DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A parlamentben minden képviselőnek lehetősége van bármit elmondani, bárhogy elmondani. Ezt hallottuk az előbb Harangozó képviselő úrtól is. Hogy ezt az a választó, aki a napnál világosabban látja, hogy válságos az a helyzet, ami kialakult Európában és Magyarországon, hogyan fogja tolerálni, az egy másik kérdés. Ez az elszámolás majd évek múlva fog bekövetkezni. Én mindenesetre szurkolok az MSZP-nek, hogy az eddig megkezdett utat folytassa, és csak ássa magát még mélyebbre.

Mohácsi országgyűlési képviselőként, tehát a térség képviselőjeként többszörösen is megszólítottnak érzem magam, hogy a frakcióm nevében kifejtsem az álláspontunkat erről a válsághelyzetről és a kormány beterjesztett törvényjavaslatáról. Két évtizeddel ezelőtt, amikor a határaink mentén, Mohács határában az egykori Jugoszlávia területéről menekültek hozzánk a háború elől a szomszédaink, akkor egy más hangulatban éltük meg azt a menekültáradatot, ami akkor Mohács térségét elözönlötte, mint amilyen hangulatban a térségünk ma van, amikor ázsiai országokból érkeznek a menekültek vagy a bevándorolni szándékozók. Akkor anélkül, hogy táborokat létesítettünk volna, csak Mohács térségében körülbelül 5 ezer menekültet fogadtunk be, és ezt természetesnek éreztük. Olyan barátságok kötődtek köztünk és a határ menti térség között, amelyek ma is erősítik ezt a térséget. Ma viszont egész más hangulatban éli meg ezt a menekültáradatot Baranya megye és a határ menti térség.

Tegnap jobbikos képviselőtársaim martonfai pólókban jelentek meg a parlament ülésén. Martonfa a választókörzetembe tartozik, a martonfaiakkal kapcsolatom van, és Martonfa kapcsán is szeretném kifejteni az álláspontomat az érintettség okán. (Novák Előd: Nem nagyon szeretnek téged ott! - Z. Kárpát Dániel: Nem vagy ott nagyon népszerű!) Mohácsiként azt látom, mintha Magyarország és Európa sem tanulna semmit a múltjából. 489 évvel ezelőtt körülbelül ugyanez volt a helyzet Európában, amikor kiszámítható módon egy török sereg támadt az országra. Néhány tízezer főt jelentett az a hadsereg. Európa akkor is képtelen volt összefogni, Európa rendezetlen volt, az akkori, középkori Magyar­országon belül ugyanolyan széthúzás volt, mint amilyet ma a parlamentben látok.

(11.00)

Az ország közvéleményében a széthúzást nem látom ezekben a kérdésekben, mert meggyőződésem, hogy az emberek józanok, és 100 emberből 99 egyet gondol ezekről a kérdésekről, de ha parlamenti mandátumot adnak a választók néhány embernek és bejönnek a parlamentbe, érdekes módon itt a széthúzást jelenítik meg, ami számomra felfoghatatlan. Én azt gondolom, hogy egy válsághelyzetben fel kellene sorakozni a kormány mögé, és a kormány törekvéseit támogatni kellene, mert ezt várja el tőlünk a választó, erre kaptunk többek között megbízást és nem annak megjelenítésére, amivel itt néhány parlamenti párt kísérletezik, de legyen lelkük rajta.

489 évvel ezelőtt is ez a széthúzás jellemezte Magyarországot és Európát, meg is volt a következménye, a muzulmán seregek 150 évig itt tartották magukat az országban, és 150 évvel később pápai-európai összefogással, amit a pápa generált, sikerült kiszorítanunk az akkori török megszállókat ebből az országból. Ma az európai vezetőkben, az európai bürokráciában nem látom azt a lehetőséget, hogy képesek lennének egy ilyen összefogást létrehozni. Az Európai Unió összevissza beszél, ezért az a határozott álláspontunk, hogy képtelen a probléma kezelésére. Minden tagállam vagy a tagállamok meghatározó része naponta képviselnek más álláspontot, és ez nyilvánvalóan ennek a lehetetlen helyzetnek, ami Magyarországon itt ma a Keleti pályaudvaron és más helyeken létrejött vagy még fokozódhat, én azt gondolom, ezt ki kell mondanunk, hogy részben ennek okozói ilyen szempontból az európai vezetők is.

Azt is világosan látnunk kell, hogy az a szabályrendszer, amit az Európai Unió és más nemzetközi jogi normák megalkottak a mindenkori menekültkérdés kezelésére, az egy ilyen szituációra nem volt felkészülve. Ezt a népvándorlási áradatot ez a szabályrendszer kezelni nem tudja. A magyar szabályrendszer, amely nyilvánvalóan illeszkedik az Európai Unió szabályrendszerébe, se tudja kezelni ezeket a kérdéseket. Gondoljunk bele abba, hogy micsoda változások történnek itt éveken keresztül! 2012-ben még csak 2 ezer fő volt az, aki menedékkérelemmel fordult a magyar hatóságokhoz, 2013-ban már ez 19 ezer fő volt, 2014-ben felment 47 ezer főre, most, 2015-ben már 170 ezernél tartunk.

Az az intézményrendszer, amely képes volt a 2 ezer főt kezelni, nyilvánvalóan nem tud megbirkózni 170 ezer fős áradattal, és ez még egy gyenge kezdet. Ha igaz az, hogy milliók várakoznak Ázsiában táborokban, hogy meginduljanak Európa irányába, és erre kell felkészülnünk, akkor azt látnunk kell, hogy a tegnapi szabályrendszerrel ezeket a kérdéseket kezelni nem tudjuk. Törvényszerű, hogy a kormány új javaslatokkal jön elő, és ezeket az új javaslatokat tárgyaljuk ilyen szempontból most.

A javaslatoknak mi a kulcseleme? Azt gondolom, a javaslatnak az a lényege, hogy a határaink mentén akarjuk megfogni ezt a bevándorlási áradatot, és a határaink mentén akarjuk megszűrni ezeket az embereket. Akkor, amikor a kérdést megítéljük, akkor minden normális embernél egy morális kérdés és a racionális elméjének az állításai is viaskodnak benne, viaskodnak bennünk. A morális kérdés az, hogy hogy álljunk azokhoz a szerencsétlen emberekhez, akik sokszor gyerekekkel éhezve, fázva, ezer kilométereket megtéve menekülnek el onnan, ahonnan menekülni kényszerülnek, háborús térségekből. Minden józan ember Magyarországon azt mondja, hogy az ilyeneket, akik ilyen oknál fogva hagyják el a hazájukat, azokat segítsük. Egyébként se tehetnénk mást, mi alkottuk meg az Alaptörvényt. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XIV. cikkelye (3) bekezdése világosan eligazít minket, hogy hogyan tekintünk a menekültekre. A menekülteket nyílt karral fogadjuk, befogadjuk és segítjük. Jól tudjuk azonban, hogy akik jönnek, azoknak jó része nem menekült, hanem egyszerűen jobb élet reményében bevándorolni akar Európába. Ezt már minden ország a maga módján a saját lehetőségeinek megfelelően kezelheti, és eldönti, hogy szüksége van munkaerőre, amit a németek mondanak, hogy másfél millió emberre szükségük van, ezért ha a németek ezt így látják jónak, engedjék be a saját országukba őket, Magyarország pedig dönthessen erről és döntsön erről az érdekeinek megfelelően.

Hogy a tranzitzónákat a határ mentén létrehoznánk és ott próbálnánk megfogni ezt az áradatot, azt én helyeslem. Ma ugyanis mi a gyakorlat? Felépítettük a határzárat, illetve építjük a határzárat, mert még nyilvánvalóan nincsen kész a határzár, emberi erőket vezényelünk a határzár ellenőrzésére, jogi eszközökkel szigorítjuk a határ átlépésének büntetőjogi tényállási elemeit, ennek ellenére egyelőre azt látjuk, hogy elözönlik az országot, jogellenesen jönnek be az országba. Csongrád megye területén az ott lévő rendőri hatóságok és az ott lévő bevándorlási hivatal nem győzi azzal a kapacitással, ami a rendelkezésére áll, és ezért többek között már hónapok óta egyébként Baranyába szervezetten hozzák ezeket a menekülteket vagy bevándorolni szándékozókat. Ismerem a Pécsi Menekültügyi Hivatal eljárását, hogy ott milyen megfeszített munka van. Ismerem és tudom azt, hogy mi történik a rendőrség esetében az Athinay útvon is. Azt is tudom, hogy a pécsi civilek a pécsi vasútállomáson hogyan segítenek ezeken az embereken, de nem megoldás az, hogy az országon belül utaztatjuk őket. Ezek az emberek nem akarnak együttműködni a hatóságainkkal, és ezért ahelyett, hogy elmennének azokra a befogadóhelyekre, ahol egyébként ellátnánk őket, mivel Nyugat-Európába akarnak menni, ezért felszállnak a vonatra s nem Debrecenbe mennek, ahova, mondjuk, menniük kellene Pécsről, hanem elindulnak Nyugat-Európa irányába. Ezt a kérdést kezelni akarjuk, ezt csak a határon tudjuk megtenni azokban a tranzitzónákban, amelyeket létrehozhat majd a kormányzat, és ott lefolytathatjuk az idegenrendészeti eljárásokat vagy a menekültügyi eljárásokat. Aki menedékjogot kap, az beléphet az országba, és attól kezdve szabad emberként élhet Magyarországon vagy Nyugat-Európában. Akik ezt a státust nem kapják meg, azokat pedig meg kell állítani a határon és ki kell őket toloncoltatni.

Én azt gondolom, hogy ez a magyar emberek álláspontja, ezért ezt az álláspontot célszerű nekünk is képviselnünk. A kormánynak lehetősége lesz arra, hogy a bevándorlási helyzetre való hivatkozással átmenetileg veszélyhelyzetet hirdessen, és a törvény lehetőséget ad éppen ezért számukra arra, hogy különleges jogrendet nem életbe léptetve mégis speciális szabályok szerint járjon el a kérdés kezelése kapcsán. Nem találkoztam a környezetemben olyan emberrel, aki attól rettegett volna, hogy az az eszköz, hogy mondjuk, ha menekülteket rejteget vagy befogad valaki, és ezért a rendőrség bekopoghat hozzá, ezért rettegnének a magyar emberek. A magyar emberek attól rettegnek, hogy Európa és mi nem tudjuk kezelni ezt a kérdést, és azt várja tőlünk, hogy államként viselkedjen, védje meg az államhatárait, védje meg az emberek biztonságát, és tegyen lépéseket a helyzet kezelésére, mi pedig, kereszténydemokraták a morális felelősségünket is tökéletesen érzékelve minden erőt meg fogunk adni a kormánynak.

A miniszterelnök úr tegnap Brüsszelben egy sajtótájékoztatón azt mondta, megpróbálom őt szövegszerűen idézni, vagy nem szövegszerűen, de tartalmilag idézni, amikor azt mondta, hogy mi, magyarok tele vagyunk félelmekkel, az európaiak is tele vannak félelmekkel, mert azt látják, hogy az európai vezetők nem képesek a helyzet rendezésére. Gondolják el, hogy azok a települések, és itt most hadd utaljak Martonfára, 200 fős településről van szó, teljes joggal milyen félelmekkel vannak a martonfaiak, amikor arról értesülnek, hogy mellettük egy ideiglenes befogadóállomás létesülne. Baranya egy aprófalvas térség, ahova nem lehet úgy elhelyezni még külterületre se ideiglenes befogadóhelyet, hogy egy karnyújtásnyira tőle ne lenne lakott hely. Ismerem a martonfai befogadóhely helyét, szó szerint bármilyen irányba nézek, templomtornyokat látok, karnyújtásnyi távolságra települések vannak.

Hibázott a kormány akkor, amikor Martonfát előre legalább nem értesítette arról, hogy őket is számításba veszi (Novák Előd: Akkor sokkal jobb lenne, köszi!) egy ideiglenes menekülttábor létesítése kapcsán, ugyanakkor Lázár miniszterelnök úr (Moraj és derültség a Jobbik soraiban.), miniszter úr megnyilatkozásaira is hadd utaljak, aki azt mondja, hogy az ilyen kérdéseket nem lehet népszavazásokkal eldönteni. (Moraj a Jobbik soraiból. - Mirkóczki Ádám: Mert?) Tisztelt jobbikos képviselőtársaim, mert akkor csak a Holdon lehetne ilyen táborokat létrehozni (Apáti István: Felcsúton miért nem lehet? A stadionban!), mert körülbelül ebben lehetne kiegyezni. Ez nem népszavazási kérdés.

Ugyanakkor én azt gondolom, hogy Martonfát a döntés előtt értesíteni kellett volna erről a helyzetről (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szemlőhegy!), tudván azt, hogy vannak politikai erők, amelyek meg is akarják lovagolni az ilyen helyzeteket, és természetes, hogy megteszik. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Politikai haszonszerzés céljából!) A Jobbikról mégis én dicsérően beszélek, mert tőlünk kapunk csak támogatást ahhoz, hogy ezt a kérdést valamilyen módon a kormány kezelni és rendezni tudja.

(11.10)

Én azt vetem fel a kormánynak, hogy fontolja meg (Az elnök csenget.), ha tranzitzónákat hozunk létre, márpedig létre fogunk hozni tranzitzónákat, akkor a tranzitzónákra kellene minden erőt koncentrálni, hisz ott akarjuk kezelni ezeket a kérdéseket, és csak ennek fényében akarjunk, ha szükséges, máshol ideiglenes befogadóhelyeket létrehozni. Akkor, amikor Martonfáról vagy Sormásról a kormány döntött, akkor a tranzitzónák még napirenden sem voltak. Ezért én azt gondolom, hogy legitim az a felvetés, hogy ilyen szempontból ez a kérdés újragondolható, de a kormánynak erről legyen álláspontja.

Összegzésként azt tudom mondani, hogy a kereszténydemokrata frakció a kormánynak minden segítséget és politikai eszközt megad ahhoz, hogy ezt a válsághelyzetet kezelje, mert ez a választók elvárása, és mi a választók akaratának szeretnénk megfelelni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)