DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita végére nem marad más, mint egy összefoglaló. Igyekeztünk a mai napon egy teljes képet festeni az egészségügyről. Sorra vettük, hogy hol kevés a forrás, milyen kevés erénye van, mennyivel több hibája van. Természetesen próbáltunk igazságosak és felelősségteljesek lenni ebben.

(21.30)

Egy biztos, amit a kormány erre a területre fordítani akar, az nem elég. Azt, hogy nem elég, nem én mondom. Hadd idézzek a Kórházszövetség elnökétől, aki azt mondta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló források veszélyeztetik a társadalmi békét. De nem én mondtam, hanem Zombor Gábor államtitkár úr ment bele abba az ígérgetési versenybe, szintén a Kórházszövetség elnökével, amelyben ő maga kijelentette, 300 milliárd forint hiányzik az egészségügyből ‑ szerinte. De szintén, akinek jobban hisznek, Varga Mihály, aki a költségvetést is önök elé terjesztette, kifejtette, hogy azért jut mostanában arányaiban kevesebb pénz a területre, mert kevesebben vagyunk, és kifutottak a korábbi uniós beruházások, és el kell fogadni, hogy Magyarországon ennyire van pénz.

Hát ennyire van pénz, ezek a szikár tények. Hogy mekkora is a gond, azt az imént hallhatták, s horribile dictu, lassan Szlovákiához kell mérni magunkat ezen a téren. Szóval, itt állunk, és ez mutatja, az itt elhangzott vélemények, Zombor Gábor miniszter úr (sic!), hogy megalapozottak és jogosak az ellenzéki kritikák, hogy a Jobbik által javasolt módosítók elfogadása szükséges, mert azok megalapozottak. Arra kérem a jelen lévő kormánypárti képviselőket, tolmácsolják a Jobbik és az ellenzék elvárását. Tolmácsolják, mert az az egészségügy dolgozóinak teljes egészében az akarata, és ezt figyelembe kell vennie a kormánynak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)