APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Gondolom, egyetértünk abban, hogy a magyar közélet és a nemzetgazdaság egyik legsúlyosabb problémáját a korrupció jelenti. Abban, hogy idáig jutottunk, idáig süllyedtünk, az elmúlt 25 év valamennyi kormánypártjának, valamennyi vezető politikusának, ha nem is egyenlő mértékű, de közös és elévülhetetlen felelőssége van.
A korrupció nem más, mint a szellemi prostitúció, amely a klasszikus értelemben vett prostitúciótól abban tér el, hogy a szereplők nem a testüket, hanem jó erkölcsüket, alapvető emberi értékeiket bocsátják áruba. Az biztos, hogy teljes mértékben való felszámolására rendkívül csekély az esély, de jelentős visszaszorítására, csökkentésére minden eszközünk és lehetőségünk adott lenne, ha önök is ezt akarnák és ezt támogatnák.
Három fő csapásirányt jelölnék meg most az ön számára, tisztelt miniszterelnök úr. Az egyik a kiemelkedő profittermelő képességgel rendelkező, kiemelkedő hasznot eredményező tevékenységek szűk kör részére történő kiszervezése, például trafikmutyi, vagy például egy teljes üzletág lefejezésével nyerőautomaták Andy Vajna nagyvállalkozó és hasonszőrű barátaihoz való kiszervezése. A másik, jelentős pályázati pénzekkel való felpumpálása bizonyos nagyvállalkozói köröknek ‑ erre is hadd mondjak egy konkrét példát, a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó zenélő tehenészeti telep körülbelül 3 milliárd forintos támogatása. Lehet, hogy törvényes, de minimum arcátlan. Végül, de nem utolsósorban a közbeszerzések, amelyek gyakorlatilag ma már a korrupció szinonimájává váltak. Minimum nettó 1000-1500 milliárd forintot költünk el közbeszerzési rendszeren keresztül ma évente Magyarországon, és ezeknek jelentős százaléka kvázi szokásos mértékű ajándékként akár pártkasszákba, akár magánzsebekbe vándorol, ha tetszik, ha nem.
(16.30)
Itt elegendő csak Nyerges, Simicska urak akár gyanúsnak nevezhető tevékenységére gondolni, de, tisztelt miniszterelnök úr, személyeskedés és bántó szándék nélkül, azt gondolom, a közvilágítási projektek kapcsán Tiborcnak is kevés oka lehet a panaszra.
Kérdezem tehát, hogy szemet huny, szemet hunynak-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az idők végezetéig, vagy végre hajlandók a Jobbik javaslatait megfontolva visszaszorítani a szellemi prostitúciót. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)