EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány olyan kérdést idehozni a tisztelt Ház elé a 2016-os költségvetés vitájában, amire a megítélésem és a Jobbik megítélése szerint ebben a költségvetésben nincs meg a fedezet, és én úgy gondolom, hogy itt olyan problémákról van szó, amik folyamatosan fennállnak évek, évtizedek folyamán,és eddig nem sikerült megnyugtató megoldást találni rá.
Első és számomra nagyon fontos kérdés, amivel viszont egy negyed évszázados adóssága van a törvényalkotásnak, az állatvédelem kérdése. Tudom nagyon jól, hogy sokszor vitáztunk már itt a Házban erről a kérdésről, és nagyjából az állatvédelmi törvény kapcsán is egyetértés volt a fontosabb kérdésekben, csak a legnagyobb probléma az, hogy amikor ennek a kérdésnek a valós finanszírozásáról esik szó, akkor mindenki diszkréten félrenéz, és valljuk be őszintén, hogy nem vette eddig a tisztelt Ház ezt a kérdést elég komolyan. Két csoportra kell osztani ezt a kérdést most, jelen pillanatban. Működnek településeken, települések mellett úgynevezett gyepmesteri telepek, amik gyakorlatilag nem szólnak másról, mint a bekerült jószágokat önkormányzati vagy állami finanszírozással, nemes egyszerűséggel elpusztítják. Ezek az intézmények, ha nem is sokat, de kapnak valamennyi pénzt.
Mellette működnek civil állatvédő szervezetek, mondhatom nyugodtan, százával az országban, akik saját forrásokból, legjobb esetben az adó 1 százalékok fogadásával működtetik erőn felül ezeket a telephelyeket, és gyakorlatilag mindent megtesznek azért, hogy ezeket az állatokat, akik oda bekerülnek ‑ és ezt mindig szeretném, és fogom is hangsúlyozni, hogy az ember felelőtlensége miatt kerülnek oda ‑, ezeket gazdához juttassák, és megtalálják számukra a megfelelő megoldásokat, hogy az a jószág gazdához kerüljön, és normális körülmények között tudjon élni. Ezek a szervezetek, kijelenthető, hogy egyetlenegy forint állami támogatásban nem részesülnek, és úgy gondolom, hogy ez nemcsak hogy közös érdek, az egész ország érdeke, hanem ezek a szervezetek ‑ szeretném hangsúlyozni ‑ közfeladatot látnak el. Ugyanis a nap 24 órájában, ha szólnak nekik, összeszedik a kóborló állatokat. És gondolom, nem kell idehoznom példának azokat az eseteket, amikor kisgyermekeket utcán, városokban, falvakban kóborló állatok megtámadnak, és sokszor életveszélyes sérüléseket okoznak.
Tehát én úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek közfeladatot látnak el, és mindenképpen megérdemelnék azt, hogy megkapják az állami finanszírozást. Mellette még egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a probléma ‑ mint sok oly más probléma az országban ‑, ha a kiváltó oka nem gyökerestől van megszüntetve, újra fog termelődni. Itt pedig egyetlenegy megoldás lenne arra, hogy ezt a problémát csírájában elfojtsuk: el kellene indítani egy államilag finanszírozott ivartalanítási akciót. Megegyezni adott esetben az Állatorvosi Kamarával, megegyezni az állatorvosokkal, mert ez máshogy nem fog működni, mert így kútba dobott pénz az egész, amit az állatvédelemre fordítanak ezek a civil szervezetek a saját forrásaikból. Természetesen ebben a kérdésben a költségvetéshez megtettem a módosító javaslataimat, és remélem, hogy kormánypárti képviselőtársaim is támogatni fogják.
Másik nagyon fontos és itt az állatvédelemmel valamilyen szinten összefüggő kérdés a speciális mentőcsoportok kérdése. Gyakorlatilag ők ugyanabban a helyzetben vannak ilyen szempontból, mint a civil állatvédő szervezetek, saját forrásból működnek, gyakorlatilag nem nagyon vagy szinte sosem kapnak állami támogatást. Szintén az 1 százalékokból próbálják működtetni a saját rendszerüket, próbálják a saját infrastruktúrájukat fejleszteni, építeni. Én nagyon jól tudom, hogy addig ez a kérdés senkinek sem fontos annyira, amíg ő vagy valamelyik családtagja nem kerül olyan helyzetbe, hogy ezeknek a szervezeteknek, csoportoknak a sürgős beavatkozására van szükség.
És hát itt most szeretnék példaként felhozni akár egy átlagos esetet. Mi történik akkor, ha például egy idős ember, aki esetleg nem is tudja mindig, hogy mi történik körülötte, tegyük fel, elcsatangol az erdőben, a környéken, mindennap megtörténik. Tudják, kedves képviselőtársaim, mi történik ilyenkor? Értesítik a rokonok a rendőrséget, kijönnek a rendőrök, ők felhívják a katasztrófavédőket, a katasztrófavédelem kivonul. És szeretném még egyszer hangsúlyozni, nem akarom megbántani a katasztrófavédelmet, mert gyakorlatilag ők is egy elég alulfinanszírozott szervezet, megítélésem szerint, és nem kaptak kiképzést ilyen speciális helyzetekre, tehát folytatom: kijönnek a katasztrófavédők, megvizsgálják a helyzetet, és utána értesítik a környéken megtalálható speciális mentőcsoportot, akik elvégzik a tényleges felderítést, és optimális esetben ‑ nagyon jó statisztikákkal egyébként ‑ az elveszett embereket, gyermekeket, idős embereket élve megtalálják.
Na most, én úgy gondolom, hogy az emberi élet nem mérhető forintokban, millió forintokban, tízmillió forintokban, minden emberi élet felbecsülhetetlen, és azok a szervezetek, akik áldozatos munkájukkal, saját forrásaikból 10-20 éve végzik ezt a tevékenységet, igazán megérdemelnék azt, hogy megfelelő finanszírozásban részesüljenek. A finanszírozásnál arra gondolok, hogy az alapvető tevékenységükhöz szükséges járműveket, eszközöket be tudják szerezni, és ne okozzon esetleg az problémát, ha el kell vonulni, mondjuk, száz kilométerre egy katasztrófahelyzethez, hogy miből fogják megtankolni a járműveiket, mert sajnos jelen pillanatban itt tart ez a helyzet.
A teljesség igénye nélkül, most én a saját lakhelyem kapcsán nem tudok mást felhozni, mint a Spider Speciális Mentőcsoportot, akik, mondhatom nyugodtan, Miskolcnak és Magyarországnak világhírnevet hoztak, ugyanis a világ számos pontján katasztrófahelyzetekben kimagaslóan teljesítettek, és gyakorlatilag ők is a mindennapos megélhetéssel küszködnek. Úgy néz ki most ez a mentőcsoport, hogy a tagjai munkaként óriásplakátokat ragasztanak, beteget szállítanak, és mindezek után, ha érkezik egy riasztás, napi 10-12 óra munka után beülnek a kocsiba, és mennek életeket menteni. Gondolom, ezt itt a tisztelt Házban senki sem tartja normális dolognak, hogy egy ilyen szervezetnek így kell működnie. Természetesen ehhez is beadtam a megfelelő módosító javaslatokat, és én nagyon bízom benne, hogy a tisztelt képviselőtársak emberség és bölcsesség kapcsán ezeket a módosító javaslatokat támogatni fogják.
Végezetül pedig nem mehetek el szó nélkül Északkelet-Magyarország nagyon sanyarú és nagyon szomorú helyzete mellett, mivel én is ott élek, és ami Budapesten és a Dunántúlon vidámnak tűnik, az ‑ higgyék el, képviselőtársaim ‑ nem annyira vidám Északkelet-Magyarországon. Északkelet-Magyarországon sajnos a kilátástalanság, a reménytelenség és az elvándorlás gondolata övezi az emberek mindennapjait, ugyanis olyan helyzetbe került az elmúlt 25 évben ez a régió, hogy gyakorlatilag nem élhető már nagyon sok település. És most, ha jobban bele szeretnék menni ebbe a kérdésbe, én mindenképpen felhívnám a szűkebb környezetemre, például Gömör térségére, Ózd környezetére a figyelmet ‑ higgyék el, képviselőtársaim ‑, beszélhetünk akár Miskolcról is, mert nem az a megoldás az emberek életére, ha Szijjártó külügyminiszter úr lobbizásának köszönhetően odahoznak egy összeszerelő üzenet, ahol 70-80-90 ezer forintért vidám rabszolgaként dolgozhatnak az emberek. Borsod megyében, ebben a régióban nagyon jó képességű, nagyon jól képzett emberek is élnek, és megérdemelnék azt, hogy megteremtse nekik a mindenkori kormányzat azt a lehetőséget, hogy ne kelljen elhagyni a szülőhelyüket, ne kelljen elhagyni a környezetüket, hanem ott tudjanak boldogulni.
(12.30)
Úgy gondolom, gyakorlatilag az egyik kitörési pont az lehetne, ha komolyabb figyelmet fordítanánk a turisztikai fejlesztésekre, mert egyébként a mi környezetünk gyönyörű szép, egyedi hely, hogy mást ne említsek: Lillafüred vagy Aggtelek. Úgy gondolom, erre lehetne jövőt építeni, csak ehhez szükség lenne kormányzati akaratra. Én megtettem ehhez a módosító javaslataimat, és nagyon bízom benne, hogy a tisztelt kormánypárti képviselők is támogatni fogják ezeket, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élők is lássák, hogy nem mondtak le róluk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)