DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Kezdem azzal, amiben egyetértünk: egyetértünk abban, hogy valóban egy olyan fontos, létező problémát vetett fel, amely nemcsak a mai időszakban, hanem későbbi évtizedekben is meghatározó jelentőségű, hogy a mindenkori kormányok hogyan kezelik ezt. De itt körülbelül véget is ért az egyetértési része, hiszen ön most egy önök által publikált adatsorra hivatkozik, ugye, 5 ezer fő jelzett vissza, én nem akarom Churchillt idecitálni, tudja, hogy mit mondott ezzel kapcsolatosan, én egy KSH-adatot szeretnék önnek mondani, és egész pontosan fogom mondani, tehát a KSH által publikált SEEMIG-projekt szerinti adatot tudok mondani: 350 ezer olyan kivándorolt magyar él a világban, aki 1989 után, de legalább egy évvel a felmérés készítését megelőzően hagyta el Magyarországot. Ez 30 ezer családot keresett meg, talált meg, és célzottan találta meg ezeket a családokat.

Tehát ha megengedi, én ennek az adatsornak jobban hiszek. És ami fontos, hogy ez alapján 2009 után, akik kimentek, alig 10 százaléka mondja, hogy nem tervez hazatérést; még egyszer mondom, alig 10 százaléka. Éppen ezért én azt gondolom, hogy a politikai nyelvezetben célszerű az Európai Unión belüli mozgásokat nem migránsmozgásnak tekinteni, hanem vendégmunkásként tekinteni rájuk, mert sokkal inkább fedezi azt a valóságot, azt a valós képet, amit egyébként ez a folyamat tükröz.

Nyilvánvalóan 2004-ben egy jelentős növekedés következett be, amikor az Unióhoz csatlakoztunk. De hiszen az egyik legfontosabb feladatunk az volt vagy azért csatlakoztunk az Unióhoz, mert szerettük volna a szabad munkaerő-áramlást biztosítani, kifelé is és befelé is. És azokkal, akik lehetőségként és nem kényszerként élik meg a külföldi munkavállalást, azokkal semmi baj nincs.

(13.40)

Ugye, 2011-ben ‑ az is egy fontos dátum ‑ a német és az osztrák piac nyitott, és ott is jelentős migrációs növekedés tapasztalható.

Abban is részben egyetértünk, amikor azt mondja, hogy elsősorban az a fontos, hogy itthon tartsuk a fiataljainkat, és ne külföldről próbáljuk őket hazahozni, mert olyan tökéletes program szerintem nem lesz ‑ soha egyetlenegy állam se fog tudni olyat működtetni -, amivel mindenkit haza tudunk hozni.

És hogy tett-e a magyar kormány ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban intézkedéseket? Hát engedje meg, hogy csak néhányat mondjak és tényleg a fiatalokra koncentrálva: a 15-24 éves korosztályban 65 ezerrel dolgoznak többen most, mint 2010-ben, 65 ezerrel, 210 ezer helyett 275 ezren dolgoznak. Ha ön azt mondja, hogy ez egy jelentéktelen számadat, lehet így is, nyilván ellenzéki oldalról lehet, hogy én is ezt mondanám, de ez igen jelentős. És ez nem magától következett be, hanem a magyar kormánynak számos olyan intézkedése volt, csak néhányat hadd soroljak fel: „Első munkahely” garanciaprogram, Diplomamentő-program, a munkahelyvédelmi akcióterv kedvezményei, diákmunka, lakhatási támogatás, fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása, ifjúsági garanciaprogram.

És amit most ön mond, a „Gyere haza, fiatal” program keretében is szeretném a tisztelt képviselő asszony figyelmét felhívni, hogy egyetlenegy európai állam sincs, aki programot hirdetett volna a fiatalok hazaérkezésére. A lengyelek kísérletezgetnek, a szlovákok kísérletezgetnek, hozzánk jöttek most. A szlovákok azt tervezik, hogy azokat, akik Cambridge-ben vagy egyébként Nagy-Britanniában végeztek főiskolákon, egyetemeken, őket szeretnék bizonyos összeggel hazacsábítani.

Örömmel jelzem önnek, hogy már nem huszon-egynéhányan, hanem 34-en vannak azok, akik hazajöttek, egész biztos, hogy az 50 fő záros határidőn belül meglesz. Az egy újabb érdekes kérdés, hogy Anglián kívül érdemes-e, és már nem is kérdés, hanem tényként kezelhetjük, hogy szükséges Németországra, Ausztriára és más tagállamokra is kiterjeszteni ezt a lehetőséget, mert nagyon sokan vannak, akik érdeklődnek a program iránt. Több mint 180-an már felvették a kapcsolatot a hazai munkáltatóval, de ön is tudja, úgy, ahogy egzisztenciát felszámolni és külföldön munkát vállalni nem egyszerű, ugyanezt fordítva megtenni sem egyszerű. Tehát amíg egy fiatal hazaérkezik, az több hónap, akár fél évet is igénybe vesz.

Úgyhogy azt tudom mondani, abban egyetértünk, hogy elsősorban idehaza kell megteremtenünk annak a lehetőségét, hogy minél több fiatal itthon találja meg a boldogulás lehetőségét, de arra is garanciát kell adnunk, illetve programot kell működtetnünk, hogy azok, akik szándékoznak hazajönni, megtehessék ezt. Mi ezzel a programmal rést ütöttünk a pajzson, remélem, ez a pajzs a következő években folyamatosan bővülni fog.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ A kormánypárti képviselők közül többen a Fidesz-frakció hátsó padsoraiban állva beszélgetnek.)