KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt egy kicsit más szempontot szeretnék idehozni. El kell hogy mondjam talán mint a III. kerület országgyűlési képviselője, a kerületben lakó és a kerületiekkel nap mint nap kapcsolatot tartó emberként, hogy milyen hatással is lehet az emberekre ez a vasárnapi nyitvatartási, zárvatartási történet.

Először, ha megengednek egy szubjektív megjegyzést: szerintem egy kicsit ízléstelen volt, vagy ha tetszik, az én ízlésemnek biztos, hogy nem felel meg ez a március 15-ei időpont a hatályba léptetés kapcsán. Azt gondolom, március 15-e nemzetünk egy fontos ünnepe, néhány nap múlva ünnepeljük. Biztos vagyok benne, hogy akár tizenöt napot tudott volna még várni a törvényalkotó vagy akár tizenöt nappal korábbra is tudta volna tenni, ha ez már ennyire sürgős. Biztos vagyok benne, hogy nem csak az én ízlésemet sérti az, hogy nemzeti ünnepünk után ez a jogszabály életbe lép, ezzel terheljük a nemzeti ünnep gondolatait, de ez csak egy zárójeles megjegyzés.

Azon gondolkodtam, amikor Gúr Nándor képviselőtársamat hallgattam a miskolci trafikügy kapcsán, hogy sajnos ez nem elszigetelt jelenség, hiszen Óbudán is trafikmutyit hozott annak idején az év, és a kisgyerekek védelmében hozott trafikmutyi még lehetővé is tette azt, ami korábban nem volt: egy iskolával szemben is van most már trafik, mert a jogszabályok ezt is lehetővé teszik. Ez transzparens jogalkotás volt. Ha nyilvánvalóan a versenysemlegesség jegyében alkotnánk jogszabályokat, akkor persze ez a trafik sem lenne, mint ahogy semmilyen trafikmutyi sem lett volna.

Bocsánatot kérek ezért a megfogalmazásért, de valóban álságosnak tartom a munka törvénykönyvével kapcsolatos érveléseket. Amikor azt mondja a miniszterelnök Szaúd-Arábiában néhány hónappal ezelőtt, hogy azért jöjjenek ide az arab befektetők, mert a munka törvénykönyve annyira puha, hogy itt kiválóan ki lehet zsákmányolni a munkavállalót, és ez megfelelő környezetet teremt a munkáltatók számára, akkor azt gondolom, egy kicsit álságos dolog arról beszélni, hogy egyébként meg ki hogy zsákmányolja ki a munkavállalót.

(19.30)

A munkavállalót pontosan annyira zsákmányolja ki minden multinacionális és nem multinacionális cég, amennyire a jogszabályi környezet ezt lehető­vé teszi.

A Magyar Szocialista Párt folyamatosan kezdeményezi a munka törvénykönyvének revízióját, folyamatosan kezdeményezzük azt, hogy a munka törvénykönyvéből azok a passzusok kerüljenek ki, amelyek a munkavállalók kizsákmányolását lehetővé teszik. Gúr Nándor képviselőtársam is lelkes harcosa ennek az ügynek, de valamennyi szocialista képviselő harcol és küzd azért nap mint nap, hogy olyan jogszabályok ne legyenek Magyarországon a munka törvénykönyvében, amelyek az egyszerű munkavállaló kizsákmányolását lehetővé teszik.

Ennek ellenére a kormány kitart ezek mellett a jogszabályok, ezek mellett a passzusok mellett, és innentől kezdve pedig egy kicsit naivnak vagy álnaivnak érzem azt a rácsodálkozást, hogy mégis milyen egyenlőtlenségek vannak a munka világában. Persze hogy vannak, hiszen az önök jogalkotása teszi ezt lehetővé, jó esetben az önök mulasztásai, rossz esetben pedig szándékos törvénykezései teszik azt lehetővé, hogy a magyar melóst, a magyar munkavállalót kizsákmányolják.

Abban egyetértek mindenkivel, aki itt arról beszél, hogy ezt meg kell szüntetni. Persze! Én lennék a legboldogabb akkor, hogyha olyan jogszabályok lennének előttünk, amelyek arról szólnának, hogy hogyan zárjuk be azokat a kapukat, amelyek a magyar munkás, a magyar munkavállaló kizsákmányolását megszüntetik. Persze, nagyon örülnék neki! Ez sem egy ilyen javaslat, mint ahogy egyébként önök a Magyar Szocialista Párt valamennyi olyan javaslatát vita nélkül utasítják el, napirendre sem veszik, amelyek ezt a problémát akarják rendezni.

Az lehetséges, hogy az MSZP javaslataihoz képest vannak jobb javaslatok is, én akkor is nagyon boldog lennék, hogyha önök hoznának olyan javaslatokat a munka világába, amelyek nálunknál jobban zárja be azokat a kapukat, amiket önök nyitottak. Erről szó nincsen!

Ebből adódóan a vasárnapi zárva tartás történetét azzal indokolni, hogy bizony, bizony, kizsákmányolják a magyar munkavállalókat, minimum álságos. Azért is álságos, mert hogyha az ember akár csak a saját választókörzetében ‑ ezt ajánlom mindenkinek ‑ körbemegy, akkor azt látja, hogy érdekes módon megváltozik március 15-től az egyes boltoknak a nyitva tartása. Hogyha én elmegyek kenyeret venni, akkor azt látom, hogy ahol eddig kenyeret vettem, ott délután vagy este plusz egy, plusz két órával később zárnak be, előbb nyitnak a boltok. Ha az ember belegondol, hogy vajon a délutáni munkavégzésért, az esti munkavégzésért járó pótlék nagyobb vagy pedig a vasárnapi pótlék nagyobb, akkor rögtön rájön arra, hogy itt az történik, hogy azok a derék cégek, amelyek kizsákmányolták eddig a munkavállalókat, az olcsóbb esti pótlékkal tovább foglalkoztatják a munkavállalóikat, miközben a drágább, bár önök által leszállított vasárnapi pótlékot ezzel váltják ki.

Tehát azt érték el önök, hogyha vannak olyan szerencsés munkavállalók, akiket mégsem bocsátanak el, akiknek mégsem csökkentették a munkaidejét, azok pedig a sokkal kisebb esti pótlékkal fognak a munkabérük után pénzt kapni, mint ahogy eddig kaptak. Ez borzasztó álságos.

Ehhez képest beszéltek önök arról, amivel én roppantul egyetértenék, hogy rakjuk vissza, tegyük vissza vagy növeljük a vasárnapi munkavégzésért járó pótlékot. Én ilyen javaslatot előttünk nem látok. Hogy ha előttünk lenne egy ilyen javaslat, ami erről szól, akkor azt gondolom, hogy valóban lehetne érdemben arról beszélni, hogy a munkavállalók számára akár lehet jó is az, amit önök csinálnak. Sajnos nincs erről szó. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a munkavállalóknak nem lehet jó. Gyakorlatilag senkinek nem lehet jó.

Tállai államtitkár úr a mai nap, igazából nem is gondolom, hogy komolyan mondta, mert nem is lehetett ezt komolyan érteni, arról beszélt, hogy az MSZP nem egy baloldali párt, mert nem védi azokat az anyákat, akik nem tudják a matekleckét a gyerekkel megcsinálni, merthogy vasárnap a boltba kell menni, meg nem tudnak templomba menni, meg nem tudnak kirándulni, mert vasárnap boltba kell menni.

Nekem a lelki szemeim előtt megjelenik az az ember, aki reggeltől estig a boltba megy. Megmondom őszintén, hogy én egyébként boltba járó ember vagyok, és mivelhogy az előző négy évemet tanárként dolgoztam végig, nagyon gyakran nem tudtam mást csinálni, csak én is szombaton, vasárnap mentem boltba. Ennek ellenére azért nem töltöttem órákat a vásárlással.

Amikor arról beszéltek itt kormánypárti képviselőtársaim, hogy kívánatos lenne a családnak a vasárnapot visszaadni, kívánatos lenne a család közösségi élményeit vasárnap megteremteni, akkor megint csak azt tudom mondani, hogy én ezzel például egyetértek. Én nagyon kívánatosnak tartom azt, hogy nemcsak vasárnap, hanem hétfőtől vasárnapig az emberek minél több időt töltsenek együtt, a családok legyenek együtt, szervezzenek programokat. Azonban azt is lássuk be, hogy ennek a javaslatnak az ég adta egy világon semmi köze nincs ehhez. Komolyan azt gondoljuk, hogy a vasárnapi félórás vásárlás akadályoz meg bárkit abban, hogy a családjával együtt legyen? Ezt tényleg komolyan gondoljuk? Komolyan azt gondoljuk, hogy egy ilyen milliókat sújtó jogszabály esetén ezt bárki beveszi? Tehát ezt tényleg ezzel meg lehet érvelni, hogy egy húszperces, félórás vásárlás megakadályozza az embereket abban, hogy együtt legyenek?

Szóval, ez komolytalan! Komolytalan azért, mert az az életforma, amiről önök beszélnek, attól tartok, hogy én például abban élek. A feleségemmel templomba járó emberek vagyunk, minden vasárnap járunk templomba. És mivel mindketten sokat dolgozunk, ezért vasárnap járunk egyébként ‑ vagy jártunk, mert március 15-e után nem tudjuk ugye ezt csinálni ‑ boltba is. Nem tudom, hogy újdonságerejű-e, a III. kerületben egyébként számos templom és számos bolt létezik, és ennek okán meg tudtuk oldani azt, hogy a kettőt együtt működtessük. De bármilyen hihetetlen, amikor a feleségem családjánál, Kápolnán járunk, akkor is meg tudjuk oldani, hogy vasárnap mind a két projekt megvalósuljon, el tudjunk menni a kápolnai templomba, és el tudjunk menni a Kálon lévő boltba vásárolni, az még távolabb is van, mint a Kápolnán lévő bolt. Tehát innentől kezdve azt tudom mondani, hogy ezt a hihetetlen projektet meg tudjuk valósítani. Én azt gondolom, de Mirkóczki jegyző úrnak mondom, hogy még a feldebrői templomba is el tudunk menni, tehát igazából meg tudjuk valósítani ezt a tervet. Szerintem nem vagyunk egyedül ezzel a dologgal. Ezek álságos, semmire való érvek, képviselőtársaim.

Ha arról beszélnénk, hogy valóban mi az az értékválság, ami alapján azt lehet mondani, hogy a családok nem törődnek egymással, akkor az például megint csak egy helyes vita lenne. Abban én nagyon egyetértenék, hogy ezzel a Ház foglalkozzon. Hogyha a Fidesz vagy akár a Kereszténydemokrata Néppárt egy vitanapot kezdeményezne arról, hogy tárjuk fel, hogy a családok miért nem foglalkoznak egymással, hogy miért van az, hogy annyira elidegenedünk egymástól, hogy a kíméletlen napi harc a betevőért egymástól is elriaszt bennünket, az egy nagyon helyes vita lenne. Csak attól félek, hogy ennek a vitának olyan vége lenne, amiről Gúr képviselőtársam beszélt. Olyan vége lenne ennek a vitának, hogy belátnánk, ha őszintén beszélnénk egymással, hogy azért nem törődnek a családok egymással, mert egész egyszerűen a napi létharc az, ami lefoglalja őket. Az, hogy vagy rettegünk attól, hogy elbocsátanak bennünket, vagy akár nincs is munkahelyünk, vagy mindennap rettegnünk kell attól, hogy ki tudunk-e jönni abból a bérből, amit kapunk. Ez nyilvánvalóan az embereket megnyomorítja. Amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon nincs rend, nincs létbiztonság, akkor azért választ kapunk arra a kérdésre, hogy vajon a családok miért nem törődnek magukkal annyit, amennyit egyébként helyes lenne.

Azt hiszem, hogy ha erről őszintén lehetne beszélni ebben a Házban, és önök őszintén kezdeményeznének egy ilyen vitanapot, akkor az biztos, hogy jót tenne ennek az országnak; csak akkor ennek egy következménye is lenne, hogy például szembe kellene szállni az emberek mindennapjait veszélyeztető intézkedésekkel, és szembe kellene szállni azzal a magyar valósággal, amelynek jelentős részét önök az elmúlt években hozták létre. Ezt önök nyilvánvalóan nem akarják.

Én úgy gondolom, hogy roppant egyszerűen lehet például megakadályozni azt, hogy bármilyen cég, lett légyen multinacionális vagy nem ‑ ilyen értelemben a munkavállaló szempontjából lényegtelen ‑, kizsákmányolja a magyar munkavállalót. Olyan jogszabályi környezetet kell alkotni, amely ezt megakadályozza. Például hogyha önök tartották volna magukat a vállalásukhoz, és megemelnék a vasárnapi munkavállalás pótlékát 100 százalékra, vagy akár azt mondom, hogy legyünk forradalmiak, és legyenek az MSZP-nél baloldaliabbak, 200 százalékra tegyék a munkavállalók vasárnapi bérpótlékát, akkor én nagyon megnézném azt egyébként, hogy a cégek úgy maguktól kiket alkalmaznának.

Tehát vannak olyan eszközök, amivel a munkavállalók számára kedvezően lehet elérni azokat a dolgokat, amiket önök szeretnének, vagy amit legalábbis önök mondanak. Erről szó nincsen! Ha önök előállnának egy olyan javaslattal, ami azt mondja, hogy önöknek, szocialistáknak nincs igazuk, nem 100 százalék, hanem 150 százalék kell, én azt mondanám, hogy engem meggyőztek, tényleg 150 százalék kell. Ha önök azt mondják, hogy ne zsákmányolják ki a multinacionális cégek vagy semmilyen cég a magyar munkavállalót, hanem védjük meg őket, és módosítsuk a munka törvénykönyvét abba az irányba, hogy ez ne történhessen meg, én biztos, hogy ezt támogatnám, ebben biztos, hogy partner lennék. De ez nem az a javaslat. Ha arról beszélnénk, hogy változtassuk meg azokat a viszonyokat, amelyek megakadályozzák a magyar embereket abban, hogy egymással legyenek, hogy megakadályozzák azt a létharcot, amit folytatni kell a magyar embereknek, akkor biztos, hogy én ezt támogatnám. Ezek a javaslatok nem ezt célozzák.

(19.40)

Kérem önöket arra, hogy ebbe az irányba ne menjenek. Ugyanis ez a dolog csak látszólag szól arról, hogy mi lehet nyitva vasárnap és mi nem. Valójában arról szól, hogy az embereket minek tekintjük; hogy az embereket gondolkodó lénynek tekintjük-e, akikre rábízhatunk döntéseket ‑ persze mi magunk úgy alakítjuk a jogszabályi környezetet, hogy könnyű legyen dönteni az embereknek ‑, vagy pedig egy irányítandó tömegnek tekintjük az embereket, akiket folyamatosan rácsokkal, falakkal zárunk el a valódi döntésektől.

Szerintem az teljesen rossz irány, amit önök képviselnek ebben. Ha önök valóban azokat az értékeket vállalják fel, amikről gyakran szeretnek beszélni akár ennek a javaslatnak a kapcsán is, akkor ne ezt a javaslatot menedzseljék, akkor hozzák ide be a munka törvénykönyvét, és védjék meg a munkavállalót. Akkor beszéljenek végre arról, hogy a magyar emberek miért rettegnek ebben az országban attól, hogy elveszítik a munkájukat, miért mennek több százezren külföldre, hogy boldoguljanak. Akkor beszéljenek arról, hogy lehet a magyar családokat olyan helyzetbe hozni, hogy mindenki felszabadultan tudjon örülni egymásnak vasárnap, és ne nyomassza őket a hét gondja.

Beszéljenek erről és ilyen jogszabályokat hozzanak ide, s akkor biztos, hogy értelmesebb vitát lehet erről folytatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)