DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr ‑ túl azon, hogy fontosnak nevezte valóban, hogy akik ideérkeznek, azok számára az emberi életminőséghez szükséges ellátást emberiességi okokból megkapják ‑ egyrészről a bevándorlás, a modern kori népvándorlás haszonélvezőiről, másrészről pedig ennek a veszélyeiről szólt, és annak az iszlamizációnak a veszélyéről, ami Nyugat-Európában már jobban látható, Kelet-Európában pedig még nem is beszéltünk róla, és magunk fel se tudjuk mérni ennek a pontos következményeit, hogy mi jár ezzel.
Nagyon fontos az az ellátás is ‑ amit kereszténydemokrata politikusként említett a frakcióvezető úr-, amit Magyarország biztosított. Beszélhetünk itt 660 ezer szendvicsről vagy félmillió palack vízről, amit egy hónap alatt osztottak szét a magyar hatóságok képviselői a határon illegálisan átlépők között, vagy a 18 ezer kilogramm kenyérről, amit felhasználtak mindezekhez, 22 ezer konzervről, és még lehetne sorolni, hogy mennyi almát vagy banánt osztottak szét. Mindemellett, hogy akik itt vannak, azokkal emberségesen bánunk, látnunk kell, hogy Nyugat-Európában kik azok, akik haszonélvezői ennek az óriási emberáradatnak.
Talán önök is hallották, hogy Gerhard Schrödert egy időben csak kreuzbergi kancellárnak hívták; ez az a városrész, az a negyed, ahol a legtöbben laknak a muzulmán bevándorlók közül. A 2002-es választási győzelme rendkívül szoros volt, és többek között ennek a negyednek köszönhette, az itt lévő választóknak, akiknek a szavazatait nagyrészt megkapta, hogy ő lett Németország kancellárja és nem a kereszténydemokrata jelölt.
(13.50)
Németországban az elsőgenerációs bevándorlók 70-90 százaléka, a második generációsoknak pedig 60-65 százaléka baloldalra, szocialista, szociáldemokrata pártokra szavaz. Ezért mondják azt nyugat-európai politikusok ‑ és sokszor nem is látjuk a híradókban a nevük mellett, hogy ők valójában egy szocialista vagy szociáldemokrata párt képviselői -, hogy minél nagyobb arányban jöjjenek. Ha csak Franciaország példáját nézzük meg és a 2012-es elnökválasztást, ahol bő egymillió szavazat döntötte el, hogy ki lesz Franciaország elnöke, jól láthatjuk, hogy a szocialista, szociáldemokrata jelölt javára 2,2 millió muzulmán bevándorló adta le a szavazatát, és egymillió szavazattal nyert. Ha nincs ez a kétmillió muzulmán szavazat, vagy kiegyensúlyozott lett volna és fele-fele lett volna az arány, vagy a többségi társadalom arányai szerint szavaztak volna a muzulmán bevándorlók, akkor bizony Sarkozy elnök úr őrizhette volna meg az elnökségét. Franciaországban éppen ezért láthatóan a baloldal számára ez egy égető szavazatszerzési feladat, hiszen 2007-ben a muzulmán bevándorlók 93 százaléka rájuk szavazott, de Nagy-Britanniában is a muzulmán bevándorlók 58 százaléka munkáspárti, és lehetne mondani még Ausztriából, Svájcból, Spanyolországból, Hollandiából vagy Svédországból hasonló példákat.
Kik tehát a haszonélvezői ennek? Egyértelműen a baloldali pártok, és éppen ezért akár úgy is biztatják ezeket az embereket, hogy valójában óriási veszélynek teszik ki őket útközben, hiszen akár tengeren, akár szárazföldön érkeznek, nagyon sok nehézség áll előttük, és sokan valójában nagyon megszenvedik ezt az utat.
Viszont mik ennek a veszélyei? Erről Magyarországon is keveset beszéltünk. Most már többen mondják, hogy párhuzamos társadalmak alakulhatnak ki egész Európában, hiszen az állami jogrendszer helyett ezekben a közösségekben, amelyek rendkívül endogám közösségek, akár egymás között házasodva egy teljesen zárt közösséget hoznak létre, egy másfajta jogrendszer érvényesül, nem az állam jogrendszere. Ismerünk szélsőséges példákat: az egyik német városban még egy saría rendőrséget is felállítottak önkéntesekből. Elmondhatjuk, hogy nem kompatibilis ez a fajta iszlamista hozzáállás és az európai berendezkedés. A muzulmán hozzáállás a világi állam lebontásából áll, éppen ezért nem tudja értelmezni sem az egyházak autonómiáját, amit a mi Alaptörvényünk is és az európai értékek is fontosnak tartanak, sem pedig az állam világi létét. Éppen ezért teljes mértékben úgy áll az államhoz, mint ami a vallásnak egy teljesen összefonódott része, ami az európai kultúrával egyáltalán nem fér össze, azt hiszem, a mi gondolkodásunk szerint, bár az egyház és állam partnerségére kell hogy épüljön a közpolitika.
Az emberi jogok tekintetében is teljesen más a hozzáállásunk. Míg mi minden embernek egyenlő emberi jogokat biztosítunk, addig a muzulmán hozzáállás teljesen differenciált, nincs mindenkinek ugyanolyan joga.
Hogy a nők egyenlősége mennyire más európai és muzulmán felfogásban, azt hiszem, ez az egyik leginkább szembeötlő különbség. Vagy a vallási tolerancia esetében; például ha egyre több muzulmán bevándorló jön, reálisan számolhatunk az antiszemita támadások megnövekedésével, mint ahogy erre Franciaországban több példa volt. Az erőszak elfogadása vagy az emberi élet értéke, például az öngyilkos merényletek elfogadásánál teljesen másfajta értékszemlélettel jelenik meg a muzulmán és az európai, általam kereszténynek tartott hozzáállásban. Éppen ezért az ilyesfajta korlátok nélküli népvándorlás engedése belső feszültségeket, vallási feszültségeket is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hoz, méghozzá muzulmán belső feszültségeket is. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezzel nagyon-nagyon óvatosan kell bánni európai politikusoknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)