MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva képviselőtársam mondandóját, azért azt szeretném hangsúlyozni, hogy látszatra megoldás lehet, illetve a tényleges nyugalom és biztonság felé hathat az a javaslatcsomag, ami ma az Országgyűlés előtt fekszik.

Azonban én a részletekben a tekintetben elvesznék egy picit, hogy a garanciák nem minden esetben vannak meg. Gondolok itt a Trócsányi miniszter úr által a Nemzetbiztonsági bizottság, illetve a Honvédelmi és rendészeti bizottság közös ülésén elmondottakra. Nagyon fontos kritériuma volt a Jobbiknak a táborokkal kapcsolatban, hogy az legyen zárt. Orbán Viktor miniszterelnök úr számtalan esetben, amikor a debreceni táborban vagy máshol, Röszkénél probléma volt, mindig elmondta, kommunikációs szempontból nagyon ügyesen, hogy a táborokat zárttá kell tenni.

(11.20)

Erre jön az önök találmánya, a tranzitzóna, amelynek részleteiről a tekintetben még nem tudunk, hogy pontosan hol, mekkora és esetleg hány ilyen zóna jön létre. De Trócsányi miniszter úr elmondta a lényeget egy kérdésre válaszolva az ominózus bizottsági ülésen, amikor úgy fogalmazott, ezt akkor felírtam: a tranzitzóna nem egy őrizet. A tranzitzóna nem egy őrizet - így fogalmazott ön nagyon helyesen, hiszen ön jogi szempontból értékelte a helyzetet és a benyújtott javaslatokat. És ez a kulcs: nem őrizet, tehát alkalmas lehet arra, hogy az ott elhelyezett emberek adott esetben, ha újra agresszívak lesznek, vagy valami nem tetszik, megvadulnak, ahogy tették azt Debrecenben, tették azt Röszkén, teszik azt a Keleti pályaudvarnál vagy máshol. Akkor mi fog történni? Ugye, ez már összefügg majd a következő napirendi ponttal, amelynek részleteibe nyilván ott fogunk belemenni, de ez egy nagyon fontos kérdés, hogy akár a rendőrség, akár a honvédség ténylegesen mit fog tenni.

Ez egy nagyon komoly felelősség, és igazából ez a kulcs, hiszen az rendben van, hogy tranzitzónába beterelünk mindenkit azzal a céllal, hogy Magyar­ország nem átjáróház, és nem bukkanhatnak fel sem Budapesten, sem Békéscsabán, sem Nagykanizsán, sem sehol máshol, de a nagy kérdés az az, hogy az európai uniós elvárásokkal adott esetben szemben a magyar hatóságok meddig fognak elmenni, ha a szükség úgy hozza. Ezt az élet fogja megmondani, mert nyilván most itt el lehet mondani, és nyilván önök is, gondolom én, abban érdekeltek, hogy a törvény adta keretek között el kell menni a falig vagy azon is túl, hogy garantálni kell a magyar lakosok, Magyarország biztonságát, ezzel mi is így vagyunk, csak nem vagyok abban biztos, hogy ez a tettekben és a gyakorlatban is így fog működni.

Én Lázár miniszter úrra is reagálnék, aki ezen a bizottsági ülésen és tegnap is, láthattuk, hallhattuk, gyakorlatilag olyan éles kritikát fogalmazott meg az Európai Unióval szemben és az európai szabályozással szemben, amit nagyon nehéz vitatni, és igaza is van. Amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió képtelen megvédeni saját határait, akkor tegyük hozzá azt is, hogy jelenleg viszont azt sem engedi meg, hogy a különböző tagországok, tagállamok megvédjék helyettük a saját határaikat. Ez a nagy probléma. És mi a kulcs? A regisztráció, a Dublin III. rendelet, ez a kulcs. Ha kimondjuk, hogy regisztráció, gyakorlatilag ez most szinonimája a hazaárulásnak, ugyanis az, amit a németek csinálnak, az pontosan előrevetíti azt, hogy majd egy bizonyos szempontok szerinti szelektálás után embertömegeket fognak visszatoloncolni, ha kedvük úgy tartja, Magyarországra. Nem véletlen, hogy Görögország és Olaszország egyáltalán nem regisztrál. Ha el akarnám viccelni: esetleg regisztrál demóban, azért fölmutatják, hogy mi is teszünk némi dolgokat a schengeni kötelezettségeinknek megfelelően, de nem regisztrál. Aztán Ausztria és Csehország már arról beszélt a tegnapi napon, hogy nem fognak regisztrálni. Akkor miért mondja Lázár János érvként azt, hogy ha mi nem teszünk eleget a regisztrációs kötelezettségnek, akkor Schengenen kívülre kerülünk? A gyakorlat azt mutatja, hogy ha más tagállamok semmibe veszik ezt a tényleg agyrém rendeletet, amit a Dublin III. tartalmaz, semmilyen szankció sem éri őket. Olaszország sem került Schengenen kívül, Görögország sem került Schengenen kívül, a cseheket és az osztrákokat sem éri semmilyen szankció. Akkor mi miért akarunk megfelelni?

És önök kettős beszédet folytatva minden szavukban elmondják, hogy az Európai Unió a felelős a kialakult menekülthullámért. Én itt hozzátenném, és Z. Kárpát Dániel alá is húzta, hogy nem az Európai Unió bombázta a Közel-Keletet, nem az Európai Unió indította el az arab tavaszt, Észak-Afrikát nem az Európai Unió tetté azzá, ami most, sokkal inkább az Amerikai Egyesült Államok, és természetesen vannak közvetlen és közvetett szövetségesei. Akkor miért mi akarjuk megfizetni az árát? Vagy miért hagyjuk, hogy velünk fizettessék?

Amikor önök felelőssé teszik az Európai Uniót az egyik mondatukban, a második mondatukban pedig erre a felelős Európai Unióra hivatkozva mondják azt, hogy ezt a hazaáruló rendeletet, amit a Dublin III. tartalmaz, ezt pedig be kell tartanunk. Nem kell betartanunk! Vegyünk példát az olaszokról és a görögökről, akik a nemzeti, tagállami érdekeiket, ha a helyzet úgy hozza - és most úgy hozta Magyarországon is -, az európai uniós érdekek elé tudják helyezni. És nekünk is ezt kell tenni. Mert lehet akármilyen határzár, és szeretném itt aláhúzni én is, ennek az egész problematikának nincs jó megoldása, ezt mindenki tudja. Van rossz megoldás és van katasztrofális megoldás. Választhatunk, hogy mit teszünk. A regisztrációval a katasztrofális megoldást választjuk, mert közép- és hosszú távon senki nem garantálja számunkra, hogy Magyarországra nem fognak visszatoloncolni olyan tömegeket, ahonnan Németország már a számára értékes embereket és szellemi erőforrásokat leválogatta, aztán a többi jöhet vissza, mert nem lehet ezt szépen megfogalmazni, de mindenki tudja, hogy ez fog történni. Ezért mi azt mondjuk, hogy ilyen esetben a tagállami, nemzeti érdekeink sokkal fontosabbak, mint az Európai Unió diktálta szankciók betartása. Ezért a felelősségünk óriási, és ezt kell eldönteni, hogy itt meddig megyünk el.

És most kell szabadságharcot folytatni, most kell szembemenni az Európai Unióval. Kommunikációs szinten rugdossuk állandóan a brüsszeli bürokratákat, egyébként helyesen, de a gyakorlatban, a mindennapi tettekben pedig pontosan azt tesszük, amit ezek az emberek tőlünk elvárnak. És én azt mondom, hogy ne csak kommunikációban legyenek most önök is kemények, és mi biztos, hogy támogatni fogjuk minden olyan lépésüket, amelyek a határok tényleges védelmét jelentik, de a gyakorlatban is tegyük azt, ami Magyarország érdeke. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)