DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom elején két nagyon fontos gondolatra szeretnék reagálni. Az egyik támogató és egyetértő jellegű, a másik pont ellenkezőleg.
Az előttem szólók közül többen is kiemelték, legutóbb Schiffer András vezérszónoki hozzászólásában, hogy közös európai politikára és európai fellépésre van szükség. Ezzel én magam is egyetértek, és a frakciónk is teljes mértékben egyetért. Viszont azokat a mondatokat, azokat a gondolatokat, amelyeket az ellenzéki vezérszónokok szinte mindegyike hangsúlyozott, illetve kiemelt, hogy a Fidesz csupán kommunikációt folytat és mindenféle PR-fogásból cselekszik bevándorlásügyben, ezeket a legmesszebbmenőkig és száz százalékig szeretném visszautasítani.
Ha ez így lenne… (Dr. Bárándy Gergely: Tényekkel kellene!) Ha ez így lenne, nem cselekedtünk volna számos területen már eddig is. (Dr. Bárándy Gergely: Hol? Hol?) Emlékezzünk vissza arra, hogy már a kezdet kezdetén embereket vezérnyelt oda a Belügyminisztérium (Kunhalmi Ágnes: Nemzeti konzultációba kezdtetek!), hogy védje emberi erővel megerősítetten a határt. Ezt követően felállítottuk az ideiglenes - hangsúlyozom: ideiglenes, reméljük, nem lesz rá szükség mindig - határzárat.
Emellett - önök is itt voltak a parlamentben - a nyár elején törvényi rendelkezésekkel meggyorsítottuk a menekültügyi eljárásokat. Ez egy nagyon fontos lépés volt a helyzet kezelése érdekében. És ha most elolvasta mindenki a mai 13 törvény módosítására vonatkozó javaslatot, akkor láthatta, hogy most olyan lépéseket fogunk tenni, amelyek során számítunk az önök közreműködésére és igen szavazataira. Ezekkel, azt gondolom, jelentős lépéseket tudunk tenni azért, hogy a problémát kezeljük az itt élő magyarok, a Magyarországon élő emberek javára, ugyanakkor a menekültek jogait is betartva cselekedjünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Napjaink tömeges népvándorlásának kezelésére - azt gondolom, ebben egyetérthetünk mindannyian, vagy legalábbis jó lenne, ha egyetértenénk - három dolog feltétlenül szükséges; amint már erről beszéltünk, közös európai bevándorláspolitikára, határozott cselekvésre, de mindenekelőtt a probléma keletkezésének helyén, az elvándorlás okainak mihamarabbi megszüntetésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekben a kérdésekben, azt gondolom, nem lehet mellébeszélni. Nem lehet azt mondani, hogy a probléma helyett álproblémák állnak csak előttünk. Emlékezzünk vissza, amikor a bevándorlás kérdéséről politikai vitanapot tartottunk több mint fél évvel ezelőtt, akkor is és azóta is néhány baloldali politikusnak és pártnak az a véleménye, hogy nem valós problémával nézünk szembe, hanem álproblémáról beszélünk. (Kunhalmi Ágnes: Álságosak vagytok!) Ezt ugyan a tegnapi törvényalkotási bizottsági ülésen Bárándy Gergely cáfolta, elmondta, hogy ilyet nem mondott, de szeretném a figyelmébe ajánlani párttársainak június 18-ai nyilatkozatát, ez két fél hónapja volt körülbelül, akik a sajtóban nyilatkozva szó szerint álproblémáról beszéltek. Tehát semmit sem változott jó néhány baloldali politikus hozzáállása, eddig is és most is álproblémáról beszél. Azt gondolom, nem dughatjuk a fejünket a homokba. Kérem, ne tegyék ezt baloldali politikusok sem!
A problémákat néven kell neveznünk, majd azok kezelésében együtt, késlekedés nélkül közösen kell cselekednünk, nekünk, országgyűlési képviselőknek itt, Magyarországon pártállástól függetlenül, nekünk, európai uniós tagországoknak, de az Európai Unió egészének. Nekünk a schengeni határok mentén a legeslegelső feladatunk, ez egy európai uniós kötelezettségünk, hogy megállapítsuk, ki a valódi politikai üldözött, a politikai menekült és őket egy egészen más eljárás alá vessük, és kik azok, akik gazdasági bevándorlók, akik a jobb megélhetés reményében jönnek Magyarországra vagy tartanának tovább az Európai Unió többi országa felé.
Azonban mindezek mellett van egy minden magyart érintő alapkérdésünk. Akarunk-e mindannyian és tudunk-e fogadni és eltartani akár több százezer gazdasági bevándorlót? És mindezt mindannyiunk, vagyis mind a tízmillió magyar közös teherviselésével. (Dr. Staudt Gábor: Nem mindenki aggódott!) Ezt a kérdést nem mi, politikusok akartuk egyedül, egymagunkban eldönteni. Erről megkérdeztük a magyar embereket. (Dr. Schiffer András: Nemzeti konzultáció! - Korózs Lajos: Gratulálok!) A véleményük pedig kötelez nemcsak bennünket, kormánypárti politikusokat, hanem kötelez mindenkit a magyar Országgyűlésben. A véleményük pedig a következő volt: az emberek védelmet akarnak. (Szabó Timea: Akkor védjék meg őket!) Az emberek határozott cselekvést akarnak, és mindenekelőtt biztonságot akarnak.
Azt várják, hogy a hazai és a nemzetközi jogi kötelezettségünknek eleget téve védjük meg hazánk határait, védjük meg ezzel együtt Európa határait, és védjük meg a magyar embereket. Védjük meg az embereket a törvénytelenségektől, a szervezett bűnözéstől, az embercsempészektől, az esetlegesen a menekültekkel, bevándorlókkal együtt beszivárgó terroristáktól vagy mindazoktól, akik a kiszolgáltatott emberek hányattatásából hasznot húznak.
Mi is ezt várjuk el az Európai Uniótól. Széthúzás helyett mit várunk el? Egységes politikát, álhumánum helyett őszinte beszédet, teszetoszaság helyett határozott fellépést, egymásra mutogatás helyett pedig felelős cselekvést.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezt várjuk el a baloldali politikustársainktól is, a baloldali pártoktól. Ezt várjuk el nemcsak mi a Fidesz-KDNP frakcióban, hanem a magyar emberek többsége részéről is. Sajnos, ma azt látjuk, hogy az Európai Unió eddig nem volt képes közös bevándorláspolitikát folytatni, és ez idáig nem volt képes megvédeni a határait. Azt is elég nehezen tudta megkülönböztetni sokáig, hogy gazdasági bevándorlók és politikai menekültek érkeznek az országba. Az egyértelmű, hogy ez idáig nem volt képes megfékezni az embercsempészést, amely egyértelműen elsődlegesen bennünket sújt, tehát ez az európai uniós tehetetlenség elsősorban bennünket, magyarokat sújt.
Ebben a kialakult helyzetben nekünk, magyaroknak kell megvédenünk a saját határainkat, a magyar embereket és a schengeni határok miatt egyben Európa határait is. Ezt el kell ismernie az Európai Uniónak is. Európában egyébként szinte mi vagyunk az egyetlen ország, ahol betartják a hatályos nemzetközi kötelezettségeket. Nekünk tekintettel lennünk a hozzánk érkezők jogaira. De kérdezem: az itt élők jogaira miért ne lehetnénk tekintettel? Az itt élő magyar emberek jogaira?! Azokra az emberekre, gyermekekre, akik szeretnének eljutni egész egyszerűen a munkahelyükre, iskolájukba, akik szeretnének biztonságosan és kockázatmentesen közlekedni és élni ebben az országban. Választókerületemből, Budapest keleti részéről, Rákosmentéről és Kőbányáról több tízezren ingáznak nap mint nap a Keleti pályaudvaron keresztül a belvárosba.
(12.10)
Közöttük nagyon sok iskolás, több ezer iskolás. Félnek. (Közbeszólás az MSZP soraiból. - Kunhalmi Ágnes: Mit keresnek Budapesten a migránsok?) Természetesen megteszi a maga intézkedéseit; most a magyar Országgyűlésben vagyunk, a most benyújtott 13 törvényről tárgyalunk, és bizakodunk abban, hogy meg tudjuk egymást arról győzni, hogy a 13 törvényjavaslatot talán konszenzussal fogadjuk el. Mindenesetre a felelőssége megvan mindenkinek (Kunhalmi Ágnes: Hát az biztos!), megvan mindannyiunk felelőssége, hogy a 13 törvényjavaslatot ma elfogadjuk, hamarosan, néhány tíz perc vagy óra múlva, meg megvan a fővárosnak is a felelőssége, hogy mit tesz azért. Mi most nem a Fővárosi Közgyűlésen vagyunk, hanem itt a parlamentben, kérem, hogy erről a 13 törvényjavaslatról tárgyaljunk. (Dr. Bárándy Gergely: Te sem arról beszélsz!)
S még mielőtt intoleranciával vádolnák ellenzéki képviselőtársaink azokat az embereket, azokat a magyar embereket, akik esetlegesen félnek gyermeküket iskolába engedni, akár a határok mentén kialakult helyzetben, akár Budapesten, jegyezzük meg, hogy a migránsok szinte kivétel nélkül jogellenes módon és ellenőrizetlenül érkeztek hazánkba. Pedig a határátkelőhelyek most is nyitva állnak. Előttük is nyitva állnak. Vajon miért nem ott jönnek be? Mi, magyarok az ajtón szoktunk bejönni - tessék ott belépni! A határátkelők az ország ajtajai.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a problémákat tehát nevezzük nevén. A problémákat nagyon fontos, mielőtt megoldanánk, hogy észleljük, és politikai felelősséggel igyekezzünk annak a megoldásában, ki így, kormányoldalon, ki úgy, ellenzékben cselekedni. Valóban nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni is kell. Az egyik legfontosabb cselekedet most ma itt, ennek a napirendnek a tárgyalásakor az, hogy mindenki véleményének elmondása mellett egy igen szavazatot nyomjon meg a vita végén. Abban kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy gondolják át ennek a felelősségét. Legyünk egymásnak partnerei abban, hogy Magyarország itt élő, jogkövető többségének az érdekeit védjük! A most tárgyalt törvényjavaslat ezt a célt szolgálja. Aki a mai törvényjavaslatra nemmel szavaz, az a magyarok érdekei ellen szavaz. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)