GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom másképp kezdeni a költségvetési vitához való hozzászólásomat, mint hogy ez tényleg a cserbenhagyás költségvetése. De nemcsak ez az egy, most már a hatodik, mert önök 2010-et megelőzően olyan ígéreteket fogalmaztak meg, emlékezzenek vissza, Hoppál államtitkár úr, képviselő úr, emlékezzenek vissza, olyanokat, amelyek arról szóltak, hogy egymillió új munkahely a gazdaságban, adófizető munkahely, olyanokat, igen, Banai Péter Benő államtitkár úr, olyanokat, amelyek radikális adócsökkentésről szóltak. És még mondhatnám a béremeléshez kapcsolódóan, hogy mi minden mást. Aztán a valóság hogyan képződik vissza, mit mutat? Hát, nem egészen ezt. Negyven-ötven új adónem bevezetését. Az, hogy foglalkoztatás tekintetében önök énekelnek itt folyamatosan, már lassan kánonban, hogy milyen csodálatos a kép Magyarországon. De hát közben el kell mondjam, ha nem tudná, államtitkár úr, akkor jelezni szeretném önnek, hogy 2009 zárt esztendejét alapul véve és 2014 zárt esztendejét alapul véve 353 ezer fős a különbség. De ebből a 353 ezerből 170 ezer a közfoglalkoztatásban jelenik meg. Nagyjából egy százezer fős nagyságrend abban, hogy a külföldre elüldözöttek köre, a gazdasági menekültek köre bent van a magyar statisztikákban, és mondjuk, önök a 8 órás foglalkoztatásból csináltak 4 órásakat, és a 4 órásakat ugyanúgy veszik a statisztikában alapul, mint a 8 órásakat, egyként.

Ha ezt a három számot, csak ezt, és nem mondom tovább a történetet, összegzi, akkor 300 ezer felett van azoknak a kvázi, mintha növekvő foglalkoztatási adatoknak a mértéke, a számadata, amelyről az előbb beszéltem, hogy összességében nagyjából ennyi az, amit kimutathatunk a két időszak között. Nincs a gazdaságban mértékadó előrelépés, az új adóforintokat termelő, jövedelmet szerző emberek köre nem bővült. Ez a legnagyobb baj. Ez a legnagyobb baj, uraim. Meg az, hogy önök statisztikai alanyként tekintenek a közfoglalkoztatottakra.

Gondoljanak Gyöngyfára! De mondhatnék más példákat is, ahol fél éven keresztül 30 ember, 30, mondhatni szerencsétlen sorsú ember 300 méter árkot pucolt, merthogy ez volt a feladat, fél éven keresztül. Ez szégyen! (Dr. Hoppál Péter: Ez nem igaz. Már megcáfolták. Nem olvasol újságot.) Ez szégyen! A polgármester ezért mondott le. Németh polgármester úr ezért mondott le. De más ilyen hasonló példák sokaságát lehet említeni.

Önök nem tekintik ezeket az embereket úgy, ahogy rájuk kellene nézni, és segítő kezet kellene nyújtani nekik. Önök ezeket az embereket csak statisztikai alanynak tekintik. Kivenni őket a munkanélküliek köréből, betenni őket a foglalkoztatottak, a kvázi, „olyan, mintha” foglalkoztatottak körébe, a világnak pedig megénekelni azt, hogy milyen csodát csinált az Orbán-kormány, hiszen a foglalkoztatottak száma nő.

Na, de ha nem a foglalkoztatottakat nézzük, ha a béreket nézzük, akkor gondoljanak bele abba, hogy mit csináltak önök, például ezekkel a közfoglalkoztatott emberekkel. Banai államtitkár úr, 2010-ben a közfoglalkoztatott embernek a kézbe vett, a kézbe vett nettó pénze 60 200 forint volt. Ugye, önök bevezették a 47 ezer forintos közfoglalkoztatotti bért, most 52 ezer környékén van. De közben eltelt öt esztendő a kormányzásuk alatt, nagyjából 20 százalékos, 18 százalékos, 19 százalékos infláció, ennek a közfoglalkoztatotti bérnek az értéke magyarul ma úgy néz ki, hogy körülbelül 42 ezer forintot ér. Azaz az önök, mondhatni, e tekintetben hírhedt kétharmados kormánya ezektől a szerencsétlen sorsú emberektől az ő bérük értékének egyharmadát elvette. Hát, erre ne legyenek azért olyan büszkék! Erre ne legyenek azért olyan büszkék! Azt hiszem, bírta követni. Ha nem, akkor majd megismétlem.

Tehát azt akarom mondani, sem foglalkoztatás tekintetében, sem bér vonatkozásában nincs mire oly büszkének lenniük. A minimálbéres ember ma keres 68 750 forintot. Ez a nettója, ezt kapja kézbe. Orbán orrba-szájba plakátoltatta: a minimálbér emelkedik. Hova? Hova? A bruttója, uraim! Az, ami után a személyi jövedelemadó tekintetében többletterhet fizettek az emberek.

(17.10)

Ami után a személyi jövedelemadó tekintetében többletterhet fizettek az emberek, ami után a munkaadó még inkább többletterhet fizetett, az növekedett. Ez növekedett, de nem az, ami vásárlóerő-értékben az ő zsebében, kezében többet jelentett.

Tudja, mennyit ér ma a minimálbér 2010-re visszaszámolva? Megmondom, hogy ne kelljen kalkulálnia: 55 ezer forint környékén van, 5 ezer forinttal kevesebbet ér. Tudja, mennyi a létminimum összege? Nem tudja, mert a KSH a 2013-as adatokat mutatja ki. Azt mutatja ki, hogy 87 500 forint a létminimum; a becsültet a mostani esztendőre 92-93 ezerre mondják. Ha ezt veszem alapul, akkor 24 ezer forintos a különbség a minimálbér kézbe vett összege meg a létminimum között. Na, nem a minimálbér javára, a létminimum javára! Azaz, nyílik az olló tovább.

És önök mit csinálnak? Önök bérfejlesztésről beszélnek, reálbér-növekedésről szólnak. Persze van, csak nem itt, nem az alacsony jövedelmű emberek esetében, azok esetében, akik ennek az országnak a messze döntő többségét teszik ki. Tudja, a 2013-as NAV-adatok mit mondanak? Azt, hogy 4,3 millió ember tett személyi jövedelemadó-bevallást, és ebből a 4,3 millió emberből több mint 2,2 millió kevesebbet keres, mint a létminimum összege. Több mint a fele a kereső embereknek kevesebbet keres, mint a létminimum összege.

Szóval, ha önök akarnak valamit csinálni, akkor alapból elsősorban ott kellene tenniük, ahol az alacsony jövedelmet kereső emberek érdekében kell lépni. Ott kellene cselekedniük, nem papolni, nem átlagokról beszélni, nem a felső régiókban a több százezer forintos növekményeket úgy behozni a képbe, mintha az tényleg az országban élő emberek messze döntő többségének a javát szolgálná.

De nemcsak a minimálbér vásárlóerő-értékének a csökkenése vagy a létminimum közötti különbségek vannak, nemcsak a közfoglalkoztatotti megalázott bérek kérdésköre, hanem a közszféráé is. Emlékezzenek csak! 2008 volt az az időpillanat, amikor a köztisztviselői illetményalap tekintetében változás következett be. Azóta két Orbán-kormány van: egy 2010 és 2014 közötti, meg most a 2014 utáni. Nem volt a rendszerváltás pillanatától kezdve egyetlenegy olyan kormány ‑ az első Orbán-kormány se, hozzá kell tennem ‑, amelyiknek az időszakában a köztisztviselői illetményalap ne változott volna. Most szégyenletes, de két egymás utáni Orbán-kormány időszakában ez a köztisztviselői illetményalap egyetlenegy fillért nem változott: 38 650 forint az illetményalap összege, 38 650 forint. Miről beszélnek önök?!

Arról kellene beszélniük, hogy például a közszolgálati bértábla tekintetében 140 rubrikájából 33 rubrikában a létminimum alatti összeget tudják megkeresni az emberek. Erről kellene beszélniük, ezeken kellene változtatniuk. Tudják, ez az, ami emberek messze-messze döntő sokaságát érinti ebben az országban.

Azt kell hogy mondjam, önök olyan politikát folytatnak, ami tényleg gúzsba köti az embereket, és tényleg megnyomorítja az emberek sokaságát. Lehet tagadni azt, hogy nincs szegénység, lehet azt mondani, hogy nincs mélyszegénység, nincs nyomor, de van, sajnos van. Sajnos, önök erről nem akarnak tudomást venni, de ami a nagyobb baj ettől: nem akarnak tenni azért, hogy ez megváltozzon. És tudják, a legnagyobb probléma mindezek mellett az, hogy most már felnövekvő nemzedékeknek kell megélni azt, fiataloknak, gyermekeknek kell megélni azt, hogy a nyomorban nevelkednek fel és a nyomorban élnek. Önöknek ezért kellene cselekedni, hogy ez megváltozzon.

Ez, amit önök csinálnak, mondhatni, a társadalom messze döntő többségének ‑ idézőjelbe tetten ‑, a népnek a nyúzása. Az előbb mondtam, hogy ma, amikor 2,2 millió ember ‑ a NAV, nem én, nem Gúr, a NAV! ‑ a létminimumot nem tudja megkeresni, és közel 5 millió ember a létminimum alatt éli az életét, akkor azt gondolom, önöknek van mit tennie.

Ha nem tudják, hogy mit kell tenni, akkor próbálok segíteni ebben. Akkor azt mondom, azt javaslom, nem csak én, hanem a Magyar Szocialista Párt úgy en bloc, hogy az alacsonyabb jövedelmi szinten lévő emberek esetében vezessék be az egy számjegyű adóterhet. Én a nullát is el tudom fogadni, az is egy számjegyű, de ha azt nem képesek, akkor legalább egy számjegyűvé tegyék. Lépjenek olyanokat, amik az emberek érdekeit szolgálják, és tartsák be az ígéreteiket, azokat, amelyeket megfogalmaztak annak idején, öt évvel, most már lassan hatodik évvel ezelőtt; azokat, amelyek arról szóltak, hogy ebben az országban a bérek növekedni fognak, ebben az országban egymillió új adófizető munkahelyet fognak teremteni; nem kiszolgáltatott közfoglalkoztatottit, nem olyat, hogy kirúgom a közszférából az embereket, majd közfoglalkoztatottként visszafoglalkoztatom éhbérért. Nem! Olyat, ami az emberek zsebébe tisztes megélhetést biztosító forrást ad.

Egy szó mint száz: ezen kellene a költségvetés kapcsán tanakodniuk, ezt kellene az elkövetkezendő hetekben, míg el nem fogadjuk ezt a költségvetést, életre hívniuk. Nagy bizodalmam nincs önökben, mert az elmúlt öt esztendőben öt költségvetés kapcsán már csalatkoztam, de soha nem adom fel, a remény vész el utoljára.

Bízom abban, hogy talán kellő impulzust tudtam adni önöknek arra, hogy egyáltalán elgondolkodjanak azon, hogy van tennivalójuk e tekintetben; van, mert milliókat érint mindaz, amiről beszéltem. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)