KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném folytatni, amit elkezdtem.

Azt gondolom, hogy napirend után lehet jelentősége annak, hogyha már én két alkalommal elmondtam, hogy önök a neoliberális kifejezést folyamatosan rosszul használják, lehet, hogy ezt a tanítást újra meg kellene tennem. Ez is lehet jövő héten egy napirend utáni lehetőség. Most azonban rátérnék arra az előterjesztésre elnök úr szíves engedelmével, amit idehoztam.

Ez egy békés dolog, az év fája. A választókerületemben van a Mocsárosdűlő, sok helyen elhanyagolt vagy elfelejtett természetvédelmi terület, és ennek kapcsán jutott eszembe az, hogy a természeti értékeinkről ezen a helyen is érdemes beszélni, főleg akkor, ha a történelemben is jelentős szerepet kaphatnak.

(20.10)

Van egy német példa. 1989 óta Németországban minden évben megválasztják az év fáját. Ez arra is alkalmat adhat, hogy abban az évben a fafajról, amit megválasztottak, ismeretterjesztő, tudományos cikkek, népszerűsítő kiadványok jelenjenek meg. 1995 óta hazánkban is így van ez, az Országos Erdészeti Egyesületnél kezdeményezték, hogy ez megtörténjen, és honosítsák meg ezt a mozgalmat.

Elsősorban azokat a fafajokat helyezik előtérbe, amelyeknek erdészeti jelentősége van, illetve hazánkban kultúrtörténeti vagy biológiai jelentősége van. Ez minden évben így történik, és ezen mozgalom keretén belül, az év fája mozgalom keretén belül az Erdészeti Lapokban és más lapokban is kiváló kiadványok születnek a fákról és természeti, környezeti értékeinkről.

Gyakorlatilag azt lehet mondani, a teljes zöldirodalomban helye van ennek a mozgalomnak, és számos iskolába, számos helyre eljut ez a mozgalom. Az év fája mozgalom szervezésére, bonyolítására egy kuratórium jött létre, amely az adott év fájának fajára minden előző év októberében tesz javaslatot, és tagjai a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának és Faipari Mérnöki Karának oktatói, illetve az Erdészeti Lapok főszerkesztője. Tehát azt lehet látni, hogy egy abszolút szakmai grémium választja ki ezt a fát.

2015-ben egy klasszikus magyar fajtát, a kocsányos tölgyet választották az év fájának. Erről talán kevesen tudják, hogy 40 méter magasra is megnő, korábban ismertek voltak a történelemben olyan példányok, amelyeknek a magassága az 50 métert is megközelítette. A legidősebb példány, ami Dániában található, 1500-2000 éves is lehet, és belegondolni is megborzongató, hogy egy növény, egy élőlény 1500-2000 éve él közöttünk. Ha tetszik, akkor az időszámításunkkal egyidős növényről beszélünk. Történészként is azt gondolom, hogy érdekes az, hogy milyen eseményeknek lehetett ez a növény tanúja.

Hazánkban azonban sajnos ezek a nagyméretű példányok már igen megfogyatkoztak. Simonkai Lajos botanikus 1871-ben a Szabolcs megyei Halász községben egy 30 méter magas, 14 méter törzskerületű kocsányos tölgyről számol be. Sajnos azonban ezek a tölgyek most már nagyon-nagyon ritkák. Például a Vas megyei Zsennye határában álló, közelmúltban elpusztult fa törzskerülete 10 méter volt, tehát egy hasonló fa pusztult el sajnos Vas megyében néhány hónappal ezelőtt.

Magyarországon a legidősebb kocsányos tölgyfát 700 évesre becsülik. A hédervári, XV. században épült kis templom mellett díszlő, úgynevezett Árpád-fát tartják a legidősebb fának. Megdöbbentő, hogy ez is egy 700 éves növény, a nép azonban ezerévesnek mondja, és komoly helyi hagyománya van a fának és a fa tiszteletének.

Azt gondolom, hogy ha kicsit elgondolkodunk azon, hogy a bennünket körülvevő világ adott esetben akár régi korok tanúja is lehet, akár 700-1000 éves fák, növények vannak közöttünk, az jól megmutatja azt, hogy mennyire nagy felelősséggel tartozunk a jövő generációinak a Földünkért, a környezetünkért. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)