HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azért jó reggel 8 óta itt ülni és a költségvetési vitát hallgatni, mert jó hallgatni, ahogy a Fidesz-KDNP-s képviselők próbálják mondataikkal védeni a védhetetlen költségvetést. Olyan családi példákat és meséket mondanak el, hogy tényleg lassan már teleírja az ember a papírját, hogy mivel próbálja majd önöket meggyőzni arról, hogy azokat már az emberek sem hiszik el, amiket önök elmondanak. Még jó, hogy egyébként már az M1 lassan nem közvetíti, mert senki nem nézné, merthogy az átlagember ma vidéken végighallgatja az önök mondatait, legyint egyet, és azt mondja, hogy hát, ezek már megint összevissza beszélnek. Tényleg ezt érezzük reggel 8 óta, hogy a valóságtól olyan távol vannak önök, hogy az valami hihetetlen!

Az elmúlt napokban mindegyikőjüknek jól leírták a papírjára, hogy el kell mondani, hogy a több munkahely, kevesebb adó költségvetését látjuk most. Nekünk az az érzésünk egy jó ideje már, hogy a több közmunkás és kevesebb adót a haveroknak, a jómódú haveroknak költségvetését láthatjuk az elmúlt időszakban, és tudják, mi nem a közmunkások munkáját kicsinyeljük, hanem a fizetésüket kicsinyeljük. Az a problémánk, tudják, hogy oké, beszélhetünk kertészetekről, ahogy Boldog István képviselő úr elmondta, hogy a kertészetekben dolgoznak és teremtő munkát tesznek, csak az a baj, amikor önök a saját képviselőik saját dinnyeföldjén dolgoztatják a közmunkásokat. Maguk ennyire becsülik meg ezeket az embereket! (Gőgös Zoltán: Simonka-ügy!)

Mi megbecsüljük, mi sokkal több munkát szeretnénk nekik adni, értékteremtő munkát szeretnénk nekik adni, és olyan munkát, amiből meg lehet ma élni. Mert tudják, az a baj, amit pont az önök korosztályának szoktam elmondani, amikor kérdezik, hogy mi a véleményem a mostani dolgokról, amik itt az országban folynak, hogy amíg az önök korosztályának, a legtöbbjük korosztályának az a lehetősége megvolt, hogy amikor fiatal volt, akkor tudta, hogy munkahelye lesz, fizetése lesz, egyszer lakása biztos, hogy lesz, és majd egyszer kocsija is biztos, hogy lesz; az én korosztályomnak ma ezek a lehetőségei nincsenek meg. Az én korosztályom most egy olyan világban kell hogy felnőjön, amiben azt látja, hogy munkája nem biztos, hogy lesz, vagy holnap nem lesz, vagy esetleg közmunkából kell hogy megéljen.

Közmunkából nem lehet gyereket vállalni. Akkor beszélhetnek önök a gyerekeket támogató adójóváírásokról, csak ezek pont nekik nem mondanak semmit, nem merik megtenni ezt a lépést. Azért nem merik megtenni ezt a lépést, mert ma azt sem tudják, hogy ők miből fogják eltartani magukat, vagy egyáltalán hogyan tudnak majd kirepülni a családi fészekből, mert a mai 30-as korosztálynak otthon kell élnie a szüleivel, ami nagyon jó dolog, nem erről van szó, csak a lehetőségük nincs meg arra, hogy továbblépjenek, és majd normális családot tudjanak alapítani.

Ez az önök felelőssége az elmúlt hat évben. Rengeteget rontottak ennek a korosztálynak a jövőképén, mert ez az a korosztály, aki most nő felnőtté, és ha teheti, ezért megy el innen, mert nem látja a jövőjét, nem látja azt, hogy ebben az országban neki bármi adottsága és lehetősége legyen lassan a közmunkán kívül, mert önök más munkahelyet nem nagyon teremtettek az elmúlt időszakban.

És akkor nézzük meg, hogy egyébként mit kaphattunk önöktől az elmúlt időszakban, 2010 óta a gazdaságpolitikájuk miatt. Lemaradtunk a régióban lévő országoktól, ezeket számok bizonyítják, ezt önök sem tudják cáfolni.

Az államháztartási egyensúlyjavulás csak látszólagos, a hiány is csak a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása miatt került a GDP 3 százaléka alá. A hiányszint tartása csak ennek volt köszönhető. Önök eltapsolták ezt a 3000 milliárd forintot, és most pont ez a fiatal korosztály az, aki majd nem tudja, hogy miből lesz nyugdíja, pedig ott gyűjtögette a pénzét. Remélem, nagyon sok olyan fiatal volt, aki úgy döntött, hogy még a mai napon is megtartja a magánnyugdíjpénztárát, és nem adja önöknek.

A szegénység csak nőtt, és ezt önök sem tudják cáfolni, hiszen a dolgozói szegénység ma már alapfogalom. Olyan alapfogalom, amit már vidéken mindenki ért, hogy amiért dolgozik, abból nem tud megélni. Nemhogy a hónap végéig nem tud megélni, két hét után nem tudja, hogy miből fogja megvenni az élelmet. A csekkeket ott gyűjtik, uraim, a fiókjaikban az emberek, és azt nézegetik, hogy mi az a határnap, a naptárjaikba beírják a határnapokat, hogy mikor vágják le a villanyt vagy a gázt, és azt fizetik be, ami éppen a levágás előtt áll.

Nem hiszem el, hogy ezt önök nem hallják! Én nem hiszem el azt, hogy önöket nem szembesítik a piacon, amikor hazamennek, mert megdöbbentő lenne, hogyha nem találkoznának ezzel, mert akkor önök tényleg egy kalitkában élnek, egy üvegkalitkában, amiből kifelé nézik a valóságot, a mai magyar valóságot.

Az, hogy 16 százalékról 15 százalékra csökkentik most önök a személyi jövedelemadót, ez megint nem azt a réteget érinti majd úgy igazán, akinek szüksége lenne most erre. Tudják, uraim, az a legnagyobb probléma, hogy ez pont azoknak az embereknek, akik a létminimum környékén élnek, ilyen ezer forintokat fog jelenteni, maximum 1000-1500 forintot. Önöknek, a minisztereknek és államtitkároknak igen, ez egy komolyabb összeget fog jelenteni, önök észre fogják venni, de ezek az emberek nem fogják ezt észrevenni. Ez a megdöbbentő ‑ önök nem értik meg, hogy ezeket a személyi jövedelemadókat nem csökkenteni kell, mert ahhoz komolyabb fizetés kell, hogy az ember megérezze? Hanem olyan lépéseket kell tenni, hogy például ne legyen a minimálbéren ilyen dolog? Merthogy ez lenne az egyetlenegy megoldás, de önök ezt sem értik, vagy nem találkoznak olyan emberrel, aki ezzel szembesül.

A devizahitelesek problémát ‑ mint ahogy láttuk ‑ önök nem akarták megoldani, és ez a mostani költségvetésben is elég komolyan látszik. Hiszen a költségvetés továbbra is távol tartja magát attól, hogy a devizahitelesek problémáit megoldja, annak ellenére, hogy az árfolyamgyengülés jelentős részében az önök gazdaságpolitikája a ludas. Az állam ugyanis nemhogy nem vesz részt a tehervállalásban, hanem kifejezetten nyerészkedik a meggyengült forinton, és más célokra akarja felhasználni ennek hasznát. Ugyanis az MNB 2014 első félévi mérlege szerint 422 milliárd forint árfolyamnyereséget mutatott ki. Mindebből nemcsak a 2016-os, de a 2015-ös költségvetésben is már jelentős, az MNB által történő osztalékbefizetésből adódhatna olyan összeg, amivel a devizahiteleseket ki lehetne segíteni. Merthogy az állam az egyetlen, aki még nem vállalta ezért a felelősséget. Önök, az önök kormánya az, aki nem vállalta a devizahitelesekért a felelősséget.

Önök mondták, hogy akkor majd 30 százalékkal csökkennek a törlesztőrészletek, ezzel hitegettek. Most több képviselőjük is azzal jött, hogy a családi költségvetést úgy szokták megtervezni, hogy az ember tudja, hogy mennyi jön be. Decemberben az emberek számoltak azzal, hogy önök majd jól megmentik a devizahiteleseket. Számoltak azzal, hogy nekik majd olyan 25-30 százalékkal csökkenni fog a törlesztőrészletük, és azzal számoltak, hogy akkor majd május-júniustól egy kicsivel könnyebb lesz az életük.

Önök ezzel is becsapták őket, mert bárhogy nézzük, a devizahitelesek 22 százaléka esetében nemhogy csökkent, hanem nőtt a törlesztőrészlet. Tehát amivel ő számolt, hogy majd mennyi lesz az ő zsebében vagy mennyi jön be neki, és mennyit tud majd költeni bármi másra, azzal kellett szembesülnie, hogy az a valóságtól olyan távol van, mint ‑ ahogy szokták felénk mondani ‑ Makó Jeruzsálemtől.

De már meg sem lepődünk, és az emberek tényleg ezért legyintenek magukra, hogy amit maguk mondanak, azt már el sem szabad hinni. Jobb, ha elkapcsol az ember, mert legalább nem idegesíti fel magát rajta. (Boldog István közbeszól.) Kiabálhat Boldog képviselő úr, csak tényleg ez a mai magyar valóság, ha jár az utcán, akkor találkozik vele.

Azt is végighallgathattuk még az első napon, hogy a keresztény gondolkodás költségvetésével találkozhatunk most. Hát akkor a családokat kellene segíteni, meg a kis keresetből élőket, meg a szegényebb embereket, meg azokat, akik vidéken épphogy meg tudnak élni, mert a keresztény gondolkodás ez lenne. Még Ferenc pápa is azt mondta legutóbbi megszólalásában, hogy meg kell védenünk a szegényeket, és nem védekeznünk kell tőlük, meg kell védenünk a gyengéket, és nem kihasználni őket. Én sváb katolikus lányként, azt gondolom, megengedhetem magamnak, hogy Ferenc pápát idézzem, mert én hiszek abban, amit ő mond. Amit magukról, itt szemben, nagyon kevésről tudok elmondani, hogy szívből hisz benne.

És akkor térjünk rá a környezetvédelmi kérdésekre! A környezetikár-mentesítési programra például a kormányzat egy fillért sem javasol, miközben szembetaláljuk magunkat most olyan problémákkal, mint az Illatos út és a Cséry-telep. Értem én a kormány gondolkodását, hogy majd a szennyező fizet, csak jelen pillanatban ez a szennyező nem fizet, bárhányszor szólítjuk fel őt, bárhányszor mondjuk neki azt, hogy egyébként büntetéseket szabunk ki rá, attól ez a szennyezőanyag most még ott lesz. Azt gondolom, hogy most az állam feladata az, hogy ezt megoldja, és utána majd behajtja rajtuk a pénzt. Ez az egyetlen lehetősége, és ezért kellene, hogy egyébként ezen a soron pénzt is találjunk, merthogy ez csak úgy fog működni.

Alapvetően katasztrofális helyzetben vannak most a hulladékgazdálkodási feladatokat ellátó szervezetek is. Ahogy mi jó párszor elmondtuk, ahogy önök szétzúzták a hulladékgazdálkodás rendszerét, az tényleg hihetetlen. Egy jól működő rendszer volt, amire sikerült 6-7 adót és egyéb megnevezésű, plusz kifizetendő összegeket kivetni, telefonadót, lerakási járulékot, és akkor most nézzük a költségvetésben, hogy majd a lerakási járulékból kevesebbet, most már csak 8 milliárdot várnak el, merthogy nyilván szembesültek azzal, hogy a hulladékszállító cégek már kifizetni sem tudják, így ezért nem számolnak azzal, hogy majd ezt az összeget befizetik.

(19.20)

S igen, ezt aszerint kéne befizetni, hogy amennyi hulladék összejön, csak hát önök olyan rendszert alakítottak ki és annyi terhelő adót raktak rájuk, hogy nem tudják kifizetni, s így nem lehet a költségvetésben számolni vele. Mi ezért módosítót is nyújtottunk be, hogy vegyék észre, hogy a hulladékgazdálkodó cégeknek segíteni kell, és ezt az önök polgármesterei valószínűleg minden egyes héten meg is írják önöknek, merthogy nekünk is jelzik, hogy már fenntarthatatlan számukra ez a rendszer.

Közel 20 százalékkal tovább csökkentik a természetvédelmi pályázatok támogatását, és 350 millió forinttal kevesebb jut majd a természetvédelmi kártalanításra is. Eltűnik az épületenergetikai és energiahatékonysági célelőirányzat, és kevesebbet költ a kormány a közösségi közlekedés összehangolására.

Akkor nézzük az útdíj problematikáját! A határozati javaslatomat, amit már másfél hónapja benyújtottam, a 30 napos határidő utolsó napján sikerült önöknek megtárgyalniuk a Gazdasági bizottságban, amit természetesen el is utasítottak, mégpedig azzal az indoklással, hogy ezt a problémát tudják, de majd meg lesz oldva a nagy csomagban, mert tudják, hogy az útdíjjal kapcsolatban rengeteg probléma van, és a kormány ezt majd egy csomagban oldja meg. Én arra hívtam fel az önök figyelmét, hogy a D1-es és D2-es kategóriák között csináltak egy komoly különbséget, duplájára nőtt az, amit az embereknek fizetni kell. Aki nem vette észre a változást, rossz matricát vásárolt, és 30 napig használta az autópályán mindennap, az egy hónap alatt 450 ezer forint büntetést gyűjtött össze. 60 nap után fogják majd kipostázni, a szabályok szerint 60 nap után érkezik majd meg az összes büntetés, ami lehet akár 900 ezer forint is, ha két hónapig sikerült ezt a hibát elvétenie egy autósnak. A legtöbb autósnak az autója nem ér annyit, amennyit most büntetésben be kéne fizetnie. Attól a bérből, amiből ma egy átlagember él, 900 ezer forint olyan távol van, hogy még hitelt sem kapna annyit, hogy ezt valaha is ki tudja fizetni. De önök lesöpörték, és azt mondták, hogy majd megoldják.

Első felindulásomban azt mondtam, azt kívánom minden képviselőnek, aki ezt a határozati javaslatot lesöpörte az asztalról, hogy aki mostantól ilyen büntetést kap, addig, amíg ezt a problémát önök nem oldják meg, postázzák el ezeket a büntetéseket azoknak a képviselőknek, akik ezt megkapják, mert önöknek tényleg csak a pártlojalitás a fontos, és ha egy ellenzéki képviselő olyan javaslatot nyújt be, amely az emberek érdekeit képviselné, azt is lesöprik az asztalról, csak azért, hogy majd hónapok múlva, egyszer, ha lesz rá idejük, majd megoldják. De önök nem azért vannak itt, hogy a haverokat szolgálják ki, meg ha majd lesz rá idejük, akkor megoldják a kisemberek problémáit is, meg hogy majd csomagban megoldjanak olyan problémákat, amiket rossz törvényekkel, rossz szabályokkal kapkodva hoztak elénk és szavaztak meg akkor még a kétharmados többségükkel, hanem azért vannak itt, hogy a kisemberek problémáját azonnal oldják meg, mert annál nincs fontosabb. Ennél semmi nem lehetne fontosabb az önök számára. De már tényleg nem lepődöm meg azon, hogy semmit nem hajlandók átengedni, ami az embereket segítené.

Két apróságot még gyorsan elmondanék. A munkahelytermelő adókról véletlen elszólással, freudi elszólással beszélt Aradszki András államtitkár úr. Mi is reménykedünk abban, hogy léteznek munkahelytermelő adók, minél kisebbek, annál több munkahely jön létre. Mi ezt támogatjuk, és minél kisebb adókat szeretnénk, és akkor lehet, hogy létrejönnének munkahelyek. Rengeteg módosító indítványt nyújtunk majd be erre, de olyan adókat kell csökkentenünk, amiket az emberek megéreznek, például a közműszolgáltató cégek szolgáltatási áfájának a csökkentése jó ötlet lenne. De hát úgyse hallják meg, teljesen mindegy.

Végül az utolsó, ami nekem a szívügyem, az atomerőmű békés célú felhasználása, ahogy Aradszki államtitkár úr mondta. Nagyon remélem, hogy az atomerőművet mindig is békés célra fogjuk felhasználni. Mi akkor lennénk igazán békések, ha ez a dolog szakmai lenne, a szakemberek dönthetnének róla, és ez a beruházás átlátható lenne számunkra, magyar emberek számára, és nem a külföldi menedzserek számára. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)