APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány témáról szeretnék beszélni, az első az 5 százalékos áfakulcs kérdése, az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 5 százalékra történő csökkentése. Tény, hogy a Szocialista Párt is többször beadta, mi 2012 óta folyamatosan próbálkozunk ezzel.

Szeretném jelezni, hogy ennek a költségvetési kihatása 70 és 200 milliárd forint közé tehető, függően attól, hogy szűken vagy tágan értelmezzük, szűken vagy tágan húzzuk meg az alapvető élelmiszerek körét. Már egy 70 milliárd forintos termékkör-meghatározással is érdemi segítséget tudnánk nyújtani a lakosságnak. Az igaz, hogy nyilván meg kell oldani azt, hogy a kereskedelem ne nyelje be, tehát ne ott maradjon, és a fogyasztói árakban is meg kell hogy jelenjen, mert ha a fogyasztói árakban nem jelenik meg, akkor annak a bizonyosnak adtunk egynél több pofont is, és nem jutottunk előrébb. Viszont, ha az állami ellenőrzés itt is olyan erős lenne, mint egyéb, különböző területeken ‑ gondolok itt a NAV sok esetben nem túl áldásos tevékenységére ‑, akkor talán ezek a problémák is áthidalhatóak lennék.

Pusztán ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy 2009-ben Tállai államtitkár úr, Szijjártó miniszter úr és több fideszes képviselő is aláírta egyébként az 5 százalékra történő csökkentését az alapvető élelmiszereknek, akkor még ellenzékből kiváló ötletnek tartották; valahogy kormányra kerülve elfogyott a lendület, és akkor már érdekes módon nem volt annyira fontos a számukra.

Szeretnék röviden kitérni az önkormányzatok, a magyar önkormányzati rendszer áldatlan állapotaira, és finoman szólva is borotvaélen táncoló helyzetére. Igaz ugyan, ezt önök mindig elmondják, hogy körülbelül 1100 milliárd forintnyi adósságállománytól vagy ennek nagy részétől szabadították meg a magyar önkormányzatokat azzal együtt, hogy nem történt semmilyen felelősségre vonás, hiszen a száz legnagyobb település halmozta fel ennek az 1100 milliárdnak a 90 százalékát, a fennmaradó 10 százalékon osztoztak a közepes vagy kisebb méretű települések; Debrecen 20 milliárd fölötti adóssággal, de említhetném Lázár miniszter úr korábbi települését, az általa korábban vezetett Hódmezővásárhelyt, ami szintén a top ötben vagy top tízben foglalt helyet, méretéhez képest elképesztő mennyiségű meg mértékű adósságállománnyal. Egyrészt nem történt felelősségre vonás, másrészt pedig azokat a településeket, amelyek felelősen gazdálkodtak, sem normatív támogatással, sem pályázati rendszerben nyújtott kedvezményekkel nem hozták ténylegesen előnyösebb helyzetbe.

(15.30)

Született erről egy miniszteri rendelet, de gyakorlatilag ennek a gyakorlati működése a nullához közelít. Két tényt hadd emeljek ki: elmondták, hogy az önkormányzati adósságállományt ilyen módon rendezték, csak elfelejtették hozzátenni, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó részét csökkentették, és ami legalább ekkora, ha nem nagyobb érvágás, a gépjárműadó helyben maradó részének 100-ról 40 százalékra történő csökkentése. Tehát a gépjárműadó 60 százalékát elvonták.

Ugyanúgy, mint az elmúlt 25 év valamennyi kormánya, azt a sunyi taktikát alkalmazzák, hogy központi adóval már nem merik ilyenformán terhelni a lakosságot, de az önkormányzatokat az alulfinanszírozás, az szja helyben maradó részének, a gépjárműadó helyben maradó részének jelentős lecsökkentése, megfaragása miatt olyan helyzetbe hozzák, hogy kénytelenek települési adó címszóval, települési adó néven különböző adófajtákat kivetni. És mint ahogy a Magosz, dehogy a Magosz, ma mindenről a Magosz jut eszembe, a TÖOSZ felméréséből kiderül, bocsánat, jelenleg 14-15 település vezette be, de legalább 1600 település tervezi a bevezetését, sőt vannak olyan felmérések, amelyek 2700-ra teszik a települések számát, ahol a következő három vagy négy évben bevezethetik települési néven gyakorlatilag a földadót. Ugyanis a leggyakrabban, legkönnyebben adóztatható.

Sok esetben, az önkormányzatok elmondása szerint, az egyedüli adóztatható vagyontárgyak a földterületek és a földutak körét jelentik. Jelzem, hogy Hajdú-Bihar megyében sajnos van jó néhány rossz tapasztalat, Mikepércs, Balmazújváros, Hajdúhadház példája hozható föl. Személy szerint Mikepércsen tájékozódtam személyesen, és ott 10 ezer forint/hektár/év volt első nekifutásra. Most aztán sávossá akarják tenni a rendszert, 8 hektárig nem akarják adóztatni, 8 hektár fölött szintén 10 ezer forint/hektár/év mértékben határozzák meg.

Most teljesen mindegy, hogy központi adó, helyi adó, települési adó vagy milyen néven fut ez a rendszer, egyébként van, ahol ‑ mint például Balmazújváros vagy Hajdúhadház ‑ aranykorona alapon vetik ki, a vízállás és a mocsár művelési ágakat leszámítva valamennyi művelési ág adózik, még a nádasok is, kérem szépen. Azért ez egészen elképesztő! Tegyék a szívükre a kezüket: gyakran hivatkozom erre, hogy ha ezt a szocialista kormányok csinálják, önök mekkora balhét csináltak volna ebből, persze teljes joggal. Csak akkor nem ildomos ilyen adókat, ráadásul ilyen sunyin kivetni.

Ráadásul azt szokták mondani, hogy a parasztság kap elég támogatást, hát akkor fizessen be belőle aranykorona- vagy hektáralapon valamennyit. Ez egy borzasztóan veszélyes szemlélet, amikor a különböző társadalmi csoportokat egymással szembefordítják, a gazdát a nem gazdával, amikor pedig sávosan határozzák meg a földadót, egy picikét meghátrálva a gazdák jogos felháborodása miatt, akkor pedig gyakorlatilag a kis-, a közepes és nagygazdákat fordítják egymással szembe.

Sok esetben személyes ellentétek is szerepet játszanak ebben. Mint ahogy Mikepércsen sem tetszik a település egynémely vezetőjének az egyik 280 hektáron dolgozó gazda, hát jól odasóznak neki, ilyenformán próbálják őt ellehetetleníteni.

Csak azt nem veszik figyelembe, hogy akár Hajdú-Bihar megyében, akár Szabolcs megyében, de sorolhatnék még több más megyét, jellemzően az önkormányzatok az önkormányzati intézmények a legnagyobb foglalkoztatók, illetőleg a gazdák. Ha ezeket a gazdákat kivéreztetik, kicsontozzák, tönkreteszik, nem fognak tudni még annyi munkahelyet sem biztosítani ezek a derék parasztemberek, mint amennyit eddig biztosítanak, és akkor még a különböző elemi csapásokról nem is beszéltünk. Épp ezért az a követelésünk, hogy az önkormányzati finanszírozást csak egy elfogadható mértékig, akár az szja, akár a gépjárműadó helyben maradó részének megemelésével hozzák rendbe. Hozzák fel egy elfogadható szintre, hogy ne legyen szükségük arra az önkormányzatoknak, hogy adókat vessenek ki.

És Nagy István államtitkár úr figyelmét nyomatékosan szeretném fölhívni a földadóra. Nagyon nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, hogy vegye fel a kapcsolatot ezen településvezetőkkel. Ugyanis eljuttattuk hozzájuk azokat az információkat, hogy legfeljebb csak földhaszonbérlet esetén a haszonbérbe adót lehetne adóztatni, ők azonban, elnézést a kifejezésért, nagy ívben tesznek erre az államtitkársági vagy minisztériumi utasításra, egyértelmű iránymutatásra, és mindenhol a földtulajdonosok az adó alanyai. Egyébként azt sem tartom elfogadhatónak, hogy haszonbérleti konstrukcióban adózzanak a gazdák. Mi semmilyen formában nem tartjuk ezt elfogadhatónak, de ez már biztos előrelépés, mert ez jóval szűkebb kör, mint általában a földtulajdonosok köre.

Néhány szót szeretnék szólni, mert az időkeret szűkössége miatt igyekeznem kell, a saját választókerületem néhány jellemző problémájáról. A teljesség igénye nélkül tudok néhányat említeni. Az egyik fejlesztési jellegű, amit 20 éve ígérnek a szatmári térségnek, ez pedig az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út, amelynek első szakasza, a Győr-Őrtelek közötti szakasz legalább 20 milliárd forintba kerülne. Ha minden igaz, ez 2030-ig vagy ki tudja, mikorra épülne ki az államhatárig Csengersima irányába. Több ezer munkahelyet lehetne teremteni ezzel a beruházással, főleg a képzetlen munkaerőt lehetne egyébként ezáltal fölszippantani. Rengeteg helyi vállalkozó jutna megrendeléshez, lényegesen javulna ezáltal az utak kihasználtsága, lényegesen csökkenne a mostani főútvonal leterheltsége, és sokkal biztonságosabbá is válthatna a közlekedés. Ráadásul a környéken megtermelt nagy mennyiségű, kiváló minőségű élelmiszert, zöldségeket, gyümölcsöket sokkal könnyebb lenne szállítani, könnyebb lenne bekapcsolni ezt a nagyon szép, de nagyon elmaradott vidéket az ország és Európa vérkeringésébe. Húsz éve ígérgetik a baloldali kormányok, húsz éve ígérgetik a különböző Fidesz-kormányok, és mindig tologatják, mindig húzzák-halasztják. szerintem az a probléma, hogy a mindenkori kormánypártok adott egyéni képviselője nem rendelkezik kellő érdekérvényesítő képességgel a térség érdekében ‑ sajnos.

Van két másik jelentős problémakör az egészségügyön belül. Az egyik a mátészalkai területi kórház, illetőleg a mentőszolgálat kérdése ‑ hosszan lehetne ragozni. Az előző ciklusban többször a parlament elé hoztam a Fidesz által 2006-ban megyei közgyűlési szinten jóváhagyott, illetőleg létrehozott egészségügyi vagy kórházholding rendszerét, ami gyakorlatilag értelmetlenebbnél értelmetlenebb, több száz milliós, helyenként milliárdos beruházásokkal kilopta, kiszivattyúzta a pénzt a rendszerből. A holding nagyszerű vezetője, K. Zoltán sokáig élvezte a magyar büntetés-végrehajtás vendégszeretetét, csak nem elég sokáig sajnos. Előzetes letartóztatásban pihent a több fideszes politikus által félistenként tisztelt úriember. Aztán néhány hónap után csak kiengedték, és egyéb kényszerintézkedés hatálya alatt várja a jogerős ítélet megszületését.

Természetesen lehet ezen mosolyogni, csak az a helyzet, hogy ha önök közül többen gyógyíttatnák a gyermekeiket, hozzátartozóikat a jelenlegi mátészalkai kórházban, valószínűleg nem mosolyognának ennyire. Ugyanis, ha vennék a fáradságot arra, hogy elmennének, azt látnák, hogy a központi labor környékén nem lehet bezárni a vécéajtót, nem jó a világítás, elképesztő körülmények uralkodnak, sokszor nincs pénz takarítószerekre, alapvető tisztítószerekre. Nincs pénz alapvető vérnyomáscsökkentőkre, fájdalomcsillapítókra és lázcsillapítókra, sokszor vagy a személyzet viszi be a betegeknek, vagy a hozzátartozók. Ez a helyzet. És nem a személyzetet meg nem a kórházban dolgozó orvosokat hibáztatom. Minden tiszteletet megérdemelnek, mert ők viszik a vállukon még ezt a rendszert. Ha egyszer ők is megunják, és elmennek külföldre, akkor nem tudom, ki fogja gyógyítani a környéken élő embereket. Legalább 100 millió forintos pluszfinanszírozásra lenne ahhoz szükség, hogy a legszükségesebb, legminimálisabb feltételeket biztosítani tudjuk. Örülünk annak, ha fejlesztik a kórházat. Egyelőre még egy régi, valamikori műemléki épület elbontásánál járunk, hogy aztán mi lesz ebből, azt nem tudhatjuk.

Végül, de nem utolsósorban a mentőszolgálat helyzetére szeretnék kitérni. Itt is az alapvető feltételek biztosításához legalább egy plusz 100 millió forintos forrásra lenne szükség. Ráadásul ez a környék, mivel 140-150 ezres ellátotti körzetről beszélünk, kérem szépen, igazán megérdemelne egy koraszülött-mentőt és egy sokkal korszerűbb szülészeti ellátást.

Nagyon remélem, hogy ezen módosító indítványok közül legalább néhányat támogatni tudnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)