VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Most folytatnám egy másik területtel, amit szintén érint a törvényjavaslat. Az útépítés tekintetében, államtitkár úr, hogy is áll jelenleg a helyzet? Az elmúlt években nemcsak az útépítésnél, hanem a nagyobb infrastrukturális beruházásoknál egyaránt azt láthattuk, hogy kéz a kézben egymással, békésen, a legnagyobb egyetértésben különböző párt közeli cégek kivitelezik ezeket a nagyberuházásokat. Nagyon sokszor például azt láttuk, hogy a kormányhoz teljesen egyértelműen köthető, a miniszterelnök úr közvetlen környezetéből kikerülő vállalkozók vannak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig velük akár konzorciumi partnerekként történő együttműködésben olyan vállalkozók vannak, akiket egyértelműen a baloldalhoz köthetünk, olyan nagy útépítő cégek, nemegyszer külföldi cégek jelennek meg az útépítésekben, akik szintén politika közeliek. Talán még emlékszik államtitkár úr arra, amikor a Magyar Nemzet azt írta, hogy a „strabag demokraták szövetségével” mi a helyzet. Azért írta, mert a baloldalhoz egyes nyomozások szerint különböző guruló pénzek kerültek, amelyek a magyar útépítésekből és hasonló projektekből származtak.

Tehát látható az, hogy alapvetően egy olyan ágazatról beszélünk, ahol döntő a politikai befolyás, döntő a politikai befolyás abban, hogy kik birtokoljanak olyan cégeket, kikhez juthat a közpénz, kikhez juthat a megrendelés. Fontos látni azt is, hogy mennyi visszaélés kíséri ennek az ágazatnak a működését és milyen módon valósul ez meg. Először is arról, hogy az állam működtessen egy lebonyolító szervezetet, ami adott esetben egy útépítésnek a felsőbb szintű menedzsmentfeladatait látja el, természetesen a Fidesznél hallani sem lehetett erről, olvasni sem lehetett semmilyen koncepciót. S nagyon sokszor mi történik? Sokszor a hasonló nagyberuházásokat úgy bonyolítják, hogy odakerül egy 6-7 főt foglalkoztató adminisztrátorcéghez a feladat, a 6-7 főt foglalkoztató adminisztrátorcég továbbadja ezt a megrendelést, majd pedig a politikához kevésbé köthető valódi vállalkozók, azok, akiknek van gépük, eszközük arra, hogy adott esetben ezekbe az építési folyamatokba beszálljanak, elvégzik ténylegesen a munkát. Természetesen a profit nagy része elsősorban a politikához köthető cégeknél csapódik le, a kisebb része pedig a vállalkozásokhoz kerül, de ők azok, akik nagyon sokszor ki sincsenek fizetve, nincsenek megbecsülve, és bármilyen szánalmasan hangzik, de az a helyzet, hogy az európai uniós források, amik Magyarországra jönnek, nem kis részben a Strabaghoz, a Swie­telskyhez, a Colashoz és egyéb nagy útépítő cégekhez vándorolnak.

Magyarul, mi történik? Ad nekünk az Európai Unió pénzt azért, hogy infrastruktúrát építsünk, majd pedig ennek a pénznek egy jelentős részét megkapják a Nyugat-Európából érkező, gazdagabb európai országokból érkező cégek, megkapják megrendelés formájában, és természetesen az így képződött profitot annak rendje és módja szerint ki is viszik az országból. Kérdés, államtitkár úr, ha az önök kormánya nemzetinek mondja magát, akkor tessék mondani, miért nem lehet azt megoldani, hogy legalább az utakat, a nagy infrastrukturális beruházásokat Magyarországon magyar tulajdonú cégek kivitelezzék, ne multik, ne külföldiek. Kérdés, hogy ennek az-e az oka, hogy mondjuk, a magyar emberek elfelejtettek tudni utat építeni. Nem tudunk talán egy hidat kivitelezni? Nem értünk az autópálya-építés­hez? Vajon miért van az, hogy idejön egy külföldi cég, és 100 milliárdos forgalmat bonyolít évente vagy éppen 200 milliárdosat, mint ahogy a Strabagnál láthattuk, és karrierizál a magyar közbeszerzési rendszerben, elviszi a magyar vállalkozások elől a lehetőséget?

Vajon elképzelhető-e az az eset, hogy egy magyar cég indul el például egy német autópálya-beszerzésen, egy autópálya-építésen és nyer a magyar cég a német cégek előtt? Vagy mondjuk, Ausztriában az elképzelhető lenne, hogy egy magyar cég elindul a közbeszerzési pályázaton, és megveri odakinn az osztrák cégeket? Valljuk meg őszintén, kevésbé elképzelhető ez az eset. Magyarországon fordulhat elő csak az a csoda, hogy idejön egy külföldi cég, és elviszi még egy ilyen relatíve egyszerű ágazatban is a profitot a vállalkozások elől, mint a nagy infrastrukturális beruházások kivitelezése, vagy amilyen egy autópálya-építés. Magyarországon valahogy nem tudjuk azt megakadályozni, hogy a külföldiek szerephez, jelentős megrendeléshez jussanak magyar közpénzből. Államtitkár úr, én úgy gondolom, ez egy olyan feladat lenne a kormány előtt, amelyben érdemi előrelépésre van szükség.

A magyar építési ágazatot, hogyha ön megnézi, azt lehet látni, hogy mélyponton van. A magasépítési ágazat adatai azt mutatják, hogy néhány évvel ezelőtt, 2003-2004-ben még 43-44 ezer lakás épült, jelenleg ennek a mennyiségnek az ötöde valósul csupán meg. Az összes dolog, ami jelenleg a magyar gazdaságot fűti, az európai uniós forrásoknak köszönhető, annak, hogy az Európai Unió pénzt ad Magyarország részére, és sajnos ez a pénz, ahogy itt az előbb el is mondtam, nem kis részben visszakerül a külföldi tulajdonú cégekhez, és kiviszik nem kis részben ezt az összeget az országból. Tehát ebben a dologban, én úgy gondolom, hogy fontos lenne előrelépni.

Fontosnak tartom azt is elmondani, államtitkár úr, hogy amikor megvalósulnak a különböző nagyberuházások vagy erről szóló tervek születnek, akkor minden esetben érdemes azt megnézni, hogy van-e gazdasági megalapozottságuk ezeknek a terveknek. Emlékeztetnék az M6-os autópályára például, ami jó természetesen a régióban élő embereknek, de valljuk meg őszintén, kong az ürességtől, mert nincs akkora járműforgalom rajta, hogy ez az autópálya valaha is megtérüljön. Ugyanilyen rossz terv, amit, államtitkár úr, én már tettem itt nemegyszer kritika tárgyává, a V0-ás vasúti körgyűrű, ami 300 milliárd forint körüli összegről bruttósodott föl a végén 360 milliárd forintos becsült bekerülési önköltségre. Erre a kormány még hitelt is fel szeretne venni, azért, mert délről a Budapestet elkerülő vasúti körgyűrűt ebből az elképesztően nagy összegből meg szeretné építeni.

Érdemes azt is megnézni, hogy mire szánjuk a vasúti körgyűrűt. Arra, hogy a teherforgalom zajlódjon a V0-ás vasúti körgyűrűn, erre szánunk 360 milliárd forintot. És hogyha megkérdezem önt, államtitkár úr, vagy bármelyik fideszes képviselőt, hogy mondja meg, hogy hol vannak azok a magyar ipari cégek, amelyek megtöltik saját áruval ezeket a vagonokat a későbbiek folyamán, akkor önök mit mondanak erre? Magyar ipar gyakorlatilag nincs. Akkor mi is történik, képviselőtársaim? Felvesz a magyar állam a kormány tervei szerint 360 milliárd forintnyi hitelt külföldiektől annak érdekében, hogy megépítsünk egy olyan vasúti körgyűrűt, ami a külföldiek itt megtelepedett vállalatainak áruforgalmát fogja szállítani. Magyarul, az történik, hogy Magyarország, egy gyakorlatilag gyarmati helyzetben levő ország a saját adófizetőinek pénzét használja föl arra, hitelt vesz föl, hogy az itt megtelepedett külföldi cégek számára kiépítsék az infrastruktúrát.

Hasonló ez, mint amikor a brit gyarmattartó birodalom kiépítette Indiában az utakat. Nem azért épített utat Anglia akkoriban, mert úgy gondolták, hogy az indiai embereknek nem kéne a sárban járniuk, hanem azért, mert ez szükséges ahhoz, hogy a gyarmatot kizsákmányolják, onnan megfelelő módon a logisztikai háttér megteremtésével, az infrastruktúra megteremtésével el tudják a megfelelő árumennyiséget szállítani. Magyarországon ugyanez történik, 360 milliárd forintot akar a kormány erre a beruházásra elkölteni, miközben gyakorlatilag azok a magyar ipari cégek, amelyek megtölthetnék ezeket a tehervagonokat az érintett szakaszokon, gyakorlatilag nem léteznek. Ezzel mindannyiunknak szembesülni kell.

Még jó néhány olyan vasúti fejlesztést tudunk említeni, államtitkár úr, ami szintén ezen a területen valósul meg hasonló értelmetlenséggel. Gondolhatok itt például a kelebiai vasútvonalra. Ki az, aki komolyan gondolja, hogy 100 milliárd forintos forgalmakat valaha meg fog az észak-déli vasúti összeköttetés Belgrád felé termelni az ország számára, most őszintén?! Hol vannak azok a hatástanulmányok, amik alapján a kormány egy ilyen óriásberuházást megalapozottnak lát? Én szeretném ezt látni. Szeretném azt látni, hogy valaha megtérülnek ezek a beruházások, és nem csak arról van szó, hogy a kormányhoz köthető egyes tőkés csoportok részére értelmetlen beruházások közpénzből történő kivitelezésével megpróbál a kormány megfelelő mennyiségű megrendelést teremteni.

(15.50)

Itt egyszerűen arról van szó, államtitkár úr, hogy ha itt van az Országgyűlés, akkor be kell hozni ezeket a hatástanulmányokat, meg kell vitatnunk, akár bizottsági szinten is hajlandóak vagyunk arra, hogy ezeket a szakmai vitákat lefolytassuk, de azt kérem, államtitkár úr, hogy tolmácsolja a kormányfő felé is azt az igényt, hogy a parlament ellenzéki pártja, a Jobbik, el szeretné számoltatni a kormányt, és a saját lelkiismeretünk, szakmai tisztességünk érdekében mindent meg szeretnénk annak érdekében tenni, hogy a parlamentben az ellenőrzési jogunkat gyakorolhassuk a kormány fölött. Ha van ilyen hatástanulmány, akkor azt meg szeretnénk ismerni. Ha nincs ilyen hatástanulmány, akkor meg arra kérem önöket, hogy ezektől az elképesztő, gyakorlatilag teljesen értelmetlen beruházásoktól álljanak el.

Érdemes azt is megnézni, államtitkár úr, ha már ezeknél a beruházásoknál tartunk, hogy mit mondanak az érintett logisztikai ágazat vezetői, azok például, akik a vasúti teherfuvarozást bonyolítják Magyar­országon. Azt mondják, hogy nekik nem arra van elsősorban szükségük, hogy ezeket az új, rendkívül drága szakaszokat megépítsék, hanem arra, hogy a kormány olyan állapotba hozza a meglévő pályaszakaszokat, hogy kikerüljenek a lassújelek, és ne kelljen hússzal meg harminccal döcögniük a tehervonatoknak ezeken a szakaszokon, hogy fölgyorsuljon a vasúti közlekedés. Ez egy sokkal előremutatóbb, sokkal kevesebb pénzbe kerülő, sokkal megtérülőbb befektetés. Ráadásul még hazudni sem kell szakmailag, ostoba indokokat mellétenni, mint amikor például a kormányzati háttéranyag azt állítja, hogy a V0-ás vasúti körgyűrűt azért kell 360 milliárd forintért megépíteni, mert kicsi Budapest áruátengedő kapacitása a vasúti teherforgalom tekintetében. Jelzem, államtitkár úr, hogy ugyanez a vasúti infrastruktúra a rendszerváltás idején háromszor akkora teherforgalmat bonyolított le zavartalanul az érintett szakaszon. Tehát ezek az indokok, amiket mellétesznek hivatalos magyarázatként, egyszerűen égbekiáltóan hazug módon lettek megfogalmazva, minden szakmai vélemény, minden adat, minden számítás ezt mutatja.

Azt kérem, államtitkár úr, hogy ön egy becsületes ember, képviselje a kormánynál ezeket a szakmai szempontokat, kritikákat, akkor valósuljon meg egy beruházás, ha van ennek gazdasági racionalitása. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)