GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. 2015. VII. hó 1-jétől a rezidensek központi foglalkoztatása valósul meg Magyarországon. A támogatott szakképzésbe bevontak körének munkáltatója az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ. A képzés, illetve nemcsak a képzés, hanem maga a munkavégzés gyakorlatilag akkreditált egészségügyi szolgáltatói helyeken történhet meg, és az előbb említett Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központnak a kijelölésével. A rezidensek illetményét pedig központi költségvetési forrásból finanszírozzák.

Az elmondottakból kiviláglik, hogy központosítás, központosítás mindenekfelett. Ez alkalmas sok mindenre, de úgy látom, arra nem, hogy a lényeg kezelése megtörténjen, mármint az, hogy a rezidensek ezekben a képzésekben és a munka világában megtalálhassák a helyüket. Mi a lényeg? A lényeg az, hogy ezek a rezidensek mikortól és hol fognak egyrészt szakmai képzésben, másrészt munkatevékenységet folytatva dolgozni és részt venni. Az egészségügyi rendszer irányítói ‑ ahogy én ma ezt látom ezen példán keresztül is ‑ már az adminisztratív feladatoknak sem tudnak megfelelni. Ez kitűnik az elmúlt hónapok történéseiből fakadóan.

Ezért én igazából azt kérdezném államtitkár úrtól, hogy miért nem tudnak valójában ezek a rezidensek elhelyezkedni egy olyan országban, ahol mondjuk, az év első felében közel ezer orvos és ápoló hagyta el az országot. Akik dolgozni akarnak rezidensként, azok meg nem tudnak elhelyezkedni, mert különféle keretszámokat kitalálnak, mondhatok kódszámokat; 328, egyébként nem kódszám, hanem tényszám. 328 rezidensi képzés megkötésére adnak lehetőséget, és ezek az emberek, mondjuk, ha 500-an akarnak elhelyezkedni, akkor nem tudnak.

Hát hogy van ez, egy olyan országban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahonnan vándorolnak el, mennek el az egészségügyi dolgozók?

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)