VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti frakció erősen megfogyatkozott, mindössze egy főre szűkült; láthatóan nem képes biztosítani a kétharmadot még ilyen kései órán sem a frakció. Bánki Erik képviselő úr mindenesetre vitézül tartja a frontot. (Derültség.)
Amit el tudnék ezzel kapcsolatban mondani: nemrég, nem kell túl messzire nyúlni a memóriánkban, az elmúlt héten módosítottuk a szerencsejátékról szóló törvényt oly módon, hogy most ezen a héten megint hozzányúl a kormány egy újabb módosítással, és megint belekotor valahol a törvénybe. Mi is történt az elmúlt héten? A kormány az online kaszinójátékból származó jövedelmet adómentessé tette, és ezt érdemes párhuzamba állítani azzal, amit emberek milliói nap mint nap megélnek Magyarországon. Azt, hogy egy dolgozó ember pénzét 50 százalékában elviszi az állam különböző közterhek formájában, adók, járulékok, miegyebek, amelyek terhelnek egy munkabért. Ehhez képest, képviselőtársaim, aki kaszinózik, az megúszhatja adómentesen, hazaviheti ilyen módon a nyereményt.
Vajon miért van, hogy ennyire furcsa módon módosítja a kormány folyamatosan a szerencsejátékról szóló törvényt? Kinek kedvez ez? Ki az a vállalkozó, aki az adómentesen eltehető jövedelmek ígéretében tovább gazdagodhat, tovább növelheti milliárdjainak számát? Ezt a vállalkozót Andy Vajnának hívják, a miniszterelnök úr közvetlen környezetében dolgozik, az Orbán-kormány kormánybiztosa, és egyben az az ember, akinek a gazdagodásáról az Orbán-kormány folyamatosan gondoskodik úgy, hogy például a nagy nemzetközi cégek is most már csak Andy Vajna cégén keresztül tudják az online kaszinójátékaikat Magyarország területén működtetni, mert a kormány úgy módosította még korábban a szerencsejátékról szóló törvényt, hogy aki kaszinókoncesszióval rendelkezik, csak az juthat hozzá az online szerencsejátékok lehetőségéhez. Ezt az embert Andy Vajnának hívják. Nyilván csak a véletlen műve lehet, hogy ennyi tehetséges és sikeres ember pont a miniszterelnök úr környezetében kezd el ezekben az években meggazdagodni. Én azonban látok valami tendenciózus vagyongyarapodási folyamatot. Ez általában azt mutatja, hogy aki jóban van az Orbán-kormánnyal, az valahogy hirtelen közpénzek milliárdjaihoz fog jutni. No, ebben az esetben is ez történik.
Az a törvény, amiről most beszélünk, ezek a jogszabályok a sporton belül 200-300 milliárd forint közötti összeget érintenek éves szinten, képviselőtársaim. Ennyi megy el a sport különböző formájú, célú támogatására. Érdemes megnézni azt, hogy milyen módon költjük el ezt a pénzt, és hogyan hasznosul. Először is rögzíteni kell, hogy az az összeg, amit most elköltünk hasonló módon, az nagyjából kétszerese a felsőoktatási költségvetésnek; különböző módon, taopénzekből, állami költségvetési forrásból, miegyebekből kerül pénz a magyar sportba. A magyar sporttól természetesen nem sajnáljuk a pénzt, én azt kérem számon teljesen egyértelműen a kormányon, hogy ha a pénzt elköltjük valamire, megpróbálunk a sporton belül például utánpótlást nevelni, egyes sportágakat felhozni, nemzetközi szinten versenyképessé tenni, akkor ezt tegyük meg oly módon, ahogy a szakmai tisztesség diktálja, azaz teljesen egyértelmű indikátorok mentén, mért teljesítménnyel kell kiosztani a pénzeket.
(17.50)
Érdekes volt például, a múlt héten ugyanaz a helyzet, mint ami most itt ebben az esetben látható, megismétlődött egy másik törvény vitájában, pontosabban egy másik esetben. A közmunkarendszerről tartottunk a Vállalkozásfejlesztési bizottságon belül beszámolót. A kormány elmondta azt, hogy nagyjából már 1000 milliárd forintos összegnél tart a kormány által elindított közmunkaprogram, ennyit költöttek el a közmunkaprogramon belül, de nincsenek egyértelmű gazdasági indikátorok, a kormány nem méri a közmunkarendszeren belüli teljesítményt, nem méri azt a gazdasági produktumot, amit létrehozunk, így költ el a kormány, még egyszer mondom, 1000 milliárd forintos nagyságrendű összeget.
Itt pedig arról beszélünk, hogy éves szinten 200-300 milliárd forint gyakorlatilag úgy kerül bele a sportba, hogy fideszes országgyűlési képviselők, vezető politikusok beülnek egy-egy szakági szövetség elnöki tisztségébe, egy-egy menőnek számító egyesület vezetésébe, ők maguk a vezetői adott esetben, és nem attól függ a sportág vagy az egyesület támogatása, hogy a sportág vagy az egyesület mennyire teljesít jól, mennyire hozza jól az eredményeket, mekkora lehetőségek vannak benne. Egy piaci alapon működő vállalkozás így finanszírozza a saját tevékenységét. Magyarországon ez másképp néz ki; attól függ, hogy az adott fideszes politikus mekkora lobbierővel bír különböző vállalatoknál, és mennyire hatékonyan tudja rávenni őket arra, hogy a sportegyesület vagy a szakági szövetség részére milliókat, százmilliókat adott esetben adakozzanak és a társasági adójukból ilyen módon eljuttassák a forrást a sportágba.
Mi lenne az ideális állapot? Az ideális állapot az lenne, ha nem egy-egy fideszes politikus regnálási idejében történne meg alkalmi jelleggel a sport finanszírozása, hanem egyértelmű teljesítménymutatók alapján a becsületesen gazdálkodó állami szervezet osztaná el az erre szóló forrásokat, mert akkor biztos, hogy előrébb jutnánk, mint jelenleg.
Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy azok a jogszabályok, amiket most ez alkalommal is toldozgatni-foldozgatni szeretne a kormány, hova vezettek. Itt volt például a magyar futballakadémiákat vizsgáló felmérés, amikor megnézték azt, hogy mennyi pénzt költenek egy-egy futballakadémia működésére és ehhez képest milyen kimeneti teljesítményt produkál a futballakadémia. Hát, érdekes és tanulságos volt.
Az a Felcsút nevű település, ami teljesen véletlenül miniszterelnökünk számára rendkívül fontosnak számít, épített egy, a saját lélekszámánál nagyobb befogadóképességű stadiont. Most már a miniszterelnök úr arról beszél, hogy már azt a vasutat, amit oda terveznek, most már csak dacból is meg kell építeni, ha az ellenzék azt mondja, hogy Felcsútra nem kell vasút, akkor már csak dacból is megépíti a miniszterelnök. Én azonban azt szeretném, hogy sem a sportban, sem az infrastrukturális beruházásokban nem a kormányfő szeszélye, nem a kormányfő dacossága, hanem a józan ész lenne az, ami számít. Ebben az esetben például a felcsúti futballakadémiánál is azt láthattuk, hogy bizony-bizony az ország egyik leggyengébben működő futballakadémiája, ha a ráfordítások arányában nézzük a futballakadémia eredményességét. Ezt is nagyon fontos rögzíteni.
Érdemes megnézni azt is, hogy akkor, amikor a kormány ezeket a jogszabályokat toldozza-foldozza, akkor van-e valakiben egyáltalán szándék a kormánypárti oldalon arra, hogy változtassunk az elosztás szisztémáján, a mindenki által, oldalfüggetlenül zavarosnak tartott sportfinanszírozás rendszerén szeretne-e változtatni a kormány előremutató módon, úgy, hogy ebből valamilyen egészséges folyamat, egy tendenciózus építkezés legyen.
Képviselőtársaim, ha tud valaki olyanról, akkor azt jelezze nekem, legyen kedves, ebben a vitában, mert bevallom őszintén, én ilyen folyamatról nem tudok. Én azt látom, hogy megneveznek utánpótlás-fejlesztést, megneveznek különböző sportágakat, de oda alapvetően azért megy a pénz, mert ott van egy nagy lobbierővel bíró fideszes politikus, aki eltéríti ezeket az összegeket. Nem a szakemberek állnak a szakmai szövetségek vagy az egyesületek élén, hanem vezető fideszes politikusok, és ez nincs jól. Van olyan szegmens, amibe a politikának nem kellene behatolnia. Ilyen például a sport is.
Ha most engem például fölkérnének, hogy legyek egy sportegyesület vezetője vagy vezessek egy szakági szövetséget, nyugodt lelkiismerettel tudom mondani, képviselőtársaim, hogy én nem vállalnám, egyszerűen azért, mert nem értek hozzá. Fideszes politikusok meg annak ellenére vállalják, hogy szintén nem értenek hozzá. Van egy főállásuk, amiben épp elég helytállni, most este 6 óra van, reggel 9-kor én például itt kezdtem a parlamentben, vajon mikor foglalkoznék a sportállásommal. Egyszerűen nincs rá idő. Főállásban a parlamentben kell teljesítenie egy országgyűlési képviselőnek, nem egy sportegyesület élén hakniznia másodállásban gyakorlatilag és álláshalmozóként.
Tehát kérem Bánki Eriket mint az egyetlen megmaradt fideszes képviselőt, hogy továbbítsa, legyen kedves, önön nagyon sok múlik, hiszen más képviselőtársának most nincs esélye arra, hogy élőben hallgassa a felszólalásom tartalmát, de egyértelműen szeretnénk azt az üzenetet megfogalmazni a kormány részére, hogy ezen a gyakorlaton az általam felsorolt okokból sürgősen, mindannyiunk érdekében, elsősorban a magyar sport érdekében változtatni kell. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szilágyi György tapsol.)