TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz ilyenkor megszólalni, hogy mit is mondjak a költségvetéshez vagy amikor éppen az előttem felszólalóknak reakciót kellene kifejtenem, hogy mit is mondtak. Azt gondolom, egyetlenegy biztos, nagyon sokan úgy látják ezt a 2016-os költségvetési fejezetet, törvénytervezetet, hogy papír és írott betűk vannak, nem pedig az embereket látják mögöttük. Nagyon sok olyan kérdés van, amely mindenképpen felveti azt a kérdést, hogy komolyan gondolja-e ma a jelenlegi kormány, hogy a szegények körét tovább bővíti, hogy az oktatási esélyegyenlőséget csökkenti, hogy az egészségügyben a prevencióra, a megelőzésre semmilyen olyan forrást nem látunk, amely emelkedést jelenthetne, és lehetne sorolni.

De azt gondolom, a legfontosabb és ami talán az egyik legfontosabb eleme a költségvetésnek, hogy hogyan akarják kezelni a foglalkoztatási helyzetet. Ma azt látom, hogy ugyanazt akarják tenni, mint az elmúlt időszakban tettek, hogy jobb, ha kimennek a fiatalok külföldre dolgozni, és semmiféle megtartóereje nincs annak a költségvetésnek, amit magunk előtt láthatunk. Ez érdekes, mert ha felelősen gondolkodnak, akkor látni kellene és érzékeltetni kellene a magyar fiatalokkal, hogy van itt lehetőség arra, hogy tudjanak dolgozni, európai béreket kellene megmutatni nekik és olyan munkahelyeket, amelyekkel itt tudnának maradni. Ez a költségvetés nem arról szól. Ez a költségvetés arról szól, hogy menjetek el, fiatalok, és próbáljatok szerencsét máshol, ne Magyarországon, mert semmilyenféle perspektíva nincs előttetek.

Ebből adódóan azt gondolom, hogy mindenképpen a foglalkoztatási ágazatban az a csökkenés… ‑ egyetlenegy tételben egyébként emelkedés van, a közfoglalkoztatottak bérénél, amire megint azt mondom, talán már mondtam, hogy az fontos jelenség, hogy a közfoglalkoztatásba tesznek bele pluszforrásokat, ami azt gondolom, hogy jó dolog. De a továbblépésre semmilyen olyan pénzeszközt nem látunk, ami azt mutatná, hogy akár a kis- és középvállalkozásoknak, akár pedig egyéb más lehetőséget tudnának biztosítani a fiataloknak. Ebből adódóan mondom azt, amit mondok, hogy nem lehet látni a fiataloknak, hogy az itthon maradás mennyire előrelátható számukra és mennyire kiszámítható. Ezért tehát azt gondolom, a kormánynak meg kell gondolnia, hogy a fiataloknak kíván-e alternatívát nyújtani a foglalkoztatás területén.

De ugyanez igaz egyébként, ha belegondolunk, a civil szektorban is. Ott is azt látjuk… ‑ és elmondtam talán pár napja itt, a Parlament falai közt, hogy igen, lehet visszanyúlni, elmúltnyolcévezni, meg lehet az elmúlt időszakra visszanyúlni, viszont akkor több mint 7 milliárd forintot, közel 8,5 milliárd forintot fordítottunk, például 2008-ban a civilek támogatására, és ebből csak 7,7 milliárd forint volt a Civil Alapprogramban. Ezzel is szeretném érzékeltetni… ‑ és most pedig van, ugye, 4,6-4,8 milliárd forint ezzel szemben, amikor önök nagyon sokszor azt mondják, hogy mennyit fejlődik ez az ország, viszont a civileknek sokkal kevesebb jár. De ami a legnagyobb probléma ezen belül is, hogyha nézzük itt a sorokat, akkor látjuk azt, hogy a közalapítványoknál, például az autistáknál stagnáló költségvetést jelent, ami egy forint pluszt nem jelent az autistáknál, és nem látjuk azt, hogy ők kapnának egyetlenegy forintot is arra az összegre, ami ebben az évben volt. Tehát 2016-ban is ugyanezt a pénzt fogják megkapni, de ugyanez igaz a Nemzeti Táncszínházra is. Ott is nem a stagnálás jellemző, hanem a csökkenés jelenti a mértéket. Tehát én ettől kezdve azt gondolom, hogy önök jól látják azt, hogy ebben az országban papírok és írott betűk vannak és számok, viszont mögötte az embereket nem látják, és nem akarják érzékelni, hogy minden sor mögött emberek állnak és embercsoportok állnak.

És ha továbbmennék a szervezetek és az alapítványok felsorolásában, akkor hiányolom azt, amit egyébként már szintén hiányoltam itt több felszólalásomban, hogy például a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt egy tollvonással 2011-ben eltörölték, és mondták, hogy nincs erre szükség, mert egy olyan struktúra alakul ki, ahol a közalapítványokra nincs szükség, és így van a költségvetésben, hogy több közalapítvány is létezik, viszont az, ami átláthatóvá tette a romaoktatásra szánt forrásokat, ami átláthatóvá tette a romák lakhatási helyzetének a segítését vagy éppen a kis- és középvállalkozások támogatását, azt egy tollvonással önök megszüntették, és nem látom ebben a költségvetésben, hogy benne szerepelne.

Szomorú is vagyok, mert ha önök azt mondják, hogy fontos a romaügy… ‑ és azt mondják itt, hogy akár Orbán Viktor miniszterelnök úr vagy éppen Farkas Flórián, aki újra nincs itt a teremben, miniszterelnöki megbízottként, akinek, azt gondolom, hogy kellene értékelnie a költségvetést, még akkor is, ha kormánypárti képviselő, hogy hogyan látja, hogy érzékeli, jól lesz-e ez a magyarországi romáknak, az esélyegyenlőséget biztosítja-e ez a költségvetés. Fontos lenne hallanunk és fontos lenne látnunk, hogy ő mit mond ebben a kérdésben. Sajnos, nem fogjuk megtudni, viszont visszakanyarodva arra a gondolatra, hogy ők aláírtak egy olyan európai keretstratégiát, amibe pénzügyeket is tettek és vizionáltak itt százezer roma munkahelyet, abból nem látunk egyetlenegyet sem, és nem látjuk azt, hogy egyébként ez előbbre lépett volna.

Kérdezném azt, hogy ezzel a kérdéssel mi van a költségvetésben, mert ezt nem látjuk, hogy abban a programban szerepelne egyetlenegy forint is. Tudjuk azt, hogy az európai uniós források megnyíltak, és 5 milliárdot mondanak különböző sajtóorgánumok, viszont nem látjuk, hogy az mire lesz fordítva, vagy hogyan lesz a romáknak nagyobb lehetősége a foglalkoztatási rendszerben. Ebből én azt gondolom, hogy mindenképpen Farkas Flóriánnak is kellett volna mondani a költségvetéshez valamit, mert szeretné látni a magyarországi romatársadalom. De azt gondolom, hogy nem romakérdés ez, össznemzeti, társadalmi kérdés, tehát mindenkinek fontos lenne.

Továbbmennék, a közalapítványok támogatásánál azért újra egy kérdést fel kell vetni. A kettőezres években még lehetett látni, hogy benn vannak a roma kultúrával foglalkozók is, például a 100 Tagú Cigányzenekar, a Rajkó Zenekar, a Kalyi Jag Együttes, benne voltak a támogatási sorokban, ma pedig egyetlenegy roma művészcsoport nincsen benne ezekben a támogatási sorokban, amit láthatunk a költségvetésben. A kérdésem: miért? Nem a magyarországi kultúra részei azok az együttesek, a 100 Tagú Cigányzenekar, aki világhírben is verhetetlen, mert mindenhol ismerik az egész világon, és Magyarország hírnevét öregbíti mindenhol? Azt hiszem, megérdemelne egy külön soron, egy külön fejezetben ugyanannyit, mint más együttes. Azt gondolom, ez is fontos lehet, hogy ebben továbblépjünk.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik, ami a legnagyobb szívfájdalmam egyébként, hogy azért gondoljanak bele… ‑ a foglalkoztatásnál említettem néhány szót a közalapítványokról, civilekről, viszont a lakhatás helyzeténél meg kell hogy álljak egy pillanatra, és azt mondjam, hogy felháborító. Azt mondjuk, újra visszakanyarodnék, nem az európai, hanem a nemzeti romastratégiára, hogy a cigánytelepek felszámolását önök komolyan vették 2011-12-ben, ma pedig egy forintot nem látunk abban a költségvetésben, amit itt látunk magunk előtt, illetve lapozgattuk többen is és nem találtuk.

Tehát milyen integrációt akarnak, ha több mint százezer, 110-120 ezer emberről lemondtak? Mert akik ott élnek a cigánytelepeken, a slumosodott városrészekben, az közel 100-110 ezer ember. Lemondtak róluk egészségügyileg, foglalkoztatásügyileg és oktatásügyileg. Tehát azt gondolom, hogy ebben a kérdésben, ha akarnak valamit tenni, akkor minél előbb kell lépni, és a 2016-os költségvetést már most módosítsák annak érdekében, hogy ezt láthatóvá tegyék, mert ha nem, akkor, még egyszer mondom, lemondtak egy olyan társadalmi rétegről, akiket egyébként fel kellene hogy karoljanak.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(16.10)