TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagy ingerenciát érezne az ember arra, hogy az elmúlt 8-9 hónap kormányzati intézkedései mögött felsejlett alkalmatlanságot, káoszt, feszültséget tegye most az asztalra. Én nem teszem, ön már ezt elmondta a frakcióülésen, tehát ezzel majd a probléma megoldása után kell foglalkozni.
Szerintem azzal kell foglalkozni, hogy mind Magyarországnak, mind pedig Európának biztonságban kell maradnia, és ennek érdekében mit tud tenni Magyarország. 23-án, ezen a héten Brüsszelben, az EU-csúcson lehetősége lenne arra a kormánynak, hogy erős európai felhatalmazással képviselje Magyarország álláspontját. Meghallgatva miniszterelnök urat, azt kérem, hogy ez az „Üzenet az Európai Unió vezetőinek”, ezt vegyék le napirendről. Hiszen ellentmond már magának a miniszterelnök úr által elmondottaknak, valamint Szijjártó Péter elmúlt heti nyilatkozatának.
Ugyanis, ha komolyan vesszük mindazt, amit ön elmondott, akkor tény és való, hogy az a határozati javaslat, amit benyújtottunk ma az Országgyűlésnek, és nem hajlandó tárgyalni róla az Országgyűlés, pont arról szól, miniszterelnök úr, hogy vannak döntések, amelyekben meg kell haladni az eddigi álláspontját a jelenlegi kormánynak, de Magyarország egészének is.
(13.00)
A Dublin III.-nak úgymond befellegzett, nem tartható fent, hogy jogi szabályozással Európa külső határainak terhelése fennmaradjon. Mint ahogy meggyőződésem, hogy az Európai Unió közös menekültügyi szabályozására is égető szükség van. Mind a regisztrációban, mind annak finanszírozásában, mind a menedékkérőknek és a menedékkérelmet megkapóknak az ellátásában, mind pedig a menedékkérelemre nem jogosultaknak a visszatoloncolásában közös európai szabályozásra van szükség.
Az Európai Unió pénzügyi forrásait ne csak a meglévő krízis kezelésére, hanem közös európai uniós határaink védelmére is ki kell terjeszteni. Olyan eszközöket és olyan támogatásokat kell Európának közösen, az európai tagországoknak, benne Magyarországnak is igényelnie, amelyek segítik mind Görögországban az úgynevezett regisztrációs pontoknak a létrehozását, mind pedig Magyarországon segítik az európai közös határok védelmét. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)
Azok a menekülttáborok… ‑ én hallom, hogy azt mondják, hogy nem a mi dolgunk. Akkor el kell dönteni, hogy európaiak-e vagy sem; ha európai, és Európa közös határát egyedül nem tudja ‑ márpedig az látszik, hogy nem megy -, akkor segítséget kér. Ha a segítségkérésben az van, hogy európai uniós tagállamok rendészeti, katonai támogatása biztosítja, hogy minden állampolgár, aki Magyarországra, rajta keresztül Európába akar érkezni, regisztrálásra kerüljön, akkor ebben minden segítséget el kell fogadni, és biztosítani kell mindaddig, amíg nincs meg a közös menekültügyi rendszer, hogy azok az emberek, akik menedékkérelemre, oltalomra jogosultak, eljuthassanak oda, ahova szeretnének. (Németh Szilárd István: Nem úgy van az! Nem úgy van az, Sztálin elvtárs! ‑ Közbeszólások. ‑ Az elnök csenget.)
Konfrontatív és feszültséget keltő politikával nem lehet hosszú távon ezzel a kihívással megbirkózni, tisztelt képviselőtársaim. A konszenzus alapja ‑ mint látjuk ‑ nem az, amit a kormány az elmúlt hetekben, hónapokban tett. Diplomáciailag olyan mélyponton vagyunk, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ha valaki meg akarja védeni Európát, akkor kellene szólni a szomszédos országok államfőinek, miniszterelnökeinek, mert ha ők ezt nem értik, akkor ott valami gond van. Ha nem értik, akkor pedig a konszenzuskeresés hiánya van, nincs együttműködés, nincs tárgyalás. Ezért arra biztatom Magyarország kormányát, hogy egy egységes cselekvési tervet, egy egységes támogatást, az Országgyűlés többsége által elfogadott támogatást vigyen most Brüsszelbe.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én köszönöm, hogy elmondta, hogy mindazokat, akik ma a rendészeti, határrendészeti feladatokat ellátják a szerb-magyar közös határszakaszon vagy most már a horvát-magyar határszakaszon, becsület és tisztelet illeti. Jó lenne, ha az ellátási körülményeik is ezeknek a szépen zengő köszöneteknek megfelelőek volnának. Mint ahogy az is jó lenne, ha megköszönnénk azoknak a civileknek és megköszönnénk azoknak a szolidáris társadalmat képviselő embereknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik az elmúlt hónapokban önök helyett mutattak Magyarországról egy másik képet a világban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Fodor Gábor tapsol.)