbért vagy a minimálbér közvetlen környékén lévő összegeket keresnek az emberek. Azt is mondtam, még egyszer mondom, hogy égjen be az agyukba, hogy vegyék tudomásul, gondolkodjanak el rajta, és tegyenek érte, hogy ne így legyen. Ez a pénz, ez a minimálbér ötezer forinttal kevesebbet ér, mint 2010-ben ért az, amit kézbe vettek akkor, és az, amit kézbe vesznek most.

Ez egy óriási szégyen, amit önök csináltak öt év alatt. Óriási szégyen, mert közben meg arról papolnak, azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy jobb nekik, hogy értük vannak, hogy a dolgozó emberekért cselekszenek. Ne tegyék! Így ne tegyék! Mert ha ezt teszik, ez nem a javukat szolgálja. Ez valami másról szól. Ez a javuk elvételéről szól. Nem ezt érdemlik ezek az emberek. Sokkal többet, sokkal jobbat, kormányzás tekintetében is.

És akkor néhány gondolatot fogalmazzunk meg konkrétan ezzel a törvénytervezettel kapcsolatosan is. A történet lényege arról szól, hogy ahol kis- és nagykereskedelmi tevékenység is folyik, ott kiskereskedelminek tekintsük ezeket az egységeket, már csak azért is, hogy versenypozicionálisan ne legyen előny ezeknél az egységeknél másokkal szemben. Szívesen visszatekintenék az öt év történésére, hogy hányszor sikerült olyan szituációt önöknek előállítani, amikor versenypozicionális szempontból nem hívtak életre előnyt. Csak hogy az emlékképükben ne sokat kelljen kutatni, ezért mondok néhányat.

Emlékeznek a nemzeti dohányboltok kategóriájára? Emlékeznek arra, amikor a koncessziók szétosztására sor került? Ha nem, akkor segítek. Miskolc egy megyei jogú város. Jobban ismerem, mint általában más városokat, mert az életem javarészét ott élem. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Miskolcon nyolcvan-egynéhány koncesszió szétosztására került sor. Ebből húszat, nem egyet, nem kettőt, húszat két fideszes önkormányzati képviselő és családtagjai nyertek el. Hát, jó az érdekérvényesítő képességük, olybá tűnik. De én meg azt mondom, ez pofátlanság.

Ráadásul, hozzáteszem ‑ emlékszik államtitkár úr is, ugye? ‑, valami olyasmi volt, hogy az a hozam, haszon, jutalék, nem tudom, pontosan milyen címszó alatt szerepelt, ami megszerezhető, az 2,5 százalék volt. Majd miután a koncessziókat elnyerték a haverok, a barátok, azután, ha jól emlékszem, 10 százalékra emelkedett. Korrekt, abszolút korrekt az eljárás. De a versenypozicionális semlegesség, meg ilyen kifejezések kimondása, államtitkár úr, hozza az emlékképébe vissza ezeket a történeteket is!

De ha már vasárnapi bezárásról beszélünk, akkor a nemzeti dohányboltok, hál’ isten, ők voltak azok, akik megúszták a vasárnapi bezárást. Nem úgy, mint a kertészetek. Ja, hát utána, amikor már majdnem mindenki lázadozott, hogy normális tevékenységet egy kertészetben szombaton meg vasárnap is végezni kell, és általában a vásárlók is vasárnap mennek oda vásárolni, merthogy akkor engedi meg a szabadidejük, akkor volt rá hajlandóság, hogy egyáltalán e tekintetben elgondolkodjanak. Szóval azt akarom mondani önöknek, hogy némi következetesség, némi következetesség!

És ha már pótlékokról beszélünk, vagy éppen nem beszélünk, mert államtitkár úr erről nem szívesen beszél, akkor szeretném visszaidézni 2012. I. törvényét, a munka törvénykönyvét, ahol önök szétzúzták a pótlékok rendszerét. Emlékszik, a délutános pótlékot megszüntették, az éjszakai pótlékot csökkentették, a vasárnapi pótlékkal valami van, most már nem tudjuk, hogy mi van, de ott van a módosító, hogy mégis tudhassuk, beadtuk.

(19.10)

Önöknek már csak egy dolguk van: Becsó képviselőtársammal karöltve, aki 2015. február 18-án, ha emlékképeim nem csalnak meg, olyan törvénymódosítási javaslatot nyújtott be, amelyben 100 százalékos bérpótlékot javasol, most újra összefoghatnak. Szóljon Harrach képviselőtársamnak is! Itt az idő, itt a pillanat, ne felejtsék el, ne tévesszék szem elől! Ne majd a törvény elfogadását követően jajbékoljanak és sajnálják az embereket, hogy jaj, hát elfelejtettük, jaj, pedig akartuk, megtettük volna, de hát most már túl vagyunk rajta. Szóval, azt szeretném, hogyha némi következetesség is lenne a munkájukban, és hallgatnának Orbán Viktorra, hallgatnának a miniszterre, aki a heti öt nap munkából való megélhetés kérdéskörét feszegette annak idején. Tegyék ezt, már csak azért is, mert az emberek érdekét is szolgálnák, hogyha ezt tennék.

Vasárnap nem lehet kényszer alatt munkatevékenységet folytatni, tiszteletben kell tartani persze, aki vasárnap kényszerül munkát végezni ‑ mondja Orbán. Igen, de nem csak tiszteletben kell tartani; a javadalmazás tekintetében is meg kell teremteni azt a hátteret, ami ezt megfelelő módon honorálja. És még egy dolgot ehhez illesztetten hadd mondjak önöknek, ez pedig az, hogy senkit ne lehessen akarata ellenére vasárnap dolgoztatni ‑ mondja Harrach Péter ‑, de a mondatnak van második fele is, vagy kell hogy legyen második fele is: de eltiltani se. Amit önök csinálnak, az az eltiltás, az a lehetőségektől való megfosztás, ami azt hozza magával, hogy rengeteg ember, aki mondjuk, a kiskereskedelem színpadán szeretne szerepet vállalni, mert szüksége van arra a forrásra, amit így, ilyeténképpen tudna megszerezni, azt elveszíti az önök „jóvoltából”.

Önök nem adnak, hanem elvesznek, önök maguknak adnak, meg a saját haverjaiknak, meg a holdudvaruknak, meg a jóisten tudja, még kinek. De azoknak az embereknek, akik a leginkább rászorultak arra, hogy egy picivel több ‑ egy picivel több! ‑ pénz kerüljön a család kasszájába, azoknak önök nem adnak; azokról önök csak beszélnek, csak megpróbálják hülyíteni az embereket, de nem adnak, hanem elvesznek tőlük, még a lehetőséget is elveszik tőlük, azt a lehetőséget is, ami a picivel jobb megélhetés biztonságát teremtené meg az ő számukra.

Ezen kellene elgondolkodniuk, és eszerint kellene cselekedniük akkor, amikor törvényalkotásba kezdenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)