GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha devizahitelezés, akkor azért menjünk vissza az eredőhöz, 2001-hez: Orbán, Matolcsy, Járai. Biztos ismerős ez a három név két fideszes képviselőtársunknak is, Orbán miniszterelnök, Matolcsy miniszter, Járai meg a jegybank elnöke. Na, ezek az emberek azok, akik gyakorlatilag útjára bocsátják a történetet. Akkor, amikor politikai hasznot kívánnak hajtani a devizahitelezés történetéből, akkor próbálják az eszükbe vésni a folyamat indítását és az ahhoz kapcsolódó személyeket. Ha a tisztesség adott a megszólaló kormánypárti képviselők részéről, akkor mindig ezzel a beltartalommal együtt vértezzék fel a mondandójukat.
Nézzék, a személygépkocsikat érintő, a gépjárműveket érintő devizaterhek vonatkozásában, ha önök komolyan gondolták volna azt, hogy mértékadó segítséget akarnak nyújtani, akkor nyilván egy sokkal erőteljesebb és egy időbeni, megfelelő időbeni lépésre szánják el magukat, mondjuk, úgy nagyjából egy évvel ezelőtt, s nem engedték volna azt, hogy nagyon sok ember abba az ellehetetlenült helyzetbe kerüljön, amibe belekerült az elmúlt egy esztendőben. Az a baj, hogy nem én gondolom úgy, hanem nagyon sokan, hogy önök nem megoldani akartak problémákat igazából, hanem e tekintetben is, mint egyéb más sok ügy kapcsán, feszültséget gerjeszteni, minél ellehetetlenültebb helyzetet életre hívni. Majd amikor már olyan szintű a probléma, hogy szinte viselhetetlen, de már esetleg kevesebbeket érintően viselhetetlen, akkor valamilyen szintű beavatkozást tenni és ezzel úgymond a hozsannázást elnyerni, hogy az emberek azt mondják, hogy végül is mégiscsak megoldást, valamilyen szintű megoldást nyújtott számukra a kormány, miközben nagyon sok esetben ‑ azt kell hogy mondjam ‑ becsapják őket, miközben nagyon sok esetben ‑ azt kell hogy mondjam ‑ indifferens volt önök számára a bajba került ember. Mára azoknak csak a töredékének nyújtanak valamilyen értelemben kezet.
S arra hivatkoznak, hogy ilyen meg olyan egyezségeket kötöttek a Bankszövetséggel. Ebből kifolyólag nyilván nem olyan szinten történik a forintosítás, mint amilyen szinten egyébként a tisztesség azt megkívánná. Mondhatnánk úgy is, hogy önök a bankok oldalára álltak. Ugye, szokták mondani ezeket a mondatokat, vagy mondták annak idején ezeket a mondatokat. Meg mondhatnánk azt is, hogy nézzék, a tisztesség csak annyit kívánna meg, hogy mondjuk, 180 forintos svájcifrank-egyenértéken történjen meg az átváltás. No, de nem ezen történik, valami egészen máson.
Még egy dolgot hadd idézzek a figyelmükbe: emlékeznek biztos a végtörlesztésre. Emlékeznek biztos arra, amikor a végtörlesztés keretei között viszont kedvezményes lehetőségek tárulkoztak ki azok számára, akik 20-30-50 millió forintokat elő tudtak keríteni rövid idő alatt. Ezek azok az emberek, akik nem a mindennapjaikat élő emberek körébe sorolandók, akik bérből és fizetésből élők, hanem mondjuk, adott esetben voltak olyan emberek, talán itt a Parlament falai között is a patkó azon részében, amelyre most nézek, akik ezekkel a forrásokkal rendelkeztek és így tízmilliós nagyságrendű - idézőjelben ‑ veszteségtartalmakat tudtak lenullázni.
Ja, és emlékeznek arra is, ugye, hogy mit fogadott el a parlament önök által akkor? Ha nem emlékeznének, segítek. Azt fogadta el, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezeknek a forrásoknak az eredetét nem vizsgálhatja, nem zaklathatja a forrásgazdákat. Mennyire korrekt és mennyire tisztességes ez az eljárás, amikor mondjuk, egy adóvizsgálat kapcsán, ha valaki hibákat vét 50-100-200 ezer forintos nagyságrendben, akkor mértékadó bírságokkal kell szembenéznie? Itt meg, amikor 40-50 millió forintok előkerülnek valahol valakiknél, akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezeknek a pénzeknek a forrásait, az eredetét sem tudhatja.
(22.20)
Na, nem akarok én ebbe beljebb menni. Csakis azért kértem szót, hogy azt elmondjam, szerintem nem korrekt ez az eljárás. Nem korrekt az az eljárás, amely egyeseknek mindent, másoknak meg szinte semmit nem nyújt és nem ad.
Önök ezt az utat járják elég régóta, megpróbálnak mindenkit becsapni, félrevezetni, ámítani. Ideig-óráig megy, de meggyőződésem, hogy egy idő után ez a fajta politika hamuvá fog válni, szét fog porladni. Úgyhogy arra biztatom önöket, próbáljanak meg egy más utat járni. Próbáljanak meg egy olyan utat járni, amely a Magyarországon élő, kétkezi munkájukból vagy a fejükben lévő tudásból eredményt elérő és a saját maguk számára hozamot termelő emberek érdekeit szolgálja, úgymond a magyar állampolgárok, a magyar dolgozó emberek döntő többségének az érdekét szolgálja.
Arra kérem önöket nagy tisztelettel, ez vezérelje önöket, ne pedig az, ami jellemzően az elmúlt időszakban a devizahitelezés ügye kapcsán csak a politikai haszonszerzés tekintetében jelent meg. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)