MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Erről a határozati javaslatról elmondtuk a véleményünket az általános vita során, hogy ez mennyiben pótcselekvés, ha pedig nem pótcselekvésnek szánják, akkor hogyan és mi módon kellene konkrétan fogalmazni.

Mi alapvetően azt gondoljuk ‑ egyetértve mindazzal a célkitűzéssel és azzal a fellépéssel, ami a határok megerősítését, Magyarország biztonságát, a magyar lakosok biztonságérzetének védelmét és elősegítését szolgálja -, hogy ez fontos, szükséges és vannak további lépések, azonban ez a határozati javaslat ebben a formában semmilyen módon nem illeszkedik ebbe a rendszerbe.

Ha politikai nyilatkozatot tesznek, amely arra hivatott, vélelmezem én, hogy felhívja a figyelmet akár európai uniós vezetők számára, akár a világ különböző politikai vezetőinek számára az igazságról, az okokról és a tennivalókról, hogy mit és hogyan kellene csinálni, akkor tegyék azt egzakt és pontos módon. Az Európai Uniót sok mindenért lehet bírálni, az Európai Unió sok mindenért felelős, ebben is van közvetlen és közvetett szerepe is, elsősorban már az okozat kezelése tekintetében, nevezetesen, hogy impotens és dilettáns minden tekintetben, ami az egész bevándorlási problematika kezelését vagy éppen nem kezelését illeti, azonban az Európai Unió kevésbé felelős, főleg közvetlenül azon válságövezetek kialakításában, amely akár Észak-Afrikát, akár a Közel-Keletet illeti.

Tehát ha önök politikai nyilatkozatot akarnak megfogalmazni arról, hogy ez kinek, miért és hogyan köszönhető, akkor az Európai Unión kívül is tessék körülnézni, és az Európai Unión kívül is tessék megnevezni a felelősöket. És ha már igazat szeretnének írni, akkor tegyék korrekt módon, és írják bele akár Magyarország szerepét is a tekintetben, illetve nem is Magyarország szerepét, hanem az önök felelősségét. Itt értelemszerűen a Jobbik és talán az LMP kivételével minden párt benne van, akik megszavazták, támogatták a különböző nemzetközi missziókat, akik megszavazták, támogatták azokat az agresszív fellépéseket, amelyek különböző mértékben, de mind-mind hozzájárultak azokhoz az egyenlőtlenségekhez, azokhoz a feszültségekhez, azokhoz a kaotikus állapotokhoz, amelyek a világ különböző pontjain ezekben a válságövezetekben kialakultak, és amelyek következtében milliók keltek útra, és most ennek isszuk a levét. Itt értelemszerűen az Amerikai Egyesült Államok szerepe nem kicsi, de legalább jó nagy. Önök erről most nagyon furcsa mód megfeledkeztek, és a különböző figyelemfelhívások okán sem érezték fontosnak, hogy legalább zárójeles részben erről említést tegyenek.

Egy szó mint száz, időt hagyva képviselőtársamnak, én talán csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy az Európai Unió vezetőinek önöknek mint a Néppárt vagy a Néppárt-pártcsalád tagjaiként nem üzengetni kell, hanem cselekedni. Kérdezzék meg vagy vonják felelősségre a saját EP-képviselőiket, ők vajon milyen konkrétumokat tettek Brüsszelben, milyen javaslatokkal éltek a Néppárt vezetői felé, milyen javaslatokból lettek aztán tettek, hogy az Európai Unió hogyan és miként kezelje a kialakult lehetőségeket. Továbbra is azt tartjuk, hogy ez egy szánalmas porhintés, egy pótcselekvés, nem üzengetni kell, hanem cselekedni.

A cselekedetekben természetesen konstruktív partnerek leszünk, ahogy eddig, ebben a bohóckodásban azonban sokat nem szeretnénk hozzátenni az önök dolgaihoz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)