MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Itt a költségvetési vita mai végén szeretnék egy kicsit más témában is elmerülni, méghozzá az oldtimerek világában. Megkerestek ugyanis egy problémával a magyar veteránjárművek szövetségétől, illetve annak a tagjaitól, amilyen problémával egyébként már megkeresték többször a mindenkori kormányokat és jogalkotókat, de nem találtak erre mindezidáig megoldást, miközben egyébként jó néhány nyugat-európai országban jól működő rendszert láthatunk. Így úgy gondolom, hogy ebben sem kellene a spanyolviaszt feltalálni, hanem érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy más országokban ezeket a problémákat hogyan is oldják meg.

Összefoglalva, talán itt az elején az lenne a legfontosabb kérdésem, kérésem, és amire a választ várjuk, hogy mikor mondanak le a túlzott bürokráciáról, mikortól lesz könnyebb a régi járműcsodák megmentése az enyészettől, avagy mit tegyen egy törvénytisztelő állampolgár, ha meg akar menteni az enyészettől egy hatvan évvel ezelőtt gyártott motorkerékpárt.

A szövetség adatai szerint körülbelül 3 ezer olyan jármű közlekedik az utakon, amely elnyerte az úgynevezett oldtimer rangot, amelyet különböző paraméterek teljesítése alapján kaphat meg valaki. E járművek egy nem elhanyagolható része motorkerékpár. Ez a szám azonban jóval nagyobb is lehetne a hétköznapokban, ha a motorok többségét nemcsak múzeumokban lehetne megtekinteni, hanem a való életben, akár az utcán közlekedve is találkozhatnánk velük. Az előző ciklusban is egyébként már foglalkoztam a témával, akkor még Németh Lászlóné minisztersége idején tettem fel egy kérdést ezzel az üggyel kapcsolatban, és arról érdeklődtem, hogy a kormány erre a problémára milyen megoldásokat kínál majd esetleg. Hiszen gyakori az, hogy egy megörökölt vagy éppen rég elfelejtett sufni eldugott részén megtalálnak egy régi motorkerékpárt, vagy legyen az akár autó, és forgalomba szeretnék hozni.

A probléma leginkább abban testesül meg, hogy e tárgyak tulajdoni vagy bármilyen eredetiségét igazoló okmány eltűnt, így a tulajdonjogát igazolni nem lehet. Ebből kifolyólag, ha valaki forgalomba szeretné állítani őket, akkor olyan törvényi akadályokba ütközik, melyek lehetetlenné teszik az ez irányú törekvését. Időm hiányában nincs módom most felolvasni a teljes választ, idéznék csak egy mondatot belőle. „A közúti közlekedés igazolási feladatáról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. kormányrendelet 42. §-ának (2) bekezdés a) pontja szerint a járművet egyéb feltételek fennállása mellett akkor lehet forgalomba helyezni, ha a tulajdonjog megszerzését eredeti okirattal vagy annak eredeti hitelesített másolatával igazolják, illetve ha azt nem magyar nyelven állították ki, akkor annak hiteles magyar nyelvű fordítását a kérelemhez csatolták.”

Természetesen tudom, hogy a legalizálás folyamata során éppen a cél elérése érdekében kiemelt óvatossággal kell eljárni. A jármű-nyilvántartás közhitelessége és a komoly eszmei és gyakran jelentős anyagi értékkel bíró járművek, illetve tulajdonosainak védelme megkívánja azt, hogy csak azok a járművek legyenek legalizálhatóak, melyek aktuális birtoklója nem eltulajdonítással vagy más úton jutott a járműhöz. Ennek hiányában ugyanis sérülhet a jóhiszemű és a közlekedéssel kapcsolatos múltunk megőrzése iránt elkötelezett személyek érdekei. Ahogy mondtam, ezzel tisztában vagyok, és én is ilyen irányba tennék módosításokat.

Konkrétan ezzel a problémával azért is fordulok önökhöz, mert egy konkrét ügyben kerestek meg, és igyekeztem segíteni az állampolgárnak, azonban az illetékes önkormányzat felelős osztálya, a KPM és a hazai oldtimeréletben jártas civilek más-más tanácsokat adtak. Senki nem tudta megmondani, hogy ennek a folyamatnak mi a legális, pontos, mindenki számára véghezvihető útja.

Ugyanis egy törvénytisztelő állampolgár ügyéről van szó, aki a rég elhunyt nagyszülők udvarának rendbe rakása közben talált egy hatvan évvel ezelőtt gyártott motorkerékpárt. Mivel hobbiszinten foglalkoztatták a régi járművek, tökéletesen felújította azt, korhű alkatrészeket vett hozzá, és energiát, pénzt nem kímélve felújította ezt a remek járművet. Sajnos azonban semmilyen papír nem maradt a motorkerékpárhoz, semmilyen nyilvántartásban nem szerepel az, sem alváz-, sem motorszám, de mégiscsak szeretné forgalomba hozni, ha már ennyi energiát és anyagi forrást ölt ebbe.

És itt jött a probléma, mert mindenhonnan elküldték, minden szerv egy másik szerv lépésére vár, nem lehet megszerezni ilyen módon a forgalmi engedélyt, nem tud rá kötelező biztosítást kötni és az eredetiségvizsgálatot sem elvégeztetni. Ez a hercehurca éveken keresztül körbe-körbe jár, ezért szeretném, ha az oldtimeres közösség érdekében lépne a kormány. Tényleg nem pénzre van szükségük, hanem olyan apró jogszabály-módosításokra, amelyek lehetővé teszik, hogy ezt a szép hobbit tovább űzhessék. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)