DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően az igazságügyi területhez tartozó számokról szeretnék és fogok beszélni, de egypár gondolatot elöljáróban engedjenek meg az előző fölszólalások, fölszólalás kapcsán is.

Szeretném azt hangsúlyozni, hogy amikor közbiztonságról, közrendről, főleg a bűnözés alakulásáról beszélünk, tisztelt Simon képviselőtársam, akkor óriási hibát követünk el, amikor ezt megpróbáljuk a rendészeti kérdésekkel vagy a büntetés-végrehajtás problémáival azonosítani.

Pontosan tudjuk azt, hogy a bűnözés mikénti alakulása elsősorban nem rendészeti kérdés, hanem társadalmi kérdés; és pontosan ez a probléma ezzel a mostani költségvetéssel, az egyik legnagyobb probléma, hogy megint ugyanúgy, mint az előző évi költségvetéseknél, a lényeg az, hogy megint a jobbmódúaknak kedvez a többség kárára, azok kárára, akik kevesebb keresettel rendelkeznek. Ameddig ez így van, tisztelt képviselőtársaim, ameddig nem differenciálunk az adókulcsok között ‑ például ezért javasoljuk mi azt, hogy egy számjegyű legyen azok adókulcsa, akik keveset keresnek ‑, amíg nem fejlesztünk föl bizonyos térségeket, addig hiába állítunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kétszer annyi rendőrt és építünk kétszer annyi börtönt, akkor sem lesz jobb a közbiztonság! Addig, ameddig ez a társadalmi probléma így nem oldódik meg, ameddig ez a fajta hozzáállása van a kormánynak mind a szegényebb rétegekkel szemben, mind a lemaradottabb térségekkel kapcsolatban, amit tükröz a mostani költségvetés, addig itt a közbiztonság vonatkozásában sem lesz fejlődés, „három csapás” ide vagy oda.

Az elmúlt időszakban egyébként ‑ és ezt hadd említsem meg ‑, annak ellenére, hogy egy „három csapás” nevű törvénycsomagot vezettek be még 2010-ben; annak ellenére, hogy számtalan esetben módosították a büntető törvénykönyvet; annak ellenére, hogy sikerült elérni valóban, hogy a börtönnépesség még magasabb, a börtönök még túlzsúfoltabbak ‑ nem a 100-hoz közelít, hanem lassan a 200 százalékos túltelítettséghez ‑, ennek ellenére a bűnözés volumene gyakorlatilag semmivel sem lett kevesebb, nem csökkent ahhoz képest, mint az előző években volt. Ez a büntetőpolitika egyébként – akár­csak ez a költségvetési politika ‑, azt gondolom, csődöt mondott.

A másik, amit megemlítenék még az előző fölszólalással kapcsolatban, az a bevándorlás. Persze, fontos erről a kérdésről beszélni, és tudom, hogy most ez az egyik gumicsontja a kormánynak, erről szól a nemzeti konzultáció is, amiről azt gondolom, hogy kül- és belföldön joggal keltett felháborodást, de azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma ma Magyarországon nem a be-, hanem a kivándorlás. Az, hogy a fiatalok tömege hagyja el az országot, az, hogy ma már Nyugat-Magyarországon lassan annyian választják a külföldi felsőoktatási intézményeket, mint a magyar felsőoktatási intézményt, az, hogy gyakorlatilag éppen az a réteg, amely fel tudná virágoztatni az elkövetkezendő évtizedekben Magyarországot, nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Azt gondolom, hogy ez lényegesen nagyobb probléma annál, mint hogy a bevándorlókról ilyen mértékben sokat beszéljünk. Ebből a költségvetésből, azt tudom mondani még egyszer, legalábbis én nem látom benne azt, hogy ezen a tendencián akarna és tudna módosítani.

És most rátérve az igazságügyi területre, elsősorban csak egy kérdést tennék föl, mert azt látom, hogy az Országgyűlés fejezetén belül további 1 milliárd forintot különítenek el az MTESZ-székház felújítására. Kérdezném: ez azt jelenti, hogy 2,5 milliárd forintból tervezik ennek a felújítását? Mert ezt egy picit túlzónak érzem, de ha ez másként van, akkor tegye meg valaki a kormány képviselői közül, hogy e vonatkozásban majd ad nekünk felvilágosítást.

A másik, amit kifejezetten nehezményezek, az az, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala költségvetése 18 millió forinttal csökken. Akkor, amikor az Igazságügyi bizottságban az ombudsman urat meghallgattuk, ő elmondta azt, hogy milyen többletterhet rótt az elmúlt időszakban a hivatalra a mi jogalkotási tevékenységünk. Elmondta azt, hogy ehhez szeretne pluszforrásokat kapni, és azt gondolom, hogy megfelelőképpen meg is indokolta, alátámasztotta ezt, de ez a jelentéséből is kiolvasható.

Számomra nem elfogadható az, hogy a hivatal támogatása csökken, ahelyett, hogy növekedne. Tekintettel arra, hogy az összköltségvetést tekintve itt alig több mint 1 milliárd forintos támogatásról van szó összességében; tehát ahhoz, hogy ezekhez a pluszfeladatokhoz hozzá tudjuk rendelni még a szükséges forrásokat, azt gondolom, hogy bele kellene hogy férjen, főleg tekintetbe véve azt, hogy az ombudsman milyen hasznos tevékenységet folytatott, milyen komoly munkát végzett.

(12.50)

Az is bizonyítja ezt, hogy az ombudsmani beszámolót elfogadta nemcsak a kormánypárt, hanem, ha jól emlékszem, akkor minden ellenzéki párt, tehát nem szavazatot nem kapott, talán a Jobbiknál volt tartózkodás az egyik évi beszámolót illetően, merthogy többet tárgyaltunk együtt az elmúlt évben.

A másik, amit kiemelnék a bíróságok fejezet vonatkozásában: a bíróságok iránt elkötelezett jogászként, az OIT volt tagjaként szívügyemnek tekintem azt, hogy a bírósági költségvetés egyre több legyen, egyre nagyobb legyen, és természetesen növekedjen a támogatottsága. Mi azt javasoltuk is, hogy Alaptörvény, illetve alkotmány rögzítse azt, hogy a bírósági költségvetés nem lehet kevesebb, már a támogatás összege nem lehet kevesebb az előző évinél.

Mindösszesen az indokolás az, ami nekem egy picit problémás, ugyanis én azt gondolom, hogy az a fajta jogalkotási tevékenység vezet most oda, hogy közel 3 milliárd forinttal többet kénytelenek leszünk fordítani a bírósági költségvetésre, ami minden, hadd fogalmazzak úgy, csip-csup ügyet bírósági hatáskörbe utal. Én azt gondolom, hogy a bírák leterheltségét a továbbiakban is érdemes csökkenteni, éppen a minőségi ítélkezés és az ügyek gyorsítása érdekében, de ezt elsősorban nem a költségvetési támogatással érdemes, hanem azzal, hogy azokat az ügyeket, amelyek egyébként közigazgatási hatáskörben remekül elintézhetőek lennének, ne utaljuk bírósági hatáskörbe.

Voltak erre jó törekvések, például a szabálysértési értékhatár felemelése 50 ezer forintra. Azt gondolom, hogy ezt nyugodtan föl lehetne emelni a mai viszonyok mellett 200 ezer forintig (Zaj a Jobbik soraiból.), vagy akár még tovább is, és ezt közigazgatási hatáskörben elrendezni, főleg úgy, hogy ma már a szabálysértési szankciók gyakorlatilag hasonlatossá kezdenek válni bizonyos területen a bíróság által kiszabható büntetőjogi szankciókhoz. Látom, jobbi­kos képviselőtársaim ezzel nem értenek egyet. (Mirkóczki Ádám közbeszól.) Nyilván kifejtik az álláspontjukat ezzel kapcsolatban.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, hadd reagáljak. Jó műfajnak tekintem a bekiabálást, magam is szoktam élni vele, úgyhogy válaszolok arra, amit ön most fölvetett. Nem feltétlenül van szükség arra, hogy egy teljes bírósági büntetőjogi garanciarendszert használjunk akkor egy 200 ezer forintos lopás esetén, amikor ezt közigazgatási hatáskörben egyszerűen, gyorsan és hatékonyan meg lehet oldani. Nem hiszem, hogy mondjuk, egy két- vagy háromfokú fellebbezési lehetőség szükséges ahhoz, hogy egy 200 ezer forintos lopást el tudjunk intézni. Én erre utalok, és ezért mondom azt, hogy nem a garanciarendszer szintjét kell csökkenteni, hanem ezeket az ügyeket kivenni ebből az ügymenetből, és áttenni közigazgatási hatáskörbe. Gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb ügyintézés. Egyébként gyorsabban fogja a bűnös elnyerni a méltó büntetését, mint a mai rendszerben, hadd tegyem ezt hozzá. Máshol persze, ahol nagyobb értékről van szó, ott a garanciarendszer megtartása értelemszerűen szükséges, de ez már túlmutat egy költségvetési vitán.

Amit szeretnék még kiemelni, hogy ha a perek elhúzódásáról beszélünk és a perek elhúzódását tekintjük problémának, akkor miért van az, hogy nem kap soha, most már évek óta jelentősen több támogatást az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet, ugyanis mindenki tudja, az összes felmérés és statisztika azt mutatja, hogy a szakértői munka hátráltatja elsősorban, vagy talán ez az egyik legfőbb oka, amiért az eljárások húzódnak. Mindenki tudja azt, hogy ha itt egy picit több pénzt kapna, nem picit, sokkal több pénzt kapna a kutatóintézet, akkor az eljárások lényegesen rövidülni tudnának.

Nagyon röviden még említeném a jogászképzés színvonalának emelését célzó programok támogatására szánt 500 millió forintot. Itt nagyon kíváncsi lennék, hogy ez részleteiben mit takar, ez nem olvasható ki ugyanis az indokolásból. Azt látom és azt tudom, hogy amióta lecsökkentették 100-150 főre a támogatotti helyeket a jogászképzésben, országos szinten, szeretném hangsúlyozni, nem egy-egy egyetemnél, azóta a jogi egyetemeknek ez a legfőbb problémája. Ha ennek a megemelését is segíti ez az 500 millió forint például, akkor ezt tudom támogatni, csak szeretném tudni, hogy ezt hogy kívánják majd fölhasználni a költségvetésben, erről nem látunk kimutatást.

Végül az Igazságügyi Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzatai kapcsán egy kezem nem elég mutatni, hogy hányszor mondtam el, és nem értem az okát, hogy miért nem lehet ezen változtatni, hogy a kártalanításra, a jogi segítségnyújtásra, illetve az áldozatok kárenyhítésére szolgáló keretösszeget minden évben ugyanannyiban határozzák meg, és minden évben két-háromszorosa az előirányzatnak, ami a valóság. Miért nem lehet felemelni ezt, miért nem lehet az, hogy a valóságot tükrözzék ezek a számok? Annál is inkább, mert én azt gondolom, hogy a jogi segítségnyújtás rendszerét ‑ de már megint túlmutat a költségvetési vitán ez a kérdés ‑ jelentősen át kellene alakítani, és a kirendelési rendszert gyakorlatilag nem megszüntetni, de a bíróságok, hatóságok hatásköréből át kellene utalni a jogi segítségnyújtó szolgálat keretei közé. Sokkal objektívebb lenne a védői munka, ha ezekben a keretekben folyna.

Tényleg utolsó témaként, egészen elválva most már az igazságügyi területtől, én messzemenőkig osztom azokat a gondolatokat, amiket Egyed Zsolt képviselőtársam elmondott az állatvédelemmel kapcsolatban. Én is úgy gondolom, hogy ez egy olyan terület, aminél, hála istennek, az elmúlt időszakban az állatvédelem és az állatok megítélése sokat változott. Mutatják ezt a Btk.-módosítások, mutatják ezt az állatvédelmi törvény módosításai. Ez valóban egy olyan ügy, ami nem politikai kérdés. Valóban egy olyan ügy, amely megérdemelne ennél több figyelmet és több anyagi ráfordítást. Ezeket a módosító javaslatokat tehát én például nagyon jó szívvel tudom támogatni, mint minden olyan jogszabály-módosítást, amely az állatvilág, a természetvédelem és általában az állatok világát pozitívan érinti.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)