DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom elején röviden reagálnék a Boldog István képviselő úr által elmondottakra, amelyet ha jól figyeltem, akkor úgy gondolta, illetve úgy értette, miszerint a kormánypárti képviselőknek ‑ tekintettel arra, hogy ők a többség, és ők a felelős többség, ahogy ő mondta ‑ van igazuk, és úgy gondolta, hogy mindazok a költségvetési módosítók, amelyek az ellenzék részéről bekerülnek, azok felelőtlen ígérgetések. Én felhívom a figyelmét arra, hogy ön hamis premisszákból fog téves következtetést levonni ezzel, hiszen ‑ ne tévedjen ebben az álláspontban! ‑ azt mondta a családjával példálózva, hogy mit üzent gyermeke, illetve hogy miről beszélgettek. Hogyha a többség, a fiúgyermek, illetve az apa azt szeretné, hogy focizzanak, az nem jelenti azt, hogy a feleségének ne lenne igaza abban, hogy kirándulni szeretne, és a kirándulás is hasznos időtöltés. Nem szabad leegyszerűsítve gondolkodni ebben, bizony vannak ‑ és ezt be fogja bizonyítani az én hozzászólásom is ‑ felelősségteljes költségvetési módosítók az ellenzék részéről is, és ezzel kapcsolatosan ehhez befogadó készséggel kell állni.
Én a tavalyi költségvetés, illetve az ez évi költségvetésnek a tavalyi vitáját úgy indítottam, hogy az itt húzódó teret, amely kettőnk között, tehát akár az ellenzék, akár a kormánypártiak között húzódik, egy mágikus folyóként jellemeztem, amelynek az egyik oldalán minden csodálatos, és minden jól van, a másik oldalon pedig minden csak negatív színben tűnik fel. Úgy tűnik, hogy ez a folyó nem sokat változott, viszont a hangulat egy kicsit változott az önök oldalán, mert nemcsak hogy egy ilyen folyónak a túloldalán vannak, hanem tündérálmokban, víziókban és hamis képekben uralkodó tájban osztoznak önök, amelyek, én úgy gondolom, a valóságtól elrugaszkodottak.
Az önök illúziói megakadályozzák önöket, hogy észrevegyék, hogy az egészségügyben zajlik a nővértavasz, megakadályozzák abban, hogy észrevegyék, hogy zajlik az elvándorlás, ezen túl a betegek nagy része már lassan eszköz híján ellátatlan, egy nagyon egyszerű, eklatáns példát mondok: nem a kabáthoz varrjuk a gombot, hanem a betegek hasához szokták már a gombot varrni, gyarapszanak a várólisták, de azt is tisztán kimondhatjuk, hogy kezdenek kezelhetetlenné válni a kórházi adósságállományok, még akkor is, hogyha Molnár Ágnes képviselő asszony most jelentette be, hogy a mai napon kifizetik ezeket a tartozásokat. Ezt egyébként Zombor Gábor államtitkár úr eddig négyszer jelentette be, hogy milyen időpontban fog ez megtörténni, nagyon várom, hogy ez most tényleg megtörtént-e. (Dr. Molnár Ágnes: Igen, már megjelent.) Figyelni fogjuk a médiát, és figyeljük a híreket ezzel kapcsolatosan.
Ami elsődleges és fontos, és sajnálom, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről talán egyedül Czomba államtitkár úr van itt, de nagyon fontos, és meg kell hogy hallják ezt az üzenetet, hogy jó napot, Nemzetgazdasági Minisztérium, jó reggelt, Nemzetgazdasági Minisztérium, jó reggelt, államtitkár úr, nagyon nagy gond van, ideje felébredni az illúziókból. Koncepcionális problémával kell kezdeni a jövő évi költségvetésnek a tervezetét, méghozzá azzal, hogy a 2015. évi költségvetésnek az egészségügyre vonatkozó számai megvalósulását még most sem tudhatjuk, még most sem tudhatjuk, az adósságrendezés valójában tényleg megvalósul-e, és mekkora lesz, és mennyire lesz elegendő, amikor a Magyar Államkincstár adatai szerint most az egészségügyi intézményeknek 85 milliárdos tartozása van, és 60 milliárdot kíván a kormány kifizetni ‑ én még mindig úgy mondom, hogy kíván kifizetni, mert a teljesüléséről visszacsatolások és visszaigazolások szükségesek. De gond van, és látható az is, hogy nem tudjuk, hogy csökkent a várólista, vagy mennyire csökkent a várólista. Vannak már róla kezdő adatok, de pont ezért lenne szükség arra, hogy a 2015. évi költségvetésben haladjunk előrébb, lássuk a megvalósulásának azokat a sarokszámait, hogy miként alakulnak, és akkor hitelesen és nyugodtan tudnánk beszélni a 2016. évi költségvetésről. De ugyanezt mondhatjuk el az alapellátásnak az első ütemű fejlesztésénél is.
Szintén nagyon nagy probléma, amit önök úgy mondtak, hogy a stabilitás tette lehetővé ezt a helyzetet. Én úgy gondolom, hogy az egészségügyben ez a stabilitás nem más, mint az egészségügynek a stabil oldalfekvése. Éppen hogy nem múlik ki, éppen hogy még valamilyen szinten talpon van, és ezért nem önök a felelősök, hogy talpon van, hanem az ebben dolgozó személyek. De stílusosan azt is mondhatnánk, hogy azt mondták, hogy egy lépéssel mindenki előrébb léphet, az egészségügy az egy lépést éppen a szakadék felé teszi meg előre, hogyha nem lépünk azokon az irányvonalakon, azokon az utakon, amelyeket a Jobbik és amelyeket egyébként a dolgozók maguk felvázoltak.
Nyugodtan elmondhatjuk azt is, és vegyük egészségügyi szemmel górcső alá a költségvetést, állítsunk fel egy diagnózist, nézzük meg, hogy mik a gyermekbetegségei, milyen diagnózis, kihívások vannak, nézzük meg, hogy erre a látleletre később milyen választ tudunk adni. Alapvetően a költségvetési koncepcionális hibát abban láthatjuk, hogy még mindig nem kellő mértékű, nem kellő a forrás a költségvetésben, amit az egészségügyre fordítunk, bár nem szabad elvitatni azt a tényt, hogy 2,6 százalékkal így is több az E-alapra fordított vagy az E-alapban szereplő pénz, mint korábban volt, így valóban van egy olyan tendencia, amelyből többet lehet gazdálkodni. De hogy ez a 2,6 százalék mire elég, azt jól mutatja, hogy egy év alatt vagy közel egy év alatt 50 százalékkal növekedett a kórházi tartozások állománya, növekedőben vannak azok a lemaradások, amelyekkel az egészségügy küzd. Említettem: 85,5 milliárdos kórházi tartozásállományról beszélünk, amelybe most 60 milliárdot kívánunk önteni, de ezek újragenerálódnak, és sajnos az előbbieknek, az előző évek üteméhez képest egyre gyorsabban generálódnak újra.
Nagyon nehéz megfejteni a költségvetésben ‑ és ez is egy koncepcionális hiba ‑ a bérfejlesztésre adott összegeket. Itt korábban azt mondták, hogy az E-alapban célelőirányzatban 16 milliárd van, majd 15 milliárd szerepelt, most kiderül, hogy 15,1 milliárdról van szó, az is kiderült, hogy ez például nem minden dolgozót fog érinteni, hanem közel 45 ezer dolgozónak 9900 forintos bruttó segítség lesz, ami egyébként alapbérbe nem épül be. Így hát nyugodtan mondhatjuk a látleletben, hogy nagyon sok komoly kihívás van, nagyon sok komoly probléma van, például rögtön költhetnék többet egy kicsit az egészségügyi dolgozókra, és nem, mondjuk, az EMMI-re, magára a minisztériumra, amelynek 3,2 milliárd forinttal nőtt meg a személyügyi kiadása, ennyivel többet költünk az államapparátusra ebben a vonatkozásban.
De azt mondták, hogy a háttérintézményekre is szükség van a struktúraváltásban, hogy egy kicsit gazdaságosabban gazdálkodjanak, ehhez képest a GYEMSZI-jogutód ÁEEK, amellett, hogy megmaradtak egyébként az Állami Egészségügyi Ellátó Központ mellett más szervek is, mégis 1,3 milliárd forinttal kap többet a feladatai ellátásához. Én úgy gondolom, hogy ez is egy olyan kiadás, ahol érdemes lenne azért elgondolkodni azon, hogy mivel jár a struktúraváltás például a háttérintézményekben. Vagy itt van a nagy talányos kérdés: 1 milliárd forintot különítettünk el a budapesti nagykórház tervezésére, ha egyáltalán ilyen budapesti nagykórházra szükség van, és nem arra lenne mondjuk szüksége Budapestnek, hogy egy három-négy pilléren álló, nagyobb kórházakból megvalósuló, egyébként sokkal jobban elosztott ellátása legyen.
De nem vitatom el azokat, amelyekben a kormány segíteni kívánt: a kötszertámogatásra adott 800 millió szintén nagyon hasznos lehet; a gyógyászati segédeszközök terén a nagyon régóta szorgalmazott 3,1 milliárd forintos kiegészítés hasznos lehet, feltéve, hogyha sikerül végre úgy módosítani, hogy azok az eszközök, amelyekre tényleg szüksége van az embereknek, bekerüljenek, erről korábban szó volt.
Kár, hogy elment közülünk Banai Péter Benő, hiszen hozzá lehetett volna olyan kérdéseket feltenni, amelyekre mindenhol ideírtam magamnak, hogy: hol a pénz, hol a pénz? Szintén a 60 milliárdos kórházi tartozásállomány-csökkentés, ha jövőre is szeretnénk folytatni, hol van erre a pénz? Hol van a struktúraváltásból az OEP számára a 75 milliárdos többletforrás, amit megjelöltek? Az összevont szakellátásnál a 3,4 milliárd forintos emelkedés összesen csak 0,5 százalékos emelkedés, tehát szintén azt mondhatjuk: nem elegendőek azok a források, amelyeket biztosítanak
Összegezve, a látleletben megállapíthatjuk: nem elegendő az a fedezet, amelyre az egészségügynek szüksége lenne. Természetesen vannak olyan apró, finom igazítások, amelyek jó irányba mutatnak, azonban továbbra is szükség van nemcsak az alapellátásnak a fejlesztésére, hanem valamennyi szakellátáséra is.
(19.50)
A javasolt terápiában a Jobbik Magyarországért Mozgalom benyújtja és most már benyújtotta azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel nagy, illetve kis kiigazításokat lehet tenni. Nagyobb kiigazítás lenne a már nagyon-nagyon régóta várt kórházi, gyakorlatilag 145-150 ezer forintról fizetett ellátási összegeknek a 180 ezer forintra való felhúzása. Ezt is tartalmazni fogja. Az egészségügyi életpályamodellnek végre az elindításához az első lépést szintén tartalmazni fogja a módosítónk. A kórházi tartozásállomány megakadályozásának szintén lesz egy külön indítványa, amelyben 30 milliárd forinttal még az ezek fölöttire is lehet fordítani.
De a Jobbik figyel azokra a civil szervezetekre is, amelyek kiegészítik az állami tevékenységet, így például a Magyar Rákellenes Ligának, így például a Mályvavirág Alapítványnak a méhnyakrák elleni küzdelmével kapcsolatosan, azoknak a civil szervezeteknek, akiknek a támogatásáról megfeledkezett a kormány már évek óta vagy valamilyen minimális támogatást ad, azoknak a növelését is meg fogjuk tenni.
A Jobbik egyébként kiemelten fontosnak tartja az egészségügyet, éppen ezért túl azon, amit az akciószövetség kért, és egyébként szerintünk máshonnan is teljesíthető, ott 120 milliárd forintnak azonnali bérfejlesztésre kell mennie. Ezentúl a Jobbik talált olyan költségvetési forrásokat, nyugodtan mondhatjuk, azt a közel 450 milliárd forintot, amely nyugodtan átcsoportosítható úgy, hogy egyébként az adócsökkentést megtartjuk. De ez a 450 milliárd forint rendelkezésre tud majd állni azokhoz az egészségügyi fejlesztésekhez, amelyeket elterveztünk, mert a huszonnegyedik óra után jár az egészségügy, és higgyék el, amit önök mondtak, hogy ha egy lépést előre tesz és még egyet előre kell, akkor a szakadékba fog zuhanni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)