DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljesen nyilvánvaló, hogy egy globális krízis hullámai értek el Magyarországra. A kérdés ilyenkor az, hogy mit kell tennie egy felelős kormánynak annak érdekében, hogy a válság itt, Magyarországon belül ne eszkalálódjon, ne alakuljon ki teljes káosz.

Öt dolgot tudok említeni. Egyrészt a belső nyugalmat kell biztosítani. Kettő: kiszámíthatóságot kell garantálni, kiszámítható szabályokat és intézkedéseket lehet és kell alkalmazni. A kiszámíthatóság fontos az érintettek, ebben az esetben a migránsok esetében. Három: fönn kell tartani a rendezettséget. Addig, amíg a rendezettséget biztosítani tudja egy kormány, addig a magyar állampolgároknak nincsen félnivalójuk. Abban a pillanatban, hogy egy kormány vagy alkalmatlansága miatt, vagy szándékosságból a rendet nem tudja biztosítani, a rendezettséget nem tudja biztosítani, igen, van félnivalójuk az embereknek. Négy: az előreláthatóságot kell garantálni, tehát megfelelő tájékoztatást kell adni a Magyarországra érkező migránsoknak, hogy különböző esetekben minek milyen következménye van, mire számíthatnak. Mondom ezt úgy, hogy nyilvánvalóan ebben nem csak a magyar kormánynak van felelőssége, de a magyar kormánynak is felelőssége van. Végezetül: akkor, hogyha egy globális válság elér egy országot, egy felelős nemzeti kormánynak fontos kötelezettsége az, hogy kísérletet tegyen egy nemzeti megegyezés elérésére. Tehát magyarul: Magyarország ebben a helyzetben úgy tudjon föllépni az európai színpadon, illetve a nemzetközi színtéren, hogy az aktuális parlamenti erőviszonyokon túlmutató nemzeti megegyezést tud a nemzeti érdekek mibenlétéről felmutatni a felelős kormány.

Az LMP azt látja, hogy az öt alapelvnek egyikét sem teljesítette az elmúlt hetekben a kormány.

Nyugalmat kellene teremteni és nem indulatokat kelteni - a plakátkampányra semmiféle magyarázat nincsen. Itt önök azzal tromfoltak Harangozó képviselőtársamnak a vezérszónokijára, hogy maguk tagadták azt, hogy krízis van az első hónapokban. Kedves Frakcióigazgató Úr! Mielőtt nagy szemeket mereszt, szeretném azt jelezni (Moraj a kormánypárti padsorokban.), hogy az ellenzéki képviselők februártól májusig egyetlenegy dolgot állítottak, hogy a helyzet nem eszkalálódott. Február és május között olyan jelenetek, mint amik ma vannak például a Keleti pályaudvarnál, nem voltak jelen. Ugyanakkor önök egy olyan plakátkampányba fogtak, ami egyetlenegy dologra jó, hogy az indulatokat itt, Magyar­országon felszítsa.

Kettő: igen, beszéljünk Martonfáról. Kell új befogadóállomásokat létesíteni, viszont önök szánt szándékkal, politikai szándékkal egy olyan helyet, egy olyan falut jelöltek ki, ami erre nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan, és még Hargitai János is elismerte, hogy a minimális egyeztetést sem folytatták le. Tették mindezt azért, hogy a Jobbikkal tengelyt lehessen akasztani, adott esetben a Jobbikkal szemben plusz szimpátiapontokra tudjanak szert tenni.

(11.30)

Kiszámíthatóság: ami az elmúlt napokban történt, azt mindennek lehet nevezni, csak kiszámíthatóságnak nem. Senki az érintettek közül, ideértve a magyar állampolgárokat, sem tudja azt, hogy mikor mi fog következni. Elvárható egy felelős kormánytól, hogy a rendet, a rendezettséget fenntartsa; ami ma Budapesten és számos nagyvárosban van, az ennek pont az ellenkezője. Kiemelten fontos az, hogy az előreláthatóság meglegyen az érintettek, tehát a Magyar­országra érkezők számára is. Akik ma Magyar­országra érkeznek, még egyszer hangsúlyozom: nem állítom, hogy kizárólag a magyar kormány felelőssége ez, de bizony a magyar kormány sem tesz meg mindent azért, hogy az ideérkező emberek pontosan tisztában legyenek azzal, hogy a különböző cselekedeteik után mit várhatnak, hogyha érvényesen megváltanak egy vonatjegyet, az megfelelő alap-e arra, hogy elhagyják például Magyarország területét. A magyar szervek ennek a tájékoztatási kötelezettségüknek nyilvánvalóan nem tettek eleget, és ezzel is a káoszt és a feszültséget fokozták.

Végezetül, igen, fontos lenne egy ilyen helyzetben, amikor egy globális krízis elér egy országot, hogy az alapvető nemzeti érdekek mibenlétéről kíséreljen meg a hatalom egy egyeztetést, egy egyetértést létrehozni. Állítom azt, hogy ez nem lehetetlen, viszont az önök stratégiája ezzel pontosan ellentétes. Legalább tíz hónapi szerencsétlenkedés és idiótábbnál idiótább ötletek után - fel lehet idézni itt a netadótól kezdve a drogteszt és egyéb más marhaságokat - végre rátalált a Habony-művek a csodaszerre, a bevándorlásügyre. Ezek után sajnálatos módon a felelőtlen magyar kormány nem abban volt érdekelt, hogy egy krízishelyzetben összeácsoljon egy nemzeti minimumot a parlamenti erők között, hanem abban volt érdekelt, hogy minden kommunikációs hasznot kimaxoljon ebből a történetből. Innentől kezdve alapvetően nem érdekeltek önök abban, hogy itt egyetértés legyen, hogy akkor, amikor például Brüsszelben adott esetben az Európai Parlamentben kell csatákat vívni, akkor a lehető legtöbb magyar politikai erőt maguk mögött tudják, hiszen ez az egyetlen történet - gondolták önök a legutóbbi napokig -, amivel a Fidesz a népszerűségét vissza tudja építeni.

Fontos rögzíteni ugyanakkor azt is, hogy mi az, amiben feltehetően egyetértés van. Azt gondolom, hogy aligha vitatható, hogy az a globális krízis, ami Magyarország határait elérte, egy bizonyos ponton túl Magyarország biztonságát és teherbíró képességét meghaladja vagy meg fogja haladni. Nincs vita közöttünk abban, hogy amennyiben a helyzet tovább eszkalálódik a magyar határoknál, elérhet Magyar­ország egy olyan pontot, ahol saját erőből ezt a helyzetet nem fogja tudni kezelni, megoldani. És talán egyetértés van köztünk abban is, hogy ennek a krízisnek a gyökerei globálisak, egyetértés lehet abban, hogy egy olyan globális válság ért el Magyarországra, ami részben visszanyúlik évtizedekre, tudniillik a globális egyensúlytalanságok, a különböző nemzeteknek, országoknak a kizsákmányolása, a klímaváltozás következményei már évtizedekkel ezelőtt előrevetítették azt, hogy Európát el fogja érni egy nagyméretű bevándorlási hullám.

Másrészt pedig nyíltan kell beszélni arról, hogy az, ami az elmúlt 10-20 évben történt a mediterrán térségben és a Közel-Keleten, egész egyszerűen egy felelőtlen és kalandor politika volt a nyugati világ és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok részéről. Úgy történt katonai beavatkozás az úgynevezett filterállamokban, tehát az Európát körülvevő különböző észak-afrikai, közel-keleti államokban, hogy nem volt terv arra, hogy az egyébként működő diktatórikus államok szétverése után mi fog következni, ennek milyen következményei lesznek Európára. Lehetett látni, hogy Európa vagy az Európai Unió mint egységes egész már a líbiai, iraki, szíriai eseményeknél is bávatagon nézte azt, hogy ennek a történetnek pontosan milyen következményei lesznek. Ezért szorgalmazzuk azt, hogy ennek a globális krízisnek a megoldásából egyrészt az európai centrum­országok fokozattan vegyék ki a részüket, azok, akik a hasznát lefölözték az elmúlt évtizedekben a periféria országainak a kizsákmányolásából, a rendkívül olcsó munkaerőből, fokozottan vegyék ki a részüket a helyzet megoldásából, de hangsúlyozni kell azt is, hogy ennek a helyzetnek a megoldása nem elképzelhető az Amerikai Egyesült Államok fokozott szerepvállalása nélkül.

Tisztelt Országgyűlés! Amiben ugyanakkor nem értünk egyet, az az, hogy nincs megoldás európai megoldás nélkül. Szeretném önök elé idézni egyrészt, hogy 2007-ben Orbán Viktor azt mondta, hogy nem járható út a bevándorláspolitikában az önálló nemzetállami út, 2011-ben, tehát már az önök kormányzása alatt az önök külügyi államtitkára felidézte Martonyi János szavait, hogy az európai tagállamoknak egyfajta kvótarendszer alapján kell befogadniuk a rászorulókat - ez volt a Fidesz kormányzati álláspontja már a második Orbán-kormány idején. Nyilvánvaló, hogy az európai megoldás nem pusztán európai uniós megoldást jelent, hiszen ebbe be kell vonni olyan társult tagállamokat, mint Szerbia, Macedónia, és ne feledkezzünk meg Törökországról sem, amely egyébként NATO-tagállam. Ha valahol van értelme az euroatlanti szolidaritásnak, az talán az, hogy Törökországot hozzuk olyan helyzetbe, hogy méltányosan, a humanitárius elveknek megfelelően el tudja látni azt a több millió embert, akik egyébként Törökországban várják a szíriai helyzet rendeződését.

Orbán Viktor azt mondta július 25-én: „Augusztus 31-éig megépül a kerítés Magyarország déli határán, az ettől eltérő időpontok érvénytelenek. Az eddigi tapasztalatok alapján egyhatodára-egyhetedére csökken azonnal az illegális határátlépők aránya az ilyen határzárak kialakításával. Nagyarányú javulást várok ettől a lépéstől.”. Ez nem jött be, ezt önök is világosan látják.

Éppen ezért tegyük ki az asztalra, hogy a magyar kormánynak ma a következő választási lehetősége van: vagy átenged mindenkit, nyilván a schengeni egyezmény zárójelbe tételével, és vállalja ennek adott esetben a következményeit - erről beszélt a kancelláriaminiszter -, vagy itt tartja ezeket az embereket, de akkor a nemzetközi jogi normáknak megfelelően, emberséges bánásmóddal kell őket ellátni a helyzet rendeződéséig. Nincs más megoldás. Nyilvánvaló, hogy a magyar miniszterelnök azzal játszik, hogy amennyiben a világsajtót bejárják azok a képek, amelyek bejárták néhány nappal ezelőtt is például a Keleti pályaudvarról, ha a káosz fokozására játszik, hogy ezáltal majd elmegy a migránsok kedve attól, hogy errefelé jöjjenek, akkor nagyon könnyen lehet, hogy egyrészt bakot lő, és a tűzzel játszik. A miniszterelnök jövendölése júliusban egyszer már nem jött be, a kerítésépítéstől nemhogy visszariadtak volna a Magyarországra érkező emberek, hanem még nagyobb hullám érkezett a magyar határokra.

Kettő: vannak bizonyos humanitárius, emberiességi szempontok, amelyek egyébként a fideszes alaptörvénynek is a talpkövét képezik.

Három: abban az esetben, hogyha Magyarország egy ilyen krízisben csak úgy tud a magyar érdekeknek megfelelő megoldást találni, hogy rá van szorítva egy széles európai együttműködésre, nem lehet szelektíven játszani a különböző európai, nemzetközi jogi szabályokkal. Nem pusztán emberi jogi kérdésről van szó, hanem Magyarország tárgyalási pozícióiról is, tehát hogyha a genfi egyezményt vagy más nemzetközi jogi normákat lábbal tipor Magyarország, azzal a saját tárgyalási pozícióit is felszámolja.

Négy: az embertelen bánásmód, a rendezetlenség bizony nemcsak az ideérkező emberekkel szemben méltatlan, nemcsak az ő jogaikat sérti, de fenyegeti a magyar állampolgárok jogait is.

Önök olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely ennek a helyzetnek a kezelésére alkalmatlan. Vannak benne elemek, amelyek természetesen támogathatók adott esetben, ilyen például a tranzitzóna intézménye, amennyiben a belépési kötelezettséget és az eltávozás következményeit rögzítik, ilyen az embercsempészeti tényállás szigorítása, erre tettünk is javaslatot, adott esetben ilyen lehet a válsághelyzet intézményének a bevezetése.

De a válsághelyzet intézményének bevezetése előtt két dolgot tisztázzunk! Ezt a káoszt ki idézte elő? Ezt a káoszt konkrétan önök idézték elő. Másrészt alkotmányos megoldást kell találni. Egy olyan Alaptörvény van, amely minden rendkívüli helyzetet kimerítően tisztáz az Alaptörvényben, tehát az Alaptörvényben van ennek helye, nem külön törvényekben. Másrészt nem tudjuk elbírálni azt, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetre szükség van-e, hiszen önök nemhogy nem tettek meg mindent a kapacitásbővítés érdekében, de 2015-ről 2016-ra a szükséges menekültügyi intézménynek a költségvetési forrásait még csökkentették is; arról nem beszélve, hogy a magyar jogrend az utóbbi öt évben tele lett különböző, nemzetgazdasági szempontból fontos rendkívüli szabályokkal, arra nézve sincsen indokolás, hogy ezek miért nem alkalmasak a jelenlegi helyzet kezelésére.

(11.40)

A büntetőjogi barkácsolás, amit itt látunk, azzal először is a legfőbb probléma a Magyarországra érkező bevándorlók általános kriminalizálása. Ezek között értem azokat is, akik megfelelnek a menekültkérelem feltételeinek, az szintén ellentétes nemzetközi jogi normákkal, és ráadásul a magyar igazságszolgáltatás és büntetés-végrehajtás nincs is felkészülve ezeknek a szabályoknak az alkalmazására. Olyan tényállásokról beszélünk, például amikor létesítményen keresztüli behatolásról ír a büntetőjogi norma, ami tökéletesen kijátszható és érthetetlen, hiszen amikor valaki egy kocsi csomagtartójában érkezik, azt már nem kezeli ez a tényállás. Másutt, például a C. §-nál a normavilágosság követelményeinek nem tesznek eleget.

Szeretném tisztázni azt is, hogy szemben azzal, amit tegnap jelzett a kancelláriaminiszter vagy a frakcióvezető, nem tudom, kié az érdem, de majd nyilván összevesznek rajta, nem igaz az az állítás, hogy ma a hatóságoknak nincsen törvényes alapjuk arra, hogy akik illegálisan átlépik a határt, azokkal szemben ne lehessen fellépni. Itt van az idegenrendészeti törvény 67. §-a, itt van a szabálysértési törvény 204. §-a. Ma is fel lehet azokkal szemben lépni, akik illegálisan lépik át a határt.

És még valamit: önök gyakorlatilag megszüntetik, kilúgozzák a menekültügyi eljárásokat. Megint hangsúlyozom: ezzel nem pusztán az a probléma, hogy alapvető emberi jogi szabályokat sértenek, jóllehet a nemzetközi jogi normák megsértése Magyarország tárgyalási pozícióit rontja. Miért fontosak a magyarországi tárgyalási pozíciók? Azért, mert ma jelenleg Olaszország és Görögország tízszer annyi támogatást kap, mint Magyarország. Hogy az ördögbe fogunk tudni kiharcolni nagyobb támogatást, mondjuk, hogy a 60 milliárd fölmenjen 100 milliárdra, hogyha közben a nemzetközi jogi normákat lábbal tiporjuk?!

De még valami: az a helyzet, hogy a menekültügyi eljárásnak a lerövidítése gyakorlatilag nemcsak a megszüntetéssel jár, hanem egy öngól. Tudniillik arról van szó, hogyha önök nyolc nap alatt vagy megadják a menekültstátust, amit nyilvánvalóan nem akarnak megadni, akkor nem lehet senkit zárt intézménybe küldeni. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból: Idő! Köszönjük! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A másik esetben elutasítják a kérelmet, nem tudják hová visszatoloncolni ezeket az embereket, befogadottak lesznek, szintén nem lehet őket zárt intézménybe küldeni.

Éppen ezért ez a javaslat a törvényhozói szándékkal, a jogalkotói szándékkal is tökéletesen ellentétes. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)