VARGA SZIMEON, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr.
Уважаеми господин Председател, Уважаеми Народно Събрание! Позволете ми да ви поздравя от името на Малцинствената комисия в Унгария и от моето име. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága és a magam nevében tisztelettel köszöntsem önöket!
Mint a törvénymódosítás kezdeményezője, mint felkért szószóló tájékoztatom az Országgyűlést, hogy bizottságunk a törvényjavaslat előterjesztőjeként a részletes vitát lefolytatta, és önálló bizottsági indítványként nyújtja be az Országgyűlés részére megvitatásra.
Az 1994. évben létrehozott kisebbségi önkormányzati rendszer a jogállamiság fontos intézménye, a társadalom alappillére, a helyi önkormányzatok mellett a demokratikus közösségi önkormányzás megjelenítője, azzal a céllal, hogy általa erősödjön Magyarország nemzetiségi kulturális autonómiája. A nemzetiségi önkormányzati rendszer alapvetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azonban a gyakorlati tapasztalatok olyan szabályozási ellentmondásokat, hiányosságokat hoztak napvilágra, amelyek a törvények átfogó felülvizsgálatát igényelték. Annak érdekében, hogy az elért eredmények megőrzése mellett tovább erősödjék a nemzetiségek kulturális autonómiája, a jogi szabályozást tovább kell fejleszteni, összhangba kell hozni.
A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi. CXCVI. törvény előttünk fekvő módosítására irányuló törvényjavaslat célja, hogy a nemzetiségi önkormányzatok, azok társulásai és a nemzetiségi önkormányzatok intézményei ‑ mint közfeladatot ellátó szervezetek ‑ a nemzeti vagyon lehetséges vagyonkezelőiként meghatározásra kerüljenek a törvényben. A jelenleg hatályos törvény 3. § (1) bekezdés 19. pontjában a vagyonkezelők lehetséges körében nem kerültek nevesítésre a nemzetiségi önkormányzatok, valamint azok társulásai és intézményei. A hatályos törvényi előírások így hátrányosan érintik a közfeladatot ellátó ezen szervezeteket.
A törvény hatálybalépését megelőzően vagyonkezelésbe átadott ingatlanok vonatkozásában a nemzetiségi önkormányzatok vagyonkezelői joga a törvény átmeneti rendelkezése alapján megmaradt ugyan, így azon nemzetiségi önkormányzatok, amelyek vagyonkezelők voltak, továbbra is megmaradtak vagyonkezelői mivoltukban, de a mostani szabályozás szerint a meglévő szerződés módosítására irányuló szándék már nem hajtható végre, sőt, új szerződés pedig nem köthető.
(16.40)
E jogalkalmazási értelmezés elkerülése érdekében meggyőződésünk, hogy a most benyújtott módosítási javaslat ezt a törvényi szabályozási hiányosságot megszünteti azzal, hogy a törvényben vagyonkezelőként nevesíti a nemzetiségi önkormányzatokat, azok társulásait és intézményeit, tekintettel arra, hogy egyébként a nemzetiségi önkormányzatok és társulások átlátható szervezetnek minősülnek.
Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. A törvényt azzal a szándékkal fogadták el, hogy a közösségi szükségletek céljára történő hasznosítás, a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és védelme és a jövő nemzedéke szükségleteinek biztosítása megvalósuljon, illetve hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás átlátható módon, a felelős gazdálkodás követelményei szerint teljesüljön.
A nemzeti vagyonról szóló törvény általános rendelkezései között meghatározásra került a nemzeti vagyon védelmének és felelős gazdálkodásának a követelményrendszere, valamint a nemzeti vagyon köre is. A nemzeti vagyon behatárolása azt a célt tűzte ki, hogy az állam és az önkormányzatok által ellátott közfeladatok megosztásának az elve érvényesüljön. Itt értelemszerűen a nemzetiségi önkormányzatokat is érteni kell, ha leírva nem is látjuk.
A nemzeti vagyon elsődleges rendeltetése a közfeladatok ellátásának biztosítását határozza meg. A nemzeti vagyon védelmét a lehető legszigorúbb szabályozással kell biztosítani, de az észszerű és okszerű gazdálkodást is szem előtt kell tartani. A nemzeti vagyonnal való rendelkezésnek vagy a vagyon kezelésének alapelvei között szerepel a közérdek szolgálata, a közös szükséglet kielégítése és a legfőbb rendelkezés, a közfeladatok ellátása. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás követelménye a költségtakarékos, értékmegőrző és értéknövelő működtetés és hasznosítás, aminek több mint húsz éve gondosan tesznek eleget a nemzeti önkormányzatok, intézmények és társulásaik.
A nemzeti vagyonról szóló törvény jelenlegi szabályozása meghatározza azt a közfeladatot ellátó kört, akinek a nemzeti vagyon vagyonkezelésbe adható. Itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, mely miatt jelen törvénymódosítási javaslat a tisztelt Ház előtt fekszik. A szószólói intézmény megteremtésével az Országgyűlésben, élve a jogunkkal, most a nemzetiségek életét és jövőjét meghatározó jogszabály pontosítására és kiegészítésére nyújtunk be javaslatot, remélve az egyetértésüket és támogatásukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyonkezelői jog rendkívül széles körű, kvázi tulajdonosi jogkört jelent, amely jog gyakorlását állami és önkormányzati szereplők részére biztosítják, melynek célszerűsége abban keresendő, hogy ezen szereplőknél valósul meg az állami vagyonnal történő felelős gazdálkodás és vagyonmegőrzés. A nemzeti vagyonról szóló 3. § (1) bekezdésében kerültek felsorolásra a jogszabály alkalmazását segítő fogalommeghatározások. A 3. § (1) bekezdés 1. pont a) alpontja szerint átlátható szervezet a nemzetiségi önkormányzat is, ugyanakkor ugyanezen bekezdés 19. pontjában a vagyonkezelői körben már nincs a nemzetiségi önkormányzat nevesítve. Más jogszabályból ugyan levezethető a vagyonkezelési jogosultság, így az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 3. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a helyi nemzetiségi önkormányzatok és az országos nemzetiségi önkormányzat, valamint azok társulásai az államháztartás önkormányzati rendszerének elemeit alkotják, így költségvetési szervként jogosultak a vagyonkezelésre. Továbbá a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 124. §-ának (1) bekezdése szerint a nemzetiségi önkormányzat vagyona a nemzetiségi közügyek ellátását szolgálja. A (2) bekezdése szerint a nemzetiségi önkormányzat vagyonára a nemzeti vagyonról szóló törvény helyi önkormányzatokra való rendelkezéseit kell alkalmazni, a 125. §-ban foglalt eltéréssel.
Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések összekapcsolásával megállapítható, hogy Magyarország államháztartási rendszerében a helyi önkormányzatok és a nemzetiségi önkormányzatok azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mert azokat az államháztartásról szóló törvény egyneműként szabályozza. Így értelemszerű és nem igényel különösebb jogi levezetést, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 3. §-ában az állami és önkormányzati vagyon tekintetében is jogosult a nemzetiségi önkormányzat, azok társulásai, illetőleg intézményei az állami és önkormányzati vagyon vagyonkezelésére. Utóbbi esetében még a nemzetiségi önkormányzat százszázalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet is lehet vagyonkezelő. A nemzetiségi önkormányzatokat, társulásait és intézményeit nem nevesítő ezen hiányosság viszont számunkra számtalan jogalkalmazási nehézséget szül a gyakorlatban. A most benyújtott módosítási javaslat ezt a törvényi szabályozási hiányosságot megszünteti azzal, hogy a törvényben vagyonkezelőként nevesíti a nemzetiségi önkormányzatokat, azok társulásait és intézményeit is, így a jövőben értelemszerű és átlátható szabályozás kerül elénk.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy támogassák szavazatukkal a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott törvényi módosítási javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. Благодаря за вашето внимание. (Taps.)