RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! 1998 óta vagyok képviselő, és ha kiszámoljuk, ez a 17. költségvetési vita, amelyben részt veszek. El kell mondanom, hogy a 17 költségvetési vita közül egy sem volt olyan, mint ez.

Az elmúlt 17 évben nem volt olyan költségvetés elénk terjesztve, mint a 2016-os. Gondoljuk meg, hogy a következő évi költségvetésben 2 százalékos hiánnyal számolunk ‑ mikor volt erre lehetőség? ‑, 1,7 százalékos inflációval, 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel, úgy egyébként, hogy a reálbér-emelkedést is 2,5 százalékra számoljuk. Ez a költségvetés tartalmaz 170 milliárd forintnyi adócsökkentést, és ezen felül még ez a költségvetés folytatja ‑ az a helyzet ‑ az életpályaprogramokat, tehát még béremelések is lesznek. Nyilván ez megjelenik a 2,5 százalékos reálbér-növekedésben is. Azt hiszem, ha ezeket a tényeket egymás mellé rakjuk, világosan és egyértelműen látszik, hogy egyetlenegyszer sem volt az Országgyűlés olyan helyzetben, hogy olyan költségvetést fogadjon el a következő évre, mint amilyet mi most fogunk tenni.

Nagy viták vannak a parlamentben, ez kétségtelen. Már két napja vitatkozunk. Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy ezeket a tényeket valójában senki nem kérdőjelezi meg. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy gazdasági növekedés lesz, nem kérdőjelezi meg senki gyakorlatilag, hogy rekordalacsony lesz a költségvetési hiány, és folytathatnám a sort. Egyre nehezebb kétségbe vonni, hogy az elmúlt években sikerült a magyar gazdaságot konszolidálni. Hogy ez mennyire nem volt egyértelmű, hadd mondjam el, hogy van a baloldalhoz, Bajnai Gordonhoz közel álló Költségvetési Felelősség Intézet, amely ‑ hadd mondjam el ‑ tavaly talán év közepén még azt jövendölte, hogy 2015-re a gazdasági növekedés Magyarországon 1 százalék alá fog csökkenni. Egy százalék alá fog csökkenni, és az idei évben komoly megszorításokra lehet számítani tavasszal. (Gőgös Zoltán: Miért, nem volt?) Ugyanezt mondta egyébként a szocialistákhoz közel álló Vértes András is a Gazdaságkutató Intézettől, hogy nagy megszorítások lesznek idén tavasszal. Látjuk, hogy ehelyett nem megszorítások vannak, hanem életpályaprogramokat indítunk (Gőgös Zoltán: Pénz nélkül!), és most már nem nagyon van olyan gazdasági elemző, aki azt mondaná, hogy ebben az évben ne lenne legalább 2,8 százalék a gazdasági növekedés mértéke. Bár el kell mondanom, hogy a legtöbb elemző már 3 százalék fölé teszi a gazdasági növekedés mértékét.

Tegnap volt egy szocialista képviselő, aki egyszeri kiugrásnak minősítette a tavalyi növekedést. Az ő figyelmét szeretném felhívni arra, amit az előbb mondtam, hogy az idén is 3 százalék körüli, valószínűleg ennél magasabb gazdasági növekedés lesz. Nyilván az sem véletlen, hogy napirenden van Magyarország felminősítése. Reményeink szerint ez még az idei évben be fog következni.

Volt olyan képviselőtársunk is, aki azt állította a tegnapi vitában, hogy ezek az eredmények szépek, szépek papíron, de mit sem érnek, ha az emberek nem érzékelnek belőle semmit. (Gőgös Zoltán: Ez így van!) Ez mind igaz, de ha megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy januárban, februárban, márciusban 5 és 8 százalék között volt a kiskereskedelmi forgalom növekedése. Egy 5-8 százalékos kiskereskedelmi forgalomnövekedés viszont már mindenképpen érzékelhető, hiszen ezt a pénzt az emberek költik el. Egyetlenegy adatot hadd emeljek ki, amely mutatja, hogy milyen brutális változások vannak folyamatban Magyarországon. Az első négy hónapban a használt lakások értékesítése több mint másfélszeresére növekedett a tavalyi év első négy hónapjához képest. Másfélszeresére! Azt hiszem, hogy ilyet Magyarország történetében, történelmében valószínűleg soha nem találnánk (Gőgös Zoltán: Brókerbotrány!), hogy egyik évről a másikra másfélszer annyi lakást sikerült értékesíteni, mint az előző évben.

Olyan hozzászólók is voltak, akik azt mondták, hogy a magyar társadalom folyamatosan szegényedik el, és lehet, hogy vannak ezek a problémák, de a magyar társadalom kettészakad. Hét nappal ezelőtt jelent meg vagy került nyilvánosságra az OECD felmérése, ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Ez azt tartalmazza, hogy Magyarországon a legszegényebb tized és a leggazdagabb tized ‑ tíz százalék - jö­vedelemkülönbsége 7,2-szerese egymásnak. Annyit hadd mondjak el, hogy az OECD átlaga egyébként 9,6-szeres, és ezzel a 7,2-del egyébként az Európai Unió átlaga alatt vagyunk. Tehát csak mindenkinek mondom, hogy lehet érvelni sok mindennel a parlamenti vitában, de szerintem jó, ha tudjuk, hogy a szociális területen is úgy állunk, hogy a társadalom Magyarországon kevéssé van kettészakadva ezen adatok alapján, mint az OECD-országokban, vagy akár az Európai Unióban is.

Voltak olyanok, akik elmondták, hogy a családtámogatási kiadások és a szociális kiadások nagyon jelentősen csökkentek Magyarországon az elmúlt időszakban. Azt kell mondanom, hogy ezek az intézetek, nyilvánvalóan megint a baloldalhoz közel álló intézetekről beszélünk, nem bontották ki az igazságnak minden szeletét teljesen pontosan. Valóban igaz, hogy a szociális kiadások csökkentek. Például kevesebb munkanélküli-segélyt vagy jövedelempótló támogatást adunk, de az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem ezt adjuk, hanem közmunkát adunk helyette, és a közmunkából ezek az emberek egyébként lényegesen többet kapnak. Nem huszonegynéhány-ezer forintot, hanem hatvanegynéhány-ezer forintot. Ez valóban nem a szociális támogatások körében jelenik meg, viszont nagyon sokat segítünk ezeknek az embereknek, sokkal jobban járnak a közmunkával egyébként, mint ha jövedelempótló támogatásban részesülnének.

Ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a családtámogatások területén. Ki lehet mondani, hogy ha összeadjuk a családi pótlékot, a gyest, meg nem tudom, milyen fixen járó összegeket, akkor a költségvetésben azt látjuk, hogy jé, kisebb összeg szerepel ezeken a sorokon.

(13.40)

Viszont ha megnézzük, hogy a családtámogatásra és a családi kedvezményekre a költségvetés 2010 óta mekkora összegeket biztosított, akkor azt tapasztaljuk, hogy hihetetlen mértékű a növekedés. Hihetetlen mértékű, hiszen gondoljanak csak abba bele, hogy amikor a gyerekek után járó adókedvezményt bevezettük, az 2011-ben 185 milliárd forintot hagyott a családoknál. Az a felvetésük két éven keresztül egyébként többé-kevésbé igaz volt, és én akceptáltam is ezt az érvet, amikor azt mondták, hogy a legszegényebbek nem tudják ezt kellő mértékben igénybe venni. De 2014-től ez a probléma is megoldódott, amikor azt mondtuk, hogy az egészségügyi és a nyugdíjjárulékra is ki tudjuk ezt terjeszteni. Ezzel máris 240 milliárd forintra növekedett ez a plusztámogatás. Az a helyzet, hogy ez viszont már a legszegényebbeken is nagyon sokat segített. A 2016-os költségvetés tartalmazza, hogy ezen az úton fogunk továbbmenni vagy továbbmehetünk, hiszen a kétgyermekesek esetében is elindítjuk az adókedvezmény növekedését. Ez egy négyéves program, évente 2500 forinttal biztosítunk nagyobb összeget gyerekenként. Ennek a költségvetési vonzata egyébként nagyjából 20-21 milliárd forint. Ennyivel hagyunk több pénzt a kétgyermekes családoknál. Tehát ha a kedvezményeket is összeszámoljuk és hozzáadjuk a támogatásokhoz, akkor nem igaz az, hogy kisebb a családtámogatások mértéke, a családi kedvezmények mértéke Magyarországon, mint az elmúlt időszakban, hanem sokkal-sokkal nagyobb. Van azonban egy alapvető filozófiai különbség: mi ezt nem alanyi jogon járóvá szeretnénk tenni, hanem minden ilyen támogatást, minden ilyen kedvezményt igyekszünk a munkához kötni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon lényeges kérdés, és ez nem véletlenül van így. Tegnap a vitában szóba került, hogy 1 millió fővel kevesebben dolgoznak, mint a rendszerváltás idején, és az az igazság, hogy ez az állapot valóban igaz, és ez egy nagyon komoly kihívás, de ez nem egy eleve elrendelt állapot, mert ha megnézzük a hozzánk hasonló lélekszámú országokat, mint például, mondjuk, Csehország vagy Portugália, akkor hasonló lélekszám mellett 1 millióval ott is több ember dolgozik. Valószínűleg, ha őszintén szembenézünk a tényekkel, akkor az a szociális rendszer, ami kialakult, hogy mondjam, az tette egy kicsit ellenérdekeltté az embereket abban, hogy munkát vállaljanak Magyarországon. Mi ezen nagyon drasztikusan szeretnénk változtatni, és itt is úgy tűnik, hogy az első eredmények már megvannak. Növekedett a foglalkoztatottság Magyarországon, és külön szeretném kiemelni, ami rendkívül pozitív fordulat, hogy a női foglalkoztatottság a csúcson van Magyarországon. Ez nagyon-nagyon fontos, és ha ezen adatokat még tovább bontjuk, akkor azt látjuk, hogy különösen nagy mértékben növekedett a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága. Ez nyilván nem elvonatkoztatható azoktól a döntésektől, amelyeket a kormány az elmúlt időszakban, illetve a parlament meghozott. Ilyen a munkahelyvédelmi akció, ami után a kisgyerekes anyukák gyedről, gyesről egyébként járulékkedvezménnyel térhetnek vissza a munkahelyükre. Ilyen például a gyed extra, aminek a változtatása a következő évben ismét pozitív irányba halad előre, hiszen már féléves kortól igénybe lehet venni. Azt tapasztaljuk, hogy azok az országok sikeresebbek egyébként a gyermekvállalás tekintetében, ahol az édesanya számára a gyermekvállalás és a munka összeegyeztethető. Azt gondolom, hogy ezen a területen is nagyon sokat tudtunk előrelépni.

Örömmel hallottam államtitkár asszony tegnapi bejelentését vagy két nappal ezelőtti bejelentését, amikor azt mondta, hogy a munkahelyi napközik kidolgozásának az előkészületeit kezdik meg, hiszen azt látni kell, hogy hiába teremtettük meg az ösztönzést, hogy az édesanya visszamehet hamarabb dolgozni, ha nem tudja hova elhelyezni a gyerekeket, a gyermekeit, akkor nem fog tudni visszamenni. Úgyhogy én nagyon fontosnak érzem, hogy az elkövetkező években folytatódjon az a bölcsődeépítési, családinapközi-, illetve most már munkahelyi­napközi-építési program, amit elkezdtünk az elmúlt években.

Magyarország legnagyobb kihívása egyébként a demográfiai probléma, és ezen demográfiai problémákon most azért, hogy mondjam, igyekeztünk sok mindent előrelendíteni, segíteni. Viszont van egy nagyon fontos probléma, hogy ha a fiatalok nem tudnak hol lakni, akkor sajnos nem tudnak gyermeket vállalni sem. Örömteli, hogy egy hónap múlva elindul a családi otthonteremtési kedvezmény, és örömteli, hogy ennek a költségvetési fedezete a következő évi költségvetésben teljes egészében megtalálható. Ez azt jelenti, hogy évente 12 ezer fiatal házaspárt, családot fogunk tudni segíteni abban, hogy lakhatáshoz jussanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azzal kezdtem, hogy ilyen költségvetés az elmúlt években, 1990 óta nem volt a magyar parlament előtt. Az a helyzet, hogy az elmúlt időszakban sikerült konszolidálni a költségvetést. Most sikerül előremenni - adó­csökkentés ‑ a jövedelmek területén, sikerül előremenni a gazdasági növekedés területén. Egyetlenegy hiányérzetemet azért hadd mondjam el. Azt gondolom, hogy a szociális ágazatban dolgozók esetében nagyon reménykedem, hogy lesz akkora gazdasági növekedés most, ebben az évben, illetve a következő esztendő elején, hogy a szociális ágazat területén is az életpályaprogramot el fogjuk tudni indítani, és akkor ebben az esetben elmondhatjuk, hogy 2016-ban hihetetlen nagyot léptünk előre. Reménykedünk abban, mivel ez egy fenntartható növekedés, hogy ezen az úton 2017-18-ban és az azt követő esztendőkben is tovább tudunk menni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)