ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idős embereknek biztosítani kell egészséget, megélhetést és biztonságot, valamint méltóságot, aktív szerepvállalást a társadalomban, hogy erőforrásként tekinthessünk rájuk ‑ mondta Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. Szép célkitűzés, ezzel ellenzékből is teljes mértékben egyet lehet érteni. Az erőforrás-kitételt ugyan túlságosan technokrata ízűnek tartom, de ez legyen az én egyéni ízlésem dolga.

De nézzük szépen sorjában: mi a helyzet az egészséggel? A kormány- és rendszerfüggetlen rombolás folyományaként a nemzet egészségvagyona lepusztult, és így az egészségügyi, szociális szféra is egyre nehezebben tud megfelelni a feladatainak. Közismert, hogy a már négy évtizede egyre rosszabbá váló egészségügyi és döbbenetes mortalitási adatainkkal egész Európa legbetegebb nemzete vagyunk.

Mind ezen, mind pedig az átlagos öregségi nyugdíjak területén szűkebb pátriám, Somogyország a Dunántúl sereghajtó megyéje, hiszen egy itteni nyugdíjas nagy átlagban, ami mögött persze további óriási eltérések húzódhatnak, alig kap többet havi 100 ezer forintnál. Nézhetjük a biztonságot is, de ott is áthidalhatatlan szakadék tátong a propaganda és a becsülettel ledolgozott élet után fűtetlen házikóikban tengődő idősek szubjektív biztonságérzete között. Ugyanis jó okkal rettegnek a nyugdíjasokra kőkori primitívséggel és állati kegyetlenséggel vadászó, két lábon járó öregező sakáloktól. Hogy mást ne is említsek, elég, ha a közelmúltban Viszen brutálisan agyonvert, a Lenti-Mumorban húsvágó bárddal megtámadott idős nénikre vagy a Pusztaszemesen elevenen elégetett nyugdíjas bácsira utalok. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények közepette sokszor csúf időskor lesz osztályrésze a szépkorúaknak. Ezek után, ha a jól csengő szavakat összevetjük a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazásáról szóló népszavazási kezdeményezés kézivezérelt elgáncsolásával, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy finoman szólva is jókora disszonancia fedezhető fel a kormány kommunikációja és annak cselekedetei között.

Dél-Somogyban és számos helyen nekifogtunk a népszavazás kiírásához szükséges aláírások összegyűjtésének, és íveinket egy-két nap alatt nagyon sokan alá is írták. Ezek az emberek most joggal érzik úgy, hogy az Alkotmánybíróság elutasító döntésével demokratikus alapjoguk került megtaposásra. Sokan kérdik, beleszólhatnak-e még itt a keményen dolgozó kisemberek bármibe is, vagy új szocializmust építve, előbb-utóbb elég lesz, ha négyévente raknak egy x-et az elvárt helyre.

(22.40)

Persze, már halljuk is az aduászként használt ellenérvet, hogy a Jobbik által támogatott felvetés felborítaná a költségvetést. Viszont nem véletlenül kérdezte az egyik, már több mint 45 éve dolgozó és még három és fél évig robotolni kötelezett, munkában meggörbült hátú úr valamelyik utcafórumom során, hogy ha erre nincs fedezet, akkor a Magyar Nemzeti Bank vajon miért szórhatja a milliárdokat kétes értelmű alapítványaira.

Ugyan nem KSH-szintű adat, de jól tükrözi a helyzetet annak a vidéki településnek az esete, ahol a 88 özvegyasszonyra csupán 5 özvegy férfiember jut. Magyarán, a férfiak jelentős része még az előtt meghal, hogy igazán élvezhetné a jól megérdemelt pihenést.

De okkal értetlenkednek a fiatalok is, nem értik, hogy miért jó az államnak, ha 40 évet ledolgozó megfáradt, sokszor betegeskedő, éppen ezért nyugdíjra vágyó embereket még további munkára kényszerítenek, miközben ők ‑ az unokák generációja ‑ nem kapnak állást és külföldre kényszerülnek. Az élethosszig tartó tanulás támogatható ideája mellett új, viszont korántsem olyan szimpatikus fogalommal, az élethosszig tartó munka elképzelésével kell hát hogy megismerkedjenek a mindhalálig tartó robotra kötelezett férfiak.

Persze tudjuk, hogy a nyugdíjügyek mögött végső soron a társadalom elöregedésének, az elégtelen számú születésnek a problémája húzódik meg. A gyökerestül kifordult korfa a magyarság számára demográfiai apokalipszist előrevetítő népesedési csapda, amelyre ha nem születik minél gyorsabb megoldás, akkor nem csupán a népesedési agóniában a megyék sorában élen járó Somogyország fogja magát felszámolni, hanem süllyedő Atlantiszként az egész ország is.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)