MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is alapvetően rendészeti kérdésekhez szeretnék hozzászólni. Igyekszem nem megismételni azokat, amelyek már akár ellenzéki, akár kormánypárti padsorokból a témában elhangzottak, tehát én most a számokat és a különböző költségvetési tételeket nem sorolnám el. Viszont szeretném azért tisztázni elsősorban kormánypárti képviselők irányába, hogy azt a nagy-nagy sikerpropagandát, mely szerint 2010 óta mi rendet tettünk, elkötelezettek vagyunk, mindent megtettünk, ezt azért vagy fejezzük be, vagy akkor a mérleg másik serpenyőjébe tartozó negatívumokat, ami egyébként a realitás és a valóság, azt tegyük hozzá.

A rendőrség esetében korábban ellenzéki felszólalásban elhangzott, hogy ott vannak a dologi kiadások, amin most lehet vitatkozni, hogy az egyik sorban növekszik, a másikban csökken, egy tény: mindennapos probléma, és tessék megkérdezni körzeti megbízottakat, tényleges járőrszolgálatot teljesítő rendőröket, alapvető probléma az, hogy az adott hónap második-harmadik hetében elfogy az üzemanyagkvóta. Nincs, saját zsebből tankolnak kistelepülésen a körzeti megbízottak. Ez a helyzet. És ezt az önök kormánya öt év alatt nem tudta teljesíteni. Lehet ezt tagadni, hogy van; a valóság az, hogy nincs. Nem én mondom, hanem általam megkérdezett rendőrök, hogy ez tényleg igaz-e. Mert az ember ezt nem akarja elhinni, hogy egy rendőr az ő fizetéséből saját maga tankol, és kistelepüléseken megteszik a rendőrök, hiszen mindenki ismer mindenkit, és mondjuk, a falu lakossága benne bízik. Nem fogja azt megtenni, hogy azt mondja egy hozzá forduló állampolgárnak, hogy bocsánatot kérek, nem tudok már tankolni a keretből, úgyhogy nem megyek. Ilyet nem mond a rendőr, zsebbe fog nyúlni és elmegy, minden tisztelet az övé. De még egyszer mondom, azért ezeket az alapvető problémákat lássuk be.

És ami a legfontosabb: lehet azt mondani… ‑ sajnálom, hogy Kontrát államtitkár úr éppen nem figyel. (Dr. Kontrát Károly az ülésterem bejáratánál telefonál.) Mindegy, biztos el fog hozzá jutni. Lehet azt mondani, hogy minden településen van rendőr. (Dr. Kontrát Károly visszatér az üléshelyére.) Lehet azt mondani, hogy 3500 rendőrt avattunk 2010 óta, ez igaz, ezt senki nem vitatja, én meg azt mondom, hogy ez még mindig nem elég. Mert mi az alapvető probléma? Az alapvető probléma az, hogy egy körzeti megbízottnak nem egy települése van, ami a normális eset lenne, hanem három-négy, sokszor öt. Egy szolgálati idő alatt annyi feladata van, és annyi energiát és időt elvesz az, hogy minden településen, ha tud, jelenjen meg, hogy gyorsan körbeszalad a településeken, bemegy a polgármesteri hivatalba, esetleg beszél a polgárőrökkel, hogy minden rendben van-e. Nincs, jó, mennem kell tovább, nem tudok mit csinálni. Ez a helyzet.

És hogy ne hitetlenkedjenek, a közelmúltban írásbeli kérdéssel fordultam Pintér Sándorhoz, a következő választ kaptam, és akkor ebből kell kiindulni, hogy ez elégséges vagy jó-e.

(13.10)

Érdeklődtem a kapitányságok, rendőrőrsök, körzeti megbízottak létszámát tekintve. Ma Magyarországon, durván 3200 településen 154 rendőrkapitányság működik, 21 határrendészeti kirendeltség, valamint 258 rendőrőrs. Az jól látható, hogy Magyarország településeinek elképesztő mértékű hányadában sem kapitányság, sem rendőrőrs, sem körzeti megbízotti központ nincsen. A körzeti megbízottak száma 3546 fő. El lehet képzelni, hogy a 3200 településre hogy oszlik meg 0-24-es szolgálat alatt a 3546 fő. Sehogy. Települések döntő hányada marad ténylegesen rendőrség nélkül. Ez a legnagyobb probléma. Mert lehet azt mondani, hogy papíron van, a gyakorlatban az a helyzet, hogy nincs.

De menjünk tovább! Önök szerint minden rendben van, és a költségvetés is azt mutatja, hogy érdemben ‑ én most az érdem alatt itt a sok százalékos változást értem akár pozitív, akár negatív irányban ‑ az előző évekhez nem igazán változik a költségvetés. Az egyik szavukkal azt mondják, hogy biztosított a keret minden előttünk álló és a hatóságok előtt álló feladatok kihívásainak kezelésére, a másik oldalon meg azt mondják, hogy milyen nagy problémát okoz a terrorizmus, milyen nagy problémát okoz az illegális migráció.

Akkor szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy mi nem véletlenül mondjuk azt, hogy az önálló határőrség visszaállítása elengedhetetlen. Lehet azt mondani, hogy a rendőrség kötelékein belül működő határrendészet végzi a dolgát, a valóság itt is az, hogy például a szerb határnál, Ásotthalom környékén nem Toroczkai Lászlónak és mezőőreinek kellene összeszedni az illegális migránsokat, hanem normális esetben határőrségnek.

És hogy a hiba vajon kinek a készülékében van, arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unió 27 tagállama közül ‑ azok közül a tagállamok közül, akiknek schengeni határszakaszuk van, akár egyetlen méter ‑, mely tagállam az, ahol nincs önálló határőrség. Egyedül Magyarország. Egyedül Magyarországnak nincs önálló határőrsége.

Azt gondolom, hogy nem lehet azt állítani, hogy az EU tagállamainak azon tagjai, akiknek van határőrségük, hülyék vagy ostobák, mert minek, mert itt a magyar példa. A magyar példa pontosan az illegális migráció tekintetében mutatja, hogy nem jó. És itt van a terrorveszély példának okáért. Mi is azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon valós és egyre nagyobb kihívás. Azt látjuk, hogy Nyugat-Európában milyen brutális dolgok történnek. Azt látjuk, hogy az illegális migrációból fakadó nemzetbiztonsági kockázat és egyéb biztonságpolitikai kihívások egyre nagyobbak, ellenben azt látjuk, hogy a költségvetésben ezek a fokozódó kihívások vagy mondjuk úgy, hogy vélelmezett fenyegetettség nem jelenik meg; sem az Alkotmányvédelmi Hivatal ‑ itt most, ugye, több minisztérium érintettsége fölmerül ‑, sem az Információs Hivatal, sem a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat esetében, sem a Terrorelhárítási Központ esetében.

Nincs meg az a költségvetési tételnövekmény, amely igazolná azt, amire önök is sokszor hivatkoznak, hogy milyen arányban nőtt a fenyegetettségünk. És ténylegesen nőtt, csak egyetlenegy döntéssel: csak az Iszlám Állam elleni magyar katonai szerepvállalással soha nem látott mértékűre fokozódott Magyarországon a terrorfenyegetettség. Ez maradjon csak fenyegetettség, és én is azt kívánom, hogy ne legyen belőle probléma, de azért azt lássuk be, határőrségünk nincs, az illegális migránsok száma elsősorban délről elképesztő mértékben és elképesztő ütemben növekszik, nincs a magyar titkosszolgálatoknak kapacitása arra, hogy a több tízezer illegális migránst vagy egyéb bevándorlót olyan szinten tudja ellenőrizni, hogy megállapítsa, hogy valamilyen dzsihádista csoporttal például van-e kapcsolatuk, tartozik-e szalafita vagy vahabita szélsőséges szektákhoz vagy hozzájuk köthető körökhöz és a többi. Itt azért lenne feladat.

És maradjunk annyiban, hogy a bizonyos csőbomba esete is azt mutatta, és a történet szempontjából teljesen lényegtelen, hogy az, nem tudom, az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez vagy máshoz köthető, egyetlenegy eset bemutatta azt, hogy Magyarország mennyire kiszolgáltatott a terrorizmussal szemben. Ez kétségtelen. Az csak a fatális véletlennek köszönhető, hogy nem lett belőle tragédia.

És én is azt mondom, hogy nincs százszázalékos biztonság, de amikor a Terrorelhárítási Központ vezetője, az összes titkosszolgálat főigazgatója azt mondja, hogy az Iszlám Állam elleni hadba lépés ‑ és nagyon udvariasan és nagyon finoman fogalmaztak, de ezt fordítsuk le magyarra ‑ elképesztő mértékben fokozta Magyarországon és fokozza folyamatosan a terrorfenyegetettséget, hiszen tőlünk néhány kilométerre délre Boszniában az Iszlám Államnak rengeteg kiképzőtábora és sejtje működik, akiknek tagjainak egy jelentős része rajtunk keresztül utazik Észak-Irakba vagy Szíriába az Iszlám Államhoz csatlakozva harcolni. Ha ők úgy döntenek, hogy megbüntetjük Magyarországot a katonai szerepvállalásáért, akkor kis túlzással, és mondjuk ki nyíltan, gond nélkül megtehetik. Ez a probléma, és ezzel kellene foglalkozni. Mondjuk, hozzáteszem, a leghatékonyabban úgy lehetne foglalkozni, ha ezt megelőznénk. Ezt úgy lehetett volna megelőzni, hogy egy amerikai e-mailre nem az a válasz, hogy 150 katonát évi 20 milliárd forintért kiküldünk Észak-Irakba.

És akkor a másikról még nem beszéltünk. Itt van a szomszédunkban egy háborús konfliktus, Ukrajna területén szabadcsapatok, köztörvényes bűnözők, ténylegesen szélsőséges, náci eszméket valló, ukrán soviniszta politikára és ideológiára épülő gyilkosok több száz fővel felfegyverezve grasszálnak, és azt csinálnak, amit akarnak. Ha Ukrajna adott esetben ‑ úgy hozza a nagypolitika ‑ szétesik, és megindul a menekültáradat, őket vajon fogjuk-e tudni szűrni, akár a Szics, Azov, Jobb Szektor, bármelyik esetében. És ők mit művelhetnek Magyarországon?

Én erről beszélek, amikor azt mondom, hogy a költségvetésben nem feltétlenül tükröződik vissza az a növekmény, ami a jövő szempontjából Magyarország biztonságpolitikai értelemben vett kihívásait képes kezelni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)