GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogyan Mesterházy Attila képviselőtársam is jelezte, illetve dr. Varga László képviselőtársam is, elfogadhatatlan az, hogy egy salátatörvény keretei között olyan dolgokat hoznak be, ami egyszerűen nonszensz, amelyeket nem lehet támogatni, miközben vannak a törvénytervezet kapcsán olyan jellegű dolgok is, amelyeket meg szívesen támogatna a képviselő.

Igen, a fogyasztóvédelmet érintő dolgok azok a kísérletek, amelyek megfogalmazódnak akár a fogyasztói jogviták online keretek között való rendezésére, vitarendezésére és még sok egyéb más dolog. Mondhatnám a nemzeti ‑ bár hogy miért kell mindennek nemzetinek lenni, ettől nem lesz jobb, de egye fene ‑, a nemzeti tengelysúlymérő ellenőrző rendszer kialakítását és sok minden egyéb mást, a lakcímváltozáshoz hozzáillesztetten azt a módosítást, hogy ne legyen kötelező cserélni a gépjárművek forgalmi engedélyét, ezek olyan dolgok, amelyek természetszerűleg az emberek érdekeit szolgálják, tehát azt mondhatom, hogy ez is, a fogyasztóvédelem és a lakcímváltozásnál a forgalmi engedélynek a változatlanul hagyása, ezek mind normális javaslatok, ezeket lehetne támogatni.

De ezeket az ügyeket önök összekapcsolják olyan történetekkel, mint a gyorsút kategóriája, amit egy bevezető kétpercesben elmondtam annak kapcsán, amit Vas Imre rögzített, mármint hogy magas színvonalú utakról van szó ‑ nem én mondom, hanem azok, akik szakmabeli emberek, tőlünk, mindegyikünktől szerintem többet értenek hozzá, talán még közvetlen formában államtitkár úrtól is, bár ő a közlekedéssel elég szoros kapcsolatban volt az elmúlt évtizedek tekintetében ‑, hogy ez a megoldás azt szüli, hogy a kockázati tényezők emelkednek. Ez a megoldás azt szüli, hogy leállósávoknak a hiányában, vagy ahogy mondtuk, a burkolt üzemi sávoknak a nélkülözésével új veszélyforrások alakulnak ki, amelyek nyilván adott esetben, isten ne adj’, emberéleteket is követelnek.

Hogyan gondolják azt képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim, hogy egy ilyen csökkentett műszaki tartalmú hibrid vagy nem is hibrid, hanem torz megoldáshoz hozzáillesztetten el tudja nyerni az ellenzéki oldalon lévő képviselők támogató szavazatát? Ja, merthogy önök, hát önök talán még megfontolás nélkül is képesek és hajlandóak ezt megtenni, bár meg nem értem, de azt gondolom, hogy az ellenzéki oldalon attól egy kicsit felelősségteljesebben foglalkoznak a kérdéssel a képviselők, mint hogy az emberek kárára cselekedjenek.

Azt, ami műszaki értelemben vetten is tényleg egy nonszensz, egy elfogadhatatlan kategória, azt nem lehet támogatni. Kétszer két sáv, mint mondtam, leállósávok nélkül ‑ borzalom. Belegondolni borzalom, ha végiggondolom az elmúlt évtizedek történéseit, azt, hogy mit kellett megélni, mondjuk, 25-30 évvel ezelőtt egy M3-as hiányában, akkor eszembe jutnak azok az emlékképek, és látható módon, nyugodt lelkülettel merem mondani azt, hogy halálutakat építenek. Nem lehet ez a szándékuk! Nem hiszem, hogy végiggondolták a történetet, hogy erre az előterjesztésre csak úgy, bátran, vagy bátorság nélkül, vakon ‑ tudják, nem vak az, csak vakmerő ‑ ráadják a voksukat, odaadják a voksukat. Nem hiszem. Ha mást nem, szeretném önöket ebben a vonatkozásban elgondolkodtatni, szeretném, hogyha felelősségteljes döntést hoznának, nemcsak úgy, hogy egy előterjesztésre igen gombot nyomnának.

A gyorsutak tekintetében, azon túl, hogy nagy a kockázat, azt is el kell mondani, hogy a költségek vonatkozásában pedig nincs arányosság. A kockázatvállalás többlete és a költségeknek a minimalizálása, csökkentése nem áll arányban egymással. De itt nehéz is arányosságot találni, mert mint mondtam, emberéletek forognak kockán, nem mindegy, hogy milyen színvonalú úthálózat építésére kerül sor.

Ha a vasúti hálózati rendszer működését nézzük és helyezzük górcső alá, akkor ‑ mint ahogy az előbb elhangzott ‑ elfogadhatatlan az, hogy olyan menetrendek készüljenek most, vagy talán már el is készültek a napokban, amelyek gyakorlatilag 5 millió kilométernyi ‑ mint elhangzott ‑ futásteljesítménybeli csök­ke­nést hoznak magukkal. Elfogadhatatlan ez a 6-7 százalékos mértékű csökkenés, elfogadhatatlan, főleg annak a jegyében, ahogy önök hosszú éveken keresztül, mondhatom: évtizeden keresztül a vasútfejlesztési koncepciók jegyében szónokoltak. Elfogadhatatlan, és az ország különböző területeit érintően különböző formában, de a károkozások jelei foghatók meg. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Északkelet-Magyarország vonatkozásában látható, hogy alapvetően érintettek vagyunk ezekben a futásteljesítménybeli csökkentésekben. Látható, hogy járatkiesésekkel is párosul a dolog. Mondjuk, az ország másik része, a fejlettebb része vonatkozásában, északnyugat tekintetében, Győr és környéke tekintetében pedig az látható, hogy a gyorsvonat kategóriáját kezdik el likvidálni, és csak az IC működését biztosítani, persze ez meg drágítja a közlekedés lehetőségét.

És hogyha egy kicsit még beljebb megyünk a hátrányosnak mondható térségek és régiók vonatkozásában, nemcsak a megyeközpontok tekintetében nézzük ezt a helyzetet, akkor meg adott esetekben tragikusnak mondható szituációkkal találja magát szembe az ember.

Ezek nem támogathatóak. Ezek nem támogathatóak akkor, amikor közben pedig hatásvizsgálatok nélkül, anélkül hogy óriási fejlesztéseket életre hívnának vagy fejlesztési terveket vizionálnak vagy indítanak útjára, a parlament, a parlamenti képviselő meg sem tud győződni arról, hogy mi ennek a mögöttes tartalma, hol vannak azok a hatástanulmányok.

(16.10)

De ha nem óriási, ha nem tíz- meg százmilliárd forintos fejlesztésekről beszélek, csak mondjuk, 600 millió forintosról ‑ tudják, a kisvasútról Felcsúton ‑, ott se láttam hatástanulmányt, de nem is nagyon jöttek vele, hogy mitől lesz ez majd kedvező, kiknek, hogyan és miképpen szolgálja az érdekeit mindez. Azt gondolom, ez nem egy koncepcionális gondolkodás, ez önmagában nem nagyon támogatható.

Ha vasúti közlekedésről beszélünk, akkor persze érdemes a hátteréről is beszélni a dolgoknak, érdemes arról is szólni, hogy mondjuk, az elmúlt hetekben, hónapokban példaként a MÁV Létesítményüzemeltető és Vasúti Kft. tevékenységébe tartozó dolgokat érintően milyen közbeszerzési eljárásokat indítanak útjára, amelyek legalább a kérdések felvetését igénylik. A Közbeszerzési Értesítőben ‑ csak azért mondom képviselőtársaimnak, hogy tudjanak mihez nyúlni ‑ nézzék meg a 121. és a 123. szám alá tartozót: háttérfelületről van szó, az egyik a takarításról, a másik a vasúti épületőrzések kérdéséről szól. Erről csak azért beszélek, merthogy ezek a tevékenységek beletartoznak a MÁV Létesítményüzemeltető és Vasúti Kft. tevékenységi körébe, azoknak a körébe, akiket érintően egyébként döntöttek, hogy 2015. december végével visszaintegrálják a MÁV Zrt. keretei közé. Ez egy 2180 főt érintő nagyságrend, és a visszaintegrálási döntés ‑ ami valahol szeptember környékén született ‑ mellett önök olyan közbeszerzési pályázatokat írnak ki, amelyek a visszaintegrált szervezetet hozzák lehetetlen helyzetbe, mert az ő kötelékei között összességében a vasútőrös és a takarítással kapcsolatos tevékenységet folytató emberek száma meghaladja az 500 főt, azt hiszem, 512, és közben önök közbeszerzési pályázatot írnak ki. Miről szólnak ezek a történetek? Egymásnak homlokegyenest ellentmondó, fejetlen intézkedések sokaságáról. Arról szólnak, hogy lehet, hogy előtte már voltak, akiknek az érdekeit szolgálva ezeket ki akarják írni; ezek az aggályos kiszervezések lehetőségét hordozzák magukban.

A munkaadók egyébként különféle tárgyalásokon történő elszólásai is alátámasztják mindezt, mert a vasútőri tevékenység végzését egy háromtagú konzorciumot érintően fogalmazták meg, hogy majd ők fogják megpályázni és várhatóan el is nyerni, miközben a pályázati kiírás úgy szól, hogy a pályázat beadásának a határideje 2015. november 19. Nem tudom, ma talán 18-a van, tehát még most nem vagyunk ott, de már közben a vizionálások megtörténtek.

Vagy egy másik egyszerű dolog: akkor, amikor a munkaköröket érintő értékelések kapcsán vagy besorolások tekintetében olyan intézkedéseket foganatosítanak, hogy az utolsó pillanatban adják oda az emberek kezébe, majd serkentik, sürgetik őket, hogy írják alá ezeket, aki sérelmezi, annak azt mondják, hogy forduljon bírósághoz, vagy olyan passzusokkal egészítik ki ezeket a módosításokat, amelyek arról szólnak, hogy a munkakörén kívül is köteles minden olyan feladat végzését ellátni, amivel a főnöke, a felettese megbízza – szóval, hogy néz ki struktúrájában mindaz, amit önök csinálnak? Gumiszabályokat alkotnak, a munkaadói visszaélések lehetőségét teremtik meg. Önöknek nem fontos sem a munka törvénykönyve, sem a kollektív szerződés, semmi nem fontos, és az sem, hogy ezen törvények keretei között biztosított pótlékok és egyéb díjazások ilyen értelemben akár elvesznek az emberek számára.

De jöjjünk még közelebb vagy jöjjünk vissza közelebbre! Rendkívüli lépéseket tervezgetnek a tekintetben, hogy rendkívüli képzések lesznek az év végén, mondjuk, mozdonyvezetői, jegyvizsgálói képzések. Miért? Azért, mert olyan mértékű az elhagyás, hogy már a fluktuációval sem lehet gyakorlatilag azt a helyzetet biztosítani, megteremteni, hogy normál működési keretek között menjen a MÁV.

Arról már nem is akarok beszélni, hogy az M4-es vonatkozásában ‑ vissza a közutakhoz ‑ mi történt, hogy 30 milliárd forint feletti kifizetéseknek miért kellett úgy megtörténniük, mint ahogy, miközben önök felmondták azokat a szerződéseket, amelyek gyakorlatilag az Abony és Fegyvernek közötti úthálózat kialakításával kapcsolatosan megvoltak.

De a legvége, a legfontosabb a mi szemszögünkből, Borsod-Abaúj-Zemplén megye szemszögéből nézve az, amiről Varga képviselőtársam szólt, és amiben megszólította a miniszterelnököt is: igen, a M30-as Miskolc és Kassa között nem ilyen hókuszpókusz, hanem autópálya, erről volt szó, ezt mondta a miniszterelnök is, ennek tegyenek önök eleget, ne pedig összevissza mindenfajta kormányzati szerepvállaló mindenfajta más vélekedést hangoztasson. Ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű térségek előbbre tudjanak lépni, igenis szükségesek ezek az infrastrukturális felületek.

Azt szeretném mondani, hogy egyébként pedig, amiről Mesterházy Attila beszélt, azok a koncepcionális ‑ nevezhetjük nemzetinek is, na nem attól, mert koncepcionális ‑ útfejlesztési programok közös egyez­ségek alapján kellene hogy kialakuljanak akár a Parlament falai között is. Ha nem útfejlesztés, hanem vasúthálózati fejlesztés, akkor a pályafelületek fejlesztését kellene megtenni.

Államtitkár úr, ön ismeri azt, amit mondok: Budapest és Miskolc között van egy olyan szakasz, hogy Budapest-Hatvan, ismeri a sebességkorlátozások mi­kéntjét. 60 kilométeres és az alatti sebességhatározat írnak elő. IC-k közlekednek ezen a pályaszakaszon. Talán erre kellene fordítani az energiákat, a forrásokat meg a gondolkodást. Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)