VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2016. évi költségvetés jó alkalmat ad arra, hogy összevessük alapvetően a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján nemcsak egy év lehetőségét, hanem egy időszaknak a teljesítményét. Ez az időszak a rendszerváltozás óta eltelt 25 évre vonatkozik, hogy ez hogyan alakult az azt megelőző, a rendszerváltozás előtti 25 évvel, és milyen teljesítményt hoztak és produkáltak a kormányzó pártok, milyen eredményt értek el, és hogyan látják ezt az emberek.

Ez a lehetőség tulajdonképpen most kivételes, hiszen ennek az elmúlt 25 évnek az időszakában a különböző kormányok, jobb- és baloldali kormányok tulajdonképpen egy kicsit hasonló időszakot ölelnek fel, bár a jobboldal e tekintetben nagyobb időszakban volt, és hozzá kell hogy tegyem, hogy a baloldal időszakát egy jelentős gazdasági világválság is sújtotta. De azt kell hogy mondjuk, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakban az emberek a mindennapokban a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján is azt kell hogy lássák, hogy bizony a jövedelmi helyzetük, a reáljövedelmi pozíciójuk érdemben 2016-ig nem változott 1990-től. És ez egy drámai helyzet, hiszen a rendszerváltozás óta eltelt idő jóléti, szociális, jövedelmi teljesítménye eddig messze elmarad attól, ami egyébként a rendszerváltozás előtti időszakban volt.

Mi volt erre a Fidesz válasza? Egy meglehetősen autokrata rendszert kialakítva, a párbeszéd megszüntetésével egy ilyen haveri kapitalizmust épített ki, és igyekszik ennek megfelelően leképezni ezt minden évben a költségvetésében. Ennek a politikának az az eredménye, hogy viszonylag kevesen jártak jól, hiszen a Magyarországon élők egytizede, aki igazából jól járt; és ezt látjuk viszont a 2016. évi költségvetésben is. Éppen ezért elfogadhatatlan ez a költségvetés, mert sem megélhetést, sem biztonságot nem biztosít 6 millió embernek. Ez a költségvetés ‑ az önök szándékaitól eltérően egyébként ‑ a 6 millió embernek igazából a valóságtól való elszakadását gyorsítja fel, és önök ezt törvényben is rögzíteni akarják. 6 millió embernek nem mond semmit egy-egy szingapúri rockkoncerten való részvétel lehetősége, egy-egy londoni út lehetősége; számukra nem ettől színes a világ, hanem azoktól a sárga csekkektől, amelyeket nem tudnak befizetni az önök gazdaságpolitikája és költségvetés-politikája miatt jelentősen egyébként.

(9.30)

De mi az, amit önök fontos célként meghatároztak? Ugye, elsősorban adócsökkentésről, bérnövekedésről, munkahelyteremtésről hallottunk itt az elmúlt órákban, a vita óráiban. Tehát nézzük meg, hogy ehhez képest a valóság hogyan néz ki!

Adócsökkentésről beszélni, ami egy személyi jövedelemadó esetében 1 százalékos lehetőséget biztosít, azoknál jelenik meg érdemben, akik igazából jól jártak, azon kevesek, akik jól jártak ennek a politikának az eredményeként. Tehát a Fidesz haverjainak jó ez az adócsökkentés. Áfacsökkentésről beszélni, mondjuk azt, hogy tulajdonképpen eléggé cinikus dolog abban az esetben, amikor a világ legmagasabb ‑ még egyszer hangsúlyozom, a világ egészét tekintve legmagasabb ‑ általános forgalmi adót fizettetik meg a mindennapokban, akár az alap-élelmiszereket, akár mást tekintve mind ez idáig. Ezért tulajdonképpen ennek az időszerűsége már régen-régen megvolt, hogy önök ezt újragondolják.

Bérnövekedésről beszélni akkor, amikor önök már fél évtizede kormányoznak, és lényegében ezalatt azt nem sikerült önöknek elérni, hogy a minimálbér biztosítsa az emberek számára a létminimum feltételeit… ‑ ma a dolgozó ember, aki 8 órát dolgozik, bérből és fizetésből él meg, a 8 órából származó eredmény minimálbérként nem éri el azt a minimumot, amiből egyébként a mindennapi lakhatását, megélhetését legalábbis a statisztikai adatok alapján meg kellene hogy teremtse. És nem éri el, önök öt év alatt ehhez nem kerültek közelebb, bár azt örvendetesnek tekintem, hogy akár a Magyar Szocialista Párt, akár a Jobbik felismerve a Demokratikus Koalíció ezen kezdeményezését, támogatják, sőt már nem is öt évről beszélnek, hanem azonnali bevezetése is jó lenne.

A harmadik, önök által bejelentett nagyon fontos cél a munkahelyteremtésről szól; miközben nem látunk mást, mint hogy a magyarországi kisvállalkozások soha nem látott mértékben szűnnek meg, és ennek fontos következménye, hogy bizony a megszűnő vállalkozások után ott marad a kifizetetlen munkabér. És ez a kifizetetlen munkabér lehetetlen helyzetbe hozza mindazokat a dolgozókat, kiszolgáltatottságukban senki nincs, aki e tekintetben fellépne. Ezért mi kezdeményezzük, hogy a törvény erejével legyen mód arra, hogy semmilyen vállalkozás ne szűnhessen meg úgy, ne tűnhessen el úgy, hogy egyébként mögötte kifizetetlen bér marad a bérből és fizetésből élők számára. Munkahelyteremtésről beszélnek, de ez a költségvetés elsősorban a közmunkahely-teremtésről szól, és erre viszont jelentős forrásokat terveztek be.

Ha kiemelt célokat tekintünk még, akkor ebből az következik, hogy valóban a haverok fognak ezekből a kitüntetett, elsősorban fejlesztési célokból jól járni. Hiszen még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy a Fidesz gazdaságpolitikája 6 millió ember rovására teszi azt, amivel egyébként kevesek számára lehetőséget teremt. Nem saját teljesítményről van szó, nem olyanról, hanem a többségtől elvont jövedelmekkel finanszírozza lényegében a kevesek jólétét.

Hát nézzünk néhány konkrétumot ebből a költségvetési javaslatból, amit önök idetettek; bár hozzáteszem, hogy ennek tárgyalása, amire önök most kísérletet, nemcsak kísérletet tesznek, de ránk erőltetik, és egyidejűleg azt mondják, hogy ettől lesz meg a kiszámíthatóság, hát tisztelettel jelzem, hogy a 2016. évre vonatkozóan úgy látom, hogy ez egyáltalán nem biztosított. Hiszen az elmúlt évek alatt is számtalanszor kellett önöknek újratervezni a költségvetésüket annak érdekében, hogy a pillanatnyi helyzeteket korrigálják. Tehát ez a hivatkozás, azt gondolom, álságos. Bizonyosan még sokszoros módosítás előtt állunk.

A tárgyalásnak, az alapos vitának egyébként nincs értelme azért sem, mert a normaszöveg alapján a kormány úgyis azt csinál, amit akar. Önök kétszer 400 milliárd forintot eldugnak a tekintetben, hogy saját hatáskörben, a parlamenti hatáskörből kivonva, tartaléknak címezve a kormány kénye-kedve szerint használja fel. Másik több száz milliárd forintot pedig különböző háttérintézményekbe dugnak el. Korábban egyébként ezt kritizálták, ehhez képest akkor nem volt igaz, most pedig ezt csinálják. Tehát önök vizet prédikálva bort isznak, igazából becsapják az embereket, mert eldugják, és ilyen módon használják fel ezeket a forrásokat.

Hozzáteszem, ez a 400 milliárd forint tartalékba helyezés nagyjából azt jelenti, hogy a Magyarország számára rendelkezésre álló egész éves családtámogatási rendszerről beszélünk, vagy a közoktatásban meglévő bérmennyiség teljes összegénél többet helyeznek saját hatáskörbe, hogy majd ennek megfelelően tudják felhasználni. A szabad rablás alól kevés kivétel van, de majd ebben is találunk majd megoldásokat az önök részéről.

Gazdaságpolitikai szempontból egyetlen értékelhető teljesítmény, hogy eleget tesznek az európai uniós elvárásnak, ami arról szól, hogy 3 százalék alatt legyen a költségvetési hiány, és ennek megfelelően készült el ez a tervezés. Hogy a gazdaságpolitikai folyamatok milyen módon érvényesülnek, és mekkora hatással vannak önök erre a teljesítményre? Ha 2015-ből indulunk ki, akkor azt láthatjuk, hogy az elsősorban kettő plusz egy dologtól függ. A két dolog az európai uniós források lehívási lehetősége, magyarul, hogy Magyarország az Európai Uniótól kap-e támogatást a felzárkózáshoz vagy sem, és ezen kívül az autóiparág működése. Ha ez a két dolog működik, akkor Magyarországon az önök kormányzása esetében önök beszámolhatnak arról, hogy valami teljesítmény történt. Holott ez teljesen független önöktől. A harmadik elemet már Font Sándor úr többször emlegette, lényegében a Jóistentől és az időjárástól függ. Ha ez jól sikerül, akkor igazából valóban a mezőgazdaság is hozzájárul érdemben ehhez a teljesítményhez, de ehhez a kormánynak valóban nincsen köze.

A kormány maga is azt állítja, hogy a GDP növekedése egyébként jelentősen lelassul 2016-ban. Ebből következik, és a költségvetésben ez meg is jelenik, hogy a beruházási ráta jelentősen csökken. Ez Magyarország tragédiája, amikor lényegében a beruházások olyan szintre esnek vissza, hogy lényegében az amortizációt sem pótolják. Ezt 2015-ben is láttuk, ezek szerint az önök tervezésében ez tovább folytatódik, és ebből azért azt is le lehet vonni, hogy a csökkenő beruházásokból csökkenő fogyasztás lesz azokon a területeken, amelyek a jövőt a legfontosabban érintik, és ebből az is következik, hogy csökkenő foglalkoztatás keletkezik. Tehát önöknek közmunkára újabb és újabb pluszforrásokat kell betervezni a következő években, kivéve abban az esetben, ha előrehozott választásra kerülne sor, mert az megmentené Magyarországot mindettől.

Alapvetően ki kell tehát jelenteni, hogy az elmúlt években a magyar gazdaság teljesítménye csak átmenetileg tudott arra lehetőséget biztosítani, hogy önök fejlődésről beszámolhassanak. De ha azok a nagyvállalatok, amelyeket magam is említettem, nem lennének, akkor önök e tekintetben most elég szomorúak lehetnének ‑ de nem csak önök. A magyar kis- és középvállalkozások nemcsak lehetnének, hanem a valóságban is szomorúak, mert az ő helyzetük, az ő pozíciójuk az elmúlt időszakban semmit nem változott, és ez a költségvetés nem is ígér ehhez semmit. Olyannyira nem, hogy még a fejlesztési forrásokat sem képesek érdemben aktivizálni, hiszen miközben Magyarország, egész Magyarország pályázatokra vár, a 2014. január 1-je óta meglévő lehetőségekből nullát sikerült önöknek idáig érdemben produkálni.

(9.40)

És 2015 sem kecsegtet e tekintetben lehetőségekkel, mert a kiírások elmaradása ‑ mint ahogy itt képviselőtársam is, több képviselőtársam is megígérte, hogy na, most már jönnek majd a pályázati kiírások, erre még várunk 2015-ben is, de ha a kiírások megjelennek 2015-ben, az még 2016-ra sem lesz nekik érdemi bevétel. Tehát az önök kormányzásának fele alatt elpackázták, eljátszották az európai uniós fejlesztési lehetőségeket, a gazdasági forrásokkal e tekintetben nem számolhatnak, miközben az elmúlt időszakkal sem tudnak érdemben elszámolni.

Ha már a kormány statisztikája is azt mutatja, hogy ilyen nagy a probléma, akkor a napnál világosabb, hogy a magyar gazdaság nincs fejlődő, felzárkózó pályán, a kormány a gazdaságfejlesztési forrásokat részben rosszul használja fel, részben pedig ellopja. Az önök kormányzásának egyetlen valós eredménye a haverok pénztárcájának kitömése, éppen ezért az önök után következő kormányok egész gazdaságfejlesztési cél- és eszközrendszerét át kell gondolni és újra kell tervezni.

A bevételekről még mindenképpen essen néhány szó, mert a költségvetési javaslat bevételi oldala az elemzők és az Állami Számvevőszék szerint is makroszinten egyébként rendben van. Összességében tehát a látvány ez, a valóság azonban ettől jelentősen, mondjuk azt, árnyaltabb képet mutat, hogy most fogalmazzak egy kicsit finomabban. Tisztességtelennek és károsnak tartjuk azt, hogy az önök által bevezetett több mint hatvanféle adó egyik legkiemeltebb és legfontosabb eleme az önök számára a 27 százalékos általános forgalmi adó, amire a bevételek túlnyomó részét építik. De itt a jövedelemadó csökkentését e tekintetben nem érinti az önök kezdeményezése, legalábbis amiről érdemes lenne beszélni.

De van egy olyan elem, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, mert a jövedelemadó csökkenése nem érinti azokat a fogyasztókat, tehát a fogyasztási adók emelése kimondottan hátrányos lehet. A közgazdaságtan egyik alaptétele a csökkenő határhaszon elmélete, vagyis az, hogy az egyhavi ezer forintos jövedelemadó-emelkedés nem egyformán hasznos, nem egyformán hasznosan érzékelhető a közmunkás, az ügyvezető igazgató vagy a bankár számára. És akkor most nem beszélek Mészáros Lőrincről, aki egymilliárd forintnyi jövedelemről felejtett el beszámolni, így neki ez sem volt igazából értékelhető.

Az egészből az látszik ‑ az adórendszerükből ‑, hogy önök a gazdagokat támogatják, és mindezt úgy teszik, hogy ezt egyébként 6 millió embertől elveszik, és ilyen adópolitikát valósítanak meg. Ezeknek az elveknek a Demokratikus Koalíció éppen az ellenkezőjét vallja, tehát ezen alapvetően önök, úgy látszik, most nem kívánnak változtatni, éppen ezért ebben csak ‑ mint ahogy említettem ‑ előrehozott választással lehetne új helyzetet teremteni.

Szeretnék még egyetlen dolgot kiemelni, ez pedig az a cinizmus, amikor önök hosszabb távról beszélnek, és eközben az oktatásban meglévő tervezésük mit mutat. 2015-ben az állami és önkormányzati oktatásra fordított összeg 697 milliárd forint volt, ehhez képest 2016-ra 713 milliárd forintot terveznek, tehát érdemben stagnálásról kell beszélni. Eközben, mint ahogy az előbb említett gazdaságpolitika következményeként közmunkára éppen azért kell többet tervezni önöknek, mert beruházások elmaradása miatt a foglalkoztatás nem tud érdemben bővülni, ezért közmunkahely-teremtést, közmunkabővítést kell önöknek csinálni, és így a 270 milliárd forintos múlt évi tervezés helyett már majdnem 400 milliárd forintot kell önöknek a jövő évi közmunkára tervezni. Arról pedig, hogy az óvodatámogatást miért csökkentik, miközben arról beszélnek, hogy minden 3 éven felüli gyermeknek óvodába kell járni, és ez hogyan oldódik meg, arról önöknek fogalmuk sincs, de az igazi probléma az, hogy azok a szülők, akik a gyermekeknek keresnek a közvetlen környezetükben óvodaellátási lehetőséget és nem találnak, na, az már egy sokkal nagyobb probléma.

Összességében véve azt kell mondjam önöknek, hogy ez a költségvetési tervezet elfogadhatatlan, éppen ezért módosítók beadásának sincs túl sok értelme, ezért az a javaslatom, hogy vagy vonják vissza, és csináljanak egy másik költségvetést, de ezt ebben a formában támogatni nem érdemes. Magyarországnak megélhetést és biztonságot hozó költségvetésre van szüksége. Köszönöm szépen a figyelmüket.