Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen sokan várták az úgynevezett devizahiteles helyzet rendezését az autóhitelesek közül is. Ők a városi legendák szerint különféle okokból maradtak ki az eddigi rendezési kísérletekből. Én most megkímélném a tisztelt hallgatóságot és a jegyzőkönyv vezetőit is attól, hogy ezen városi legendákat részletesen ismertessem, de azért aki a gazdasági élet szereplői között jártas, az nagyon jól tudja, hogy itt bizony nagyon csúnya gyanúk keltek, hogy miért nem avatkoztak be ezen a területen.

Szó volt arról, hogy az autóhiteles szerződések mintegy 70 százaléka tartalmazhat, valószínűleg tartalmaz olyan hibát vagy típushibát, ami alapján, ha ezen a területen önök beavatkoztak volna korábban, akkor bizony az ezzel foglalkozó kihelyezők és érintettek nagyon csúnya büntetőeljárások alá kerültek volna. Példának okáért Damm Andrea és Varga István szakmai becslése ‑ több száz ügy szemlézése alapján ‑ szerint elmondható az, hogy bizony ezen szerződéstípusok több mint 60 százalékában maga a tartozási összeg sem volt tisztességes módon feltüntetve, az adott napnak megfelelő árfolyam feltüntetésével együtt. Tehát olyan alapvető hibáktól hemzsegtek ezek a papírok, amelyek alapján bizony itt minden érintett és minden résztvevő elmeszelhető lett volna, kivéve az adósokat.

Most mégis egy olyan csomag terve van előttünk, amely a legnagyobb terhet az adósokra, a legnagyobb terhet a károsultakra rója. Hiszen mi történik? Ugyanaz, mint az ingatlanhitelesek esetében, pár súlyosbító tényezővel, de ott is azt láttuk, hogy van egy felvételkori árfolyam, van egy piaci vagy aközeli, és ahelyett, hogy felvételkori árfolyamra váltanánk, forintosítanánk azt a tartozást, és a valódi tartozást fizettetnénk meg azzal, aki adós, és visszakapná a pluszban már befizetett pénzét, hiszen az esetek döntő részében azért ez fennáll, ehelyett a piaci árfolyamon történő forintosítással egy indokolatlan hatalmas tömeget, a kettő közötti összeget jóváírnának önök a bankok számlájára, pedig ez a magyar emberek pénze. Sajnálatos módon tehát egy olyan megoldás jön létre, hogy ha valaki adott esetben 200 forinton vett fel egy hitelt, akkor is 270-280 forinttal fogják ezt átszámolni. Az árfolyam-különbözetet egyértelműen azokkal nyeletik le, akik nem tehetnek ennek alakulásáról, akik szenvedő alanyai az egész folyamatnak.

(21.50)

Tehát itt még az önök által felvezetett hármas kockázatmegoszlás sem érvényesül, tehát ez a 33-33-33 százalék állam, bankok és károsultak között. Ez is egy elfogadhatatlan felosztás volt, de még ez is kevésbé igazságtalan, mint az, ami előttünk van. Azt is láthatjuk ugyanakkor, hogy ez a kormányzat kötött egy megegyezést ‑ nevezhetjük paktumnak is ‑ az EBRD-vel, amit önök már többször elismertek, aztán részint városi legendának tituláltak, aztán megpróbálták egyes pontjait megcáfolni, de továbbra sem sikerült megcáfolni azt a pontját, amely szerint Magyarország jelenlegi kormánya arra tett vállalást, hogy további terheket a bankokra nem ró ki bármiféle devizahiteles rendezés során. Ez a csomag pontosan ennek felel meg, hiszen nemhogy terhet nem ró az érintett bankokra, de az indokolatlan nyereségük ‑ egyelőre csak bevételük ‑ egy részét indokolatlanul jóváírja számukra. Tehát nyilvánvaló, hogy minden hitelkárosult joggal fel lesz háborodva azt követően, hogyha esetleg keresztül tudják verni ezt a csomagot.

Nézzük egy-két részletét! Nagyon jó elemzések jelentek meg egyébként róla, tehát amellett, hogy a mi fogadóóráinkra is nyilván bejárnak számosan, rengetegen a károsultak közül, a Jobbik által életre hívott devizahiteles-kerekasztal mellett is rengeteg tapasztalatot kaphatunk tőlük és cserélhetünk velük, azért most nem volt olyan nehéz dolgunk, hiszen a szaksajtó is hemzseg azon típushibák feltárásától, amelyek az önök megoldási csomagjában vannak.

Egy szóra azért itt megállnék egy zárójel erejéig. A devizahiteles-kerekasztalt nem azért hívtuk össze, hogy ezt a jobbikosok mindig elmondják magukról, hogy mi mennyire pengék vagyunk, miközben önök nem azok; a helyzet az, hogy mi csak egy résztvevő vagyunk ennél az asztalnál több mint 20 civil szervezet között. Olyan civil szerveződések vannak ott, akik típusonként védik a károsultakat, tehát van autóhiteles civil szervezet, lakáshiteles, szabad felhasználású hitelekkel foglalkozó. Megtisztelnek bennünket azzal, hogy a Jobbik is ott lehet egyrészt véleménynyilvánító erőként, de nyilvánvaló módon olyan erőként is, amelyik képes artikulálni az ő jogos elvárásaikat és behozni ide a parlamentbe.

A problémát az jelenti, hogy Vona Gábor meghívására létrejött ez a szerveződés, ide meghívást kapott minden alkalommal nemcsak a politikai pártok vezető garnitúrája, de bizony Magyarország kormánya, a Bankszövetség, a Nemzetgazdasági Minisztérium, és ezen alkalmakra önök egyetlen alkalommal sem tetszettek eljönni, én pedig nehezen hiszem el azt, hogy két év alatt ne lett volna erre legalább egyetlen alkalmuk. Egyvalaki jött el egy alkalommal, az a pénzügyi biztos, akinek azóta a posztját is megszüntették és sóval hintették be. Tehát látható, hogy talán többet kellene konzultálni az érintettekkel, és talán akkor az ő tárgyalótermi és terepen szerzett tapasztalataik beépítésével nem követnének el ilyen hibákat, mint amelyek előttünk tornyosulnak. Az olvasható ugyanis, hogy önkéntesen választhatják az érintettek autóhitelük vagy úgynevezett kölcsönük forintosítását, csak hát az önkéntesség kapcsán tulajdonképpen annyi érvényesül, hogy a hitelező pénzintézet számára kötelező előírás egy ajánlattétel a majdnem piaci árfolyamon történő forintosításra, és ezt csak akkor úszhatja meg, idézőjelben, az adós, hogyha igazolható módon nyilatkozik arról írásban, hogy ezen szerződésmódosítási terv számára nem megfelelő.

Mi van akkor, mondjuk, hogyha adóstársakról beszélünk, hiszen ilyen esetben az a szabvány, hogy az adóstársak együttes nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy megtegyék akár ezen módosítás elutasítását. Nagyon sok esetben ugyanakkor az adóstársak vagy nem érhetők el együtt, vagy már beszélő viszonyban sincsenek, a gazdasági élet számos ilyen helyzetet hoz. A kormány nem gondoskodott arról, hogy ez esetben bármely résztvevő számára elérhetővé tegye, hogy valóban önkéntes legyen az a megoldás, amit önök önkéntesként reklámoznak, pedig valójában egy kényszer, egy automatizmus, ami alól egy nagyon bonyolult adminisztratív eljárással lehet kitérni.

Az is látható, hogy az adós megválaszthatja ‑ van most már egy ilyen opció -, hogy a szerződését felmondja, ezt 60 napon belül teheti meg díjköltség- és jutalékmentesen, tehát nagyon jól hangzik ennek a reklámja. A helyzet az, hogy ugyanakkor rendes felmondási idő kikötésének hiányában ilyenkor a tartozásösszeg egy összegben esedékessé válik, és minden ezzel kapcsolatos teher a károsultat terheli, merthogy az egész piaci árfolyamon történik, nem a felvétel napjának árfolyamán, nem a szerződésben szereplő árfolyamon, hanem egy önök által kitalált árfolyamon. Tehát belenyúlnak egy szerződésbe, nem azt veszik alapul, ami benne van, hanem önök kitalálnak egy sokkal kedvezőtlenebb árfolyamot az ügyfél számára, és azon válik esedékessé a teljes tartozása, hogyha szabadulni akar ebből a börtönből. Tehát ezt azért ne nevezzük már olyan jó szándékú segítségnek, mert nem az!

Nyilvánvaló módon ez a bankoknak nagyon jó, mert az eddig rendszeressé vált, úgynevezett elállási nyilatkozatok tömegét ki tudják kerülni, amelyek értelmében az ügyfelek deklarálni tudják azt, hogy számukra nem elfogadható ez az eljárás. Ezt rendszerszinten akarták kizárni, valószínűleg a bankok a háttérlobbijuk által rákényszerítették önökre azt, hogy ezt a lehetőséget eleve elvegyék tőlük.

Azt is látni kell, hogy önök egy elképesztő kettős mércét alkalmaznának, hogyha ez a javaslat így maradna. Ez a kettős mérce pedig az, hogy aki nagy nehezen tisztességesen tudott fizetni, annak jön egy ilyen piaci árfolyamon történő forintosítás, minimális engedménnyel, ezt azért ne hallgassuk el, hiszen a lakáshiteleseknél alkalmazott akkori piaci árfolyam és a mostani közötti rést látszólag a bankok elengednék a károsultak számára, tehát ez egy almaszeletnyi kis engedmény, hogyha az egész gyümölcsöt vesszük figyelembe. A helyzet az, hogy viszont ez csak azokra vonatkozik, akik az irreális, igazságtalan feltételek megléte mellett is képesek voltak törleszteni. Aki viszont akár csak minimális késedelembe esett, az már ezt a nagyon gyenge kis kedvezményt sem veheti igénybe, pedig őt ugyanúgy tisztességtelen feltételek érték, ugyanúgy tisztességtelen kikötések mentén kellett volna törlesztenie. Nem biztos, hogy az ő hibája, hogy nem tudott ezen hatalmas egyensúlytalanság közepette eleget tenni a fizetési kötelezettségének minden esetben, és talán pontosan neki lenne a legnagyobb szüksége arra a kedvezménytömegre, amit nem kap meg, mert az kapja meg, azok a jobb módúak, szerencsésebbek ‑ egyébként le a kalappal azok előtt, akik tudták fizetni ezeket a konstrukciókat -, de megint ott tartunk, hogy az igazán nagy bajban lévők, azok, akik sokszor önhibájukon kívül estek ki, még ezt a minimális kedvezményecskét sem kapják meg önöktől. Még egyszer mondom, valószínűleg azért, mert az EBRD-vel aláírtak egy olyan megállapodást, amelynek szerves része, hogy további terheket a bankokra nem hárítanak semmiféle rendezési kísérletük során.

Az is látható ugyanakkor, hogy nagyon kacifántos szerződéstípusok fordulnak elő itt az autóhiteleseknél és egyáltalán ezen szerződéstípusoknál. Ezeket egy csapásra kivezetik a rendszerből, ami önmagában nem biztos, hogy baj lenne, de ezt oly módon teszik meg, hogy mondjuk, a sokszor havonta fixált törlesztőrészlettel bíró szerződést vagy a maradványértéket tartalmazó szerződéseket egyszerűen egyenletes fizetésűvé alakítják, ily módon az új törlesz­tőrészletbe egyébként beleszámítják nagyon durva beavatkozással a késedelmes követelésrészeket, tőkekamatot, késedelmi díjat, egyéb díjat s a többit, ezt a frank esetében szintén a 287 forintos árfolyamon teszik meg. Ebből az egész rendszerből az következik, hogy ha adott esetben még több mint egy évtized van hátra a szerződésből, akkor az előző három hónap átlagánál 15-25 százalékkal is magasabb lehet a törlesztőrészlet, mint a korábbi időszakban. Tehát az önök egész rendezési folyamatának eredményeképp az embereket napi szinten érő törlesztőrészlet bizony komoly mértékben, akár teljesíthetetlen mértékben is növekedhet.

Ezért tehát ez az egész csomag nemhogy nem tesz rendet ezen a piacon, de még csak nem is igazságos, sőt a minimális, látszólagos könnyítéseit nem terjeszti ki teljes körre, megint csak szelektál a károsultak között, ugyanúgy, mint a végtörlesztésnél, ugye? A szerencsésebbek, jobb módúak, köztük nagyon sok tisztességes ember, de azért legyünk őszinték, hogy nagyon sok gazdasági érdekkörbe tartozó is egy kedvezményes árfolyamon törleszthetett, az egyszerű embernek pedig maradt az a fránya piaci árfolyam és egy olyan indokolatlan teher, amire nem szolgált rá.

Itt azt hallgattuk a felvezetőben, hogy a probléma véglegesen elfelejtésre kerülhet, egy kicsit kacifántos megfogalmazásban, de értjük mindannyian szerintem, hogy a jogalkotó célja az, hogy az úgynevezett devizás kérdéskört a magyar közéletből is kivezesse. De ne felejtsék el, hogy mindez nem fog nyom nélkül történni, itt számtalan, több száz szétszaggatott családról van szó, széttört életekről, elvesztett egzisztenciákról. Nemcsak arról van szó, hogy a magyar nemzetgazdaság évtizedekig hordja ennek a súlyát a saját hátán, hiszen segélyezettek jöttek létre adófizetőkből, de emberiességi megközelítésből is elfogadhatatlan az, hogy az EBRD-vel, a nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodásból kifolyólag önök egyszerűen nem segítenek annyira a magyar embereken, mint amennyire ezek az emberek azt megérdemelnék, és mint amennyire ez igazságos lenne.

Tehát mi, jobbikosok nem tudjuk beérni alacsonyabb fokú megoldással, mint hogy a felvétel napjának árfolyamán forintosítsunk, mert csak ez szavatolja, hogy tényleg annyit fizessen vissza a károsult, amennyivel ő tartozott.

(22.00)

És akkor még mindig nagyon sok szerződéses feltétel igazságtalan mivoltáról beszélhetnénk. Még mindig beszélhetnénk arról, hogy ezek a pénzintézetek korábbi, mondjuk, szocialista érákban büntetlenül terhelhették az emberekre még a bankfiók bérleti díjának a növekményét is, és ezt volt pofájuk levélben kiküldeni az érintetteknek. De hogy az önök előző kormányzásából hozzak példát, a tranzakciós illeték kivetésekor magyar kisvállalkozók megkapták a leveleket, hogy utólag vetik ki rájuk a tranzakciós illeték 4 vagy 5 hónapra szóló összegét, ezt egyben vonják le a számlájukról, ha volt a számlán annyi. Tehát ezek a magyar kisemberek, kisvállalkozók kormányokon átívelő módon ki voltak szolgáltatva egy embertelen, arctalan és arcátlan rendszernek.

Az önök kezében most itt lenne a lehetőség, egyébként sokáig kétharmados volt ez a lehetőség, hogy megmentsék ezeket az embereket, valóban senki ne maradjon az út szélén. Ehhez képest egy piaci árfolyamon vagy annak közelében történő forintosítás minimális kedvezményekkel bizony nagyon kevés, bizony nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezeket az embereket elárulták. Hiszen önök arra apellálnak, hogy a félévente, évente bedobott újabb, látszólagos mentőcsomagok összeszedegetése közben ezek az emberek elfáradnak, végképp belefásulnak a küzdelembe, és azt látják, hogy most már csak minél kevesebb veszteséggel próbálhatnak kitáncolni ebből az egészből.

Bennünk, jobbikosokban viszont ott munkál az a lélekbátorság, hogy nem akarjuk ezt engedni, és teljes körű igazságtételt követelünk ezen emberek számára. Éppen ezért nem tudjuk ilyen formában elfogadni ezt a csomagot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)