BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor készültem a mai ülésre, a kisfiam kérdezte: édesapa, soká jössz haza? Mondom, hogy soká, mert a költségvetést tárgyaljuk. Mi az a költségvetés? Mondom, az olyan, mint mikor itthon leül a család és megbeszéljük, hogy mire költünk ebben az évben, lesz-e játék, megyünk-e kirándulni s a többi. Azt mondja: jó, jó, édesapa, de miért vagytok olyan sokáig ott? Mondom, azért, mert ez egy kicsit nagyobb, ez olyan, mintha az egész ország összes családjának a költségvetését tárgyalnánk, sőt a nagy költségvetés, az ország költségvetése olyan, mintha a nemzet költségvetését tárgyalnánk. De, mondom, van egy nagy különbség. Azt mondja, micsoda. Az, kisfiam, hogy amikor itthon leülünk és elkezdünk beszélni a költségvetésről, akkor a végén megállapodunk, és mindenki tudja, hogy ő is felelősséggel tartozik azért, hogy amennyi bevételünk van, annyi legyen a kiadásunk, mert ha az nem így van, akkor hitelt kell felvenni, az meg nem olyan jó. (Dr. Józsa István: Ez a kormányoldal felelőtlensége!) Míg az Országgyűlésben azért tart sokáig a vita, mert itt csak a kormány meg a kormánypártok tartoznak felelősséggel azért, hogy a költségvetés be is legyen tartva, a többiek olyan ígéreteket és igényeket mondhatnak, amilyet akarnak, mert nem tartoznak érte felelősséggel, hogy ez be legyen tartva.

Na, ilyen ez az országgyűlési vita, én azt gondolom. A kisfiam is megértette. (Gőgös Zoltán: Szegény gyerek!) Bízom benne, hogy az emberek is megértik, akik nézik ezt a vitát. Láthatják azt, hogy én most már ötödik éve a hatodik költségvetést ülöm itt végig, bizony-bizony láthatom én is meg láthatják a tévénézők vagy akik követik… (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, köztük: Azok nem!) Vannak, akik láthatják, legyen nyugodt, mert van olyan televízió, ami közvetíti, a Parlament TV közvetíti. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kevesen!)

(19.00)

Tehát láthatják, hogy mi felelősséggel elkészítünk minden évben egy költségvetést, és amikor ezt a költségvetést tárgyaljuk, akkor az ellenzék támadja. Mindig egyre nagyobb és nagyobb ígéreteket tesz, a szocialisták is megvilágosodnak, és mindent felsorolnak, hogy mit kellene csinálni a költségvetésben, amit annak idején egyébként vagy elvettek, vagy megszüntettek, vagy eszükbe se jutott egyáltalán. (Gőgös Zoltán: Csak amit ti ígértetek a mi időnkben!)

Ezért van az, hogy mindig figyelmeztetnünk kell arra, hogy honnan indultunk. Tegnap az egyik ellenzéki vezérszónok mondta azt, hogy mindig meg kell nézni a bázist. Igen, a bázis nyilvánvalóan azért mindig 2010, hogy 2010-ben mit is örökölt a kormány, még ha már el is telt öt év, de azért az az alap, hogy onnan indultunk. (Dr. Józsa István: Ez az, eltelt öt év!) Onnan indultunk, hogy 13 százalék fölött volt a munkanélküliség. Onnan indultunk, hogy 83 százalék fölött volt az államadósság, a GDP mínuszban volt, és kérem szépen, a hiányt soha nem tudták 3 százalék alatt tartani, túlzottdeficit-eljárás volt az ország ellen. Gyakorlatilag, nyugodtan kimondhatjuk, Görögországgal együtt emlegettek bennünket. (Gőgös Zoltán: Ez volt a baj, hogy ti így emlegettétek!) Nézzük meg, ma hol van Görögország és hol van Magyarország! (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.)

Örülök neki, hogy a szocialista képviselőtársaim bekiabálnak. Ha nem vették volna észre, én reggel nyolc óra itt ülök, és hagytam önöket beszélni, ezt a tiszteletet elvárom önöktől is. (Gőgös Zoltán: Mi is itt vagyunk reggel nyolc óta!)

A lényeg az, hogy erről a szintről indultunk, amit önök ránk hagytak: egy csőd közeli országból. És mi történt, kérem szépen, öt év alatt? Ahova most jutottunk el: az történt, hogy a kormány mutatott egy utat (Az elnök csenget.), megpróbálta ezt az utat megvédeni, és nemcsak hogy megpróbálta megvédeni, sikerült is megvédeni sokszor az Unió-biztosokkal szemben, sokszor az ellenzéki támadásokkal szemben, sokszor egyébként multinacionális cégekkel meg bankokkal szemben. A magyar emberek pedig kitartó munkával, öt év alatt eljuttatták oda ezt az országot, hogy most már elmondhatjuk, hogy jövőre minden ember egy kicsit előrébb léphet, ha csak egy nagyon kicsit is, de előrébb léphet, annak köszönhetően, hogy jövőre csökkennek az adók.

És mennyit csökkennek? Ha a személyi jövedelemadót vesszük, az 16-ról 15 százalékra csökken. Tegnap az MSZP vezérszónoka azt mondta, hogy ez semmi, kérem, ez egy 100 ezer forintos fizetésnél csak ezer forint. Igen, csak tudják, amikor valakinek több százezer forint a fizetése, akkor ezer forint neki semmi, de akinek 100 ezer forint a fizetése, annak ezer forint is nagyon sokat jelent. (Gőgös Zoltán: És a nyugdíjassal mi lesz?) Azt gondolom, és ebben az országban nagyon sokan élnek úgy, hogy jó nekik, örülnek annak, ha ezer forinttal is növekszik a jövedelmük. (Gőgös Zoltán: Nektek! Lesz játék a gyereknek belőle!) Ez az az út, ami azt mutatja, hogy évről évre talán egy kicsit jobban tudnak élni a magyar emberek, annak köszönhetően, hogy sokat dolgoztak érte, sokat tettek érte az elmúlt öt évben, és továbbra is ezen az úton haladnak és dolgoznak.

Egyébként meg természetesen az ellenzéki képviselők jönnek az igényeikkel. Hát ki az, amikor otthon a családi költségvetését csinálja, aki nem azt mondja, hogy persze, ha a fiam zsebpénzre 5 ezer forinttal többet szeretne, akkor adjunk neki 5 ezer forinttal többet? Csak mindig beleütközik a falba, hogy lehet, hogy nincs annyi bevétele. Itt a zsebpénznél az ellenzéki képviselők mondják, hogy mennyi zsebpénz kéne még, ide is kéne, oda is kéne, amivel akár egyet is érthetünk, mert ki ne szeretné egyébként, ha mondjuk, a minimálbér 200 ezer forint lenne. Én is azt szeretném, milyen jó lenne! Ki ne szeretné, ha egy fizetés, egy magyar átlagkereset több százezer forint lenne? Vagy ki ne szeretné, ha az önkormányzatok, akár a kicsik is több tíz, több száz millió forintot költhetnének egy évben fejlesztésre? Azt gondolom, ha ezt itt megkérdezem, ezzel mindenki egyetért.

Csakhogy ezek a vágyálmok szépek, de mégis be kell tartsuk azokat a kereteket, amelyekből egy költségvetés gazdálkodik, és egy költségvetés gazdálkodásában bizony nem lehet arra építeni, amire a szocialisták építettek, hogy hiteleket vettek fel azért, hogy jóléti intézkedéseket csinálhassanak, utána pedig még a 13. havi fizetést is elvették. Bizony, nekünk azt a 2 százalékos hiányt, amit jövőre tervezünk, azt is be kell tartani, mert nagyon fontos, hogy betartsuk. (Dr. Józsa István: Adjátok már ki! ‑ Gőgös Zoltán: Igen, ki kell adni ennyi idő után!)

És hogy mi is történt az elmúlt években? Az önkormányzatoknak az elmúlt években elvittük az adósságát, illetve átvállalta a kormány. Több mint kétezer önkormányzatnak összességében több mint 1300 milliárd forint adósságát vállalta át (Gőgös Zoltán: Csak elment vele a vagyon is!), és volt 1176 olyan önkormányzat, amelyiknek pedig nem volt adóssága. Teljesen nyilvánvaló, hogy rajtuk is segítenünk kell, az én körzetemben például ilyen Martfű városa. Nagyon örülök neki, hogy 2015-ben 6 milliárd forintot költöttünk erre, 2016-ban pedig 12,5 milliárd forintra pályázhatnak a kétezer főnél nagyobb települések, és reményeim szerint Martfű városa is elnyeri azt a 180 millió forintot, amiből fejleszthet.

Miket fejleszthetnek ezek a települések? Belterületi utakat, járdákat építhetnek, önkormányzati ingatlanokat újíthatnak fel, csapadékelvezető rendszereket tehetnek rendbe. Azt gondolom, ezek mind nagyon-nagyon fontos beruházások.

És itt mondhatjuk el azt is, hogy szintén ezeknél az önkormányzatoknál jelennek meg azok a beruházások, amelyeket a szocialisták támadnak: ilyenek az akadémiák, ilyenek a tanuszodák, mint ami például Törökszentmiklóson épül ‑ egy gyönyörű szép tanuszoda több mint 300 millió forintért ‑, amire nagy szükség van, mindenki ezt mondja, pártállástól függetlenül, és természetesen ilyenek a tornatermek, amelyekből szintén nagyon sok épül az országban.

Az önkormányzatoknál jelenik meg az az 5,4 milliárd forint is a jövő esztendőben, amely a kis értékű, kis beruházásokra van, kis összegű fejlesztésekre, és bizony-bizony, vannak olyan kis önkormányzatok, amelyek csak ezen a pályázati lehetőségen tudnak elindulni, és itt tudnak pályázni.

Az önkormányzatoknál nagyon fontos a foglalkoztatás, nagyon sok településen a „segély helyett munka” programban közmunkások vannak. És bár Gúr képviselőtársamnak nagyon nem tetszik ez a közmunkaprogram, úgy látom, ő úgy van vele, hogy ezek az emberek nem érdemlik meg azt, hogy ezeket a munkákat elvégezzék, azért hozzá kell tegyük, hogy 224 ezer ember fog jövőre közmunkában dolgozni, és 340 milliárd forint áll erre rendelkezésre.

És mit végeznek ezek az emberek? Mert önök mindig le szokták kicsinyelni az ő munkájukat. (Gőgös Zoltán: A fizetésüket!) Kérem szépen, kertészeteket tartanak fenn, például Kétpón, kertészetet tartanak fenn például Kengyelen, sajtüzemet üzemeltetnek Tiszatenyőn, és még sorolhatnám, sőt van olyan, ahol saját maguk verik a válykot, és szociális lakásokat építenek a fiataloknak. Azt gondolom, az ő munkájuk tiszteletet érdemel, és nem azt, amit önök itt adnak nekik a parlamentben, és állandó jelleggel bírálják a Start-munkát. (Gőgös Zoltán: Ti adjátok a nevetséges bért!) A Start-munka és a közmunka nagyon fontos az ország számára, az a közmunka is, amiben éppen csak a parkokat takarítják.

Ami pedig a körzetemet illeti, annak örülök, hogy már a 2016. évi költségvetésben is megjelenik az M44-es gyorsforgalmi út megépítési költségének egy része (Gőgös Zoltán: Végre valami!), hiszen ez a gyorsforgalmi út nagyon fontos a Tiszazug térsége számára. Itt a Kecskemét-Békéscsabát összekötő útról van szó, amely összességében 243 milliárd forintba fog kerülni. Azt gondolom, a Tiszazug térségében élők nagyon örülni fognak, amikor az út elkészül. Bízom benne, hogy még az idei esztendőben hozzáfognak a munkálatokhoz.

A másik ilyen nagyon fontos útberuházás az én körzetemben az M4-es gyorsforgalmi út, amit most az Unió miatt leállítottak, de már az NFM dolgozik egy új koncepció kidolgozásán. Ennek az autóútnak, kérem szépen, el kell érnie Budapesttől az országhatárig, úgyhogy Bangóné képviselőtársam is jól fog járni, mert az ő körzetébe is menni fog ez az autóút, szerencsére. (Bangóné Borbély Ildikó: Aha! Olvastam a tegnapi híreket!) Bízom benne, hogy minél hamarabb hozzáfogunk a most leállított szakasz folytatásához; ebben is biztos vagyok, és abban is, hogy a Budapest-Szolnok közötti szakasz is el fog indulni.

Nagyon fontos még, hogy a jövő évi költségvetés is gondoskodik arról, hogy azoknak az alsóbbrendű utaknak a felújítását, amit elkezdtünk két évvel ezelőtt, továbbfolytassuk, hiszen nem mindegy az, hogy a gyorsforgalmi utakat egyébként meg lehet közelíteni a kistelepülésekről, hogy a kistelepüléseken élők tudnak-e közlekedni vagy nem tudnak.

Azt gondolom, ez a költségvetés ilyen fontos dolgokról szól, olyan dolgokról szól, ami nagyon fontos az emberek számára. Ennek a költségvetésnek ‑ pont úgy, mint az előző ötnek, aminek részt vettem a vitáján ‑ pontosan ugyanaz a feladata: az ország stabil működtetése, amit az ellenzék nyilván mindenféle javaslattal megpróbál megtámadni, és olyanokat beletenni, amelyektől ez felborul. Mi pedig tudjuk azt felelősséggel, hogy az a költségvetés, amit összeállított a kormány, biztosítja az ország stabil működését, és biztosítja azt, hogy jövőre minden magyar ember egy kicsit előrébb léphet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)