GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánok többször hozzászólni, ha ezekben a kérdésekben, amelyekről szó esik, menet közben kapok pozitív visszaigazolásokat; amennyiben nem, akkor majd még néhány dologról szólnom kell.

Ott hagytam abba az előbbi kétperces hozzászólásomban, hogy helyben vannak a lehetőségek, mondta az államtitkár, én meg úgy folytattam, hogy a korlátok még inkább helyben vannak, s mondtam rá egy példát, ez a példa a finanszírozhatóság tekintetében a feladatfinanszírozás, kötelező feladatellátás, annak a személyi, dologi költségeihez kapcsolódó önkormányzati finanszírozási nagyságrendeket, tételeket érintette, s a konkrét példa az adótörvénnyel kapcsolatos volt, amit most a napokban, az elmúlt héten tárgyaltunk.

Az, hogy a kormány olyaténképpen cselekszik, hogy fürdőzik, napfürdőzik, tetszeleg, mintha ő jót ten­ne, de az ő cselekedetei arról szólnak, hogy az ön­kor­mányzatok irányába hárít át terheket, oda helyez kötelezettségvállalási kényszereket, és így - idéző­jel ‑ tesz jót például az említett fuvarozókkal, mármint hogy a külföldi autópályák díjainak 7,5 százalékát az önkormányzati befizetések terhére elszámolhatják. Ez nem pálya, ez nem jó pálya! A kormány, hogyha a törvényein keresztül jót kíván tenni az emberekért, akkor saját maga teremtse meg a finanszírozási háttereit ennek, vagy ha máson keresztül kívánja ezt megoldani, akkor a finanszírozásbeli kiesések fedezetét biztosítsa az önkormányzatoknak, ez a minimum korrektség szintje. Önök a törvényalkotásaik kapcsán nem ezt teszik.

De mondok egy másik példát is, hogy ne ragadjunk le egy példánál ilyeténképpen. Például megint csak a napokban, talán tegnap tárgyaltuk vagy tegnapelőtt az önkormányzatokat érintően például a kistelepülési, de nemcsak kistelepülési polgármesterek javadalmazását. Azzal álltak elő önök, akik csökkentették mértékadó módon a polgármesterek illetményét, hogy adják meg a lehetőségét, mármint a parlament adja meg a lehetőségét annak, hogy ezeket az illetményeket 30 százalékkal meg lehessen emelni, de úgy, hogy az önkormányzat saját bevételeinek a terhére. Megint államtitkár úr szavaira térek vissza, hogy helyben vannak a lehetőségek többségében. Hol? Hogyan? A korlátok vannak helyben, amiket önök állítanak, nem a lehetőségek.

És hogyha belegondolunk ebbe a faramuci törvénytervezetbe, akkor a saját maguk által elkövetett, szerintem becstelennek vélt intézkedéseiket, amelyekkel a polgármesterek illetményét mértékadó módon csökkentették, most úgy akarják kompenzálni, hogy közben a terheket áthárítják az önkormányzatra, és a polgármester és az általa irányított önkormányzat, település szintjén próbálnak feszültséget szítani. Mert hogyha egyéb feladatok ellátására sincs forrása az önkormányzatoknak, sőt olyanokra sem, amelyeket kötelező módon el kell látnia, akkor hogyan lenne egyrészt bátorsága, de nem is ez, hanem a tisztességes gondolkodás alapján hogyan nyúlna egy olyan intézkedéshez az érintett polgármester, hogy a saját javadalmazása legyen az elsődleges kérdés?

Tehát hoznak egy olyan törvényt, amellyel megint áthárítanak, és amelyet nyilván a polgármesterek messze, messze, messze döntő többsége, ha ezt elfogadnák, nem csinálná meg, mert fontosabb számára a településének az apró pici gondjai sokaságának a megoldása, mint a saját bérfejlesztésének a 30 százalékos növelése az önkormányzat bevételeinek a terhére. Ez nem tisztességes. S akkor önök arról beszélnek, hogy a lehetőségek ott vannak az önkormányzatok szintjén.

Azt gondolom, még egyszer, ha korrekt, tisztességes, mindegy, hogy közszolgáltatásról, hulladékgazdálkodásról, bármilyen típusú történetről beszélünk, ami a feladatok megosztása tekintetében az állam és önkormányzat közötti szabályozásokat érint, akkor ezt úgy kell megtenni, hogy ha bárki többletfeladatot kap, akkor a többletfeladathoz többletfinanszírozási hátteret kell biztosítani, és hogyha kötelezettséget rovunk bárkire, akkor annak a megoldásához szükséges eszközöket, feltételeket is biztosítani kell.

A másik dolog, amiről mindenképpen beszélni akarok, Németh Zsolt államtitkár úr elmondása alapján most már nem egyedül van képviselő asszony, Bartos Mónika, hanem ketten vannak államtitkár úrral, akik azt mondják, hogy bizony, a tudatlanság. Én nem állítom azt, hogy az ismeretek hiánya bizonyos értelemben nem játszik szerepet abban, hogy vidéken, a tanyavilágokban, sok mindenhol má­sutt tényleg a szemétnek a nem szakszerű gyűjtése, felhasználása történik meg, hanem bizony, olyan dolgokat is elégetnek, amelyeket nem lenne szabad, akár még toxikus anyagokat is. Nem állítom, de azt mondom, hogy a kényszeredettség, a nehéz sorba való jutás ettől nagyobb mértékben határozza meg ezeknek a folyamatoknak az alakulását. De ha igaz, hogy a tudatlanság, mint ahogy önök állítják, s butának tartják az embereket, ez is ott van, akkor meg még egyszer azt javaslom, hogy ilyen típusú kérdésekben, környezettudatosság, gazdasági kérdések, pénzzel való gazdálkodás, sok minden egyéb más tekintetében történjen meg az oktatási rendszerben és egyéb más felvilágosítások tekintetében az, aminek meg kell történnie, ne pedig a futballtudományok ismeretének az oktatása legyen a fókuszban.

(13.10)

Fontos; fontos a foci, de azt hiszem, ezeket messze-messze felülírják ezek a kérdések. Úgyhogy, ha már ketten vannak, képviselő asszony meg államtitkár úr, akkor most már nem egyedül, hanem ketten és más partnereket gyűjtve maguknak - mond­juk, Németh Szilárdot is, aki a rezsiküzdelem élharcosa ‑, Orbán Viktor meggyőzésére menjenek csokorban, karéjban, és ezt a tudatosságszemléletet érvényesítsék. Biztos könnyebb is lesz most majd, ha pozicionális tekintetben sikerül rezsibiztos úrnak előbbre lépnie.

A másik dolog, ami még talán fontos, az a lerakási járulékok kérdése. A lerakási járulékok ‑ tehát hogy több pénzt szed be az állam ‑ bizonyos értelemben nyilván kényszerítő, kikényszerítő hatásokat is életre tudnak hívni, de azt gondolom, hogy mindig az a fontos, hogy ezeknek a kikényszerítő hatásoknak az eredményeképpen történő bevételek növekedése hová jut. Visszafordul-e oda, ahova vissza kell fordul­nia? Magyarul, a valódi közszolgáltatás szín­vona­lá­nak a javítását eredményezi-e, vagy ezek a pénzek egé­szen másutt folynak el? Azt gondolom, hogy vissza kell folynia és abba az irányba kell felhasz­ná­lód­jon, amiről Németh Szilárd is szóhasználatában meg­emlékezett, hogy a valódi közszolgáltatást, a valódi közszolgáltatás színvonalának a javítását kell hogy szolgálja. Sze­retném, ha ebben egyértelmű vissza­igazolást kapnék majd a kormányzat válaszá­ban.

És még két gondolat befejezésképpen. Annak örülök, hogy államtitkár úr a Bangóné Borbély Ildikó által elmondott dolgokhoz illesztetten elmondta és visszaigazolta azt, hogy a szolgáltatás színvonalának a növelése egy fontos feladvány, és ebben törekedni kell arra, hogy mondjuk, ne havi szinten egyszer vi­gyék el azokat a szelektív gyűjtés eredményeképpen össze­rakott zsákokat, amelyek főleg a nyári hóna­pok­ban érdekes helyzeteket tudnak teremteni. De még egyszer mondom: önök hatodik éve kormá­nyoz­nak. Hat év kormányzását követően vagy annak az idő­sza­kában ezekről már nem beszélni kellene, ha­nem ezeknek a megoldását régen meg kellett volna teremteni.

És ha rezsicsökkentés, akkor hozzá kell tennem azt is és megerősítem azt is, hogy meg kell nézni, hogy időben előrehaladva a rezsicsökkentés mellett mennyire nőtt azoknak az aránya, akik a szolgál­tatási díjakat nem képesek befizetni. Mit jelent ez? Vagy azt jelenti, hogy nem igazak azok a történések, amelyekről önök beszélnek a rezsicsökkentés tekin­tetében, mert előtte jóval megemelték az árakat és utána csak részleges csökkentéseket tettek, és ennek az eredményeképpen a mai szolgáltatási díjak maga­sabbak, mint öt vagy hat évvel ezelőtt voltak. Vagy van egy másik területe is, hogy beszélni lehet a rezsicsökkentésről, és eközben, mondjuk, a fizetések tekintetében meg kevesebb forráshoz, pénzhez jutnak hozzá az emberek. Persze, még egyszer mon­dom: hazug plakátok sokaságain lehet hirdetni, hogy nő a minimálbér, meg újra nő a minimálbér meg még fog nőni, akkor, amikor az emberek meg keve­sebbet érő pénzt vesznek a kezükbe. Ez mind gátja és kor­látja, mind gátja és korlátja annak, hogy adott eset­ben az önök által mondott csökkenő rezsi­költségek tekintetében nő azoknak a száma és ará­nya, akik nem tudják kifizetni azokat a költségeket, amelyek szolgáltatási díjként kifizetendőek. Változ­tatni kellene ezen.

Abba az irányba kellene elmozdulni, ami arról szól, hogy az emberek messze-messze döntő többsé­gé­­nek a kezében többet érő pénz legyen fizetés gya­nánt, hogy a szükségszerűen ellátandó szolgál­ta­tá­sok­ból fakadó díjak kifizetését minden gond és prob­léma nélkül meg tudják tenni. Önök nem ezt az utat választják. Önök azt az utat választják, hogy ke­ve­sek­nek sokat, és sokaknak kevesebbet; keveseknek sokat meg még többet, és sokaknak kevesebbet. Nem me­gyek tovább. Nem akarok arról beszélni, hogy mit tet­tek évekkel ezelőtt, mit neveztek pofátlan fize­té­sek­­nek, 2 millió forint, mit adóztattak meg 98 száza­lé­kos adóteherrel, most meg 5 millió forintos nagy­ság­­rendű fizetéseket szórnak szét akár a pénzintézeti szektoron keresztül, akár más stratégiai felületeken át.

Azt akarom mondani, hogy fizetést, tisztességes megélhetési alapot biztosító fizetést kell adni az emberek kezébe, amiért megdolgoztak, nem el kell venni tőlük. Nem olyan minimálbérrendszert kell építeni, ahol a kormány öt év leforgása alatt 32 ezer forinttal több járulékterhet rak a minimálbérre, és ő a haszonélvezője és nem a munkavállaló, hanem olyat, ahol ezeket a többletterheket az állampolgárok irányába forintosítják jövedelemként, és eljuttatják az embereket oda, hogy a minimummegélhetés alapjait fedező források a kezükben legyenek, és akkor ki fogják tudni fizetni a szolgáltatási díjakat, és akkor nem lesz probléma azzal, hogy egyre nő azoknak a száma és aránya, akik elmaradásokban szenvednek.

És az utolsó gondolat pedig arról szól, hogy a hul­la­dék és a hulladékgazdálkodás tekintetében mindig jobb a prevenció, mint az utánlövés. Gondolják végig azt, hogy ha pótlólagosan és utólagosan kell csele­ked­ni valami tekintetében, az milyen költség­többleteket jelent. Éppen ebből kifolyólag azt gondolom, hogy mind a tekintetben, hogy ha szelektív gyűjtés, akkor időben és normális keretek között történő elhordásról kell gondoskodni. Ha normál hulladékgazdálkodás és hulladékszállítás, akkor olyan feltételeket kell kialakí­tani, ahol nem a katasztrófavédelmi kijelöléseken keresz­tül történik meg mindez.

És a legvége a történetnek az, hogy nem leha­lászni, nem kizsákmányolni, nem központosítani kell mindazt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amiben még látnak valamit, hanem az emberek érdekét szolgálva és a vállalkozásokat nem tönkretéve kell cselekedni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)