DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egypár konkrétumot idéznék abból a javaslatból, amelyet konkrétan elénk tettek és ami előttünk fekszik. Ez tartalmazza azt, hogy most már azokat a vállalkozásokat is, amelyek kis- és nagykereskedelmi tevékenységet is végeznek, és ezt egy időben folytatják, innentől kezdve kiskereskedelmi egységnek kell őket tekinteni, tehát ők is kimaradnak a vasárnapi nyitva tartás lehetőségéből, ennek megfelelően természetesen zárva kell majd tartsanak. Illetve a munka törvénykönyvének módosítása, amely szerint vasárnapra szintén a rendes munkaidő vonatkozik, ami 8 óra, és maximum 50 százalék pótlék ‑ tehát sehol nincsen a 100 százalék, amit itt egyébként többször hallottunk KDNP-s képviselőktől is ‑, és ez a vasárnapi rendes munkaidő a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, illetve a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató helyeken foglalkoztatottakra fog vonatkozni, ezek a munkáltatók azok, akik majd ilyetén az ő munkavállalóiknak ezt a 8 órát és ezt a maximum 50 százalékot biztosítják. Tehát most már ténylegesen meg kell kérdezzük, hogy egyébként kit akarnak hülyének nézni.

Ez a harmadik alkalom, hogy farigcsálják ezt a törvényt, amely önmagában egy őrültség, és egyébként a falnak rohannak ezzel. Több tízezer embert hoznak ezzel rendkívül nehéz helyzetbe. Nem hallgattak meg semmilyen javaslatot, nem fogadtak el semmilyen módosító javaslatot, még egyébként a sajátjukat sem, a levegőbe beszélnek, ígérgetnek 100 százalékos pótlékot, ígérgetik azt, hogy egyébként akár a kertészetek majd nyitva tarthatnak ‑ semmit nem látunk belőle. Még gyorsan karácsony előtt át kellett nyomni ezt a törvényt, amit egyébként hihetetlennek tartok, hogy a KDNP, egy nem mérhető támogatottságú párt ilyet tudott átvinni a Fideszen, úgyhogy ezt a mai napig egy rendkívül álszent dolognak tartom, és egyébként átverik vele az embereket, és borzasztó nehéz helyzetbe hoz­zák őket.

Szeretnék én is idézni a miniszterelnök úrtól, hiszen ezt nem mondhatjuk el elég alkalommal, merthogy 2011 májusában azt mondta Orbán Viktor, amint képviselőtársaim is említették, de én is pontosan idézem: „Amint meg lehet majd élni heti ötnapnyi munkából, akkor én is azok közé tartozom majd, akik támogatni fogják a vasárnapi zárva tartást. Addig azonban, úgy érzem, erre nincsen lehetőségünk.” Ezt mondta Orbán Viktor 2011-ben. 2011 óta pont az Orbán-kormány intézkedései hatására még sokkal nehezebb helyzetben van a magyar társadalom, lassan 5 millió olyan emberről beszélhetünk, akik egyébként szegénységben élnek, és folyamatosan szegényednek Magyarországon, azóta csak romlott a helyzet. És egyébként, képviselőtársaim, lehet, hogy a kormánypárti padsorokban vagy a kormány tagjai meg tudnak élni nagyon lazán heti öt nap munkából ‑ hozzáteszem: nem dolgoznak annyit, ez egyébként látszik is ‑, de az emberek 90 százaléka Magyarországon nem tud megélni rendesen ennyiből.

Idéznék egypár mondatot a 2014. december 3-ai jegyzőkönyvből, ahol Harrach Péter a következőket mondta: „A szabad vasárnap a kereskedelmi dolgozók sokrétű problémáinak egy szeletét hivatott csupán kezelni, mert a kereskedelmi munkaadók jelentős része ‑ elsősorban a multinacionális cégek ‑ visszaél a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetével, minimális bérért jelentős túlmunkával foglalkoztatják őket.” Tehát ‑ kiemelném ennek a lényegét -: a kereskedelmi munkaadók jelentős része visszaél a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetével. Ki szolgáltatta ki őket, képviselőtársaim?! A kormány intézkedései, az a munka törvénykönyve, amit maguk dobáltak össze felelőtlenül, ez az, ami kiszolgáltatta a munkavállalókat, ezért kerültek ilyen helyzetbe.

Még egy idézet Harrach Pétertől: „Tehát egy hosszú egyeztetési sorozaton ment át ez a törvénytervezet, a munkavállalók, munkaadók és a családok érdek-képviseleti szerveivel.” Ez szintén egy olyan kijelentés, ami egyrészt, azt gondolom, nem fedi a valóságot, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam, és egyébként a családok érdek-képviseleti szervei pontosan a kormánypárti képviselők kellene hogy legyenek, akik ténylegesen a kétharmadukkal, ami akkor még megvolt, most már nincs meg, tudtak volna tenni intézkedéseket, és tudnának a mai napig tenni intézkedéseket, hogy ténylegesen a családok érdekét képviseljék ‑ nem teszik ezt meg.

És akkor engedjék meg, hogy idézzek két cikkből is! Az egyik egy 2013. februári cikk, amely arról szól, és akkor idézem: „Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Gregor József Általános Iskola tornatermében az immár hagyományosnak mondható III. Rákosmenti Katolikus Farsangi Bál. A közel háromszáz érdeklődőt vendégül látó est fővédnöke Riz Levente polgármester volt. A helyszínen megjelentek az est védnökei: Dunai Mónika és Rózsahegyi Péter önkormányzati képviselők.”

(19.20)

Egy másik helyről folytatva az idézetet: „Dunai Mónika képviselő asszony köszöntőjében három fogalmat ajánlott a megjelent bálozók figyelmébe: a közösség, az együttlét és a szeretet hármasát. Ezeket a szavakat ‑ mint egy báli nyaklánc gyöngyszemeit ‑ az erő fűzi egybe.”

El kell mondanom, hogy ennek a katolikus farsangnak kik voltak a támogatói, egy támogatót mindenképp kiemelnék, egy kertészeti árudát, aki támogatta ezt a rendezvényt. Nagyon kíváncsi lennék arra ‑ azon túl, hogy Dunai Mónikát, ugye, nem látjuk itt ‑, hogy egyébként minekutána ez a kertészeti áruda támogatta ezt a rendezvényt, ami szerinte a közösség, az együttlét és a szeretet hármasa, vajon ez a kertészeti áruda most hogyan értékeli ezt, hogy nem tarthat nyitva egyébként vasárnap. Ezt vajon a közösség címe alatt értékeli, az együttlét jegyében értékeli, vagy a szeretet jegyében értékeli? Tehát erre nagyon kíváncsi lennék. Nagyon remélem, hogy egyébként Dunai Mónika meg fogja kérdezni ezt a kertészeti árudát, hogy mi a véleményük a vasárnapi zárva tartásról.

És egy hasonló idézet, ez pedig 2013. szeptember végi ‑ tehát azért itt már közeledett az idő a 2014-es tavaszi országgyűlési választásokhoz ‑, amikor is a XVII. kerületben szintén egy kertvárosi lecsófesztiválról született meg egy cikk utólag. Ez pedig azt írtja, hogy: „Kapóra jött a hír, hogy a helyi kertészet vezetője lecsófőző versenyre invitálja a lakótársakat, és mindenki, akivel beszéltem, felvidult, jöttek a jobbnál jobb ötletek, segítőkészségből sem volt hiány. Az időpont kiválasztása és az égiek segítségével emlékezetes esemény kerekedett, jól szervezett volt a verseny. Az ellátmányt, az alapanyagokat a vállalkozás biztosította, amely egyébként szintén egy XVII. kerületi kertészet.” És tovább folytatnám az idézetet máshonnan: „És ami a legfontosabb, az a verseny. Az ám! Az nem volt egyszerű. Egy tucat finomabbnál finomabb ételköltemény közül kellett kiválasztani a három legjobbat. Jómagam szoktam lecsót főzni, ízlik is a családnak, de amit ott kóstoltunk, az nem az a kategória volt. Két kolléganőmmel, Dunai Mónika és Koszorúsné Tóth Katalin rákosmenti önkormányzati képviselő asszonyokkal mint zsűri igen nehezen döntöttünk.” A cikk írója hozzáteszi, hogy: „De remélem, akik most nem nyertek, nem keseredtek el, és a jövőre tervezett versenyen is részt vesznek.”

Ez a kertészet se nyert, nagyon nem nyert, hiszen ez a kertészet is egy olyan kertészet, amelynek nem biztosított az, hogy egyébként vasárnap nyitva tud majd tartani, hiszen az a módosító javaslat, amelyet önök beadtak, sehol nincsen, nincsen szó róla. Március 15-e egyébként rendkívül közel van, tehát fogalmunk sincs, hogy egyébként ezt hogyan fogják megoldani. És megint csak kérdezem, hogy egyébként Dunai Mónika mit fog mondani ezeknek az embereknek.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, amit Becsó Zsolt képviselőtársam említett egyébként nem sokkal ezelőtt, miszerint célja a javaslatnak az, hogy senkit se lehessen akarata ellenére vasárnap munkára kényszeríteni. Jó lenne, ha látnák, hogy itt nem erről van szó, hiszen nem arról van szó, hogy valakit vasárnap munkára akarnának kényszeríteni, hanem sajnos a magyar valóság az, hogy a legtöbb ember felvállalja azt, és szüksége van arra, hogy vasárnap tudjon dolgozni. És nem azért, mert ezt diktálja a szíve, nem azért, mert nem lenne szívesen a családjával, hanem azért, mert ez az, amivel vagy a legalapabb megélhetést egyáltalán biztosítani tudja a családjának, vagy ez az, amivel azt a picike többletet meg tudja termelni ‑ pontosan, ahogy Gúr Nándor képviselőtársam is mondta ‑, amivel egy picit talán tudnak előrehaladni, egy picit könnyebb lehet egy-egy hónapban. Ez lehet az, amiből, ne adj’ isten, egy évben egyszer, akár csak három napra, mondjuk, elmehetnek csak a Balatonhoz, és akkor még nem is azt mondtam, hogy kikötőjük lesz, meg hogy jachttal közlekednek ott a vízen, mint ahogy látjuk egyébként, hogy a kormánypárt közelében azért vannak ilyen rokonok, akik ezt megtehetik. Azt gondolom, nem a vasárnapi munkából teszik ezt, tehát mondjuk, ebben biztosak lehetünk.

Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a kis családi üzletek előnyben részesítése egyébként egy nagyon szép dolog, de gondoljanak csak bele, hogy egy kis családi üzlethez mi kell. Ha valaki egyébként szeretne egy kicsi élelmiszerboltot nyitni, ahhoz igenis kezdőtőke kell, azt az üzletet működtetni kell tudni. Tehát pont azok az emberek egyébként, akik a legszegényebbek, pont azok az emberek dolgoznak a nagyobb kereskedelmi egységekben, ők mennek el pénztárosnak, ők mennek el árufeltöltőnek, ahogy Heringes Anita képviselőtársam már sokszor kiemelte, a diákmunkát is ők vállalják. És pont ők azok, akikkel kiszúrnak azzal, hogy elveszik tőlük a munkahelyet.

Tehát azzal, hogy megmondják, mit nem lehet csinálni vasárnap, azt fogják elérni, hogy bár emberek tízezrei otthon lesznek a családjukkal vasárnap, mert nem lesz hol dolgozzanak, de az is biztos, hogy vasárnapi ebéd sem lesz asztalon. És nem tudom, hogy ezt mind a KDNP-s, mind pedig a fideszes képviselőtársaim majd hogyan fogják megemészteni; sajnos nekik, azoknak, akik ennek a kárvallottjai, nem lesz mit, mert nem lesz ebéd az asztalon.

Tehát szeretném kérni önöket nyomatékosan, hogy ne abból induljanak ki, hogy önök heti ötnapos munkából vagy annál kevesebből nagyon jól megélnek. Ne abból induljanak ki, hogy az embereknek nincsen szüksége arra, hogy egy pici többlethez tudjanak jutni! Ne abból induljanak ki, hogy elég hitegetni 100 százalékos pótlékokkal, és aztán megtehetik, hogy nem adnak semmit az embereknek! És itt az ideje, hogy végre lássák a magyar valóságot, ismerjék föl, hogy egyszerűen ez a törvény nem fog működni a gyakorlatban, milyen káros hatása van, és végre öt év után ismerjék föl, hogy egyébként milyen helyzetbe hozták ezt az országot, milyen helyzetbe hozták a magyar embereket.

És egyébként szálljanak magukba! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)